Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-15 / 37. szám
FORRÁS Evangélikus Élet 2 -m 2013. szeptember 15. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASÁRNAP - MT 23,1-12 Hol a tekintély? Oratio oecumenica Istenünk! Könyörgünk ezért a világért, amelyet minden javával és áldásával nekünk teremtettél. Add, hogy ne tudjon teret nyerni embertelenség, háború és értelmetlen halál! Add, hogy ne pusztuljon környezetünk, és tiszta Földet adjunk tovább az utánunk jövőknek. Segítsd meg a világon mindenütt jelen levő népedet, hogy igaz istentiszteletté legyen, amikor felelősen bánik a teremtettség kincseivel. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Istenünk! Könyörgünk ezért az országért, ahol megszabtad küldetésünket. Adj felelősséget azoknak, akik emberek sorsa felől döntenek! Adj tisztességet és igazságot azoknak, akik igaz szívvel munkálkodnak a nemzetért! Add a béke örömét. Segítsd meg a te népedet, hogy igaz istentiszteletté legyen, amikor betölti hivatását, és becsülettel végzi mindennapi munkáját. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Istenünk! Könyörgünk gyülekezetünkért. Add, hogy a te igéd ne hangozzék hiába, és akik hallgatják, azoknak figyelmes és befogadó szívük legyen! Add, hogy ez a gyülekezet igazi lelki otthonává legyen mindazoknak, akik megtalálták benne a Krisztussal való közösséget. Segítsd meg a te népedet, hogy igaz istentiszteletté legyen, amikor megéli a testvéri közösséget, a hordozó szeretetet és a megtartó hitet. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Istenünk! Könyörgünk önmagunkért, mindennapi életünkért. Adj erőt küzdelmeinkhez, munkánknak értelmet, kitartásunknak eredményt, Örömünknek felszabadultságot, életünknek békességet! Adj enyhülést a szenvedők fájdalmára, vigaszt a szomorú szívűek bánatára! Add a feltámadás reménységét azoknak, akik mellől elmentek szeretteik. Segítsd meg a te népedet, hogy igaz istentiszteletté legyen, amikor élet hozta napjaiban nem fárad meg a Krisztus követésében. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Istenünk! Könyörgünk célunk eléréséért. Add, hogy készen érjen bennünket, amikor eljön a te nagy napod! Míg tart a kegyelem ideje, adj megtérést, hitet, kegyelmet. Segítsd meg földön vándorló népedet, hogy az örök országban az előttünk jártakkal és az utánunk következőkkel egyek lehessünk a mennyei istentisztelet örömében, dicsőségében, a tőled kapott örök életben. [Gyülekezet:] Ámen. HIRDETÉS Meghívó missziói konferenciára Missziói konferenciát rendez a Nemzetközi Liebenzelli Misszió Molnár Mária Alapítvány szeptember 21-én, szombaton 10.00- től 15.30-ig Budapesten, a Nagyvárad téri református templomban (1089 Budapest, Üllői út 90.), melyre szeretettel hívjuk a misszió barátait, támogatóit és minden külmisszió iránt érdeklődő testvérünket! Mindenkit vendégül látunk egy szerény ebédre! Mózesnak nem volt tárgyi értelemben vett tanítói széke. Isten először az égő csipkebokorból szólt hozzá. Később a Sínai-hegyen, majd a kinyilatkoztatás sátrában beszélt vele. Mózes a csipkebokornál kapott fölhatalmazás alapján először Egyiptomban beszélt Isten nevében a népével és a fáraóval. Később a Sínaihegy lábánál hirdette ki a törvény tíz igéjét, majd a pusztai vándorlás éveiben a kinyilatkoztatás sátrának bejárata előtt mondta el Isten aktuális üzenetét. Mindezzel Jézus is tisztában volt. Nem is kötötte az írástudók tekintélyét egy Mózestól örökül hagyott ülőalkalmatossághoz. Amikor Jézus azt mondta, hogy az írástudók Mózes székében ülnek, mindenki értette, hogy mire utal: az írástudók Mózes tekintélyével tanítanak, mivel Mózes tanítását adják tovább. A Tóra alapján teszik ezt, tehát a Mózes tanítói tekintélyével bíró hiteles forrásból merítenek. A Tóra - Mózes öt könyve - pedig akkor is Mózes hiteles tanítása, ha olyanok adják tovább, akiknek a cselekedetei ellentétesek vele. Jézus ezért mondja: „...amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik” Ez azonban senkinek nem ad felmentést az alól, hogy a hiteles forrásból származó tanítást kövesse. Hiába hiteltelen az írástudók személye: nem ők a tanítás forrásai, hanem a Tóra, amelyet Mózes és a hozzá szóló Isten tekintélye hitelesít. Jézus tehát arra figyelmeztet, hogy a tanítás forrása nem a tanító, hanem a kinyilatkoztatás és a kinyilatkozta-Ilyen környezetben gyülekezetünk egyszerre kicsiny, családias közösség, ugyanakkor nagyvárosi, egyetemvárosi létéből fakadóan szellemi erőforrásokban gazdag, igényes. Debrecen egyházzenei szempontból is szerencsés: a városban van zeneművészeti főiskola orgona- és egyházzenei képzéssel. Itt működik a Kollégiumi Kántus, legrégebbi énekkarunk, mely igényes műhelymunkájával egyházzenészek egész sorát indította útjára. Több templomban nagyszerű orgona áll: rendszeresek a koncertek, az orgonakurzusok. Szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek az „éneklő egyház” orgonistája. Több mint harminc éve, hogy Szabó Gyula bácsi, akkori lelkészünk szelíd erőszakkal odaültetett az orgonapadra. Kezdetektől él bennem egy kép a templomban megszólaló zene szerepéről, a kántor feladatáról, felelősségéről. Felelősség - elsősorban a gyülekezet irányában. Napi élménnyé kell tenni, hogy itt a zene nem az ünnep fényét emelő cin.da, hanem maga is az ünnephez, textushoz kapcsolódó igehirdetés. A zene szavakkal le nem írható üzenet Isten és ember között. És milyen gazdag üzenetek ezek! Ugyanakkor felelősség az egyházon kívül állók iránt is. Azok iránt, akiket az egyházzene mint zenehalltást adó Isten. Az ószövetségi korban a Tóra, amely annak a Mózesnak a tekintélyét képviseli, aki közvetlenül Istentől kapta a kinyilatkoztatást. Az újszövetségi korban Jézus Krisztus, az emberré lett Isten a kinyilatkoztatás forrása, tartalma és hordozója, a nevében való hiteles tanítás zsinórmértéke pedig az ő tekintélyével író evangélisták és apostolok tollából származó Újszövetség. Aki tehát az Újszövetséggel összhangban tanít és prédikál, annak a tanítása hiteles és követendő. Ez alól senki nem bújhat ki azzal az indokkal, hogy az igehirdető vagy a tanító személye és élete nem tükrözi azt, amit tanít. Luther joggal mondja, hogy az evangélium akkor is igaz marad, ha Pilátus hirdeti, vagy ha cégéres gazemberek prédikálják. (A reformátor Pilátusnak Jézus ártatlanságát kinyilvánító szavaira, illetve a korabeli klérus világias életvitelt folytató tagjaira célzott.) Jézus korában a kérdés fordított irányú felvetésének nem lett volna értelme. Jézus soha nem vonta kétségbe, hogy az írástudók hitelesen idézik és adják tovább Mózes tanítását. Ha törvényértelmezésükkel nem is értett mindenben egyet, soha nem tételezte föl róluk, hogy a Tóra szövegét meghamisítanák, vagy a Tórán kívül más forrásból merítenék a Mózes tekintélyének igényével elmondott tanításukat. Olyasmire nem volt példa, hogy egy zsidó írástudó Mózes tekintélyét igényelve Buddha vagy más pogány vallásalapítók tanait terjesztette volna. Jézus ezért fenntartás nélkül mondhatta, hogy az írástudók Mózes székében ülnek. gatókat ragad meg. Ők azok, akik keresik az egyre tartalmasabb, egyre „igazibb” hallgatnivalót. Ők azok, akiknek ezen az úton el kell jutniuk az istentiszteletig, akiknek fel kell ismerniük, hogy csakis ott, liturgikus keretek között „él” igazán ez a zene, ott lehet megérteni, miről (kiről) is szól valójában. Mindezekhez szükséges,. hogy a kántor tevékenyen részt vegyen a liturgia zenei tartalmának kialakításában. Ez ideális esetben szoros együttműködést jelent lelkész és kántor között már az igehirdetés megszületése folyamán. Sajnos a gyakorlatban ez ritkán valósul meg. Legtöbbször vagy a lelkész, vagy a kántor választ éneket. Nálunk ez utóbbi a jellemző gyakorlat, lehetőséget biztosítva ezzel az istentisztelet teljes zenei anyagának átgondolt összeállítására. Örvendetes az is, hogy vannak biztató kísérletek az együttműködésre: sokszor valóban együtt gondolkodva választunk éneket. A liturgia során a be- és kivonulás alatt, az igehirdetési ének előtt, illetve úrvacsoraosztás alatt szólalhat meg figurális zene - elsősorban orgonazene. Gyülekezetünk örömmel fogadja az ilyenkor elhangzó hosszabb vagy nehezebben emészthető modernebb darabokat is. Nekem mint amatőr orgonistának különösen nagy kihívást jelent az ehhez szükséges repertoár kialakítása. Nemcsak az A mai „sokszínű” keresztény tanka valkád azonban indokolja a kérdés fordított irányú felvetését is. Kell-e, szabad-e követni azoknak a tanítását - még ha tiszteletre méltó, példás életet élnek is -, akik tanításukat nem csak a kinyilatkoztatott Szentírásból (Ó- és Újszövetség) merítik, illetve legfeljebb csak az Ószövetség egyes íráshelyeivel igazolható, de az Újszövetség szellemével szemben álló tanokat hirdetnek? Nem tartom kizártnak, hogy Jézus ma sok keresztény igehirdetőről és tanítóról így nyilatkozna: a jó cselekedeteit, az erkölcsös életvitelét kövessétek, de amit mond, azt sürgősen felejtsétek el! Mert a tanítás hitelességének mértéke ma sem a tanító élete és személyisége, hanem az Újszövetség Krisztus tekintélyét hordozó igéi. Jézus földi munkássága idején nem a tanfegyelem áthágását vetette az írástudók szemére, hanem a tanításnak nem megfelelő életvitelüket kifogásolta. Ma azonban félő, hogy a tanfegyelem kérdését részesítené előnyben - félreértés ne essék — a mi egyházunkban is. De nem a tárgyiasított „tanítószék” hiányát vetné szemünkre, hiszen az semmit sem oldana meg. (Római katolikus testvéreink ugyan „Péter székében” tárgyiasították Krisztus „tanítószékét”, ez azonban nem védte meg őket attól a „tanfejlődéstől”, amelynek csak kiinduló alapja az Újszövetség.) Bár a 16. századi reformáció a nyugati egyház addigi, az Újszövetséghez mérve nemkívánatos „tanfejlődését” több-kevesebb sikerrel visszametszette, a reformáció egyházai sem maradtak mentesek a elvárt színvonal, hanem a szükséges anyag mennyisége miatt is. Évtizedek kellettek ahhoz, hogy elmondhassam: sokszor sikerül az adott ünnephez, igeszakaszokhoz, énekekhez tematikájában, karakterében illeszkedő darabot megszólaltatni. A gyülekezetünkben élő több hivatásos zenész komoly segítséget jelent az istentiszteleten elhangzó egyéb hangszeres vagy énekes zene megszólaltatásában, megszervezésében. Barokk kamarazenei művek, Bach-kantáták tételei, áriák csendülnek fel ilyenkor. Ezen a területen nehezebb az igehirdetéshez, az ünnep jellegéhez való kötődés biztosítása; a darab kiválasztásában sokszor praktikus szempontok - a rendelkezésre álló együttes repertoárja, lehetőségei - a meghatározók. Gyülekezetünk büszkesége a 2008- ban birtokba vett vadonatúj orgona. A kétmanuálos, tizennégy regiszteres mechanikus hangszert a barokk gyakorlatban elterjedt egyenetlen temperatúra szerint hangoltattuk - így különösen alkalmas a lutheránus egyházzene gerincét alkotó német barokk orgonazene autentikus megszólaltatására. A hangszerben megtestesülő szellemiség, zenei értékrend nagy megbecsülésnek örvend a városban. Rendszeresen bejárnak gyakorolni hozzánk a főiskola növendékei, a tanárok pedig szívesen vállalnak zenés áhítatokon való közreműködést. Zenés áhítataink többnyire a nagyobb ünnepek köré csoportosulnak. Több évtizedes hagyomány, hogy adventben a templom orgonistájának lehetősége nyílik nagyobb, liturgikus keretek közé nehezen szorítható da-A zene maga is igehirdetés ► Debrecent, az ország második legnagyobb városát csak úgy emlegetik: a „kálvinista Róma” Kisebbségben él itt minden más felekezet - az evangélikus egyházról vajmi keveset tud az utca embere. Mai cikkünkben e közösség egyházzenei életéről számolunk be. A VASÁRNAP IGÉJE későbbi „tanfejlődés” kísértésétől, amelynek főleg a 20-21. században nem tudtak ellenállni. Bár a reformáció egyházaiban ma sem kérdőjelezi meg senki, hogy a tanítás hiteles forrása a kinyilatkoztatott írás, mégis egyre többen vetik fel a Szentírásban - és nem is csak az Ószövetségben - ránk hagyott tanítások korhoz kötöttségének kérdését. Ennek jegyében megkérdőjelezik, hogy ma is bűh-e mindaz, ami a bibliai korban bűnnek minősült, és amiről a bibliai szerzők egyértelműen mint bűnről írtak. De a mai „írástudók” közül sokan tovább is mennek, és a bűnről való beszéd létjogosultságát is kétségbe vonják. Isten királysága Amerikában című könyvében H. Richard Niebuhr nem alaptalanul jellemzi így a liberális protestáns irányzatok tanítását: „Egy harag nélküli Isten a bűn nélküli embereket bevitte az ítélet nélküli országába egy kereszt nélküli Krisztus szolgálata által.” Nem állítom, hogy ez az irányzat hazai egyházunkban már uralkodóvá vált volna. De ha egyházunkban az ige hirdetői és tanítói nem fogadják meg időben Jézus intelmét, és nem alázzák meg magukat a mesterek Mestere előtt, akkor félő, hogy az Isten Szentlelke nem tudja megóvni egyházunkat attól, hogy „írástudóink” közül egyre többen elhagyják „Krisztus tanítószékét” ahonnan egyedül csak annak a Krisztusnak a tekintélyét hordozó Újszövetségben foglalt tanítás hirdethető, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. ■ Véghelyi Antal CANTATE rabok bemutatására. Ez a hagyomány az utóbbi években egész koncertsorozattá bővült - az adventi vasárnapokon vendég orgonaművészek játszanak. A húsvéti, pünkösdi ünnepkör, a reformáció szintén alkalmat ad zenés áhítatok szervezésére - ilyenkor többnyire a város zeneiskolája, az egyetem énekkara szerepel templomunkban Pazár István másodfelügyelőnk vezetésével. Az évtizedek óta folyamatosan szemem előtt lebegő cél - a liturgiába szervesen beépülő egyházzene - felé vezető úton jól kamatoztatható lehet civil foglalkozásom, adatbázis-tervezésben, programozásban szerzett gyakorlatom. Régi tervem énekeskönyvünk énekeinek, szövegeinek, a hozzájuk kapcsolódó adatoknak, cikkeknek egy adatbázisban történő rendszerezése. Mindehhez hozzáillesztve az egyházi esztendő ünnepeit, textusait tartalmazó adatbázist, olyan rendszert kapunk, mely segíthet az istentisztelet zenei anyagának összeállításában. Segítségével már hét közben is együtt dolgozhat lelkész és kántor, a kialakított istentiszteleti rendek megmaradnak, visszakereshetők, a hozzájuk kapcsolódó adatok, cikkek pedig tartalmas információval szolgálhatnak az érdeklődő gyülekezeti tagok, esetleg zenehallgatók számára is. Hatalmas lépés lehetne ez abban az irányban, hogy istentiszteleteinken értő füllel, nyitott szívvel fogadhassuk a zenén keresztül érkező üzenetet is. ■ Kertész Attila
