Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-22 / 51-52. szám
Evangélikus Élet KÖZELKÉP 2013. december 22-29. » 17 Kötéltánc a korszakok között Beszélgetés dr. Lackner Pál püspökkel ► A Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat püspöki hivatalában történt váltás következtében 2012-ben a terepszínű ruhát félretéve dr. Lackner Pál „civilben” szállt táborba. Jelenlegi szolgálatáról a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Országos Irodájának második emeletén található - püspökinek kevéssé mondható - szobájában beszélgettünk.- Milyen minőségben üdvözölhetjük püspök urat?- A püspök „nyugdíjba menetele” után is püspök, mint cím, hordja a keresztet. És vannak bizonyos esetek, mikor nem kérdés, hogy egyházunkat képviselnie kell - például amikor valaki megbetegszik. A tábori püspöki megbízatás megszűnte után, 2012 elejétől idén február í-jéig programkoordinátori feladatokat láttam el, és persze minden egyéb feladatot, ami ehhez még hozzájött alkalmi vagy eseti megbízásként. Azóta fölállt a testületi iroda, és annak a vezetése lett az osztályrészem.- Mit rejt a testületi iroda elnevezés és intézményesültforma?- A testületi iroda új konstrukció, feladata egyházunk mindenféle testületi munkájának előkészítése, koordinálása, dokumentálása. Egyházunk méretéhez képest nagyon sok a testület, nagyon sok papírt gyártunk - ennek a végiggondolása fontos feladata lesz a 2014-es évnek.- A környezetkímélés szempontjából?- Abból is, meg persze önmagunk kímélése miatt is. Ahogy a régiek mondták: „A tett halála a bizottság.”- Merőben más természetű feladatkör ez a „bizottsági”, mint a tábori püspökség volt...- A különböző hadműveletekben, például Afganisztánban sok volt a lelkigondozói, lelkészi feladat, az adminisztráció nyilván kevesebb. Persze ebben a házban is lelkipásztori nyitottsággal, lelkülettel kell járni-kelni. A tábori „gyülekezet” azonban nagyon sajátságos. Tizennyolctól ötvenhét éves korig terjedő, jórészt férfiakból álló populáció. Egészségügyileg-pszichikailag szűrt csoportról van szó. Sokkal kevésbé tradicionális közeg, amely sokkal direktebben tesz fel kérdéseket. Ez érthető, hisz a katonai gondolkozás alapvetően célorientált, a feladatok megoldására koncentrál. Nem biztos, hogy van idő az udvariassági formulákra. Olyan kihívások elé állítja ez a létforma a benne élőket, amelyek miatt egész más kérdések merülnek föl. Az egzisztenciális kérdések kerülnek előtérbe. Élet vagy halál. A lelkész a katonák között olyan, mint a hajón utazónak a mentőöv - addig jó, míg nem kell hozzányúlni. A nehezebb missziókban - Irakban, Afganisztánban - gyakran olyan impulzusok érik a katonákat, hogy aztán kénytelenek a mentőövhöz nyúlni. Nem a klasszikus kenetteljes, kánaáni szókinccsel szólítanak meg, mégis érteni kell a szavakat.- Mennyiben van még kötődése a tábori munkához?- Van még jó néhány katona, aki az interneten megkeres, ha bármilyen lelki problémája van, és lelkigondozást igényel, különösen, ha olyan misszióban van kinn, amelyben nincs tábori lelkész. A két evangélikus kollégával, akik bent maradtak a rendszerben - Nánai László Endre őrnaggyal, jelenleg hivatalvezetővel, püspökhelyettessel, illetve a Pápán szolgáló Szabó Ferenc főhadnaggyal -, jó a kapcsolatom. Persze egykori külföldi kollégákkal is. Pár hete voltam például az osztrák tábori szuperintendens búcsúztatóján, hogy a hétévi együttműködést, bajtársiasságot lezárjuk...- Nagy csinnadrattával indult el 2006-ban Orosházán a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek), melynek főtitkári teendőit szintén Önre bízták, a szervezet mostanra azonban érezhetően veszített lendületéből...- A Maek rossz időben létrejött szervezet. Két évtizeddel ezelőtt feltehetőleg nagyobb vitalitása lett volna. A határon túli magyarság közötti munka- és információáramlás koordinálása, összefogása, emellett például az Útitárs kiadása lett a feladata. Az, hogy a Maek önálló egyesület, költségvetésünknek igen jelentős százalékát felemészti. Bank, könyvelés, bevallások, törvényi kötelezettségek teljesítése viszi el az energiáink jó részét. Valószínűleg inkább lazább testületként vagy egyletként kell a jövőben tovább működtetni. Erről a mostani elnökségi ülés előkészítése alapján áprilisban közgyűlés fog dönteni.- Határon túli gyülekezetek viszont még mindig vannak.- A Maek munkájához tartozik a határon túli gyülekezetek látogatása. Az adventtól vízkeresztig tartó időszak lelkipásztori szempontból nagyon intenzív periódus. Szlovákiában például jó néhány gyülekezet van, ahol nincs rendszeres magyar istentisztelet. Megpróbáltunk a közelből lelkészeket toborozni. Karácsony első napján Farnadra - ami Esztergomtól északra, negyven kilométerre található - például magam megyek. A lutheri reformáció alapvető felismerése, hogy az ember az Úristennel leginkább saját anyanyelvén tud kommunikálni. Ezért vezetik be Luther és követői a népnyelven történő istentiszteleteket, ezért fordítják le a Szentírást... Lehetőség szerint nekünk is meg kell próbálnunk nemcsak a határon túli igényeket, hanem a hazai német és szlovák ajkú gyülekezetek igényeit is kielégíteni. Egyházunk a maga módján, a maga lehetőségeinek megfelelően próbálja ezt megvalósítani.- Ha nem a Maek ke-. rétéin belül, akkor...?- Hogy kell-e mindehhez szervezet, az fogas kérdés. Szociológiailag vagy akár egyházszociológiailag is nagyon izgalmas, hogy egy spontán mozgalom mikor válik intézménnyé, és ezzel hogyan merevedik meg, veszti el lendületét. Ez igaz nem csupán az ókeresztény egyházra, hanem kicsit a reformációra, sőt meg merem kockáztatni: az evangélizációs mozgalmak egy részére is. Az egyház elsősorban a gyülekezeteiben él. Fontosak a testületek, intézmények, egyesületek, de maga a gyülekezeti aktivitás a meghatározó, az összes többi ennek a támogatására jött létre. A kérdés az, hogy a központi adminisztráció, ha pesszimista vagyok: mennyiben gátolja, ha optimista: mennyiben segíti és teszi hatékonyabbá a gyülekezetekben folyó munkát.- Milyen kihívásokkal néz szembe a testületi iroda?- Nemrég zsinati ülésszak zajlott, a kolléganők épp a hanganyag dokumentálásával küszködnek... Mint minden egyházigazgatási szervezetnek, a testületi irodának is a jelen kiszolgálása mellett a jövő építését, tervezését kell szolgálnia. Sok minden nem a mi kompetenciánk; például annak aprólékos megfigyelése, hogyan mozognak a gyülekezeti tagok az országban, például a jobb megélhetés kedvéért. Az iroda ezzel bajosan számolhat, de a jelenség követésével érdemes foglalkozni. Az emberek költözködnek kis faluból nagy faluba, keletről nyugatra, vidékről a fővárosba, fővárosból a főváros agglomerációjába. Fontos, hogy valamilyen módon számon tudjuk őket tartani. Száz százalékig ez sohasem sikerülhet, de legalább a trendekkel érdemes tisztában lenni. Ezért foglalkozunk ilyen részletesen a missziós stratégia kidolgozásával. Hasonlóan izgalmas kérdés lesz számunkra ettől nem elválasztható módon az iskolában a kötelező etikaoktatást kiváltó hitoktatás - ezt ilyen sorrendben érdemes megjegyezni, hisz az etika a kötelező tárgy, nem a hittan. Ez most hatalmas terheket ró kollégákra, hitoktatókra, egész egyházunkra. Kell, hogy legyen azonban rövid távú, megvalósítható egyház- és gyülekezetépítő aspektusa is az új rendszernek, hiszen a statisztikák tanúsága szerint is több embert érünk el. Ez nagyon komplex csomag tehát. A biológia azt tanítja, hogy minden élőlény addig marad életben, amíg a környezeti kihívásokhoz alkalmazkodni tud. Az egyháznak is válaszolnia kell sok környezeti kérdésre, aktuális kihívásra, nem feladva alapvető üzenetét, az evangéliumot. Izgalmas kötéltánc ez.- Nem tűnik a tábori lelkészi tapasztalatai, a létkérdésekkel való sorozatos szembekerülés után kevésbé jelentősnek az Üllői úti „aktakukackodás”?- Nem tartom egészen korrektnek a kettő összevetését. A marhapörköltet a málnatortával ugyanis nem lehet korrekten összehasonlítani. Mindent csak a maga műfajával. Az adminisztrációs, testületi munkának is megvan a maga felelőssége, stressze. Ezeket nem lehet összekeverni, összemosni, pláne nem kijátszani egymás ellen. Másféle képességeket igényelnek. Melyik a fontosabb, melyik a jobb? Az egyház teljességéhez hozzátartozik az, hogy sokszínű. Az egyháznak nem kell uniformizáltnak lenni a szó rossz értelmében. A gyülekezetek sem egyformák, gondoljunk csak egy - a szó eredeti értelmében vett - polgári gyülekezetre, egy panelközegben élő csapatra, egy tiszta evangélikus falura vagy egy szórványterületre. Ezek mind-mind speciális lelkigondozást igénylő területek.- Akkor tehát kinek-minek hol a helye?- Kétféleképpen lehet különböző dolgok között valamiféle rendszert teremteni. Vagy a legnagyobb közös osztót keressük, és lefelé megyünk, vagy a legkisebb közös többszöröst, és fölfelé. Az egyház, ha pesszimista, az előbbit, ha optimista és derűlátó, az utóbbit választja. Nem baj, hogy nyelvekben, kegyességekben, földrajzi elhelyezkedésben, szociális helyzetben, életkori összetételben, végzettségben és ezek kombinációjában egyházunk ilyen sokszínű, sőt. Minél több dolgunk van kézzelfogható közelségben, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy valahol elérjünk valamit. Az egyház nagy virágoskerthez vagy erdőhöz hasonlítható, ahol nem minden nő mindig egyszerre. Vannak periódusok. Vannak tavaszi és őszi növények. Hol voltak már ősszel a krókuszok? Tavasszal elvirágoztak, de jövőre újra lesznek. Vannak olyan dolgok, amelyek egy-egy korszakban voltak meghatározók, aztán rendre elvesztik korszakos jelentőségüket. Ez persze nem jelenti azt, hogy az Úristen esetleg majd nem gondolja valamikor, hogy egy következő periódusban épp rájuk lesz szükség.- Humorérzéke láthatóan az embert próbáló élethelyzetek megtapasztalása és az éles váltás után is megmaradt...- A humor szó a görögben folyadékot jelent. Néha humorral lelkipásztori vagy pedagógiai szempontból is többet el lehet érni, mint bármiféle okoskodással. Persze tudni kell, minek hol a határa. A lelkészi szolgálatban alapvető, hogy az evangéliumot vesszük komolyan, és nem önmagunkat túl komolyan. ■ Kinyik Anita „Ora et labora” - Szemerei János és dr. Lackner Pál (balról jobbra) püspökök a soproni líceum laboratóriumának felszentelésén
