Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-21 / 29. szám
io -m 2013. július 21. FÓKUSZ ' ^ 9 " * í? » • Evangélikus Élet „...még holta után is beszél” Száz esztendeje jelent meg Albert Schweitzer A Jézus élete kutatás története című munkája, száz esztendeje nyílt meg a lambarénéi kórház 2. rész ► Nemrégiben akadtam rá arra az igazán kedves dokumentumfilmre, amelyet tizenhárom esztendővel ezelőtt forgattak a Szegletkő sorozatban a neves evangélikus lelkészről, teológusról, Bach-kutatóról, orgonaművészről és orvosról, Albert Schweitzerről. A filmben Hafenscher Károly nyugalmazott evangélikus teológiai professzor és Oláh Vilmos sebészorvos eleveníti fel a nagy humanista és keresztyén bizonyságtevő életét és munkásságát. Schweitzer éppen száz esztendeje alapította meg kórházát Afrikában, a mai Gabon területén, illetve ugyanabban az évben látott napvilágot A Jézus élete kutatás története című munkája. (Kerecsényi Zoltán írásának első részét lapunk előző számában olvashatták, az alábbiakban a záró, második részt közöljük.) A világháború szinte teljesen átírta Schweitzer számításait, hiszen vissza kellett térnie Európába. Lelkilegszellemileg összetört, búskomorság lett úrrá rajta. „Elfelejtettek engem, mint egy kredenc alá gurult garast” - mondogatta. A gondviselés azonban nem hagyta cserben, váratlanul jött egy mentő kéz: Nathan Söderblom (1866-1931) érseké, aki meghívta Svédországba előadásokat, illetve orgonahangversenyeket tartani. Ekkor kezdett újra kibontakozni mint európai személyiség, akit számon tartanak, és akit anyagilag is pártfogolnak. Albert Schweitzer könyököl a lambarénéi kórház felső szintjén Miután megoldódtak megélhetési problémái, elhatározta, hogy visszatér az afrikai szigetre. Európai körútjainak honoráriumaiból s adományokból összegyűjtött annyit, amennyire az 1913-ban általa felépített gaboni kórház felújításához szükség volt. Kellett is ez nagyon, hiszen amikor visszatért, a kórházból mindössze egy kis hullámlemez barakk és az egyik bambuszkunyhó keményfa váza állt. Az összes többi épület tönkrement hétévnyi távolléte alatt. Scweitzer nagy buzgalommal látott neki az újjáépítésnek. Reggel orvos, délután építész, este írástudó, teológus, mert eközben újra - immáron másodszor - lendült neki Pál apostollal kapcsolatos munkájának. Igen elszánt gyógyító tevékenysége mellett sem tudott megválni a prédikálástól. Igehirdető maradt haláláig. A gaboni igehallgatóknak, az egyszerű embereknek szíwel-lélekkel interpretálta az evangéliumot. Nagy örömére olyan embereknek hirdethette Jézus és Pál igéit, akik korábban sohasem hallották. A misszió két bennszülött tanítója tolmácsolta minden egyes mondatát. Azon volt, hogy hallgatói Jézust sem úrnak, sem királynak, sem más hatalmasságnak vagy európai hódítónak ne tekintsék. Ehelyett azt mondta, hogy Jézus Krisztus az ő törzsfőnökük, ezért nem kell félni sem a démonoktól, sem az ősök szellemétől, sem egymás bosszúvágyától, mert ha Jézus a törzsfőnök, akkor az életük szabad, s biztonságban van: „Békességre vágyunk, és boldogok akarunk lenni. A fehérek éppúgy, mint a feketék. De a szívnek csak akkor lesz békessége, és akkor lesz boldog, ha benne Jézus az úr mindenféle jó gondolattal. Egyedül ő teheti meg, hogy szívünk őt kövesse, s így békés és boldog legyen, és ezért kell mindenben, amit tesztek, megkérdeznetek: megengedi-e ezt a Törzsfőnök? Ezért mondom mindegyikőtöknek: Jézus legyen a szíved törzsfőnöke. S azok, akik azt akarják, hogy Jézus valóban ura legyen a szívüknek, békességet nyernek, boldogok lesznek, s tudni fogják, mit jelent Isten országát a szívünkben hordozni. Ma tehát mindnyájatokat arra buzdítalak: imádkozzatok, hogy Isten országa jöjjön el a világba, s azért is imádkozzatok, hogy a szívetekbe jöjjön el.” Mély gondolatok fogalmazódtak meg a gaboni kórház bambuszfalai közt Istenről, emberről, életről, természetről. Schweitzer szerint az élet tisztelete által lelki kapcsolatba lépünk a világgal. Vallja: meghatározó, hogy mit tartunk jónak és rossznak. Jó az, ami az életet segíti, táplálja, ápolja, fejleszti. Rossz az, ami az életet ki akarja iktatni, vagy degradálni akarja. S ez - vagyis az élet tisztelete - olyan norma, amelyet a keresztény és a nem keresztény ember is elfogadhat. Amikor erről gondolkodik, akkor nemcsak ember és ember közötti élettiszteletről beszél. Azt hangoztatja, hogy az ember csak akkor lehet erkölcsös, ha az életet szentnek tartja. Nemcsak az emberét, hanem a növényekét és az állatokét is, és igyekszik a lehetőségeihez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek. Még a vegetáriánus életmódra is áttért. „Bárki, aki bármely élőlény életét értéktelennek tartja, veszélyes, mert előbb vagy utóbb az emberi életet is értéktelennek fogja tekinteni" - mondja. Mondhatni, életvédő erőfeszítései kivételesek voltak ekkoriban. Kivételesek, mert Európában egyre terjedt a rasszizmus, az antiszemitizmus, a gyűlölet. A nácik már elég korán a saját szekerük elé szerették volna fogni Albert Schweitzert. Hitler nemzetiszocialista propagandafelelőse, Paul Joseph Goebbels (1897- 1945) kapta a megbízást, hogy megkörnyékezze. Igen nyájas, udvarias levelet írt számára „német üdvözlettel: Goebbels miniszter” aláírással. Egy héten belül közömbös válasz érkezett a megkeresésre „közép-afrikai üdvözlettel: Albert Schweitzer” aláírással. Schweitzer nem alkudott meg, Lambarénében maradt, a háborút itt élte át. # # * Európát csak az antifasiszta koalíció győzelmét követően látta meg újra. Minden fórumon háborúellenességéről, antirasszizmusáról tett tanúbizonyságot, és hallatlanul nagy erőfeszítéssel küzdött az atomfegyverek ellen. Albert Einsteinnek (1879-1955) halála előtt megígérte, hogy nemzetközi tekintélyével továbbviszi az atomfegyverkezés elleni harcot. így is történt: békeharcossá vált, széles körű aktivitást fejtett ki e téren; tiltakozó, figyelemfelhívó, intő üzeneteket fogalmazott meg szóban és írásban, számtalan cikkben, magán- és nyílt levélben, rádiónyilatkozatban. Tevékenysége az amerikai és a szovjetvezetők figyelmét is felkeltette. Erőfeszítéseiért, bátor kiállásáért rövidesen megkapta a Nobel-békedíjat. Haláláig, 1965-ig ingázott Afrika és Európa között. Sok emberrel tartotta a kapcsolatot. Orvosokkal, tudósokkal, politikusokkal levelezett, tanácsokat adott, véleményt formált, újabb tervekről álmodott, s nemes kezdeményezéseket karolt föl. Például egy keresztény-zsidó származású, energikus asszony, Margarete Gutöhrlein (1884-1958) kezdeményezését, aki gyermekfalvak életre hívásán fáradozott Németország-szerte. Élete végét közeledni érezve Schweitzer kifejezetten kérte, hogy Afrikában temessék el. Saját maga ácsolta keresztjét. A gyászszertartáson egyszerre gaola, német és francia nyelven énekelték az egyik híres evangélikus koráit: „Légy velünk kegyelmeddel, jóságos Jézusunk!” * * $ Albert Schweitzer halála után kórháza óriási szimbólummá vált, és az azóta eltelt hosszú idő alatt magának Schweitzemek a példája sem halványult el. Ezt mutatja, hogy idén a kórház száz évvel ezelőtti megalapításának emlékére Németországban Albert Schweitzer-évet hirdettek. A százéves lambarénéi kórház javára kétszáz jótékonysági koncertet tartanak német földön és szerte Európában. Joachim Gauck német szövetségi elnök az emlékév megnyitásakor úgy fogalmazott, hogy Schweitzer „útkészítő volt” mert valóban „neki köszönhetjük, hogy az általános orvosi ellátás és a szociális gondoskodás emberi alapjog lett” Úgy érzem, egyetérthetünk Hafenscher Károly nyugalmazott evangélikus teológiai professzorral is, aki úgy fogalmazott a Schweitzerről készített filmben, hogy ennyi idő elteltével sem szabad őt múzeumba tenni, érdemes rá hallgatni; a teológusra, filozófusra, orgonistára, orvosra, misszionáriusra egyaránt, mert talán ahhoz az igaz emberhez hasonlítható, akiről a Szentírás kijelenti:„...mégholta után is beszél’.’ (Zsid 11,4) ■ Kerecsényi Zoltán Frissen szült nőt visznek vizsgálatra a kórházban K +-+ SO
