Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-27 / 43. szám
8 -m 2013. október 27. PANORAMA Evangélikus Élet BARÁTOK ÉS TESTVÉR Hajléktalanokat gondozó szociális munkás... ...és a hajléktalanszálló lakói Evangélikus templom Sáo Paulában ■ Fabiny Tamás Egyházunkban ma sokat beszélünk hálózatosságról. A Bajor Evangélikus Egyház is ennek jegyében hívja rendszeresen össze a világ számos országából a maga testvéregyházainak képviselőit. Öt éve Neuendettelsauban a misszió volt a fő téma, mostani, Sáo Pauló-i találkozónkon az erőszak. A közel negyven résztvevő összesen tizennyolc egyházat képvisel: Afrikából Tanzánia, Kenya, Libéria és Mozambik, Latin-Amerikából a vendéglátó brazilok mellett Costa Rica, El Salvador, Honduras és Nicaragua, Ázsiából Hongkong, Malajzia, Szingapúr, a csendes-óceáni térségből Pápua Új-Guinea evangélikusai, valamint az ausztráliai egyház képviselője érkezett - nemritkán huszonöt-harminc órás repülőúttal - Sáo Paulóba. A német evangélikus egyházat Heinrich Bedford-Strohm tartományi püspök vezetésével hatan képviselik. Rajtuk kívül csak mi - Cselovszkyné dr. Tarr Klára, egyházunk külügyi osztályvezetője, illetve jómagam - vagyunk európaiak. Püspök mint bodyguard Brazil vendéglátóink alaposan felkészítenek arra, mire is vigyázzunk a huszonnyolcmilliós Sáo Paulóban. Kérik, hogy ne álljunk szóba idegenekkel, fokozottan vigyázzunk értékeinkre, és ne beszéljünk hangosan idegen nyelven. Sajnos a vüág legtöbb nagyvárosában a külföldieknek tartaniuk kell a zaklatástól, és Dél- Amerikában különösen is rossz a közbiztonság. A konferenciához kapcsolódó városnézés keretében csak lopva fényképezünk, és tanácsos együtt maradnunk. A legalább százhúsz kilós tanzániai Alex Malasusa a nemzetközi csoport két törékeny hölgytagja közé lép, és tréfás taglejtésével azt játssza el, hogy ő amolyan őrző-védő mellettük. Némileg hitelteleníti produkcióját, hogy lila püspöki ingben van - ő ugyanis a Tanzániai Evangélikus Egyház elnök-püspöke... Aztán belépünk egy vásárcsarnokba, amelynek bejáratánál már valódi őr szűri ki a nemkívánatos személyeket. Mintha a Vámház téri csarnokban lennénk, csak éppen ötször akkora területen. A pultokon természetesen brazil áru: roskadozó, pazar gyümölcshegyek, ezerféle jó kávé és színes futballmezek. Mindenütt lehet alkudni. Amikor az árus megtudja, hogy episcopo vagyok, akkor elhiteti velem, hogy csakis ezért enged az árból, majd miután megköttetik az üzlet, széles ölelés keretében megcsókol. Sokszínű egyház Evangélikus lelkész kísérőmmel leülünk egy asztalhoz, hogy megkóstoljuk a helyi halspecialitást. Újdonsült barátomnak árulkodó neve van: a Carlos azt jelzi, hogy ő igazi brazil, a Musskopf vezetéknév viszont német származására utal. A sós hal és a helyi barna sör mellett az egyházak életéről kérdezgetem. Megtudom tőle, hogy a 716 ezer lelkes Igreja Evangélica de Confissáo Luterana no Brasil Dél-Amerika legnépesebb evangélikus egyháza, amelynek mintegy nyolcszázötven lelkésze, valamint számos misszionáriusa és diakóniai munkása van. Utóbbi azért is fontos, mert a 19. századi német bevándorlók által alapított egyház legfőbb jellemzője a társadalom kitaszítottjaival való foglalkozás. Kérdezem Carlost a többi felekezetről is. Elmondja, hogy a római katolikus egyház - amelyhez a lakosság túlnyomó többsége tartozik - meglehetősen kétarcú: a konzervatív oldalra mindig a jóllakottság volt jellemző, így a korábbi évtizedek katonai diktatúrája idején a klérus támogatta az előjogaikat biztosító juntát. Velük szemben azonban ott voltak és vannak a felszabadítási teológiát képviselő progresszívok, akiknek tevékenységét a Vatikán a legutóbbi időkig gyanakvással kísérte. Most viszont mintha megtört volna a jég, hiszen a már eddig is sok meglepetést okozó Ferenc pápa éppen ezekben a napokban fogadta Gustavo Gutiérrezt, aki domonkos szerzetesként a perui Lima nyomornegyedeiben fogalmazta meg híres téziseit a felszabadítási teológiáról. Amikor pedig a pápa néhány hete Brazíliában járt, akkor Leonardo Bojf egykori szerzetes, ugyancsalt e radikális mozgalom másik ikonja nyilatkozott kifejezett rokonszenwel Ferencről. A ma is Brazília őserdejében élő Boff már korábban is úgy fogalmazott, hogy a világ csodálkozni fog azon, mi mindent visz végbe az új pápa. Musskopf lelkészt arról kérdezem, mi az evangélikus egyház álláspontja társadalmi kérdésekben. Őszintén elmondja, hogy a második világháború alatt sok német Hitler mellett szállt síkra, ők számítottak a Führer „ötödik hadosztályának”. Az sem lehet véletlen, hogy Mengele Brazíliában talált menedéket, és haláláig békésen kertészkedhetett. Az emberek azonban képesek a változásra is. Beszélgetőtársam nagyapját eredetileg Adolf Musskopfnak hívták, de a Führer elleni tiltakozásul keresztnevét Albinra változtatta. Ezt hallva elmondom, hogy Magyarországon egy későbbi evangélikus püspök tette le - tiltakozásul az ország német megszállása miatt - a Wolf nevet, és attól kezdve Ordass Lajosként élt. Brazíliában ugrásszerűen növekszik a pünkösdi keresztények száma. Ők többnyire nevükben hordják az evangéliumi szót, aminek következtében gyakran összekeverik őket velünk, evangélikusokkal. Szállásunk ebédlőjében is folyamatosan megy a tévé, annak a csatornának az adásával, amelyen karizmatikus igehirdetők és dicsőítő énekkarok váltják egymást. Sokan a katolikus egyházat elhagyva csatlakoznak hozzájuk. Ferenc pápa személyes kisugárzása talán ezeknek a tömeges áttéréseknek is gátat szab. Népszerűségének jele az egyik napilap főcíme, amelyet portugáltudás nélkül is érteni vélek: O humorismo evangélico do papa Francisco. Az erőszak különféle formái A családi, az utcai vagy éppen a társadalmi erőszaknak más és más megnyilvánulásai vannak az egyes országokban. Az okok között szerepelhet az etnikai feszültség, a kábítószer és az alkohol, a vallási türelmetlenség vagy éppen a paramilitáris erők térnyerése bizonyos országokban. Érdeklődve hallgatjuk a közép-amerikai püspök beszámolóját, aki elmondja, hogy a börtönöket járva miként próbál békét teremteni az egymással rivalizáló bandák között; küzdelmüknek a békés lakosság a legfőbb kárvallottja. ' Egy afrikai püspök arról számol be, hogy a rosszul értelmezett törzsi hagyományok milyen károkat tudnak okozni. Országában a nőknek semmi joguk nincs. Férje halála után az asszonynak sírba kell ugrania. Egy másik lelkész arról számol be, miként szólnak Isten szeretetéről a mélyszegénységben élőknek, hogy ne a rablásban keressék a kiutat. Bár a társadalmi kontextus más' és más, a családon belüli erőszakra vagy éppen a médiából áradó brutalitásra szinte valamennyi országban adódik példa. Brazíliában feltűnően sokan vesztik életüket közlekedési balesetben. Ennek oka nemcsak a rossz utakban és az öreg autóparkban keresendő, hanem az erőszakos vezetési stílusban és a gyakori támadásokban is. Döbbenetesen keveset ér az emberi élet. Immár itthon nézek egy filmet a Youtube-on: mindent egy motoros szemszögéből látunk, köszönhetően a sisakjára szerelt kamerának. Vígan előzget a soksávos úton, ám egy körforgalomban hirtelen jobbról elé kerül egy másik motoros. Hátul tizenéves suhanc ül, pisztolyt fog az emberünkre. Az rögtön átadja neki a járművét. A gyerek felpattan a motorra, és éppen indulni készül, amikor két lövés dördül. Egy arra járó rendőrautóból látták a rablást, és figyelmeztetés nélkül lőttek. Szociális programok A konferencia keretében lehetőségünk van gyülekezetlátogatásra, valamint egyházi szociális munkák megismerésére is. Amikor a szervezők bejelentik, hogy a Säo Paulo térségében található Santo Andréba Egymásra dobált házak
