Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-15 / 37. szám
8 ■m 2013. szeptember 15. FÓKUSZ Evangélikus Élet Credo-beharangozó Megjelent a Credo evangélikus folyóirat 2013/2. száma, amelynek fő témája egyházunk újabb stratégiai irata. A tartalomból: Lectori salutem Prőhle Gergely: Gyengén, de fáradhatatlanul „A kommunizmus évei - abszurd módon - kényelmessé tették a híveket, a függőség lerombolta az önfelelősség ösztönét, az önkéntesség gyakorlatát. De persze mindez nem lehet akadálya annak, hogy az egyház minden külső anyagi meghatározottság ellenére is csak és kizárólag a neki szóló missziói parancsnak engedelmeskedjen. Annak viszont minden fenntartás nélkül. S ha úgy szól a parancs, hogy »Tegyetek tanítvánnyá minden népet«, akkor ezt nem lehet mindenféle csűrés-csavarással viszonylagossá tenni - a magyar társadalomban sem. A Credo számaiban próbálunk közvetíteni abból valamit, amit a hazai evangélikus közösség vagy - csak szerényen - a szerkesztőbizottság társadalomképének nevezhetünk. Nem itt és most kell részleteznem a mai magyar társadalom sok-sok baját, látják azt az olvasók a maguk szemüvegén keresztül. Ebben a változó, a konszolidáció hiányát látványosan elszenvedő országban egy lassan 500 esztendős egyház azért szeretne »láthatóan evangélikus« lenni, mert a 21. század elején is képesnek érezzük magunkat felmutatni azt, amiben hiszünk. Ezzel is tanúságot téve arról, hogy a modern idők kereszténysége nem a korszellem rabja, de nem is valami naftalinszagú, anakronisztikus maradvány. A kegyelem bizonyossága s a hit szabadsága által a ma emberének biztos támasza.” Iránytű Románná Bolha Márta: Só és világosság „Jézus megbecsülése lendületet ad ahhoz, hogy ne csak fáradt és fásult humán erőforrásnak érezzük magunkat. Jézus visszaadja az önbecsülést még a közmunkásnak, a háztartásbelinek, a napszámosnak is. Szavával megteremti az emberi méltóságot. Vele találkozva az embernek újra kedve lesz élni. Jézus mellett biztosan kicsit csinosabbak lesznek a nők, fessebbek a férfiak, többen ráéreznek arra, milyen jó ajándék mosolyt pazarolni, új receptet kipróbálni, meglepetést szerezni, egy jó könyvet elolvasni, ünnepi asztalt teríteni, vendéget hívni. Együtt lelkesedni, megmozdulni, a szomszéd parkban virágot ültetni, a helyi újságot tartalommal megtölteni, a gyerekeket kirándulni vinni, a közéletben tájékozódni, az igazság mellett újból szót emelni, a bénító közönyt feloldani. Kreatívan kitalálni, hogy mit lehetne tenni, hogy kicsivel a másiknak is jobb legyen, élhetőbb legyen az élete, hogy ő is embernek érezze magát újra.” Evangélikus műhely Láthatóan evangélikus. A Magyarországi Evangélikus Egyház stratégiai prioritásai 2012-2017 ♦ Joób Máté: Megfelelő dioptria ♦ Kamarás István OJD: A vitorlázat finombeállítása ♦ lsó Dorottya: Az egyházat az ige teremti • Pap Kinga Marjatta: Evangélikus önkép és a jövő perspektívái ♦ Kovács Eleonóra: Mi magunk ♦ Zsugyel János: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal...” Gondolatok az egyházi pénzügyek fenntarthatóságáról Tanúk és tanulságok Vassányi Miklós: Az élet értelme „A visszakérdező végtelen jelentés az a hatalom, amelynek hatalmában áll jelentést ruházni arra, ami a létbe megy, létrejön.” Heltai Miklós: Nevelés - alelkek összhangja. Karácsony Sándor pedagógiája a 21. századi Magyarországon A teremtett világ Gömböcz Elvira: Ég - föld - ember. A keresztény lelkiség jelentősége a 21. századi környezeti és gazdasági válságok megoldása szempontjából „Az ember akár tudatában van, akár nem, minden tevékenységében önmagát és Istent keresi.” Idézőjel PetrőcziÉva: Bártfafürdő... ♦ Dacos dalocska Evangélikus műhely Kőháti Dorottya: Úton 2017 felé. Az MEE Reformációi Emlékbizottságának munkája (2. rész) . Forrás Ízelítő Luther levelezéséből (A Luther-leveleket Csepregi Zoltán fordította) Szemle Kása László: A szembenállástól az önállóságig • Érfalvy Lívia: Csupán a szavak hisznek bennem • Fabiny Tibor: Követendő példa • Harmati Béla László: Pontosan egy gyülekezetről • Sinkó István: Az ember, akiben van művészet ♦ Szőnyi István: Tárlatvezetés Bibliával a kézben • Kovács Eleonóra: Nyugat kincsei ♦ Székács István: A Kaukázusból Erdélybe, a török elől a pesti belvárosba • Székely Gábor: Béke veletek! credo evangélikus folyóirat I XIX. évfolyam, 2013/2. TEOLÓGUSOK SZÓK Közel a gyülekezetekhez Sokan egyfajta insula Lutheranaként, evangélikus szigetként tekintenek az Evangélikus Hittudományi Egyetemre, mások pedig tudományos vagy a tanévhez kapcsolódó alkalmainkon mint egy hívogató kikötőbe térnek újra és újra vissza hozzánk. A teológia mégsem él „elszigetelt életet” a mindennapokban: tanárainkkal, hallgatóinkkal rendszeresen találkozhatnak a lelkészi értekezleteken, kerületi és országos rendezvényeken, ifjúsági táborokban, a Szélrózsán, szeretetintézményekben, iskolákban és gyülekezetekben végzett gyakorlatokon, munkatársképző tanfolyamokon, istentiszteleti és evangélizációs vendégszolgálatokon, egyházi kiadványokban. Szinte fel sem lehet sorolni azt a sok alkalmat, ahol a gyülekezetekkel és az egyházzal megélt közösség megvalósul nap mint nap. Talán ez is ott áll annak a jóleső elismerésnek a hátterében, hogy - a néhány éve készült egyházszociológiai felmérés szerint - a teológia egyházunk legnagyobb megbecsülésnek örvendő szervezete. A tjnév kezdete most jó lehetőséget ktáál arra, hogy kis áttekintést adjunk azokról a szolgálatokról, amelyek szervesen kapcsolódnak a lelkészi, a/ hittanári, a kántori és a gyülekezeti munkatársi diploma megszerzéséhez. * * * Sok évtizedes hagyományuk van a szupplikációs szolgálatoknak. A latin szó eredetében egyszerre jelent közösségi könyörgést (istentiszteletet) és engesztelési-hálaadási ünnepet. Ezek a „vendég-istentiszteletek’; amikor gyülekezeteink igehirdetésre fogadják a teológushallgatókat, nem csupán támogatásgyűjtő prédikációs gyakorlatok, hanem találkozások, közös lelki alkalmak azokkal a közösségekkel, amelyekhez később a mindennapos szolgálat fogja kötni a lelkészi vagy más egyházi szolgálatokra készülőket. A 2012/2013-as tanévben is több mint kétszázhúsz anyagyülekezetbe küldtünk szupplikánst - ez természetesen ennek a számnak a többszörösét jelenti az elvégzett szolgálatokban a filiákkal, szórványgyülekezetekkel együtt. Az örvendetesen magas szám hallgatóinkra nézve azt jelenti, hogy a legtöbben a „kötelezőt” messze meghaladva, egy-egy félévben akár három-négy hétvégét is kiválasztanak maguknak a szupplikációra. A gyülekezeti közösségek hagyományos szeretete legtöbbször kiegészül a vendéglátó lelkésznek és családjának a gondoskodásával is - legtöbben lelkészként is szívesen emlékszünk vissza azokra a szolgálatainkra, amikor még mi jártuk az országot szupplikáló hallgatóként. Bár gyülekezeteink egyenként mind kapnak köszönő visszajelzést a szolgálati lehetőségért és az ilyenkor gyűjtött anyagi támogatásért, mégis fontos, hogy itt is elhangozzék egyfajta számadás és köszönet: az évente beérkezett, több millió forintos adományjelentősen támogatja a teológián tanuló és lakó hallgatók ellátását, mindennapi életkörülményeinek a szinten tartását. Különösen örülünk annak is, hogy a korábbi jogszabályok megváltozásával újra gyűjtenek terményt, élelmiszert is a konyhának - mélyen megérint minket, hogy a nagyobb teherbírású gyülekezetektől az anyagiakban nehezebb körülmények között élőkig egyaránt gondolnak „a mi mindennapi kenyerünkre” is. / * * * Különleges találkozások a teológusnapok, amikor - elsősorban a szupplikációra még nem küldhető elsőévesekkel - egy kisbusznyi csapat és egy teológiai oktató lelkész látogat a meghívó, általában nagyobb gyülekezetekbe. Ezek a szeretetvendégséggel vagy éppen énekkari összeállítással kiegészülő szolgálatok jelentik sokszor az első betekintés lehetőségét a résztvevőknek, s gyakran éljük át azt az örömöt is, amelyről az evangéliumban olvasunk akkor, amikor Jézus kiküldése után a tanítványok visszatértek Mesterükhöz. Egészen sajátos az elmúlt félévekben, hogy a teológusokból á\\ó Agape zenekar is kapott meghívásokat - nemcsak teológusnapokra, hanem gyülekezeti és közegyházi eseményekre, evangélikus iskolákba is. Hasonlóan a Szélrózsa iránt elkötelezett hallgatókhoz, ezt is szívesen vettük magunkra, hiszen az ifjúság lelkesítése, hitének mélyítése a teológia egyik legfontosabb feladata. A sort a nagyheti passiókörutak nélkül nem szabad lezárni - még akkor sem, ha erről minden évben a maga idejében hűségesen beszámol az evangélikus egyházi sajtó. Egészen különleges esemény ez a mindenkori harmadévesek - és az egyetemi lelkészek - számára, hiszen több hónapos felkészülés előzi meg az indulás pillanatát: szövegírás, megbeszélések, próbák, imádságok... Bár Jézus Krisztus szenvedésének története mindig megérinti a gyülekezeteket is, ahol járunk, de a legmélyebb változást bennünk, résztvevőkben végzi el: lépésről lépésre az „előadásból” a mi személyes történetünk lesz. S bár tudjuk, hogy egy-egy passiókörút mindig a vendéglátás „terhét” is jelenti a gyülekezeteknek (ebben az esztendőben például Észak-Pest megyében), de a lelkészekkel, gyülekezeti tagokkal átélt találkozások, esti beszélgetések még „arcot” személyes jelleget is adnak ezeknek a különleges körutaknak. * * # A fenti körképet én is szívesen zárom személyes szavakkal - ahogyan néhányan egy-egy rövid, személyes megszólalással ki is egészítették ezt a beszámolót a szolgálatvégzők köréből. Egyetemi lelkészi megbízásommal a második tanévemet zártam júniusban, s ebben az időben személyes feladatom volt és szívügyemmé lett a teológia és a gyülekezetek közötti kapcsolatok ápolása, elmélyítése. A háttérben az igehirdetési előkészítők megszervezése, a benyújtott prédikációk - kollégákkal megosztott - olvasása, átdolgozása mellett időpontok egyeztetése, jelentkeztetés, utólagos élménybeszámolók sora áll. Mégsem cserélném fel semmivel azt, amikor hetekkel a szolgálat előtt először találkozunk egy teológusnapi csapattal, s az elvégzendők részletei mellett elmondom a gyülekezet sajátosságait, sorra vesszük az ott szolgáló lelkészeket, s elkezdünk együtt és külön-külön is imádkozni ezekért a közösségekért, a megszólalásért, az üzenetért. Hiszen mindebben nemcsak valamilyen kötelező és hivatalos gyakorlatról van szó, hanem arról, hogy egy közösségben élünk az egyházzal, a gyülekezetekkel. Ez egyszerre jelenti köszönetünket a felénk lelkiekben és anyagiakban kifejezett gondoskodásért, de közös hálaadásunkat és könyörgésünket, azaz szupplikációnkat egyházunkért is. ■ Dr. Korányi András KISS TAMÁS FELVÉTELE
