Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-06 / 40. szám
2 -m 2013. október 6. FORRÁS # 'f I Evangélikus Élet Oratio cecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy Jézus Krisztusban eltörölhetetlenül kijelentetted nekünk üdvözítő akaratodat. Köszönjük, hogy létünk teljességéért a Golgotáig menően szerettél bennünket. Köszönjük, hogy könyörgésünket is annak tudatában mondhatjuk el neked, hogy te mindenben üdvösségünket munkálod, és létünk teljességét akarod ajándékozni nekünk. [Lektor:] Könyörgünk minden ember üdvösségéért. Azokért, akik vallásukat szeretetlenül gyakorolják; azokért, akik keresnek téged; azokért, akik eddig még nem hallották meg kereső szavadat; azokért, akik az átélt fájdalmak miatt nem tudnak bízni benned. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért, egyházunkért, az egész kereszténységért. Kérünk, add meg nekünk azt a bölcsességet, hogy tudjuk: mikor kell szólnunk, és mikor kell hallgatnunk; mikor kell cselekednünk, és mikor kell várakoznunk. Add nekünk Szentlelked egyesítő erejét, hogy a közöttünk meglévő különbségek gazdagítsák közösségeink életét, és ne szétválasszanak bennünket. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világért, amelyet otthonul adtál nekünk, és azért, hogy gondozzuk és ápoljuk. Add nekünk, hogy meglássuk: saját, szűkebb környezetünkben is tudunk mit tenni a tisztaságért, az otthonosságért. Könyörgünk kiútért abból az energiaválságból, amelyet átélünk, és amely még előttünk van. Adj készséget az önmérsékletre mindenkinek, aki földünk javaiból másokat szegénnyé tévő módon részesedik. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik mások közönyétől, gonosz indulataitól szenvednek. Könyörgünk azokért, akik családjukban szenvednek az erőszaktól. Könyörgünk azokért is, akik másokat bántalmaznak, kínoznak, vagy szeretetlenségükkel mélységbe taszítanak. Te gátold meg az emberi gonoszság és közöny hatalmát, és add, hogy mi magunk is a békesség eszközeivé lehessünk közösségeinkben. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a betegekért, a nincstelenekért, azokért, akiknek lelkét a gyász, az elhagyatottság fájdalma keseríti. Te adj vigasztalást, erősítést, reménységet mindenkinek, aki összetört az élet terhei alatt, aki legyőzhetetlen betegséggel küzd. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk, könyörgünk végül eljövendő országodért, ahol színről színre láthatunk téged, ahol mindeneket a te végtelen szereteted tölt be, ahova mindannyiunkat vársz, hogy nálad legyen otthonunk örökkön-örökké. [Gyülekezet:] Ámen. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASÁRNAP - JN 5,1-17 Felkavaró gyógyítás Az ókori ember várható élettartama rövidebb volt a mainál, ennek megfelelően a nemzedékek is gyorsabban váltották egymást. Jeruzsálemben, a Juh-kapu közelében, egy esővizet felfogó ciszterna partján harmincnyolc éve fekszik betegen valaki. Kortársai ennyi idő alatt a házasságkötéstől akár a dédszülőségig is eljuthattak, de a nagyszülőségig bizonyosan, hogy a szakmájukban való fejlődésükről vagy a társadalmi ranglétrán való előmenetelükről ne is szóljunk. A tétlenség és a fizikai leépülés közben e beteg számára eseménytelenül cammognak a napok, hetek, hónapok, évek és évtizedek a Kegyelem háza nevet viselő tó partján. Rituális szabály volt, hogy a tó külső, túlfolyó medencéjén az ünnepek előtt áthajtották a templomi áldozatra szánt, hibátlan hízott bárányokat. Ebből lehetett a vallási év menetére is következtetni, amely az átlagember számára nem könnyen követhető. Hiszen a zsidó naptár kizárólag a holdhónapokra épül. így a 354 napos normál éveket Ádár havának szökőhónapként való beiktatásával 384 napos szökőévek egészítik ki, hogy nagyjából kiegyenlítődjék a napévtől való lemaradás. Tizenkilenc év alatt hét alkalommal ismétlődik Ádár hónapja. Bethesdában időnként egy angyal kavarta fel a belső medencét, amelynek hullámai ilyenkor gyógyulást hoztak. Ennek a csodának a rendszerességéről nem tudunk, lehetett évente, havonta, ritkábban vagy gyakrabban, ki tudja? (Naponként biztosan nem, mert akkor a szombati munkavégzés szabályát már más gyógyuláskor is megsértették volna...) A betegről nem tudjuk, mikor veszítette el egészségét és munkaképességét. Gyaníthatóan nem betegen született, mert az ilyesmit az evangélisták említeni szokták. Talán gyermekként vagy ifjúként érte a betegség: ez - akárcsak a beteg családi és vagyoni helyzete vagy iskolázottsága - rejtve marad előttünk. Arra lehet következtetni az evangélium szavaiból és a korabeli szokásokból, hogy nincs saját családja, mert akkor gyermekei vagy unokái közül talán lenne, aki beemelné a hullámok közé... Arról sincs említés, hogy a zsidóság mely iskolájához vagy irányzatához tartozott. Időtlen idők óta várt tétlenül. A világ hírei némi késéssel talán odaértek hozzá, de az apatikus várakozásban lévőket lehet, hogy már semmi sem érdekelte igazán. Harmincnyolc év: tétlenségben töltve felfoghatatlanul hosszú idő! (Kedves Olvasó! Mi minden történt Önnel 1975 óta? Magánemberként, gyülekezeti tagként, munkában és közéletben? Jó? Rossz? Mindkettő? Milyen arányban? Mit értékelt át - akár többször is?) Az egyik vallási ünnep előtt megjelent egy idegen. Biztosan az ünnep vonzotta vidékről a fővárosba és a templomba... A legtöbb arc ismert volt az itt fekvőknek, a hozzátartozóké és ismerősöké, azoké, akik gondoskodtak a betegek ellátásáról. De most egy vidékről érkezett ismeretlen férfi szól betegünkhöz. Láthatóan tisztában van a helyzettel, tudja, hogy nem egy római fürdő sziesztázó vendégével beszél. Nem a múltat firtatja. Nem kérdezi, hogy mikor, hogyan, milyen tünetekkel és milyen eredménytelen terápia után került ide. Semmi olyan kérdést nem tesz fel, amely az udvarias együttérzés vagy legalább a jólneveltség látszatát keltené. Kérdése szimpla, majdnem udvariatlan: „Akarsz-e meggyógyulni?” A válasz nem érzelgős, de nem is indulatos. Nem azt emeli ki, hogy évtizedek óta nem lebeg más a szeme előtt. Ehelyett objektiven szól a tényről, hogy nincs, aki beemelné a vízbe. Jézus válasza nélkülöz minden hatásvadász elemet: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj” Semmi varázsige, semmi szimbolikus mozdulat. Bárki mondhatta volna ezeket a szavakat, csak az az erő, amely ezt a néhány szótagot megtöltötte, és a tétlenségnek véget vetett, nem volt meg bárkiben. Igazából senki másban, csak abban, aki Isten Fiaként felette áll e világ fizikai törvényeinek. A gyógyítás önmagában nem keltett szenzációt. Az esemény hírértékét elnyomta, hogy a názáreti Mester a szombat rituális törvényének határait is átlépte, sőt a meggyógyított is ezt tette az ő utasítására. Nem számít a farizeusoknak és az írástudóknak, hogy ez a beteg ember majdnem négyezer (!) szombaton át feküdt itt tétlenül és esélytelenül. Szerintük ellenkeznie kellene azzal, akinek a parancsára most hazacipeli az ágyát, aki minden értelmet felülmúló erővel tudta azt mondani neki, hogy: „Kelj fel és járj!” A Bethesda tava ezen a szombaton nem kavarodott fel, a jeruzsálemi hangulat annál inkább. Jézus tette nem fért bele a kor elvárásaiba. Mielőtt reflexből, rövid úton pálcát A VASÁRNAP IGÉJE törnénk a régiek felett, érdemes belegondolni, a mi elvárásaink kereteit mennyire feszítené szét egy ilyen eseménysorozat. Jézus átlépi az emberi törvényeket. Ebben persze gyakran követjük, ha érdekeinknek ez felel meg, míg másoktól elvárjuk, hogy az általunk megfogalmazott szabályokat, hagyományokat komolyan vegyék, azokat szentnek és sérthetetlennek tartsák. Érdemes még egy pillantást vetni a gyógyult betegre. Nem rohan, hogy bepótolja mindazt az élményt, amely kimaradt az életéből. Miután hazament, még az ünnep alatt a templomba megy, ahol ismét találkozik Jézussal. Ez most nem annyira sorsfordító, mint az első találkozás - de nem is ez a lényeg. Jézus a tétlenség után feladatot ad, munkára küld. Nem csak e névtelen beteget. A történelmi változások nyomán bénulttá vált egyházunk is durván négy évtized után tudott újból elindulni több munkaterületen. A kérdés, hogy valóban elindultunke, és járunk-e a nekünk rendelt pályán, vagy továbbra is tétlenül merengünk, mert nem fogtuk fel, hogy többé nem vagyunk tehetetlenségre kárhoztatva! ■ Dr. Lackner Pál Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Minden várakozás és elképzelés korlátáit áthágó szavadra van ma is szükségünk, hogy bénultságunk elmúltával végre meg tudjunk mozdulni, és el tudjunk indulni utadon, szabadon szólva rólad. Ámen. A rákosmenti evangélikusok egyházzenei élete ► Egyházunkban meglehetősen esetleges, hogy melyik gyülekezetnek milyen a kántora (ha van egyáltalán). Valódi, megélhetést jelentő kántori állások alig léteznek; ha igen, akkor is hitoktatással vagy adminisztratív feladatokkal kombinálva. 2007-ben indult el a kántor alapszak (BA) az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az új képzés - párosítva hitoktatói, ének-zene tanári vagy egyéb végzettséggel - remélhetőleg hozzásegít ahhoz, hogy a jövőben egyre többen erre alapozhassák egzisztenciájukat. Ehhez persze arra is szükség van, hogy nagyobb gyülekezeteink eljussanak a felismerésre: nemcsak lelkészt, pénztárost vagy egyházfit lehet munkaviszonyban alkalmazni, hanem kántort vagy hitoktatót is. Most egy kántor szakot végzett fiatal kolléga beszámolóját olvashatják. Budapest XVII. kerületének evangélikus gyülekezeti élete gazdag a programokban. Négy, Sándy Gyula által tervezett templomunkban a vasárnapi istentiszteletek párhuzamosan zajlanak: Rákoshegyen és Rákoskeresztúron, illetve Rákoscsabán és Rákosligeten. Két lelkészünk - Nagyné Szeker Éva és Kovács Áron - felváltva két-két helyen szolgálnak. Hat kántortársammal együtt veszünk részt a munkában, havi beosztásban készülünk vasárnapról vasárnapra. Az énekeket általában az igazgató lelkész választja ki nagy gonddal már jó pár nappal az istentisztelet előtt, így elegendő időt kapunk arra, hogy komolyabb művek játszására is felkészülhessünk. A keresztúri gyülekezet nagyön szeret énekelni. Van olyan korái az énekeskönyvben, amelyet ritkán énekelünk, de a gyülekezeti tagok nem riadnak meg a nehezebben megtanulható, nem fülbemászó daraboktól sem, bátran használjuk őket. Kántorként a vasárnapi istentiszteleteken kívül, hétközi alkalmakon, valamint presbiteri üléseken, gyermekdélutánokon és szeretetvendégségeken is szolgálunk. Mindegyik szolgálati helynek különböző az atmoszférája, és mindenütt más-más adottságú hangszerrel találkozunk. A rákoskeresztúri templom hozzávetőlegesen ezer fő befogadására alkalmas, itt egy kétmanuálos, pedálsoros, huszonnégy regiszteres orgona áll rendelkezésünkre, amelyet Angster József épített. Rákoshegyen jó állapotú, sokregiszteres harmonium van. A rákoscsabai orgonát 1976-ban avatták fel, ez az egymanuálos, pedálsoros, négyregiszteres orgona Trajtler Gábor tervei alapján készült. A rákosligeti templomban pedig egy harmincéves, elektromos Yamaha zongora áll. A kántornak tehát az aktuális szolgálati helyhez kell igazítania a darabválasztást. Amíg például a rákoskeresztúri orgonán szépen megszólaltatható egy pedált igénylő Bachprelúdium és -fúga, addig ez a rákosligeti elektromos hangszeren már sajnos nem kivitelezhető. Gyülekezetünk énekkara mai formájában 2003. február 3-án alakult meg Marschalkó Gyula nyugdíjas lelkész vezetésével. Visszavonulása után, 2012 februárjában vettem át tőle a karvezetés feladatát. Hetente tartjuk kóruspróbáinkat, és készülünk az egyházi ünnepekre, valamint egyéb szolgálatokra. A böjti és adventi hétközi áhítatok valamelyikén és a Cantate vasárnapján megrendezett pesti egyházmegyei kórustalálkozón egyaránt lelkesen énekelünk. Igyekszünk különböző korokból választani kórusműveket a repertoárba, néha orgonavagy más hangszerkísérettel. Minden évben fellépünk a rákoscsabai gyülekezeti „Ki mit tud?”-on, amelyre a gyülekezeti tagok különböző műsorszámokkal készülnek. Ezeken az estéken egy-egy kevésbé ismert énekeskönyvi éneket is megtanulunk. A kerületben számos ökumenikus alkalom is létezik, ezek közé tartozik az adventi éneklés Rákoskeresztúr főterén, amelyen mi is mindig részt veszünk. Egyéb zenei szolgálatok is vannak gyülekezetünkben. Pár éve húsvét hajnali istentiszteletet is tartunk. A liturgiában többek között felcsendül a Krisztus, ártatlan Bárány (EÉ 188) korái orgonakíséret nélkül, egy oboaszóló, a hegedű hangja, taizéi énekek gyertyagyújtás alatt, az énekkar húsvét reggeli témájú éneke; az istentisztelet végén pedig Győzelmet vettél (EÉ 388) énekünk orgonakísérettel és trombitaszóval hirdeti az örömhírt. Havonta egyszer tartunk ifjúsági istentiszteletet, amelyen a sokszínű kántori szolgálatot az ifjúság tagjai végzik. Az új énekeket gitárral, zongorával, ütőhangszerekkel kísérik. A jövőben szeretnénk alapítani egy olyan gyülekezeti ifjúsági zenekart, amely igényes keresztény könnyűze-CANTATE (Éfri Eged Illen diczeríinc. nét játszik. Az ifiórákon is az együtt zenélés örömét átélve kerülhetünk közelebb Istenhez. Terveink közt szerepel, hogy rendszeresen kántortalálkozót szervezzünk a gyülekezet kántorainak, ahol lehetőség nyílna arra, hogy az aktuális kérdéseket megvitassuk, és közösen találjunk ki új ötleteket, amelyekkel színesíthetnénk a gyülekezet zenei életét. Szeretnénk meghonosítani a rendszeres egyházzenei koncerteket a kántorok és az énekkar közreműködésével; valamint egy liturgikus gyermekkórus szervezése is tervben van, amely a Gyülekezeti liturgikus könyvet használva gazdagíthatja az istentiszteleti alkalmakat. Az alternatim éneklési gyakorlatot is szeretnénk elsajátítani, amikor a korái egyes versszakait felváltva éneklik a gyülekezeti tagok és az énekkar, orgonakísérettel vagy anélkül. Kántorként szeretném minél igényesebben végezni az egyházzenei szolgálatot, ezért is végeztem el az Evangélikus Hittudományi Egyetem kántor szakát. Vasárnaponként egyik héten a kerület négy templomának valamelyikében, következő héten a zuglói gyülekezet Gyarmat utcai kápolnájában kántorizálok. Jelenleg a Zeneakadémia egyházzene-énekzene szakán tanulok. ■ Takács Dóra, a rákoskeresztúri gyülekezet egyik kántora
