Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-03 / 44. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. november 3. » 3 Reformációünnep bibliavasárnapon 150 éves a páti templom ► Protestáns egyházainkban október utolsó hetében kulmináltak a reformáció emléknapja alkalmából rendezett események. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) által szervezett programsorozat (biblia)vasárnapi ünnepi istentiszteletének a pesterzsébeti baptista imaház adott otthont. Az ökumenikus alkalom igehirdetője a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök-püspöke, Gáncs Péter volt. Pesterzsébeten messziről világít a baptista imaház üvegkeresztje, amely idén a záró úrvacsorás istentiszteletre hívogatta a reformáció havában „ünnepbe öltöző” protestáns felekezetek híveit. A helyi baptista lelkipásztor, Katona Béla és Papp János baptista egyházelnök mellett az ökumenikus alkalom szolgálattevője volt dr. Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke, Pataky Albert pünkösdi egyházelnök, Csernák István metodista szuperintendens és dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára. Az est gazdag zenei anyagát a pesterzsébeti baptista énekkar szolgáltatta. Gáncs Péter Zsid 6,12 és Jer 15,16 alapján helyezte a jelenlévők szívére: Isten igéje nem aranymondások gyűjteménye, nem szent szöveg, hanem táplálék, mindennapi kenyér, amelyet meg kell rágni, meg kell emészteni. Az evangélikus elnök-püspök nem titkolta: Isten igéje sokszor kemény eledel... Templompadban is el lehet kárhozni - idézte a nem épp szívmelengető mondást -, rávilágítva, hogy a találkozáshoz a szíveket is ki kell tárni. Meg kell becsülnünk a reformáció örömüzenetét - zárta mondandóját -, azt, hogy Isten igéje is keres minket. A közös gyökerekre emlékezők az Úr megterített asztalához járultak. A kelyhet a reformáció adta vissza a népnek, ezért az úrvacsoravétel különösen fontos eleme volt az ünnepi alkalomnak, amelyben a protestáns egyházak egységét is megélhették a szentséggel élők. Búcsúzóul Fischl Vilmos MEÖT- főtitkár invitálta az ünneplőket október 31-ére a VII. kerületi Reformációi emlékparkba, majd a fasori evangélikus templomban tartandó megemlékezésre. Idekívánkozó hír, hogy október 28- án, (a pénteki munkaszüneti nap miatt előrehozott) lapzártánk után mutatták be Evangélikus Hittudományi Egyetemünkön a Luther válogatott művei könyvsorozat újabb kötetét, amely Luther Márton levelezéséből ad közre válogatást. A kötetről, illetve a könyvbemutatóról terveink szerint következő lapszámunkban szólunk bővebben. ■ K. A. 1517 m óta frissebben! - ezzel a jelszóval rendezték meg sokéves hagyományt követve október 26-án a reformációi emlékfútást a Városligetben. A rendezvény fővédnöke idén is Novotny Zoltán sportriporter volt. Egyházunk sajtóbizottságának és a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke - a rövid igei bevezetőt követően - buzdított a testi és a lelki egészség megőrzésére, amelynek a rendszeres testmozgás ugyanúgy része, mint a reformáció teológiai felismeréseinek folyamatos tanulmányozása. Ezután a több mint negyven résztvevő - alapos bemelegítést követően - nekivágott az 1517 méteres távnak. Együtt futottak reformátusok, baptisták, metodisták és természetesen evangélikusok. Aki teljesítette a távot (elsőként Tamásy András 7. osztályos evangélikus testvérünknek - rajtnál készült képünk előterében - sikerült), a Pesti Evangélikus Egyházmegye ajándékaként pólót vagy kitűzőt kapott emlékbe. Az alkalom imádsággal és áldással ért véget. ■ - gr -► Templomának százötvenedik születésnapját ünnepelte október 26-án, szombaton délután a Nagykanizsa és Környéke Társult Evangélikus Egyházközséghez tartozó páti leánygyülekezet A településen élő vend eredetű evangélikusok 1863-ban szentelték fel a neogótikus stílusú épületet. A hajlékot 1947-ben a világháborús pusztítások miatt újjá kellett építeni. A múlt szombati úrvacsorás istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában Smidéliusz Zoltán somogy-zalai esperes, valamint Deme Dávid és Mako viczky Gyula, a társult gyülekezet lelkészei működtek közre. A homokra és a kősziklára épített ház példázata (Mt 7,24-27) alapján a püspök arról beszélt, hogy a jó alap nemcsak az épületek, hanem az életünk számára is fontos. Hozzátette: „A templom az az áldott hely lehet számunkra, ahol arról a kőszikláról hallunk, aki - minden ferdeségünk és nyomorúságunk ellenére - megtartja az életünket." Az alkalmat követő közgyűlésen a gyülekezet történetének ismertetése után köszöntések hangzottak el. Többek között Smidéliusz Zoltán esperes, dr. Hári Tibor egyházmegyei felügyelő és Bednyák Vince helyi római katolikus plébános adta át jókívánságait a megjelenteknek. A hálaadás a faluházban tartott szeretetvendégséggel ért véget. ■ Adámi Mária felvétele Zólyomban (Zvolen) járt múlt pénteken Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Milan Krivda kerületi püspök (képünkön balra) meghívására látogatott el - dr. Smidéliusz László kerületi másodfelügyelő kíséretében - a Szlovákiai Evangélikus Egyház Nyugati Egyházkerületének székhelyére. Az egyházvezetők szívélyes légkörben, magyar, német és szlovák nyelven cseréltek eszmét a kerületeik közötti kapcsolatépítés lehetőségeiről. A tolmácsolásban segédkezett a helyi gyülekezet lelkésze, Ján Podlesny is. ■ Adámi Mária felvétele A reformáció tüze A múlt héten Zólyomban (szlovák nevén Zvolen) jártam testvéri látogatáson, a szlovákiai evangélikusok nyugati egyházkerületének központjában. Mai témám alapgondolatát a zólyomi evangélikus templom falán található emléktábla adja. Ez a tábla Nikolaiho (Miklós) lelkész és Gregoriho (György) tanító emléke előtt tiszteleg, akiket 1527-ben a mai város határában evangéliumi hitükért megégettek. Történetük felidézését Milan Krivda kerületi püspök így kommentálta: „A reformáció üzenete túl hamar ért ide...” Legyen szabad a jobb érthetőség kedvéért annyit megjegyezni, hogy Zólyom a Trianon előtti Magyarország szerves része, mely Budapesttől északra mintegy százötven kilométer távolságban fekszik. Ez a történet tehát nem egy távoli országba, hanem a valamikori Magyarország akkor még többségében magyarok lakta városába vezet el bennünket. A reformáció és a tűz fogalma sokkal több szálon fonódik össze, mint amennyit erről általában gondolni szoktunk. A középkori egyházban kiemelt helye volt a tűznek. Egyrészt sokat beszéltek róla. Az örök kárhozat tüzéről és a tisztítótűzről, amelyeknek rémséges gyötrelmeit pedagógiai, missziói, de - tegyük hozzá - hatalmi szempontokból is előszeretettel használták. Sajnos földi tisztítótüzeket, máglyákat is lobbantottak, amikor a veszélyes ellenfelektől, az eretnekektől ily módon igyekeztek megtisztítani az egyházat és a világot. Eric Tül Luther című filmjében ez úgy jelenik meg, hogy Tetzel János Domonkos-rendi szerzetes az egyik német város főterén egy zseniálisan felépített bemutatót tart a bűnbocsátó cédulák áldásairól. Illusztrációképpen nemcsak a tűzben gyötrődő kárhozottakat ábrázoló képet mutatja be, hanem a nagyobb hatás kedvéért még a saját kezét is látványosan megégeti. Üzenete arról szól, hogy az egyház segíteni kíván a szegény lelkeken, és hogy a bűnbocsátó cédula micsoda vissza nem térő nagy lehetőség... A másik szerzetest, a reformációt elindító Ágoston-rendi Luther Mártont éppen a bűnbocsátó cédulák hátterében lévő teológia hamissága és hazugsága lobbantotta lángra. Jóhiszeműen, a visszaélés korrekciójában bízva, a pápától is megértő támogatást remélve tűzte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. A kulisszák mögé nem látó embert néha az a csalódás éri, hogy olyasmibe fut bele, ami az elképzelhető legrosszabbat is túlszárnyalja... Luther is így járt. Amikor kezébe vette a pápai átokbullát, akkor víz-, de mondhatjuk így is: tűzválasztóhoz érkezett. Krisztushoz vagy a Krisztus útjáról letért egyházhoz legyen hűséges? Nem egyszerű szobai elméletieskedés volt ez, hanem életbe vágó, egzisztenciális kérdés. Ismerte a viszonyokat. Tudta, hogy ha megmarad az általa felismert teológiai igazság mellett, az akár az életébe is kerülhet. Alatta is fellobbanhat a máglya, mint ahogyan hamarosan meggyulladt eretneknek bélyegzett írásai alatt, melyeket látványosan, máglyákon tüzeltek el. Amikor Luther az átokbullát a tűzbe vetette, a tűzben a pápai pecsét leolvadt róla, Luther sorsa azonban megpecsételődött. Amire viszont sem ő, sem ellenfelei nem számítottak: bátor fellépése példává lett, és híre futótűzként terjedt szét. Ezzel Luther nem elszigetelődött, hanem egy fontos mozgalom lelki, szellemi vezetőjévé vált. A tűz az egyház keretein is túllépett. Olyasmire is átterjedt, ami nem volt az eredeti tervben, és ami Luthert is megrendítette (lásd a parasztháború pusztításait). Az egyházi és világi hatalom összezárt. Közösen próbálták a fellobbant tüzet a legkeményebb módszerekkel eloltani. A wormsi birodalmi gyűlés után hazánkban is radikális törvényeket hoztak a „veszedelem” megállítására. 1523-ban (mindössze két évvel Worms után) az LIV. törvénycikk fej- és jószágvesztést helyezett kilátásba a lutheránusoknak. Két évvel ezután, 1525-ben a IV. törvénycikk a következőt mondta ki: „A lutheránusokat is mind ki kell irtani az országból; és bárhol találhatók, nemcsak az egyházi, hanem a világi személyek is szabadon fogják el és égessék meg’.’ A Lélek tüzét azonban nem tudta megállítani a testet fenyegető tűz. Az eszmék szabad áramlásának nem tudott gátat szabni a tűzzel fenyegető, szigorú magyar törvények tűzfala sem. Nemcsak Luther bátor fellépésének híre, de tételei, cikkei is átjutottak a magyar határon, és elértek hazánkba. Bár a lángok itt-ott fel-felcsaptak - mint Zólyomban Miklós lelkész és György tanító alatt -, az evangélium azonban tűzsebesen terjedt. Néhány év múlva már nem lehetett a törvényt végrehajtani, mert a magyarországi lakosság nagyobb része a reformáció hatása alá került. A máglya Zólyomban sem volt képes megállítani a Szentlélek tüzét. Akik látták az evangéliumért tűzbe menőket, megértették a vértanúk bizonyságtételét. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mt 16,26) Pár év múlva Zólyom városának teljes lakossága evangélikussá lett. A katolikus templomban is anyanyelven hirdették az evangéliumot, és felcsendültek a reformáció himnuszai. ÉGTÁJOLÓ Köszönet és tisztelet az evangéliumért életüket kockáztató és odaadó elődöknek: Luthernek és munkatársainak, Miklósnak és Györgynek, valamint sok-sok ismeretlennek, akiknek vére magvetés volt. Legyen áldott az emlékük! Az emlékezés segítsen minket, mai evangélikusokat is abban, hogy felfedezzük az evangélium igazi értékét. Forrósítsa fel kihűlt szívünket. Csodálkozzunk rá Isten Krisztusban nekünk is ajándékozott szeretetére, a számunkra ingyenessé (vagyis elérhetővé) tett kegyelemre, hogy éljünk vele, és mindennapi küzdelmeinkben erőforrás legyen számunkra. Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
