Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-09-22 / 38. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. szeptémber 22. *■ 5 Tanév eleji fülmosás Ünnepi üléssel nyitott újra kaput hittudományi egyetemünk ► Minőségi munkára, szövetségkötésre hívta dr. Szabó Lajos rektor szeptember 13-án az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) oktatóit és hallgatóit. Akár egy jó politikus, ígért is hallgatóságának, mondván, „időt és teret kapnak” A nyársirató időben a zuglói evangélikus temp­lom terében tehát újabb tanév nyílt újabb lehetőségekkel. Tizenöt éves a Kisdeák Evangélikus Óvoda ► Tizenöt éve, 1998 szeptemberében nyitotta meg kapuit a Kisdeák Evan­gélikus Óvoda Budapesten, a Deák téren. Az intézmény jubileumát szeptember 14-én, szombaton ünnepelték. A rendezvény szervezői vál­tozatos programokkal várták az érdeklődőket, és a rossz idő ellené­re jó hangulatú, eseménydús ünnepben volt részük a megjelenteknek. Ahhoz, hogy egy tartalmas, szorgos tanévet kezdhessen az EHE népe, valamiféle vágyásra, benső hajtóerő­re van szükség, ahogy erre Gáncs Pé­ter Zsolt 85,9 alapján tartott igehir­detésében rámutatott. Kétféle fordí­tását is elhozta az elnök-püspök az igehelynek: „Hadd halljam meg, mit hirdet az Úristen!” És líraiabb verzióban: „Szeretném tudni, hogy mit hirdet az Isten!” Mondandóját Gáncs Péter elsősor­ban az elsőéveseknek címezte, akik ha nem is fülmosást kaptak, de a hal­lójáratok tisztán tartására, a fülelés fontosságára ezzel már tanulmánya­ik elején felhívták figyelmüket. A „hallástudományi egyetem” legfon­tosabb tanítása a csendre intés, a püs­pök szavaival: „Elég csöndben kelle­ne lenni ahhoz, hogy Krisztus szelíd hangja, az evangélium szava utat találjon a fülünkhöz, a szívünkhöz.” Ami segíthet végig szem előtt tarta­ni a fül fontosságát, az többek között ennek a zsoltárnak az üzenete. A hatodévesek útra bocsátásával folytatódott az istentisztelet. A ko­moly próbatétel előtt állókat Szabó­­né Mátrai Marianna, az EHE Gya­korlati Intézetének vezetője látta el- nem csupán gyakorlati - tanácsok­kal. A sok technikai útmutatás mel­lett a tapasztalni indulóknak tudato­sítaniuk kell, hogy legfőképp spiritu­ális útra lépnek. Lelki vezetőkké kell érniük. Ennek a háromlépcsős folyamat­nak első állomása a hatodév első fe­le, melynek legfontosabb tanulságát Mátrai Marianna Anselm Grün ben­cés szerzetesnek a lelki vezetés elve­iről szóló könyvére hivatkozva foglal­ta össze. Az érett és spirituális ember számot vet a tényekkel - írja Grün. Azaz: nem illúziókban él, hanem képes a körülötte lévő világot objek­tiven szemlélni, képes szembesülni a valósággal és elfogadni azt. Mindeh­hez józanságot, tisztán látást és bá­torságot kívánt a lelkésznő a lelkészi gyakorlatra készülőknek. Az ünnepi ülés nyitányaként Szabó Lajos, az EHE rektora Belsőépítészet a teológiában címmel az esetenként ri­degebb szakrális terek otthonossá tételéről, az adott forma valódi tarta­lommal való megtöltéséről beszélt. A külső terekből a tudományos, majd a lelki terekbe, benső szobákba kalau­zolta hallgatóságát. A felszínen mű­velt teológia életveszélyes, állította, és mélyre merülésre hívta az EHE okta­tóit, hallgatóit egyaránt. Az oktatói munka legfőbb moti­vációja a hallgatói aktivitás, a hallga­tói élet inspirációja pedig az oktatók odaadása, felkészültsége és nem utolsósorban előadásmódjuk érde­kessége - foglalta össze a rektor. Mindezek valóságba ültetéséhez, a minőségi munkához pedig időre van szükség. Érdemes, sőt elenged­hetetlen, hogy időt szánjunk egymás­ra - hangsúlyozta Szabó Lajos. Pró­zai értelemben vett „szent háromsá­got” helyezett a hallgatók szívére: a stílus, a modor és a magatartás tanu­lásának fontosságát. Az EHE az „eu­rópai kereszténység frissességébe” is be kívánja kapcsolni hallgatóit, jelen­tette ki. A hagyományoknak megfelelően az ülés az elsőévesek fogadalomtéte­lével és a hatodévesek mentori meg­bízóleveleinek átadásával zárult, és egyben ezzel nyílt meg az újabb tan­évre a tudás evangélikus (erős) vára. ■ Kinyik Anita Az esemény tíz órakor istentisztelet­tel kezdődött, ahol gyermekek és szülők is vállaltak szolgálatot. Néhány régi óvodás bevonúlásával kezdő­dött az alkalom. Ők hozták be az ol­tár „kiegészítőit”: virágokat, Bibliát, keresztet. A szülők zsoltáridézeteket olvastak, eközben az óvodások épí­tőelemeket hordtak előre. Az elemek­ből az óvodát jelképező manó rajzo­lódott ki. Gáncs Péter püspök az igehirdetés alapigéjeként a következő zsoltár­részletet választotta: „...az Úr aján­déka a gyermek, az anyaméh gyümöl­cse jutalom” (Zsolt 127,3) Beszédében kiemelte, miért különleges a Deák té­ri óvoda: a belváros közepén áll, kis létszáma miatt nagyon családias, csak egy fal választja el a templomtól, a jövő gyülekezetének is tekinthető. Az alkalmat a Fenyvesi Andrea, Fejérvári János és Finta Gergely által előadott komolyzenei darabok színe­sítették. Ezt követően szendvicsek, sütemé­nyek, illetve kávé és tea mellett beszél­gethettek a rég nem találkozott ovi­sok és szüleik. Ezzel párhuzamosan lehetőség nyűt az óvoda megtekinté­sére és egy kis nosztalgiázásra. Ide fő­ként a nagyobbak látogattak el. Kipró­bálták a játékokat, és felelevenítették óvodáskori élményeiket. A folyosó­kon és az előszobákban látható, több mint háromszáz fényképből álló fo­tókiállítás mosolyt csalt kicsik és nagyok arcára egyaránt. A kisebbek érdek­lődését a barkácsolás földszinti lehetősége keltette fel. Különbö­ző méretű gyógysze­res- és parfümösdo­­bozokból készítettek templomot és alma­fát, de volt, aki in­kább kamiont vará­zsolt belőlük. Gyakran volt han­gos a nevetéstől az a terem, ahol dél­után filmvetítés zajlott. A tizenöt év alatt készült videók nagy sikert arat­tak. A gyülekezeti nagyteremben egy Budaörsről érkező népi zenekar muzsikájára kicsik és nagyok közö­sen táncoltak. A nap utolsó programjaként a Ter­­cina nevű kamaraegyüttes zenéjére, majd az óvónők énekkarának elő­adására csendesedhettek el az ünne­pi alkalom résztvevői. Zárásként Cse­­lovszky Ferenc lelkész adott úti áldást. ■ Lórántné Láng Judit Engedjétek hozzám jönni... Húsz éve indult újra az Alberti Evangélikus Általános Iskola ► Az Alberti Evangélikus Egyház­­község két éve ősszel fennállásá­nak háromszázadik évforduló­ját ünnepelte, idén szeptember közepén pedig arra emlékezett, hogy általános iskolája húsz évvel ezelőtt indult újra. A templom­ban hálaadó istentisztelettel kez­dődött és az iskolaudvaron ját­szótér átadásával zárult szep­tember 15-i ünnepség keretében leplezték le az általános iskola au­lájában a Roszík Mihály iskola­­alapító lelkésznek emléket állító domborművet, Várhelyi György szobrászművész alkotását. Az iskola szeptember í-jével felvet­te Roszík Mihály nevét. A délelőtti istentiszteleten dr. Fabiny Tamás püspök hirdette Isten igéjét Péld 23,26 alapján: „Adjad, fiam, a te szívedet nékem” (a meghívón szerep­lő ige 200i-ben az első ballagó osztály igéje is volt). Ahhoz, hogy adjunk, elő­ször a szívünket kell odaadni: az ügy­nek, amelyet szolgálni szeretnénk, és Istennek, aki a feladatokkal megbíz, és erőt ad a teljesítésükhöz. Példát vehetünk elődeinkről - mondta a püspök -, akik az egyház­építés szent célját szem előtt tartva, szíwel-lélekkel keresték a lehetősé­geket, utánamentek az eltávolodott híveknek, pásztorolták a rájuk bízott nyájat. így tekinthetünk Roszík Mi­hály lelkészre is, aki az alberti gyüle­kezetben végzett negyvenhárom éves szolgálata utolsó éveiben azon mun­kálkodott, hogy a közösség - negy­venöt év szünet után - méltóképpen indíthassa újra egykori iskoláját. Ta­nuljunk az ősök példájából! - hang­zott a felszólítás az Északi Egyházke­rület lelkészi vezetőjének szájából. A következőkben Szakái Rita - aki az újraindulás óta tanít az intézmény­ben - tekintett vissza az elmúlt két év­tizedre. 1993. május 9-én ünnepélyes keretek között az akkori polgármester adta át az iskola kulcsait Ponicsán Gyula nyugalmazott igazgatónak, aki­nek igazgatósága alatt államosították - nagy szomorúságára - az intéz­ményt 1948-ban. Még azon a nyáron száz nap alatt épült fel az új iskolaépü­let, melyet szeptember 5-én D. Szebik Imre püspök szentelt fel. Azóta mind a tantestület, mind pedig az épület­­együttes folyamatosan bővült: 1997-ben ebédlővel, 1998-ban újabb épület­szárnnyal, 2000-ben két tetőtéri tan­teremmel, 2001-ben új tornateremmel. Az iskola nyolcosztályossá bővíté­sének engedélyezési eljárását Szabó András akkori alberti lelkész bo­nyolította le. Mindezt annak kö­szönhetjük - tette hozzá Szakái Ri­ta -, hogy Roszík Mihály alberti evangélikus lelkész mert nagyot ál­modni, és álmait kitartással, céltuda­tos munkával meg is valósította. Mányi Sándorné - aki az intéz­ményt 2007 óta igazgatja - beszámolt arról, hogy jelenleg kétszázhuszonhat tanulójuk van, felük evangélikus, és el­sősorban az Alberti Evangélikus Óvo­dából kerülnek ki. Majd az igazgató asszony ünnepélyesen bejelentette: „A mai naptól a tisztelendő úr munkás­sága iránti tisztelet kifejezéseként emlékét nevünkben is őrizzük.” A Roszík család nevében dr. Roszík Péter szólalt fel. Elmondta, hogy édesapja szolgálatában mindig nagy szerepet játszott a látogatás, a gyer­mekek tanítása és a közösséggel va­ló ünneplés. Elhivatottságát mutat­ja, hogy „hetvenévesen nekilátott iskolát építeni”, nem megtörve a rendszerváltás után is meg-megele­­venedő ellenszelektől és rosszabbo­dó egészségi állapotától. Ezt követő­en az unokák népes serege énekelte el az ír áldás című művet. Dr. Fischl Vilmos, a Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Taná­csának főtitkára, egykori alberti se­gédlelkész Roszík Mihály életpályá­ját ismertette. Kiemelte, hogy már fia­tal lelkészként felismerte, hogy Isten szívére helyezte a gyermekek hitok­tatásának ügyét. Ezért is lett jel­mondata: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket!” Benczúr László tiszteletbeli egy­házkerületi felügyelő személyes élmé­nyeivel kezdte köszöntőjét. Elmond­ta, hogy már ötévesen megismerhet­te Roszík Mihály lelkészt. A templom kapcsán pedig arra hívta fel a jelen­lévők figyelmét, hogy egy templomot nem csupán építészeti jellemzői tesz­nek gyönyörűvé, hanem az, hogy megtelik élő lelkekkel. Az istentiszteleten a gyülekezet gyermek- és felnőtténekkara több íz­ben is szolgált Hepp Éva vezényleté­vel. Utolsó mozzanatként Fabiny Ta­más püspök megáldotta a gyülekezet újraválasztott lelkészét, Túri Kriszti­nát, aki éppen három éve lett beik­tatva parókus lelkészi szolgálatába. Az ünneplés azonban ezzel nem fejeződött be. A gyülekezet a temp­lom mellett lévő evangélikus általá­nos iskolához vonult át, ahol dr. Fischl Vilmos és Roszík Mihályné, Melitta néni leplezte le az iskolát új­raindító lelkésznek - immáron az intézmény névadójának - dombor­művét. A szeretetvendégség helyszínéül szolgáló tornaterembe tartva a gyü­lekezet még egyszer megállt, nem más, mint a templom közvetlen szomszédságában, az iskolaudvaron felépült új játszótér ünnepélyes átadá­sa miatt. A nemzetiszínű szalagot Fa­biny Tamás püspök és Túri Kriszti­na lelkész vágta el. Az ünnep főszereplői tehát, ha nem is látványosan, de a gyermekek voltak. Az ünneplésre a visszatekin­tés adott okot. A hálaadás a szíwel­­lélekkel szolgáló emberekért szólt. A középpontban azonban az a Jézus Krisztus állt, aki mindezt megtartja: a gyermekeket, a szolgálókat, az épü­letet, a múltat, jelent, jövőt. ■ HHÁ

Next

/
Oldalképek
Tartalom