Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-09-22 / 38. szám

6 4t 2013. szeptember 22. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Áldjátok nevét! Háromszáz éves az irsai gyülekezet ► Az irsai evangélikusok kétszer is megtöltötték templomukat szeptem­ber 15-én, vasárnap, hiszen egész nap, reggeltől estig együtt ünnepel­tek. A rendhagyó együttlétre egy kerek jubileum, a gyülekezet fenn­állásának háromszázadik évfordulója adott okot. Az ünnepi hangu­latot és derűt a vasárnapra - mondhatni - ajándékba kapott, igazán kellemes időjárás is fokozta - ki gondolta volna ezt a szombati zord, őszies idő után? A délelőtti ünnepi - és egyben tanévkezdő - isten­tiszteleten Csadó Balázs, a közösségben tavaly október óta szolgáló beosztott lelkész hirdette Isten igéjét. Délután Fabiny Tamás püspök szolgált, a liturgiában a helyi lelkészen kívül Bárdossy Tibor egyko­ri irsai lelkész és Krámer György esperes segédkezett. A közös, sátor alatt elfogyasztott ebéd alkalmával a Mustármag Óvo­da lakói - délelőtti szolgálatuk után - ismét lehetőséget kaptak, hogy rövid műsorral kedveskedjenek a szülőknek és gyülekezeti tagoknak. A délután a Keresztmetszet zenekar koncertjével és tombolahúzással foly­tatódott, majd három órakor ismét a templomba vonult át a népes gyü­lekezet. Zsolt 100,4-5 alapján szólt Fabiny Tamás püspök a hívekhez. Bár az em­ber ideje és élettere véges, mégis megtapasztalhatja a teret és időt te­remtő Isten végtelenségét - mond­ta. - Tőle kaptuk a szent teret: a templomot és a szent időt: a pihenést. Meg kell ezeket becsülnünk, nehogy elhalasszuk az igehallgatás vagy az embertársunk szeretetének lehetősé­gét - nem tudhatjuk, visszatérnek-e ezen alkalmak. Az irsai gyülekezet már kapott háromszáz esztendőt. Re­ménység szerint még sokat kap. A közgyűlés előtt a gyülekezet énekkara szolgált Bárdossy Tamás vezetésével. A köszöntők előtt Dobro­­volni Máté másodfelügyelő röviden is­mertette a gyülekezet történetét a kezdetektől a jelenig. A gyülekezetala­pító szlovák elődök 1713-14- ben érkeztek a Felvidékről. El­ső templomukat 1722-ben emelték, majd 1799-ben kezd­ték el a mai templom építését. Az 1950-es években a gyüleke­zet átalakította a templombel­sőt, megszüntette a szószékol­tárt. Ekkor helyezték el a Feszty Masa által festett oltárképet, melynek címe: „Jöjjetek énhoz­­zám mindnyájan!’’ Az utolsó nagy felújítás 2001-ben zajlott. A gyülekezetben az isten­tiszteletek nyelve kezdetben csak szlovák volt, majd hosszú ideig szlovák és magyar felvált­va. Az utóbbi évtizedekben a szlovák nyelv használata telje­sen megszűnt. A gyülekezet első iskoláját 1808-ban építette; helyén ma az 1994-ben indult Mustár­mag Óvoda működik. Kö­szöntője végén a másodfel­ügyelő bejelentette, hogy ez­zel az ünnepi istentisztelettel kezdetét veszi az ünnepi év. A gyülekezet részletes története az évfordulóra megjelentetett köny­vecskében olvasható, amelyet Hodos Gábor gyülekezeti tag szerkesztett, Adjatok hálát neki, áldjátok nevét címmel. Az imateremben megte­kinthető gyülekezettörténeti kiállítás ugyancsak az ő munkája. A köszöntők hosszú sorában fel­szólalt Matti Salminen is, a finnor­szági ylitorniói testvérgyülekezet lel­késze, aki ajándékot is hozott magá­val: két angyalt, amelyek kezében a jól ismert esti imádság olvasható: „Én Istenem, jó Istenem...” Az egyiket a gyülekezet, a másikat az óvoda kap­ja, hisz - amint a finn lelkész, egyéb­ként magyarul, elmondta - az egyik legfontosabb dolog az, hogy a gyere­keknek megtanítsuk az esti imádsá­got. Az ajándékot meghatottan vet­te át a gyülekezet vezetősége. Valóban igaz. Ha istenfélelemre ta­nítjuk gyermekeinket, a legnagyob­bat adjuk nekik: a reménységet. ■ HHÁ Pályázat lelkészi állásra A Kölesei Evangélikus Egyházközség a szeptember í-jével megüresedett lelkészi állására pályázatot ír ki. Az egyházközség várja azoknak a misszi­ói lelkületű lelkészeknek a jelentkezését, akik a csodálatos környezetben, de nehéz körülmények között élő gyülekezet és szórványainak tanítását, lelkigondozását és egyben bátorítását vállalják. A lelkészi feladatok kö­zé tartozik a szórványgyülekezetek - Tiszabecs, Fehérgyarmat, Mátészal­ka - evangélikus híveinek hűséges pásztorolása. A lelkész javadalmazása átlagos. 2006-ban teljesen felújított, korszerűsí­tett - három szoba összkomfortos - parókia várja, külön lelkészi hivatallal és a hozzá kapcsolódó vendégszobával. A parókiához művelhető kert is tar­tozik, benne több mint tíz éve ültetett, termő diófákkal. A díjlevél a Hajdú- Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye Esperesi Hivatalában megtekinthető. A pályázatot a Hajdú-Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye címére (4400 Nyíregyháza, Luther tér 14.) kell eljuttatni postai úton vagy elektronikus for­mában (hajduszabolcsiegyhazmegye@gmail.com). A pályázat benyújtásá­nak határideje: szeptember 27. Bemutatkozási lehetőség: szeptember 29. - október 13. között. A pályázat elbírálásának határideje: október 27. Identitás és éneklés ► A gyenesdiási Kapernaumot (Magyarországi Evangélikus Egyház Ka­­pernaum Szeretetintézménye) sokan - köztük az egyházzene művelői - emlékezetes konferenciák színhelyeként tartják számon. Szeptem­ber 12-14. között ismét itt rendeztek szakmai és lelki továbbképzést az evangélikus iskolákban tanító énektanárok és a templomi énekkaro­kat irányító karvezetők számára. Kendeh Gusztáv, az Egyházzenei Bi­zottság elnöke idén az énektanítás iskolai és gyülekezeti lehetőségei­nek témája köré szervezte a programot. A harminckét résztvevő Sop­rontól Békéscsabáig az ország minden táját képviselte. A konferenciát Mekis Ádám igei gondolatai keretezték. Az Észak-Pest megyei esperes nyitóáhítatában a Hegyi beszédből jól ismert, „Úgy ra­gyogjon a ti világosságotok..!’ (Mt 5,16) igevers kapcsán a megfelelő he­lyen való és rendeltetésszerű munkál­kodást helyezte a hallgatók szívére. Dr. Eesedi Zsuzsa, a Kántorképző In­tézet tudományos munkatársa (az EvÉlet Cantate rovatának vezetője) az énektanításról, identitásról, közösség­ről és személyiségről szóló előadásában többek között azt emelte ki: úgy kell ta­nítanunk, hogy szellemileg és lelküeg is a sajátunk legyen mindaz, amit át­adunk, vagyis tudjuk és szeressük is. A csütörtök esti könnyedebb han­gulatról rű: Joób Árpád népzenekuta­tó, a Nyíregyházi Főiskola nyugalma­zott tanszékvezetője gondoskodott. Félre tőlem, búbánat! címmel - utal­va nemsokára megjelenő gyűjtemé­nyére - a humoros népdalok világá­ba kalauzolta az éneklőket, miközben maga kísérte citerán a felcsendülő da­lokat. Másnap az énekoktatás mai helyze­tének megvitatása volt napirenden. Dr. Bence Gábornak, a Deák Téri Evangé­likus Gimnázium tanárának, a Kántor­képző Intézet igazgatójának vezetésé­vel a résztvevők feltárták problémáikat és lehetőségeiket, megosztották vágya­ikat és terveiket. Ehhez kapcsolódott a Varga Mártától, az országos iroda ne­velési és oktatási osztályának vezető­jétől kapott tájékoztatás is. A pénteki programot két szemé­lyes beszámoló gazdagította. Míg Kutyejné Ablonczy Katalin, a bé­késcsabai evangélikus gimnázium énektanára a jó karvezetővel kapcso­latos tapasztalatait osztotta meg, addig Csernyik Balázs, a pestszent­lőrinci Sztehlo Gábor-gimnázium pedagógusa a két éve egyházi fenn­tartásba vett iskolában szerzett zenei tapasztalatairól számolt be, segítve ezzel a többi, egyházi intézményben tanító résztvevőt. Gönczy László, a Szegedi Tudo­mányegyetem Zeneművészeti Ka­rának oktatója Kodály nevelési kon­cepciójáról és a közoktatás prioritá­sairól beszélt. Joób Árpád pedig - kapcsolódva Eesedi Zsuzsa gondola­tához is - leszögezte, hogy az evan­gélikus identitás nem alakul ki ma­gától, ahhoz tanárnak és diáknak is meghatározó élményre van szüksé­ge, és a tanár úgy taníthat hitelesen, ha ezt már átélte. A konferencián az előadások mel­lett a kórusműhely-foglalkozások is fontosak voltak, hogy a frissen meg­tanult művek péntek este felcsendül­hessenek a keszthelyi evangélikus templomban tartott hangversenyen Kardos Anna, Farkasné Gombár Il­dikó, Csernyik Balázs és Bence Gá­bor vezényletével. A koncerten Niko­laus Bruhns, Johann Sebastian Bach és Kodály Zoltán művei is elhangzot­tak dr. Kovács László Attila nyíregy­házi igazgató lelkész, orgonaművész előadásában. Az áhítatban Mekis Ádám Zsid 13,8 alapján szólt arról, hogy „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. A konferencia zárónapján dr. Kinczler Zsuzsanna, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzene Tanszékének docense, a cinkotai gyülekezet kántora a hagyományok megőrzésének és átadásának iránya­iról, sokféleségéről és nehézségéről beszélt, amely a színtértől független. A záróáhítat alapigéje a vasárnap textusa volt Mt 23-ból, melyet Mekis Ádám a konferencián részt vevő ta­nárok, karvezetők helyzetéből kiin­dulva értelmezett. Előtte azonban még - Kendeh Gusztáv és Bence Gá­bor vezetésével - megfogalmazták a következő konferencia témájával és a közös munka megalapozásával kapcsolatos észrevételeket. Az esték során lehetőség nyílt ki­sebb csoportokban való beszélgeté­sekre, spontán közös éneklésekre és fáradságot feledtető játékokra is. Ez a konferencia szakmai, hivatalos programja mellett legalább olyan fontos volt, mert a személyes tapasz­talatcsere és a kapcsolatok felvétele segítheti egymás munkáját. ■ Hulej Klaudia Mi értelme a szenvedésnek? Petr Eben Jób-ciklusa a Deák téri evangélikus templomban ► Gyakran hallani manapság az értetlenkedő kérdést: „Hogy enged­heti ezt Isten?” Nyolctételes orgonaciklusának megalkotásakor Petr Eben (1929-2007) is erre kereste a választ. A cseh zeneszerző, aki egyike a legkiemelkedőbb kortárs komponistáknak, jelentős egy­házzenei repertoárt hagyott hátra. Miután Faust-ciklusát megírta, késztetést érzett arra, hogy az Isten és a sátán között folyó küzde­lemnek újabb zeneművet szenteljen, ám ezúttal a hit próbáját kiál­ló Jób példájával. Egy újszövetségi igeszakaszt (Jn 9,1-3) is társított művéhez, melyben Jézus szava - „azért van ez így, hogy nyilvánva­lóvá legyenek rajta Isten cselekedetei” - segít meglátnunk a ránk mért terhek igazi célját. A Magyarországon ritkán hallható ciklus Szeitl Zita orgona- és zongo­raművész előadásában, Cselovszky Ferenc lelkész bibliaolvasásával és áhítatával hangzott el szep­tember 16-án a Deák téri evan­gélikus templomban. A fiatal muzsikus a Weiner Leó Zene­­művészeti Szakközépiskola után Grazban, a Zeneművé­szeti Egyetemen folytatta tanul­mányait zongora és orgona sza­kon. Eben 1987-ben orgonára és narrátorra írt, hitvalló erejű al­kotására a zeneszerző életmű­vében keresgélve figyelt fel, s vá­lasztotta ki diplomadolgozata tárgyául. A rendkívüli energiát és koncentrációt igénylő, virtu­óz mű lehengerlő erővel szólalt meg a keze alatt; játéka aprólé­kos pontossággal mutatta be a zenei anyagok sokrétűségét. A megkérdőjelezhetetlen is­teni akarat szimbolizálására Eben egy úgynevezett „sors­motívumot” alkotott, amely a nagy­szabású mű kezdésekor a pedál sö­tét regiszterében szólál’ még, & vetíti előre a Jóbra váró tragédiát. A virtu­óz orgonafutamokkal érzékeltetett, pusztító csapások ellenére Jób aláza­tos marad, s dicséretet énekel: a húsvét hajnali virrasztásban elhang­zó, üjjongó „Exültetet” valamint a va­sárnapi liturgia dicsőségmondását, a „Glóriát”. Sorsát Isten kezébe helye­zi: ezt fejezi ki a „Ki dolgát mind az Úrra hagyja” (EÉ 331) kezdetű korái megjelenése. A szűnni nem akaró fájdalmak súlya alatt, melyeket egy kromati­kusán ereszkedő, állandóan ismét­lődő basszus témára épülő Passa­­caglia-tétel mutat be, Jób már-már összeroppan. A mű lélektani mély­pontján számon kérő kérdésekkel emeli fel szavát Urához, belső vívó­dását éles hangszínnel megszólaló figurációk jelzik. A „sorsmotívum” újbóli megjelenésével azonban a zeneszerző sugallja: szemrehányá­saink mit sem érnek az isteni akarattal szemben. Miután Jób dacossága meg­nyugvássá szelídült, Isten már nem hagyja válasz nélkül pana­szait. Szava azonnal bűnbá­natra indítja Jóbot. Ajkáról a pünkösdi himnusz - „Ó, jöjj, teremtő Szentlélek” (EÉ 231) - hangzik fel. Eben így figyelmez­tet bennünket, hogy panasz és dac helyett szenvedéseink­ben az egyedüli helyes maga­tartás, ha befogadó lélekkel segítségül hívjuk Istent. A monumentális zárótétel egy, a szenvedő Krisztust dicső­ítő, cseh gyülekezeti éneket, va­lamint az úrvacsorái liturgia legemelkedettebb pontján el­hangzó prefáció - „Valóban méltó és igaz, illő és üdvössé­­ges...” - és „Sanctus” dalla­mát dolgozza fel, s válik Krisztusra mutató hitvallássá. ■ FeRéte Atíikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom