Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-11 / 32. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK ' / « f r ' U .1 2013. augusztus 11. m 5 r «(;»•! Alkotótábor, miseborkóstolás és koncert A Rábaköz egyházi értékei a Művészetek Völgyében ^ A Rábaköz a Kisalföldnek a Rábca, Répce és Rába folyó által határolt, néprajzilag jól elkülöníthető régiója. Augusztus első napjaiban azonban a Rábaköz a Veszprém megyei Taliándörögdön is megjelent, hiszen második alkalommal rendezték meg a Művészetek Völgyében a tájegységet bemutató, ezúttal háromnapos fesztivált. Ennek keretében került sor augusztus í-jén a taliándörögdi Ősök Házában a Rábaköz egyházi, vallási értékeit feltáró rendezvényre. A Rábaközt zömmel két történelmi felekezethez, a római katolikus és az evangélikus egyházhoz tartozó hívők lakják. így a római katolikus templomban ünnepelt ökumenikus istentiszteleten a helyi plébános, Illés Sándor mellett Tubán József csornakapuvári evangélikus lelkész, illetve Dör község katolikus templomának kórusa szolgált Heiter Róbert Gottfried premontrei kanonok vezetésével. Tubán József Lk 19,41-44 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta: „Ha egy közösség, nemzet vagy egyház nem Krisztus személyéhez, ígéretéhez és cselekvéséhez köti magát, hanem pusztán az emberi lehetőségek határait próbálgatja, az menthetetlenül elveszik. Igyekezzünk észrevenni és kihasználni azokat az alkalmakat, amelyekben Jézus Krisztus az evangélium szavával felkeres bennünket, hiszen csak így találhatjuk meg az Istennel való békességhez vezető utat, amely Krisztus személyén és keresztjén át vezet az üdvösség felé!” A rábaközi egyházi napot színesítette a 2000 óta a rábcakapi ifjúsági központban táborokat szervező alkotótábor jelenléte, amelyet nemcsak a másfél évtizedes múltjából összeállított kiállítás révén ismerhettek meg az érdeklődők, de több kézművesfoglalkozásán is részt vehettek. A csornai premontrei apátság a saját maga által címkézett miseborait kínálta kóstolásra, miközben ismertették a középkori eredetű rendház történetét is. A Rábaköz vallási életét bemutató fesztivál a keresztény könnyűzenét játszó répcelaki Vekker együttes, illetve a kapuvári Cserpes Laura koncertjével zárult. ■ - szí Őrisziget a burgenlandi magyar evangélikusok utolsó szigete Beszélgetés Mesmer Ottó lelkésszel ► Őrisziget - Siget in der Wart - az ausztriai Burgenland tartomány egyetlen magyar evangélikus gyülekezete. A község Árpád-kori magyar határőr-település volt. Lakói a reformációt követően hamarosan az evangélikus egyházhoz csatlakoztak. A gyülekezetét 1785-ben alapították. Őriszigetet napjainkban háromszázan lakják, nagyrészt - az ötven katolikust leszámítva - evangélikusok. Ebben a gyülekezetben szolgál - 1992 óta - Mesmer Ottó. Szolgálata szüntelen küzdelem a magyar gyülekezet és a magyar nyelven hangzó igehirdetés fennmaradásáért.- Hogyan változott ideérkezése óta a magyar ajkú gyülekezeti tagok száma?- Amikor feleségemmel és nagyobbik fiunkkal 1992-ben Németországból Őriszigetre érkeztünk, nagyjából annyi magyar volt a faluban és a gyülekezetben, mint most. Ebből a szempontból nincs jelentős változás, és ez így első ránézésre biztatónak tűnhet. A gond ott van, hogy azoknak a magukat magyarnak vallóknak a száma csökkent, akik olyan szinten tudnak magyarul, hogy megértik a magyar nyelvű istentiszteletet és igehirdetést. Sajnálatos módon ugyanis - főképpen a vasfüggöny következményeként - volt olyan időszak, amikor az itteni magyarok egyáltalán nem törődtek a magyar nyelvvel, mert azt mondták, minek. Átj árhatatlan volt a határ, megszakadtak a rokoni, baráti kapcsolatok a határ két oldalán élők között. Később a házasságok révén egyre több német anyanyelvű telepedett le a faluban, és otthon már inkább német nyelven beszéltek gyermekeikkel. Tipikus jelenség ez a kisebbségben élők között.- Miként alakulnak a magyar, illetve a német nyelvű szolgálatok a gyülekezetben?- Még most is több a magyar, mint a német nyelvű szolgálat. Hetente háromszor van magyar istentisztelet, és csak egyszer német. A kazuáléknál is megmaradt a kétnyelvűség, igaz, itt egyre többször kérik, hogy a szolgálat nagyobb része német legyen a magyarul egyáltalán nem tudó osztrák hozzátartozók, rokonok miatt. A magyar és a német istentisztelet látogatottsága nagyjából egyenlő. Rendes vasárnapokon mindkét alkalmon húszán-negyvenen vannak.-Az utóbbi időben olyan információk láttak napvilágot, hogy egyre nagyobb az igény a magyar nyelv használata és a magyar identitás megélése iránt. Érzékelhető-e itt ilyen tendencia?- A magyar nyelv része az oktatási programnak. Van, ahol több tárgyat magyar nyelven tanulnak a diákok, van, ahol a magyart idegen nyelvként veszik fel. A szigeti iskolát például abszolút kétnyelvű intézménynek lehet tekinteni. Több magyar diák is jár át ide tanulni a magyar oldalról, talán ez is segít egy kicsit az itt élőknek a magyar nyelv jobb elsajátításában. Mindenesetre most valóban mintha nagyobb érdeklődés mutatkozna a magyar nyelv iránt. Rájöttek, hogy nekik többet jelent magyarul megtanulni, mint mondjuk franciául. Nekem azonban az a véleményem, hogy ez önmagában még mindig kevés. Sajnos hiányzik a legfontosabb, az alap, amelyet otthon, a családban kellett volna megszerezni. Az idősek még arról mesélnek, hogy amikor annak idején iskolába kerültek, nem tudtak németül, mert otthon csak magyar szót hallottak.- Ehhez a szolgálathoz az egyház vagy az állam ad-e támogatást?- Az osztrák egyház olyan formában ad támogatást, hogy fenntartja ezt a szolgálati helyet. A további támogatás a kancelláriahivatalból, az úgynevezett Népcsoporttanácstól érkezik. A probléma az, hogy ezt a támogatást hosszú évek óta nem növelték, ugyanannyi maradt. Volt időszak, amikor építkezéseket is támogatott az állam. Másként ez a kicsiny gyülekezet nem tudta volna például a templomát renoválni. Most viszont az állam csak konkrét projektek megvalósítására ad pénzt. De ugyan milyen projektet tervezhetne egy háromszáz lelkes gyülekezet? Volt itt már a Magyar Evangélikus Konferencia találkozója, a Nemzetközi Luther Szövetség gyűlése és több hasonló rendezvény, de ezek a Népcsoporttanács szempontjából nem számítanak a magyar kultúrát és identitást őrző és ápoló projekteknek. A kulturális élet támogatása a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesületen keresztül történik, amelynek székhelye Felsőőrön - Oberwartban - van. Az egyesület különféle kulturális programokat szervez. Őriszigeten is van egy jól működő néptánccsoport. A táncosok több alkalommal is felléptek különféle rendezvényeken. Ezenkívül a kulturális egyesület nótaesteket, színházi előadásokat, újévi koncertet szervez. Most például egy magyar nyelvi előkészítő tanfolyamra kerül sor itt a szigeti gyülekezeti termünkben azoknak a gyermekeknek, akik iskolába készülnek.- Van-e lehetőségük az anyaországhozfordulni támogatásért?- Erre még nem volt szükség, mert programjaink költségeit, kiadásainkat a már említett és saját forrásokból fedezni tudtuk. De biztosan van erre is mód. Én viszont nem az anyagiakra teszem a hangsúlyt. Számomra fontosabbak a testvér-gyülekezeti kapcsolatok, például Nemescsóval vagy más gyülekezetekkel, amelyeknek a tagjai ellátogattak hozzánk, vagy mi őhozzájuk, és éreztük, hogy jó együtt lenni. A parókia azonban renoválásra szorul. Erre viszont egyelőre nincs elegendő pénzünk. A presbitériummal egyetértettünk abban, hogy először célt, tartalmat, életet kell vinni ebbe az öreg épületbe, és csak azt követően keressük meg a lehetséges pénzforrásokat. Egy szépen renovált, de üresen kongó háznak semmi haszna és értelme nincs.- Milyen a kapcsolat a környék magyar református és katolikus közösségeivel?- Alsóőrben - Unterwartbanmagyar katolikus, Felsőőrben pedig magyar református gyülekezet van. A kapcsolatunk testvéri, alkalmi és korrekt. Látogatjuk egymás rendezvényeit, és segítünk egymásnak, ahol tudunk. A legjelentősebb közös alkalmunk a minden évben más helyszínen megrendezett magyar ökumenikus istentisztelet, ahol mindhárom gyülekezet lelkésze szolgál. Legutóbb éppen az őriszigeti gyülekezet volt a vendéglátó.- Hogyan látja az őriszigeti magyar evangélikusság jövőjét?- Biztos vagyok abban, hogy működni fog a magyar gyülekezet, és lesznek továbbra is olyanok, akik magyar prédikációkat akarnak hallgatni. Amikor huszonegy évvel ezelőtt idejöttem, azt mondták: jó esetben tíz év, és vége a gyülekezetnek. Most már 2013- at írunk, és még mindig vagyunk, és még mindig magyar nyelven szól az ige. Ami jobban aggaszt engem, az az, hogy nem tudom, milyen formában fog a gyülekezet tovább élni. Ha én tizenegy év múlva nyugdíjba megyek, félő, hogy ilyen formában ez a szolgálati hely már nem lesz betöltve, valamilyen más megoldást kell keresni. Ahhoz, hogy a megoldást lássam, prófétának kellene lennem. . . . . ■ .Kiss Miklós A gyülekezet gyermekei - a jövendő záloga
