Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-01 / 35. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2013. szeptember 1. » 5 Ó- ÉS ÜJSZÖVETSÉ SZEGEDI SZÖVETSÉGE Az oldalt írta és összeállította: Kinyik Anita Tudománymorzsák és életképek a 25. szegedi nemzetközi biblikus konferenciáról ► Újra a vallásközi párbeszéd és a tudományos bibliakutatás jegyében nyitotta meg kapuit a macskaköves szegedi Dóm téren augusztus 22. és 24. között a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola. A 25. szegedi, illetve mára már nemzetközi biblikus konferencia témája A Biblia és a gazdaság - Szegények és gazdagok a bibliai szövegekben volt, amelyhez azonban az előadók nem mindig kapcsolódtak szorosan. De talán nem is ez volt a fő célja a negyvenkét kutatót felvonultató, eredetileg katolikus kezdeményezésű, ám ökumenikus szellemiségű háromnapos együttlétnek. Legtávolabbról ismét a japán Cukubai Egyetem kutatója, Akijama Manabu professzor érkezett. „Örökség” a mennyei Jeruzsálemben című előadását - ékes magyar nyelven! - inkább a gazdagságnak, mint a gazdaságnak szentelte, érdekfeszítő kitekintéssel a Jelenések könyvére. Zsidó és muzulmán tudósok is gazdagították a gazda(g)ságról szóló konferenciát, így Abdul-Fattah Munif koránkutató, aki a muszlim közösségeket jellemző gazdasági szabályokról tartott előadást; Markovics Zsolt szegedi főrabbi, aki a hitközség szociális gondoskodásának szabályait fektette le; és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Ortodox Teológiai Karának dékánja, loan Chirilá, aki a Példabeszédek könyvét bőség-ínség vonatkozásában vizsgálta. Egyházunkat két előadó képviselte az Evangélikus Hittudományi Egyetemről, dr. Csepreginé dr. Cserháti Márta Újszövetség-kutató, valamint a konferencia egyik díszelőadója, a Gnilka-díjjal jutalmazott dr. Jutta Hausmann Ószövetség-kutató. Bolt és bank kontra biztosítás Itt lesz az ördögűzés? - esik be egy fiatalember dr. Csepreginé dr. Cserháti Márta (képünkön) előadására. Előtte, utána is sok érdeklődő jelenik meg, talán a Templomtisztítás és kollektív ördögűzés cím csigázta fel a laikus kedélyeket. (Lehetséges, hogy valamiféle rituális megtisztulást reméltek?. ..) Ha a jelenlevők „démonainak” kiűzésére nem is került sor, egy izgalmas húszperces gondolatmenetet követhetett figyelemmel a hallgatóság Jézus egyetlen erőszakmentesnek nem nevezhető tette, a kufárok kiűzése kapcsán. A történet értelmezése a kutatóknak is sok nehézséget okoz, árulja el az EHE docense. Két fő irányzatát különíthetjük el az elméleteknek - folytatja -, az egyik szerint Jézust elsősorban a templomtisztítás, tehát az Atya háza rendjének visszaállítása vezérelte; a másik irányzat szerint a templom pusztulásának megjövendölése e cselekedet lényege. Az előadó többféle állásponttal ismertette meg a hallgatóságot, majd mindezekről kritikusan megállapította: nem számolnak kellőképp a korabeli társadalmi berendezkedéssel és szokásokkal. A legtöbb ilyen elmélet tehát anakronisztikusnak tekinthető. Hogy a szóban forgó állapotokat megvilágítsa, Cserháti Márta beszélt a templom akkori, igen összetett szerepéről, illusztrálva ezzel annak a kornak a szellemét, amelyben Jézus is élt. Jézus korában a templom a gazdasági és politikai élet centrumát is jelentette. Bolt és bank szerepét egyaránt betöltötte. Az áldozáshoz, amely a mindennapi vallásos élet szerves része volt, az árusok és a pénzváltók jelenléte nélkülözhetetlennek bizonyult. Mind a bűnbocsánat, mind az áldozatok bemutatása az - általában „luxusvillákban” pöffeszkedő - papság monopóliuma volt. Ha valaki nem fizette be (mert - mondjuk - nem tudta befizetni) a templomadót, nem tehette be a lábát a szent helyre, és permanensen tisztátalannak volt kikiáltva. „Rendbontásával” Jézus arra mutatott rá, hogy végső soron nem az emberekkel van a baj, hanem magával a rendszerrel. Az a probléma, hogy a vezetőség az „imádság házából” „rablók barlangjává” tette a templomot, ahogy azt Mk 11,15-ben olvashatjuk. A „kiűzni” ige (görögül: EKßaXXeiv/ekballein) érdekes etimológiájára is rámutatott az előadó. Felidézte a hallgatóságban, hogy a nagy próféták jelképes cselekedetei gyakorta „démonűzések” amelyek valójában a gonosz leleplezését, a megtisztítást, megtisztulást jelentik. Az elmondottak alapján tehát Jézus cselekedete kollektív ördögűzésnek nevezhető, vonta le a konzekvenciát dr. Csepreginé dr. Cserháti Márta, leleplezve ezzel az előadása frappáns címében rejlő csavart is. Tudomány és egyház Nyugat és Kelet között Interjú dr. Jutta Hausmann-nal ► A Leeseringben született, egykor Bayreuthban egyetemi tanár Jutta Hausmann 1994-ben kezdett munkálkodni Magyarországon. Munkája nem csak az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékére, magyar teológushallgatóknak a héber nyelv rejtelmeibe kalauzolására korlátozódik. Idén a 25. szegedi nemzetközi biblikus konferencián a negyedik alkalommal átadott Gnilka-díjat - dr. Peres Imre debreceni újszövetséges professzor mellett - Jutta Hausmann kapta meg. Munkásságáról, „hídlétéről” kérdeztem.- Már régóta kongatják a vészharangokat. A nyugati társadalom diktálta profitorientált létmód - nem csupán a gazdasági válság miatt - nem tartható fenn tovább. Sok a bizonytalanság rengeteg probléma, kérdés vár megoldásra. Ön szerint mikor jön el az a pont, amikor már elengedhetetlenné válik a „világnézetváltás”?- Hogy mikor jön el az a pont, arra nemigen lehet választ adni. Nem biztos, hogy mélypont kell ahhoz, hogy felébredjen az is, aki eddig nem ébredt fel. Legalábbis én ezt remélem. Ugyanakkor biblikusként, ószövetségesként úgy látom, szinte mindig szükség volt valamiféle krízisre ahhoz, hogy az emberek magukhoz térjenek, illetve Istenhez visszatérjenek. Lehet, hogy a mostani krízis ehhez még nem elég. Mindenesetre én ezt nem látom olyan sötéten. Vannak jó kezdeményezések, amelyek éreztetik hatásukat, és azt sugallják - egyre szélesebb körben -, hogy más irányban kellene gondolkodni.- Miféle kezdeményezésekre gondol?- A mostani hetekben például több olyan újságcikkre bukkantam, amelyek arról tanúskodnak, hogy egy új tendencia figyelhető meg a mai fiatalok körében. Vannak, akik mernek szembemenni a világ sugallta értékekkel, és mást helyeznek életük középpontjába, nem a pénzkeresést. A család, a magánélet a legfontosabb a számukra. Ez egy már látható mozgalom, sok mindent mutat. „Nagyüzemben” nagy változást ígérhet.- És az egyházban várható valamilyen váltás? Milyen lehetőségeik vannak az egyházaknak a társadalmi viszonyok alakítására?- Az egyházaknak rengeteg lehetőségük van. És gazdasági téren is van felelősségük. Ne higgyük el, hogy nekünk ma nincs mondanivalónk! Ha komolyan vesszük azt, amit hirdetünk, és nem csak szóban hirdetjük, akkor ki kell állnunk a szegényekért. De nem csak a szegényekért kell kiállni, az egész struktúrán változtatni kell. Rengeteg igazságtalanság történik ugyanis nap mint nap. Mindezt felismerve tennünk kell ellene - akár azon az áron is, hogy nekünk magunknak kell valamiről lemondanunk. Tettek, fellépés, állásfoglalás nélkül részei vagyunk az igazságtalanságnak. Ha ezt felismerik, rengeteg tennivalójuk lesz az egyházaknak. És ha tesznek is, szavaik messzebbre hathatnak, nagyobb súlyt kapnak.- Jelenti ez azt is, hogy politikai kérdésekben is fel kell lépnie az egyháznak?- Politizálni az egyháznak nem feladata, de politikai kérdésekben kiállni, szóvá tenni az igazságtalanságokat nagyon is. Ha csak az ószövetségi prófétákra gondolunk - például Ámós vagy Jeremiás prófétára -, megállapíthatjuk, ők sosem tartották a szájukat a politikai erőkkel szemben. Nem féltek, vállalták a véleményüket. Példát lehet venni róluk.- Hányadszorra van itt a konferencián? Mit jelent Önnek a Gnilka-díj?- Már meg sem tudom számolni. (Nevet.) 1994-ben voltam először, talán két-három év kihagyásom volt, de igyekeztem mindig részt venni rajta. Számomra nagyon fontos ez a konferencia, mert lehetőséget ad a találkozásra más országbeli biblikus kollégákkal. A tudományos és az egyházi élet a konferencián összefonódik, együttműködik, erősíti egymást. Tudósként lehet az egyházakért dolgozni, ami nekem különösen fontos. Ezenkívül az ökumené, az ökumenikus perspektíva is szívügyem, amely itt - katolikus-protestáns összefogással - szintén tapasztalható. Nagy örömmel visszatérő vendég vagyok itt tehát. Sokszor sikerült a szervezésbe is besegítenem. Ami a Gnilka-díjat illeti, nem számítottam rá - az ember ilyesmire persze sosem számít -, és nagyon meghatott. Az én célom, illetve hivatásom a közvetítés tudomány és egyház között. Jó pár embernek vált világossá a munkám által, hogy ez fontos dolog, s hogy én ilyen területen „hasznosítható” vagyok. (Nevet.) Nagyon fontosnak tartom, hogy a nyugati és középkelet-európai oldal között minél többen legyünk „hidak” hogy a megértés mindkét irányból egyre erősebben érvényesüljön. Számomra ez a díj jel, hogy szándékom, törekvésem eredményre jut. Létem, hivatásom megerősítést kapott általa. A szegedi nemzetközi biblikus konferencián kiosztott Gnilka-díj névadója prof. dr. Joachim Gnilka kortárs katolikus Újszövetség-kutató, a Pápai Biblikus Bizottság tagja, a szegedi konferencia állandó résztvevője.
