Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-22 / 51-52. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. december 22-29. !► 23 Az eltűnt idő nyomában Születésnapi beszélgetés Vinczellér Imre festőművésszel Hagyományőrzés és előrelépés az egyházzenében Monteverdi halálának 370. évfordulóján ^ Radna utca. A házat régóta ismerem, és a kis teret a közelben, ahol nagy írónk, Németh László szobra vár egy fejhajtásra. A meredek útkanyar kettészeli a tájat, a kerteket, a sportcsarnokot. Vinczellér Imre műterme a földszinten van, keskeny lépcsősor vezet hozzá. Az ajtóban áll. Ki gondolná, hogy hatvanéves? Tartását, derűjét a fiatalok is megirigyelhetnék. Vinczellér Imre 1953-ban született. Sokáig Kalocsán élt, dédszülei házában, mely otthont ad műterem-galériájának. Zongorázni tanult; a képzőművészetben Borsos Miklósban talált igaz mesterére. A Képzőművészeti Főiskolán Patay László és Bráda Tibor voltak a tanárai. Rangos kiállításokon vett részt Magyarország nagyvárosaiban, egyéni bemutatkozása volt Athénban, Marseille-ben, Párizsban... Arca és tekintete a régi ikonfestőké. Képeivel üzen: az élet kis csodáiról, a teremtő Isten ajándékairól. Születésnapján először édesanyjáról kérdeztem.- Ritka jó szüleim voltak - kezdi az emlékezést. - Anyám nagyon jó lelkű, a szegények felé nyitott és segítőkész ember. Ő és nagymamám mindig vitt a környék nélkülözőinek valamit, holott nekünk is kevés volt. Anyám szép asszony volt, és szorgalmas feleség. Ő fogta össze az egész famíliát. Neki köszönhetem, hogy megismertem a család több évszázados történetét, művészeti múltját. Az ő munkásságukba, emberi habitusukba kapaszkodtam, és ez nagyon jó indulásnak számított.- Zongorázni is tanult. Hogyan jött a festészet?- Hatéves koromban kezdtem el a zongorát Marisztella nővérnél, egy akadémiát végzett apácánál. A hatvanas évek közepén karácsonyra kaptam egy festékkészletet. Apám kitett egy kisebb képet másolásra. Akkor döbbentek rá, hogy az enyém jobban sikerült. Holott apám - a pénzügyi tanácsosi munkájával párhuzamosan - vadászcsendéleteket festett. Egyszer felkerestem Pakson kitelepített nagybátyámat, Kasselik László festőművészt. Műtermében szerény körülmények között élt, és készítette munkáit. Műhelyének légköre, hosszú meséi Csók Istvánról és Beck Ö. Fülöpről mély benyomást tettek rám. 1980-ban végeztem a főiskolán, és indultam el ezen a szép és nehéz alkotói pályán.- Borsos Miklóstól mit kapott?- Tizenkilenc éves voltam, amikor fölkerestem. Kíváncsi voltam, hogy az addigi munkáimról mi a véleménye. Akkor Tihanyban élt, és együtt tanított az Iparművészeti Főiskolán nagybátyámmal, Hevesy Iván művészettörténésszel. Szeretettel fogadott, és jó véleménye volt a vitt anyagomról. A legvégén, mikor mutattam a festményeimet, azt mondta: „Miért nem ezzel kezdte? Maga festő lesz.” Az lettem, de egy induló fiatalembernek nem volt könnyű a boldogulás. Jó ideig tanítottam, ami sok feledhetetlen élményt adott. Tanítványaim legnagyobb része képzőművész lett, Funtág Gyula a Képzőművészeti Egyetemen tanít. Harminc éve vagyok szabadfoglalkozású festő. A kalocsai és a budai műtermemben dolgozom, az utóbbi időben csak itt, Pasaréten. A boldogságra való törekvésben szeretnék segíteni, az embereknek lelki erőt adni.- Kritikusai észrevették ezt?- Sokan hangsúlyozzák: ha nem szakrális dolgot festek, akkor is minden képemről sugárzik, hogy istenhívő vagyok. Számomra van egy fontosabb erő, aki segít nekünk, és alakítja az életünket. Nem vagyunk egyedül - ezt meggyőződéssel vallottam a legnehezebb időkben is.- Jó ideje kiállító művész.- Az első kiállításomat tizenhat éves koromban rendezték meg a Kalocsai Szent István Gimnáziumban. A kecskeméti téli tárlatok után 1990-ben a Csók Galériában volt kiállításom, amelyet Szinyei Merse Anna művészettörténész nyitott meg Darvas Iván közreműködésével. Azóta folyamatosan állítok ki hazai és nemzetközi tárlatokon. A zene, amelyet gyermekként elkezdtem, nem a hangszeren folytatódik, hanem a zenei témájú koncertképeimen. 1980-ban Melbourne-ben volt az első külföldi bemutatkozásom. A sydneyi Operaházban hallott hangverseny után-kezdtem el festeni a Sydneyi koncert sorozatomat. Nem gondoltam, hogy az első darabját húsz év múlva visszaviszi egy gyűjtő, és kiállítja az ottani operában. Egy nagyot ugorva az időben: pár éve festettem az Hommage á Sir G. Solti című képemet, amely a Kárpáti gyűjtemény része. Az volt a feladatom, hogy a mester eredeti karmesteri pálcáját helyezzem el festői környezetbe. A Hungarikonok című kiállításon sikerrel mutatták be itthon és külföldön. A bécsi Collegium Hungaricumban két Oscar-díjas filmrendező, Szabó István és JiríMenzel nyitotta meg a közös tárlatot.- A hatvanadik születésnapja alkalmából rendezett nagy bemutatónak milyen visszhangja volt?- Nyáron a Duna Palotában volt a jubileumi kiállításom. A hatvanadik születésnap lehetőséget adott arra, hogy a közel négy évtizedes pályámról keresztmetszetet adjak. Sok érdeklődő jelent meg, a három hét alatt többször be kellett mennem, hogy régi és új ismerőseimmel beszélgessek.- Miként alkot?- Naponta dolgozom, a festés közben átélt flow-élmény nagyszerű dolog. Misztikusan jó érzés, hogy a lázas teremtésből megszületik valami. Említettem szüléimét, most elsőként a feleségemnek jár köszönet. Szellemi és lelki társam, fő kritikusom, aki megteremtette a biztos hátteret a nyugodt munkához.- A műveiből készült albumot a Luther Kiadó jelentette meg 2009-ben.- Galambos Ádám evangélikus teológushallgató szervezte az Asztali beszélgetések elnevezésű sorozatot. Ezen többször szerepeltem személyesen, máskor a festményeimet állították ki. Ádám ajánlotta, hogy készüljön albumom, és Kendeh K. Péter kiadóigazgató elvállalta ezt a nem könnyű feladatot. Hosszú, fárasztó munka után jelent meg a gyönyörű kötet. Neves írók, művészek, művészettörténészek írtak bele, így pontos és remek áttekintést adtak gazdagodó életművemről.- Istenes, bibliás ember. Hogyan készül feleségével a karácsonyra?- Meg kell említenem gyerekkorom adventi várakozását, gyönyörű karácsonyait. Szüleim olyan légkört teremtettek, hogy megfeledkeztem a házon kívüli világról. Karácsonyaink elsősorban nem az ajándékokról szóltak, inkább a bensőséges szeretetről. Karácsonyeste nővéremmel négykezest játszottunk. Családommal az ünnep budapesti otthonunkban zajlik. Szenteste Aliz lányoméknál vagyunk - a tradíciókat követve -, ahol a hat- és négyéves unokám vár. A fenyőfánk alatt egy kettéfűrészelt teknőből kialakított betlehem áll, a homorú belső részbe festettem a születés történetét. A karácsonyi misén a Krisztina téri templomban veszünk részt.- Hogyan indul az új esztendőbe?- A 2013-as év életem egyik legboldogabb időszaka. Az a megtiszteltetés ért, hogy az idei Prima Primissima díjátadó ünnepségen a Príma díjat vehettem át. Sok nagyszerű emberrel találkoztam a gálaesten. Elmondhatom, örömmel várom az új esztendőt. Szeretném befejezni a Sztravinszkij zenéjéből kiinduló Tűzmadár sorozatomat. Úgy érzem, eddigi festészeti munkám közepén járok. Nagyon sok tervem van, újabb koncertképek, az Hommage á Mányoki sorozatom, hazai és külföldi kiállítások előtt állok. Bízom abban, hogy hamarosan lesz időm, hogy megírjam családom históriáját. Érdekes emberekről és különös történetekről, melyek üzenhetnek a 21. század emberének. ■ Fenyvesi Félix Lajos Evangélikusként kitörölhetetlenül szívünkbe égett a lutheri zeneszeretet és zenetisztelet. Jól ismerjük reformátorunk zenéről tett kijelentéseit, és tudjuk, hogy a muzsikát Isten fenséges ajándékának tekintette. Ám nemcsak az egyházi, hanem a szép és értékes világi zene iránt is fogékony volt. Koráljaihoz nemegyszer használt fel világi dallamot, melyet ügyesen és jó ízléssel formált a gyülekezet által befogadható szent zenévé (gondoljunk például a világi dallamra visszavezethető, Jer, örvendjünk, keresztyének kezdetű énekre, EÉ 318). A tridenti zsinat (1562-1565) azonban, amely a liturgia megújításán túl az egyházzene kérdésével is foglalkozott, kifejezetten tiltotta a világi zene műfajainak templomi használatát, s a szöveg érthető megjelenítését helyezte'előtérbe. A szöveg megértését hűen szolgáló, áttetsző szerkesztésű reneszánsz vokálpolifóniát s azon belül is Palestrina kompozícióit tekintette a liturgikus zene mintaképének. Az ellenreformáció szigorú felügyelete ellenére a kor egyházzenéjében mind erősebben éreztették hatásukat a 16-17. század fordulóján kibontakozó új zenetörténeti korszak, a barokk stílusjegyei. A szólamok közti egyenrangúságot biztosító polifónia helyét a concertáló - versengő, azaz különböző szólamcsoportok szembeállítására építő - szerkesztésmód vette át. Az egyetlen szólamot a többi fölé helyező monódikus stílus pedig az opera műfajának megszületését hozta magával. Összetett életművével, forradalmi újításaival Claudio Monteverdi (1567- 1643) e két stíluskorszak fordulójának izgalmas zeneszerző-egyénisége. Nevéhez kötődik az egyik legjelentősebb zenetörténeti megújulás, a szigorú polifóniát (prima practicát - első gyakorlatot) felváltó modern kompozíciós módszer (seconda practica - második gyakorlat) definiálása és kiteljesítése. Emellett az utolsó reneszánsz madrigalistaként s az opera műfajának első nagy mestereként tartjuk számon. Figyelemre méltó, hogy újító törekvései ellenére is az egyház által hivatalosan elfogadott zenei stílus jelentette művészetének kiindulópontját, s azt élete végéig alkalmazta műveiben. Legjelentősebb egyházzenei alkotását, Mária tiszteletére írt vesperáját (Vespro della Beata Vergine) egy misekompozíciójával együtt adta közre 1610-ben. Monteverdi átgondolt egyházzenei koncepcióját tanúsítja, hogy a hittételeket közvetítő, központi liturgikus forma, a mise megzenésítéséhez az új kompozíciós eszközök helyett a tradicionális vokálpolifóniát választotta, közvetítve ezzel, hogy a katolikus egyház szilárdan megáll a reformáció törekvéseivel szemben. A kötetlenebb szertartásformát, a vesperát azonban ideális liturgikus közegnek találta újító zenei megoldásainak alkalmazására. 1 A Vespro ugyanis, miközben pontosan ügyel az egyházzenével szemben támasztott elvárások betartására, egyházi és világi műfajok művészi ötvözésével a régi és az új tökéletes szintézisét hozza létre. Izgalmas például megfigyelni, amint a 127. zsoltár („Nisi Dominus”) gregorián dallamát a kórus kavargó szólamai körülfonják, s egymást kiegészítve visszhangozzák az intést: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők’.’ A liturgia elején recitált, Istent segítségül hívó „Deus in adjutorium" tételt pedig a zeneszerző Orfeo című operájából ismert virtuóz zenekari fanfár teszi monumentálissá. Monteverdi, a konzervatív újító a múlt értékeit megőrizve lépett előre. A reneszánsz mester, Palestrina előtti tisztelgés minden egyházi művében jól érezhető, s bár tudatosan elválasztotta a régi és az új gyakorlatot, a múlt örökségét sikerrel építette be életművébe. Méltán tartják őt sokan az egyházzene Bach előtti legkiemelkedőbb mesterének. ■ Fekete Anikó HIRDETÉSEK Nyugdíjas Lelkészek együttléte A nyugdíjas lelkészek köre január 3-án, pénteken fél 10-kor tartja legközelebbi együttlétét a Deák téren, melyen dr. Joób Máté Keressük az evangélikus lelkiséget címmel tart áhítatot és előadást. Felhívás a gyülekezetekhez Világunk és benne országunk számos megoldásra váró kérdéssel küzd. A világban zajló folyamatok bizonyos részének befolyásolásából, jóra fordításából az illetékesség vélt hiánya, rosszul értelmezett szerénység, sok esetben félsz miatt kimaradnak gyülekezeteink. Magyarország súlyos társadalmi kérdése a cigányság helyzete. Egyházunk és így gyülekezeteink, bennük gyülekezeti tagjaink aligha tehetik meg - Krisztustól kapott küldetésük okán sem -, hogy érzéketlenek legyenek e kérdés iránt, passzívak maradjanak a megoldás keresésében, megvalósításában. Ezért a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziójában munkálkodó lelkészek, gyülekezetek fölajánlják, hogy 2014-ben - az eddigi gyakorlat kiterjesztéseként - meglátogatják a cigányság iránt érdeklődő, feléjük és értük nyitni kész gyülekezeteket, hogy egy megfelelő alkalom keretében beszámoljanak eddigi tapasztalataikról, megpróbáljanak válaszolni a fölmerülő kérdésekre. Érdeklődni, egyeztetni Bakay Péternél, egyházunk cigánymissziói referensénél lehet: pbakay@gmail.com, 20/824-5742.
