Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-22 / 38. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. szeptémber 22. *■ 5 Tanév eleji fülmosás Ünnepi üléssel nyitott újra kaput hittudományi egyetemünk ► Minőségi munkára, szövetségkötésre hívta dr. Szabó Lajos rektor szeptember 13-án az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) oktatóit és hallgatóit. Akár egy jó politikus, ígért is hallgatóságának, mondván, „időt és teret kapnak” A nyársirató időben a zuglói evangélikus templom terében tehát újabb tanév nyílt újabb lehetőségekkel. Tizenöt éves a Kisdeák Evangélikus Óvoda ► Tizenöt éve, 1998 szeptemberében nyitotta meg kapuit a Kisdeák Evangélikus Óvoda Budapesten, a Deák téren. Az intézmény jubileumát szeptember 14-én, szombaton ünnepelték. A rendezvény szervezői változatos programokkal várták az érdeklődőket, és a rossz idő ellenére jó hangulatú, eseménydús ünnepben volt részük a megjelenteknek. Ahhoz, hogy egy tartalmas, szorgos tanévet kezdhessen az EHE népe, valamiféle vágyásra, benső hajtóerőre van szükség, ahogy erre Gáncs Péter Zsolt 85,9 alapján tartott igehirdetésében rámutatott. Kétféle fordítását is elhozta az elnök-püspök az igehelynek: „Hadd halljam meg, mit hirdet az Úristen!” És líraiabb verzióban: „Szeretném tudni, hogy mit hirdet az Isten!” Mondandóját Gáncs Péter elsősorban az elsőéveseknek címezte, akik ha nem is fülmosást kaptak, de a hallójáratok tisztán tartására, a fülelés fontosságára ezzel már tanulmányaik elején felhívták figyelmüket. A „hallástudományi egyetem” legfontosabb tanítása a csendre intés, a püspök szavaival: „Elég csöndben kellene lenni ahhoz, hogy Krisztus szelíd hangja, az evangélium szava utat találjon a fülünkhöz, a szívünkhöz.” Ami segíthet végig szem előtt tartani a fül fontosságát, az többek között ennek a zsoltárnak az üzenete. A hatodévesek útra bocsátásával folytatódott az istentisztelet. A komoly próbatétel előtt állókat Szabóné Mátrai Marianna, az EHE Gyakorlati Intézetének vezetője látta el- nem csupán gyakorlati - tanácsokkal. A sok technikai útmutatás mellett a tapasztalni indulóknak tudatosítaniuk kell, hogy legfőképp spirituális útra lépnek. Lelki vezetőkké kell érniük. Ennek a háromlépcsős folyamatnak első állomása a hatodév első fele, melynek legfontosabb tanulságát Mátrai Marianna Anselm Grün bencés szerzetesnek a lelki vezetés elveiről szóló könyvére hivatkozva foglalta össze. Az érett és spirituális ember számot vet a tényekkel - írja Grün. Azaz: nem illúziókban él, hanem képes a körülötte lévő világot objektiven szemlélni, képes szembesülni a valósággal és elfogadni azt. Mindehhez józanságot, tisztán látást és bátorságot kívánt a lelkésznő a lelkészi gyakorlatra készülőknek. Az ünnepi ülés nyitányaként Szabó Lajos, az EHE rektora Belsőépítészet a teológiában címmel az esetenként ridegebb szakrális terek otthonossá tételéről, az adott forma valódi tartalommal való megtöltéséről beszélt. A külső terekből a tudományos, majd a lelki terekbe, benső szobákba kalauzolta hallgatóságát. A felszínen művelt teológia életveszélyes, állította, és mélyre merülésre hívta az EHE oktatóit, hallgatóit egyaránt. Az oktatói munka legfőbb motivációja a hallgatói aktivitás, a hallgatói élet inspirációja pedig az oktatók odaadása, felkészültsége és nem utolsósorban előadásmódjuk érdekessége - foglalta össze a rektor. Mindezek valóságba ültetéséhez, a minőségi munkához pedig időre van szükség. Érdemes, sőt elengedhetetlen, hogy időt szánjunk egymásra - hangsúlyozta Szabó Lajos. Prózai értelemben vett „szent háromságot” helyezett a hallgatók szívére: a stílus, a modor és a magatartás tanulásának fontosságát. Az EHE az „európai kereszténység frissességébe” is be kívánja kapcsolni hallgatóit, jelentette ki. A hagyományoknak megfelelően az ülés az elsőévesek fogadalomtételével és a hatodévesek mentori megbízóleveleinek átadásával zárult, és egyben ezzel nyílt meg az újabb tanévre a tudás evangélikus (erős) vára. ■ Kinyik Anita Az esemény tíz órakor istentisztelettel kezdődött, ahol gyermekek és szülők is vállaltak szolgálatot. Néhány régi óvodás bevonúlásával kezdődött az alkalom. Ők hozták be az oltár „kiegészítőit”: virágokat, Bibliát, keresztet. A szülők zsoltáridézeteket olvastak, eközben az óvodások építőelemeket hordtak előre. Az elemekből az óvodát jelképező manó rajzolódott ki. Gáncs Péter püspök az igehirdetés alapigéjeként a következő zsoltárrészletet választotta: „...az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsolt 127,3) Beszédében kiemelte, miért különleges a Deák téri óvoda: a belváros közepén áll, kis létszáma miatt nagyon családias, csak egy fal választja el a templomtól, a jövő gyülekezetének is tekinthető. Az alkalmat a Fenyvesi Andrea, Fejérvári János és Finta Gergely által előadott komolyzenei darabok színesítették. Ezt követően szendvicsek, sütemények, illetve kávé és tea mellett beszélgethettek a rég nem találkozott ovisok és szüleik. Ezzel párhuzamosan lehetőség nyűt az óvoda megtekintésére és egy kis nosztalgiázásra. Ide főként a nagyobbak látogattak el. Kipróbálták a játékokat, és felelevenítették óvodáskori élményeiket. A folyosókon és az előszobákban látható, több mint háromszáz fényképből álló fotókiállítás mosolyt csalt kicsik és nagyok arcára egyaránt. A kisebbek érdeklődését a barkácsolás földszinti lehetősége keltette fel. Különböző méretű gyógyszeres- és parfümösdobozokból készítettek templomot és almafát, de volt, aki inkább kamiont varázsolt belőlük. Gyakran volt hangos a nevetéstől az a terem, ahol délután filmvetítés zajlott. A tizenöt év alatt készült videók nagy sikert arattak. A gyülekezeti nagyteremben egy Budaörsről érkező népi zenekar muzsikájára kicsik és nagyok közösen táncoltak. A nap utolsó programjaként a Tercina nevű kamaraegyüttes zenéjére, majd az óvónők énekkarának előadására csendesedhettek el az ünnepi alkalom résztvevői. Zárásként Cselovszky Ferenc lelkész adott úti áldást. ■ Lórántné Láng Judit Engedjétek hozzám jönni... Húsz éve indult újra az Alberti Evangélikus Általános Iskola ► Az Alberti Evangélikus Egyházközség két éve ősszel fennállásának háromszázadik évfordulóját ünnepelte, idén szeptember közepén pedig arra emlékezett, hogy általános iskolája húsz évvel ezelőtt indult újra. A templomban hálaadó istentisztelettel kezdődött és az iskolaudvaron játszótér átadásával zárult szeptember 15-i ünnepség keretében leplezték le az általános iskola aulájában a Roszík Mihály iskolaalapító lelkésznek emléket állító domborművet, Várhelyi György szobrászművész alkotását. Az iskola szeptember í-jével felvette Roszík Mihály nevét. A délelőtti istentiszteleten dr. Fabiny Tamás püspök hirdette Isten igéjét Péld 23,26 alapján: „Adjad, fiam, a te szívedet nékem” (a meghívón szereplő ige 200i-ben az első ballagó osztály igéje is volt). Ahhoz, hogy adjunk, először a szívünket kell odaadni: az ügynek, amelyet szolgálni szeretnénk, és Istennek, aki a feladatokkal megbíz, és erőt ad a teljesítésükhöz. Példát vehetünk elődeinkről - mondta a püspök -, akik az egyházépítés szent célját szem előtt tartva, szíwel-lélekkel keresték a lehetőségeket, utánamentek az eltávolodott híveknek, pásztorolták a rájuk bízott nyájat. így tekinthetünk Roszík Mihály lelkészre is, aki az alberti gyülekezetben végzett negyvenhárom éves szolgálata utolsó éveiben azon munkálkodott, hogy a közösség - negyvenöt év szünet után - méltóképpen indíthassa újra egykori iskoláját. Tanuljunk az ősök példájából! - hangzott a felszólítás az Északi Egyházkerület lelkészi vezetőjének szájából. A következőkben Szakái Rita - aki az újraindulás óta tanít az intézményben - tekintett vissza az elmúlt két évtizedre. 1993. május 9-én ünnepélyes keretek között az akkori polgármester adta át az iskola kulcsait Ponicsán Gyula nyugalmazott igazgatónak, akinek igazgatósága alatt államosították - nagy szomorúságára - az intézményt 1948-ban. Még azon a nyáron száz nap alatt épült fel az új iskolaépület, melyet szeptember 5-én D. Szebik Imre püspök szentelt fel. Azóta mind a tantestület, mind pedig az épületegyüttes folyamatosan bővült: 1997-ben ebédlővel, 1998-ban újabb épületszárnnyal, 2000-ben két tetőtéri tanteremmel, 2001-ben új tornateremmel. Az iskola nyolcosztályossá bővítésének engedélyezési eljárását Szabó András akkori alberti lelkész bonyolította le. Mindezt annak köszönhetjük - tette hozzá Szakái Rita -, hogy Roszík Mihály alberti evangélikus lelkész mert nagyot álmodni, és álmait kitartással, céltudatos munkával meg is valósította. Mányi Sándorné - aki az intézményt 2007 óta igazgatja - beszámolt arról, hogy jelenleg kétszázhuszonhat tanulójuk van, felük evangélikus, és elsősorban az Alberti Evangélikus Óvodából kerülnek ki. Majd az igazgató asszony ünnepélyesen bejelentette: „A mai naptól a tisztelendő úr munkássága iránti tisztelet kifejezéseként emlékét nevünkben is őrizzük.” A Roszík család nevében dr. Roszík Péter szólalt fel. Elmondta, hogy édesapja szolgálatában mindig nagy szerepet játszott a látogatás, a gyermekek tanítása és a közösséggel való ünneplés. Elhivatottságát mutatja, hogy „hetvenévesen nekilátott iskolát építeni”, nem megtörve a rendszerváltás után is meg-megelevenedő ellenszelektől és rosszabbodó egészségi állapotától. Ezt követően az unokák népes serege énekelte el az ír áldás című művet. Dr. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, egykori alberti segédlelkész Roszík Mihály életpályáját ismertette. Kiemelte, hogy már fiatal lelkészként felismerte, hogy Isten szívére helyezte a gyermekek hitoktatásának ügyét. Ezért is lett jelmondata: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket!” Benczúr László tiszteletbeli egyházkerületi felügyelő személyes élményeivel kezdte köszöntőjét. Elmondta, hogy már ötévesen megismerhette Roszík Mihály lelkészt. A templom kapcsán pedig arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy egy templomot nem csupán építészeti jellemzői tesznek gyönyörűvé, hanem az, hogy megtelik élő lelkekkel. Az istentiszteleten a gyülekezet gyermek- és felnőtténekkara több ízben is szolgált Hepp Éva vezényletével. Utolsó mozzanatként Fabiny Tamás püspök megáldotta a gyülekezet újraválasztott lelkészét, Túri Krisztinát, aki éppen három éve lett beiktatva parókus lelkészi szolgálatába. Az ünneplés azonban ezzel nem fejeződött be. A gyülekezet a templom mellett lévő evangélikus általános iskolához vonult át, ahol dr. Fischl Vilmos és Roszík Mihályné, Melitta néni leplezte le az iskolát újraindító lelkésznek - immáron az intézmény névadójának - domborművét. A szeretetvendégség helyszínéül szolgáló tornaterembe tartva a gyülekezet még egyszer megállt, nem más, mint a templom közvetlen szomszédságában, az iskolaudvaron felépült új játszótér ünnepélyes átadása miatt. A nemzetiszínű szalagot Fabiny Tamás püspök és Túri Krisztina lelkész vágta el. Az ünnep főszereplői tehát, ha nem is látványosan, de a gyermekek voltak. Az ünneplésre a visszatekintés adott okot. A hálaadás a szíwellélekkel szolgáló emberekért szólt. A középpontban azonban az a Jézus Krisztus állt, aki mindezt megtartja: a gyermekeket, a szolgálókat, az épületet, a múltat, jelent, jövőt. ■ HHÁ
