Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-09-15 / 37. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. szeptember 15. » 7 BÚCSÚKERINGŐ Családbarát-e a magyar társadalom? Demográfiai konferencia - döbbenetes statisztikai adatokkal Ami a népesedési helyzetet illeti, a magyar társadalom a huszonne­gyedik órában vagy már talán azon is túl van, vagyis a népességfogyás tendenciája visszafordíthatatlan. Ez a drámai helyzetkép rajzolódott ki a Családbarát-e a magyar társadalom? című, szeptember 6-i bu­dapesti demográfiai konferencia előadásaiból. A nagy érdeklődéssel kísért eseményt két civil szervezet, a Családháló, valamint a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom rendezte, és az Emberi Erőfor­rások Minisztériuma (Emmi) támogatta. Előadást tartott Rétvári Ben­ce, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtit­kára (képünkön), Németh Zsolt, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnökhelyettese, BenkőÁgota, a Népesedési Kerekasztal koordináto­ra, Botos Katalin közgazdász professor emerita (Pázmány Péter Ka­tolikus Egyetem), Pongrácz Tibomé, a KSH Népességtudományi Ku­tatóintézetének igazgatóhelyettese, Szalai Piroska, a nők munkaerő­­piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztos (Nemzetgazda­sági Minisztérium) és Bagdy Emőke pszichológus professor emerita (Károli Gáspár Református Egyetem), a téma kiváló szakértői. Magyarország több évtizedes, sú­lyos sorskérdéséről van szó, amellyel írók, szakemberek, kormányok sora birkózott, de - amint arra Benkő Ágota, a Népesedési Kerekasztal ko­ordinátora rámutatott - a meghozott intézkedések mindig csak átmeneti­nek bizonyultak. Rétvári Bence államtitkár szerint a magyar társadalom alapvetően családbarát, az emberek egy gye­rekkel többet szeretnének, mint amennyit végül vállalnak. A kor­mány feladata abban áll, hogy előse­gítse ezeknek a gyerekeknek a meg­születését. A kormánynak korlátozot­tak a lehetőségei, elsősorban anyagi eszközökkel tudja kifejezni, hogy mit tart értéknek. Az államtitkár sorolta a második Orbán-kormány által meghozott intézkedéseket: a családi típusú adózás rendszerének kiépítése és sarkalatos, kétharmados törvénybe illesztése, munkahelyvé­delmi akcióterv, munkába visszaté­rő kismamák járulékkedvezménye, kétszáz új bölcsőde, az Emmi csa­ládbarát gondolkodást ösztönző pályázata, kismamabérlet stb. Ezen intézkedések hatására a gyermekvállalási kedv némileg emelkedett, 2012-ben az előző évinél 2300-zal több gyermek szü­letett. A legfontosabbnak azonban Rétvári Bence a közgondolkodás formálását nevezte. Németh Zsolt KSH-elnökhelyet­­tes a 2011-es népszámlálás adatait is­mertető előadásához Milan Kun­­dera cseh író regényének beszédes cí­mét kölcsönözte, kérdőjellel megtold­va: Búcsúkeringő? A 2001-es és 2011- es népszámlálás között a magyar népesség 260 687 fővel csökkent. Hazánk népessége 1981-ben volt a csúcson (10 millió 700 ezer), azóta fo­lyamatosan fogy. Jelenleg az 1959-es szinten áll (9 millió 937 ezer). Folytatódik a társadalom elörege­dése, 250 ezerrel csökkent a gyermek­­korúak száma, és ugyanennyivel több lett az időskorú. Ennek követ­kezményei vannak a társadalom kul­túrájára, mentalitására, dinamizmu­sára, a nagy ellátórendszerek (nyug­díj, egészségügy) fenntarthatóságá­ra, a versenyképességre. Csökkent a 15-49 éves, szülőképes korban lévő nők száma, akik ráadá­sul kevesebb gyermeket hoznak világ­ra. A hagyományos család visszaszo­rul, a 30 év alatti nők 88%-a hajadon, a 30 év alatti férfiak 95%-a, a 30-39 évesek közel fele nőtlen. A házasok aránya tíz év alatt 52,3%-ról 44,4%­­ra csökkent. 100 házas nő 179 gyere­ket szült, ami kevés a társadalom re­produkciójához, de mégis több annál a 120-nál, ahány gyerek az élettársi kapcsolatokból születik. A hajadon nők és nőtlen férfiak aránya 27,2%-ról 32,6%-ra nőtt. Az egyedülállók száma meredeken emel­kedett, jelenleg 1 millió 317 ezer. Arányuk a sok válás miatt is nő: a há­zasságok csaknem fele, az élettársi kapcsolatok 70%-a válással végződik. A négyfős családok (két szülő, két gyerek - ami „minimumprogram lehetne”) az összes családoknak csak 12,7%-át teszik ki, három vagy több gyermek csak a családok 8%-ában van. Növekedett a csonka családok - egy szülő, egy gyerek - száma (537 ezer). A felsőfokú végzettségűek kö­zött már több a nő, mint a férfi, ami egyrészt örömteli dolog, másrészt vi­szont a tanulási idő kitolódása is hátráltatja a gyermekvállalást. Teret nyer a szélsőséges individu­alizmus, a társadalom atomizáló­dik, értékvesztés következik be. Mindez rendszerré áll össze, és a rendszert csak rendszerszerűen lehet megváltoztatni. A népszámlálásból egy „lógó fejjel eloldalgó társadalom” képe bontakozik ki - fejezte be elő­adását Németh Zsolt. Benkő Ágota szerint társadalmi konszenzusra van szükség, tudatosí­tani kellene, hogy a közösségnek vannak alapvető érdekei és értékei. Ilyen az is, hogy a társadalom meg­újuljon és fennmaradjon. A Népese­dési Kerekasztal javaslatai rendszer­­szerű válaszokat sürgetnek. A koor­dinátor kiemelte az anyák nyugdíját (amely alacsonyabb, mint a gyer­meket nem vállaló nőké), a munka­erő-piaci diszkrimináció megszünte­tését, a közbeszéd irányítását, a csa­ládi életre nevelést. A családot a legtöbben még min­dig értéknek tartják - idézte a felmé­réseket Pongrácz Tiborné -, de az értékek és a valós magatartás között óriási a szakadék. Ez az ambivalen­cia nem maradhat fenn sokáig, és valószínűleg negatív irányban fog el­mozdulni, amikor már a gyermek­­vállalás sem lesz abszolút érték. Azok aránya, akik szerint nem lehet igazán boldog, akinek nincs gyerme­ke, a 2002-es 63%-ról mára 54%-ra csökkent. A nőknél a család mellett jelentősen megnőtt a munka szere­pe. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni, ha a gyermekvállalást ösztönözni akarjuk. Az első gyer­mek vállalásának életkorát vissza kellene hozni fiatalabb korba, és nagyobb összegű családindítási tá­mogatásra lenne szükség - mondta a KSH Népességtudományi Kutató­­intézetének igazgatóhelyettese. A gyermektelenség okait megszünte­tő intézkedésekre lenne szükség, különben - hangsúlyozta - nincs re­mény, elfogyunk. Szalai Piroska szerint is szoros összefüggés van a nők foglalkoztatá­sa és a gyerekszám között. A gyerek­­vállaláshoz szubjektív biztonságér­zet kell. Női foglalkoztatottság tekin­tetében az EU-ban sajnos sereghaj­tók vagyunk, bár ez tavaly már emel­­k'é^ett (52%), és elérte az 1992-es szintet, de ehhez rengeteg megala­pozó Intézkedésre volt szükség. A részmunkaidős foglalkoztatás elér­hetősége, a rugalmas munkaerőpiac hozzájárulna a kívánt gyermekek megszületéséhez - mondta a nők munkaerő-piaci helyzetének ja­vításáért felelős miniszteri biztos. A média felelősségéről úgy­szólván minden előadó szót ej­tett, de abban is egyetértettek, hogy ennek a felelősségnek egy­előre nem képes eleget tenni. Sok szó esik a sajtóban a bejegyzett élet­társi kapcsolatokról, az azonos ne­műek helyzetéről, a hajléktalanokról, ám ezek marginális jelenségek a né­pességfogyáshoz képest. Jó lenne, ha ez utóbbi legalább olyan teret kap­na, mint a Prima Primissima-díj - fogalmazott Botos Katalin professor emerita. Hangsúlyozta: aki az ideo­lógiai csatát elveszíti, az mindent el­veszít. A vallási értékek háttérbe szorulása érzékelhető visszaesést hoz á népesség alakulásában. Termé­szeti törvény, hogy gyermek születik, és van család. Ha az az ideológia ke­rül előtérbe, hogy erre nincs szükség, a gyakorlat is ehhez fog igazodni - figyelmeztetett. ■ T. Kovács Péter Jézus Krisztus örök iskolájában Rövid életű elemi iskolájukra emlékeztek a csornai evangélikusok ► „Olyan intézményre emlékezünk, amelynek homlokzatára ki lehet­ne írni a szomorúan csengő mondatot: élt öt esztendőt” - hangzott el szeptember 8-án a csornai templomban, ahol az egyházközség há­laadó istentiszteleten emlékezett meg 1943-ban megindított és 1948- ban államosított elemi iskolájáról. Csorna evangélikusai 1926-ban szer­veződtek fiókgyülekezetté, majd 1934-ben önállósodtak. Miután egy­­házszeretetük messze meghaladta létszámbeli erejüket, az 1930-ban emelt templomhoz 1943-ban egy tantermes iskolát építettek. A Nagy Gyula lelkész és Takáts Irén tanító vezetése alatt működő iskolába már ekkor huszonötén iratkoztak be. A történelem viharai alaposan meg­tépázták a rövid életű elemi iskolát: az első tanév a német, a második a szov­jet megszállás miatt sikerült kurtára. Ez­után következett az államosítás: ugyan magát az épületet végül nem vette el az egyházközségtől az állam, ám az isko­lát egy másik iskola tagintézményévé tette. 1950-ben aztán végleg megszűnt az egykori evangélikus iskola: épületé­ben hosszú ideig óvodát működtetett a község, majd a város. Csupán 1985- ben vehette ismét birtokba az egyház­­község a mindvégig tulajdonában ma­radt tantermet, amelyet azóta is gyü­lekezeti helyiségként használ. „Emberileg nézve reménytelen helyzetben, háborús időkben indult Csornán az iskola - idézte a múltat Itt­­zés János nyugalmazott püspök, aki Mt 19,16-26 alapján végezte a jubile­umi istentisztelet igehirdetési szolgá­latát. - Ma pedig egy másik iskolának, Jézus iskolájának padjában ülünk, ahol meg kell tanulnunk, hogy ma is az a legfontosabb kérdés: vajon rende­zett viszonyban élünk-e Istennel? Hogy életünk egyéb kérdéseire meg­találjuk-e a választ, az attól függ, hogy erre a kérdésre mit felelünk. A gazdag ifjú története felveti a kérdést: vajon mi őbenne bízunk-e? Mert az ember ön­magában nem képes arra, hogy a ha­mis istenektől az egy igaz Istenhez me­neküljön. Ez csak Istennek lehetséges, de ebbe neki bele kellett halnia a ke­reszten” - mondta a nyugalmazott püspök, majd így folytatta: „Földi iskolák indulnak és meg­szűnnek, de Jézus iskolája örök, mert az első pünkösdkor megnyílt ajtót senki nem zárja be. Ennek az iskolá­nak nem árthat sem a barna, sem a vörös diktatúra, sem a liberalizmus, de még a pokol kapui sem vehetnek erőt rajta. Boldog az az ember, aki életkorától függetlenül elemi iskolás­ként tanítványnak tudja vallani ma­gát ebben az iskolában” - fejezte be igehirdetését Ittzés János. A csornai templom előterében a következő hetekben az egykori isko­la történetét feldolgozó, korabeli do­kumentumokból összeállított kiállí­tás várja az érdeklődőket. ■ Tubán József Megjelent a Keresztyén Igazság A Keresztyén Igazság új folyamának 99. számát nyújtjuk át az olvasóknak. Benne az igehirdetés a tanév kezdetén érzett bizonytalanságainkat, gyen­geségeinket oszlatja, erősít a hitben, a Szentlélek Úristen erejét kéri. Folytatjuk Luthernek a szabad akaratról szóló tanítását, mely bemu­tatja, hogy Isten minden akaratot saját aka­rata szolgálatába állít, és vele az ember üd­vösségét munkálja. A folyóirat megemlékezik Ordass Lajos­­ról halálának 35. évfordulóján Vájta Vilmos egykor megírt nekrológjával és Böröcz Enikő írásával, melyben Ordass naplója alapján a püspök utolsó éveit mutatja be. A tanulmányok sorában Tubán József Identitás és tolerancia című írásának máso­dik része, valamint Weltler Gábornak a megtérésről szóló előadása olvasható, mely­ben hitvallási irataink alapján - de a bibli­ai szakkifejezéseket is vizsgálva - mutat rá a szó helyes teológiai tartalmára. A teológi­ai olvasmányok után kikapcsolódásként egy érdekes tanulmányt közlünk De­­dinszky Gyula tollából a magyar nyelvben található bibliai kifejezésekről. Az olvasók figyelmébe ezúttal Bállá Árpád néhai református lelkész fiktív leveleit ajánljuk. Reméljük, tartalmas perceket szerez majd folyóiratunk az olvasóknak. A következő, a 100. számra pedig a szerkesztőség meglepetéssel készül... ■ Isó Dorottya szerkesztz A íl keresztyén igazság « Orda» U|as AUpItví«, Mgytddol felyóli«)» UiWyíF:» aia 20111 Mim TÓTH ATTILA FELVÉTELE

Next

/
Oldalképek
Tartalom