Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-09-15 / 37. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2013. szeptember 15. »- 15 „Nézd, itt a víz!” ^ Ötödik alkalommal hirdette meg a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsa tagegyházai gyülekezeteinek, intézményeinek és szer­vezeteinek, valamint a tanáccsal együttműködő közösségeknek a te­remtés ünnepét, melynek idei mottójául az etióp kincstárnok Fülöp­­höz intézett szavait választották a rendezvény előkészítői: „Nézd, itt a víz!” (Katolikus ford.) Egyben minden közösséget ösztönöznek ar­ra, hogy a szeptember 29. és október 6. közötti héten ki-ki saját lehe­tőségei szerint keresse meg azt a formát, amelyben a teremtés heté­nek helyi programjai a leghatékonyabban megvalósíthatók. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: ferabek-Cserepes Csilla ararat@lutheran.hu A teremtett világ megőrzésének, a te­remtés ajándékaiért való hálaadásnak hangsúlyozása mellett minden évben egy szűkebb téma is fókuszba kerül. Az idén kiemelt téma a víz. Ahogy az már hagyományosnak mondható, a témához az Ökumenikus Teremtés­védelmi Munkacsoport összeállított egy segédanyagot, illetve plakátot is készített, amelyeket az elmúlt napok­ban, hetekben kézhez kaptak a gyü­lekezetek, intézmények vezetői. Ezek az anyagok (a korábbi évek segéd­anyagaival együtt) a www.teremtesun­­nepe.hu oldalról is letölthetők. A kiadvány - az előző évekhez hason­lóan - az egyéni elcsendesedéshez és a közösségi alkalmakhoz, valamint a személyes elhatározások és a gyüle­kezeti döntések meghozatalához kí­ván segítséget nyújtani. A segédanyagban olvasható me­ditáció - bibliai igehelyek alapján gondolatokat ébresztve - a víz mint létfontosságú elem lelki életünk­ben betöltött fontos szerepét tárja elénk, míg Victor András tanulmá­nya - Az oldószertől a szenteltvízig címmel - a víz „földi ezerarcúságát” mutatja be igazán kimerítő alapos­sággal, számos szokást, hagyományt is felelevenítve. Ezenkívül biblia­órák, beszélgetések alapjául szolgá­ló bibliai vázlatokat, egyházi nyilat­kozatokat, istentiszteleten, áhítato­kon felhasználható liturgiái elemeket is találunk a füzetben. I. Bartholomeosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka a szeptember í-jén, az ortodox egyházi év, egyben a teremtés ünnepe tágabb időszaká­nak kezdetén közreadott felhívásában arra buzdítja az egyházakat, hogy „fordítsanak figyelmet az emberi be­avatkozások ökológiai egyensúlyt be­folyásoló hatásaira. Az ökológiai egyensúly olyan romboló tevékenysé­gek következtében sérül, mint az er­dőpusztítások, a vízkészletek kimerí­tése, a természet és az erőforrások tel­jes mértékű kizsákmányolása, vala­mint a vízi és szárazföldi területek szennyezése különféle vegyi anya­gokkal” - írja körlevelében a pátriár­ka. (A felhívás és a témához kapcso­lódó más anyagok az Egyházak Világ­tanácsának [EVT] honlapján is meg­találhatók.) Az I. Dimitriosz konstantinápolyi pátriárka által 1989-ben életre hívott kezdeményezéshez az EVT 2008- ban csatlakozott, s azóta buzdítja tagegyházait, hogy liturgiái életükbe illesszék be a teremtett világért való imádkozást és az aktív cselekvést. (Az idei ünnep közvetett módon a no­vember elejére Dél-Koreába meg­hirdetett 10. nagygyűléshez is kapcso­lódik, hiszen annak témája a béke és az igazságosság lesz, és ezek a témák szoros összefüggésben állnak szá­mos környezeti problémával is.) A teremtés hetének megünneplé­se kapcsán minden évben tartanak egy ökumenikus központi nyitó is­tentiszteletet is. Ez idén szeptember 29-én, délelőtt 10 órakor kezdődik a hajdúnánási református templom­ban. A helyszín - azon túlmenően, hogy első ízben választottak vidéki helyszínt a szervezők - azért is kü­lönleges, mert a hajdúnánási közös­ség tavaly elnyerte az ökogyülekeze­ti címet, amelyet három éven keresz­tül viselhet. (Az ökogyülekezeti cím elnyerésére szóló felhívást lapunkban is olvashatták.) Reménység szerint egyre többen csatlakoznak majd a felhíváshoz, és egyre többen imádkozunk a terem­tett világ és a rajta élők sebeinek be­­gyógyulásáért! ■ JCsCs ^teremtés ünnepe „q^ézíí, itt a viz(" „Áll az Úristen temploma” Lapunk múlt heti számában megem­lékezést olvashattunk N. F. S. Grundt­­vig dán lelkész-költőről, a népfőiskolái mozgalom atyjáról. Ha valaki szeretne többet tudni róla, egy magyarul 2011- ben a Budapest Környéki Népfőisko­lái Szövetség (bknsz.fw.hu) kiadásában megjelent könyvből (Ebbe Klovedal Reich: Napsütés és villámlás - Grundt­­vigés az élethez írt dalai) tájékozódhat. Egy sajnálatos tévedés folytán azonban az az ének, amelyet mi is ismerünk az Evangélikus énekeskönyvből (288: „Áll az Úristen temploma...”), a fordításban éppen ellenkező értelmet kapott. A dán szöveg szó szerinti fordítás­ban így hangzik: „Az egyház egy ré­gi ház, ma is áll, bár tornyok leom­lottak. Sok torony leomlott, de a harangok még ma is szólnak, hívnak. Hívnak időst és fiatalt, de leginkább a lélekben megfáradottat, aki örök nyugalomra vágyik.” A fent említett könyvben viszont így olvashatjuk: „A templom már csak ré­gi ház, áll még, bár tornya leomlott, büszke tornya elporladt váz, harang se kondul, s nem hív ott, nem hív sem ag­got, ifjat sem, lelke már rég elaggott benn, pihenést vágyó betegként.” A félreértés talán abból adódott, hogy a „kirke” szó - mint sok más nyelvben is - templomot és egyhá­zat is jelent. A fordítók egy omlado­zó templomra gondoltak, amilyenből Magyarországon is sok van, Grundt­­vig viszont az egyházról ír, amely le­omlott tornyok és erődök ellenére ma is áll, harangjai szólnak, hívnak. Egy kis szó - mégis micsoda kü­lönbség! Mondhatni: ég és föld. ■ Szilas Attila ...merta háború folytatódik Néhány éve idősek ápolásával foglalko­zom Németországban. Gyakran mond­ják ismerősök, hogy ők ezt a munkát nem tudnák végezni, pedig valójában nagyon érdekes, sokoldalú, szívet meg­érintő feladat. Egyesek csak mosdatásra, etetésre korlátozzák ezt a tevékenységet, de en­nél sokkal többről van szó: az idősek a külső sebeiken kívül olykor a belsőket is elénk tárják. Fura tapasztalat volt, főleg eleinte, a német náció azon rétegével közelebbi kapcsolatba kerülni, amelyikről a tör­ténelemkönyvekben olvastunk, tanul­tunk. Ez az idős korosztály az, amelyik a háború aktív részese volt. Egyesek most is büszkén mutogatják emlékei­ket: a horogkeresztes kitüntetést, fotó­kat Hitlerről vagy épp egyenruhás ön­magukat egy nagy hadihajón. Idővel a „gonosz német”-ből Herr X. Y. lett, s a személyes találkozások las­san színeket loptak a múlt fekete-fehér képeibe, mint az egyik nagyon kedves, udvarias öregúr esetében is, akit min­dennap látogatok, s akinek már a be­széd is nehezére esik. A háborúról eddig nem nagyon akart beszélni, de egyszer csak bele­kezdett egy mondatba, amelyet nem tudott befejezni. A feladat rám várt - érződött a helyzeten, a múlt súlya mind a kettőnkre ránk telepedett. Mutatta a nyakán lévő sebesülés hegét, miközben a fejét lehajtotta... A részleteket, mint a barkochbánál, nekem kellett kiderítenem, mert ő csak igent és nemet mondott, de ez­zel a szótlanságával szinte kényszerí­­tett a folytatásra. Igen, közelharcban sérült meg, na­pokig nem tudott beszélni... Igen, ő túl­élte a dulakodást... Nem, nem volt vá­lasztása, vagy ő, vagy a másik... Igen, ilyenkor az ember nem gondolkodik, győz az ösztön... Igen, valószínűleg én is így tettem volna... Ekkor megcsókolta a kezem a nyolc­vannyolc éves úriember, s már nem volt mit mondanunk... Azóta mindig kéz­csókkal köszönt, s szeretné, ha ott lennék, amikor végleg elmegy, ami már egyre közelebbinek tűnik... ■ Kedves Beáta ■ Sajógömöri keresztyén kézművesek „És megerősíték kezeiket a jóra” (Neh 2,18) Szlovákiai születésnap A Sajógömöri Magyar Tannyelvű Alapiskola udvara már sok év óta minden szünidőben egy hétig gyer­­mekzsivalytól hangos. A keresztyén kézműves-gyermektábor résztvevői népesítik be, hogy lelkiekben gazda­godva, hagyományt ápolva, kéz­ügyességüket fejlesztve töltsenek együtt néhány napot a nyárból. Bár az anyagi lehetőségek évről év­re szűkösebbek, azért a mi Istenünk rajtunk nyugvó jó kegyelme szerint (Neh 2,8) az idén is lehetőséget kap­tunk, hogy augusztus 5-9. között harminchat alapiskolás korú gyermek tanulja a magvető példázatát, Saul megtérésén és Zákeus példáján ke­resztül a keresztyén tanítást. Vezető­jük a Sajógömöri Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház budaörsi testvér­gyülekezetének egyik tagja, Bonnyai Eszter volt, aki szabadidejét ráál­dozva a sajógömöri fiatalok segítsé­gével játékos formában, a gyermekek számára megfelelő és érthető módon magyarázta az igét. Akik pedig „megerősíték kezeiket (és a gyermekek kezét) a jóra”, azok a következő kézművesmesterek vol­tak: Molnár Katalin a szövést taní­totta nagy hozzáértéssel; vezetésével tarisznyák, tokok, alátétek, kis sző­nyegek készültek. Nagy Majoros Mó­nika türelemmel vezette be a gyere­keket a gyöngyfűzés és gyöngyszövés rejtelmeibe. A hét folyamán számos karkötő, fülbevaló, gyűrű, apró állat­ka és sok szép virág készült. Az udvar árnyékos sarkában, Bor­sodi Valika műhelyében mindig nagy volt az érdeklődés a kosárfonás iránt. Mivel ő csak három napot tölthetett közöttünk, a hét második felében ezt a munkát Rigó Béla folytatta, aki az előző napokon papírból és kukorica­­csuhéból hozott létre a gyermekek­kel apró tárgyakat. Lelkesen folyt az alkotómunka a ba­­tikolóknál is. Porteleki Judit idén a kö­tözött batik mellé új technikát, a via­szos batikot hozta és tanította, így a festett pólók mellett csodálatos képek is kikerültek a gyerekek keze alól, melyek akár falra függesztve, akár kis térítőként is megállják a helyüket. A táborban évről évre nagy ked­venc kicsinyeknél és nagyoknál egy­aránt a korongozás. Ennek oktatója az-iskola pedagógusa,' Hacsv Gabri­ella, aki génjeiben hordozza a mes­terség fogásait, hisz nagyapja és déd­apja is a gömöri régió jeles fazekas­mestere volt. Másik kedvelt foglalko­zás volt a karkötőcsomózás színes fo­nalakból. Ennek értő és szakavatott oktatója Bódi Gyula, az iskola peda­gógusa. Kollégája, Hubay Andrea a szalvétatechnika mellett a márványo­zás, az „ebro” készítésével lepte meg az érdeklődőket. Köszönet illeti még Lóczy Tibort, az evangélikus gyülekezet presbite­rét, iskolánk barátját és az igazgató­­helyettes asszonyt, Bencső Krisztinát szervezőmunkájukért, valamint Szá­raz Mariannát segítőkészségéért. A már több éve az evangélikus gyülekezet és a helyi alapiskola közös szervezésében megrendezett tábor újra tartalmas hetet biztosított a gye­rekeknek. Reméljük, az elvetett mag nem az útfélre, kősziklára vagy a tö­visek közé, hanem jó földbe hullt, és terem majd bőségesen mindannyiunk örömére. (Erről tanúskodnak a tábor­ról készült fényképek, melyeket az ér­deklődők az . iskola weboldalán, az mtasajogomor.edupage.org címen te­kinthetnek meg.) " * * *........... ■ Tóth Erzsébet táborvezető Ötvenedik születésnapját ünnepelte a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evan­gélikus Egyház egyetemes püspöke szeptember 8-án a Vel’ky Grob (Ma­­gyargurab) templomában tartott isten­tiszteleten. Milos Klátikot a szlovák ál­lam és a szomszédos országok evangé­likus egyházainak képviselői is kö­szöntötték a jeles alkalomból. Az ese­ményen részt vett többek között Milan Krivda, a szlovákiai evangélikus egyház nyugati kerületének püspöke, Jan Wac­­lawek, a cseh evangélikusok püspöke, Gustav Reingrabner korábbi burgenlan­di szuperintendens, valamint Dusán Caplovic, a szlovák kormány oktatás­ügyi minisztere. Egyházunk jókívánsá­gait Szemerei János, a Nyugati (Dunán­túli) Egyházkerület püspöke adta át. (Képünk bal szélén dr. Bándy György, a pozsonyi Comenius Egyetem evan­gélikus teológiai fakultásának pro­fesszora, az ünnepelt Milos Klátik egyetemes püspök balján pedig Milan Krivda és Szemerei János püspök. A di­gitális kijelzőn olvasható 191 a soron kö­vetkező ének számát jelzi.) ■ Adámi Mária felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom