Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-08-18 / 33-34. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2013. augusztus 18-25. ► 9 EVANGÉLIKUS GYŰJTEMÉNYI SZEMLE Az első magyar hírlapíró ► Egyházunk vidéki szakgyűjteményei közül a győri - könyvtári és levél­tári anyagot őrző - intézmény 2011-ben vette fel Ráth Mátyás nevét. Rovatunkban ezúttal a névadó, a magyar nyelvért sokat tevő, nyelvész­ként és az első magyar nyelvű hírlap, a Magyar Hírmondó szerkesztő­jeként is működő művelt evangélikus lelkész életútjának rövid össze­foglalását olvashatjuk. Ráth Mátyás nevét nemcsak a győri intézmény, hanem a Protestáns Újságírók Szövetségének szakmai díja is viseli. Néhány héttel ezelőtt Weöres Sándor születésének századik évfordulóját ünnepeltük. Kis falujában, Csöngén megható szeretettel, Szombathelyen színdarabjának bemutatójával, Szé­kesfehérváron domborműavatással. Budapesten kötelező főhajtással. Az elsöprő lelkesedés mindenhol hi­ányzott. A méricskélő emlékezések inkább a lelkiismeret-fiirdalásunknak szóltak. A méltatlan csöndnek, hall­gatásnak. Ha nem koppint fejünkre az idő, talán még ma is megfeledke­zünk róla. Mindezt azért említettem meg, mert egy újabb, nagyszerű em­bernek a születésnapján kell szólni. Balczó András hetvenöt éves! Nagyjából vele is az történt, ami je­les elődeivel. Az ő életében is voltak olyan időszakok, amikor azt hittük, bölcs szavaira nincs szükségünk. Meg is jegyezte félig tréfásan: „Ami­kor elkeserednek az emberek, akkor hívnak gyakrabban.” Ahogyan mostanában is, mikor az anyagiakért a lelkünket akarják meg­szerezni a mohó pénzvilág urai. Szüntelenül zsarolják az országot... S ahogy József Attila megfogalmaz­■ Párkány László Legyünk méltányosak, ha a zsidósá­got vagy a kereszténységet sértegeti bármely műalkotás, nincs jogunk felháborodni a visszahatáson. Elöljá­róban most csak két ismert példa: Shakespeare A velencei kalmár című. drámájáról írja Udvaros Béla színhá­zi rendező: „Talán egyetlen Shakes­­peare-darab körül sem zajlottak le olyan nagy viharok az évszázadok so­rán, mint A velencei kalmár körül.” RolfHochhuth német drámaíró, ami­dőn megírta A helytartó című doku­mentumdrámáját XII. Pius pápa és Auschwitz konnexusáról, egyház- és vallásellenességgel vádolták meg korabeli katolikus nézői. A velencei kalmár kapcsán gyakran felvetődött: zsidókérdésről van ben­ne szó, vagy sem? Antiszemita vagy fi­loszemita? Miért választott a drá­maíró főhősül egy zsidót? A már em­lített Udvaros Béla tanulmányában ki­fejti: „Az angol közönségnek általános zsidógyűlöletre nemhogy oka, de al­kalma sem lehetett. Olyan egzotikum volt számukra a zsidó, mint például a szerecsen.” Haladván az időben előre, később és mind a mai napig „szélső­séges világnézetek mementóként és önigazolásképpen szólaltatták meg nem a darabot, hanem Shylockot.” Csurka István, akit észérvekkel alig igazolható módon évtizedeken át száműztek a magyar színpadokról, hajlott korában írt egy dokumentum­drámát, amelynek A hatodik kopor­só címet adta. A szerző a címválasz­tást ekképpen indokolta: „A színmű címe a Nagy Imre újratemetésekor használt, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése során meg­gyilkolt magyar fiatalokat jelképező koporsóra utal. A hatodik koporsó nem egy alakja valós történelmi sze­mély, a darab azonban nem egykori események színrevitele, hanem a Félsz nélkül Balczó András 75 éves ta: „Fortélyos félelem igazgat bennün­ket...” Pedig félelem nélkül kellene él­nünk. Teljességgel ráhagyatkozni Is­tenre. S ha szállást rendez be lelkűnk­ben, akkor kiteljesedhet az életünk. Balczó András háromszoros olim­piai bajnok (1972-ben az öttusa egyé­ni győztese, 1960-ban és 1968-ban a győztes csapat tagja). Kilencszeres vi­lágbajnok. A róla készült képek be­járták a világsajtót. Itthon többször volt az év sportolója. Ha van Balczó pályafutásának fe­ledhetetlen pillanata, nekem az 1969- es pesthidegkúti célba érkezése ilyen. Öt-hatezer ember kapaszkodott föl a domboldalra, és az utolsó száz méte­ren együtt futott vele. Szinte lezúdult a sok férfi és nő, idős és fiatal, volt, aki tolókocsijával tekert mellette... Kása Ferenc 1977-es filmje, a Külde­tés tovább növelte Balczó népszerűsé­gét. Többször megfogalmazta: az em­ber nem magáért fut, hanem mások, sokak akarása egyesül benne. És győz­ni csak a bukás kockázatával lehet. André Malraux, a jeles francia író mintha rá gondolt volna: „A tehetség természeti csapás, jellempróba, átok, átkelés égő hídon, ajándék és nehéz te­her...” Küldetés, amelyet vállalni kell. És Balczó András, az evangélikus papgyerek vállalta. Egy életre. Úgy, ahogy a legnagyobbak: Van Gogh, Pilinszky, a két Szervátiusz, akik egye-Magyarország fölött egykor döntése­ket hozók valamiféle szembesítése döntéseik következményeivel egyfaj­ta utólagos irodalmi igazságtétel ér­dekében. A hatodik koporsó üzene­te szerint minden, nemzetek között kirobbant viszály, amely az első világ­háború után történt - így az 1956-os magyar forradalom leverése is -, a Párizs környéki konferenciák dönté­seiben gyökerezik, amelyeket nem a világháborúban győztes nemzetek ítélete, hanem felsőbb, pénzügyi kö­rök minden háborúban üzletet látó szándéka határozott meg. Trianon­ban tetőzött az a fajta történelemha­misítás, amely azóta is meghatároz­za a közgondolkodást.” A hatodik koporsó a versailles-i béketanácskozás konferenciaterme­ibe kalauzolja a nézőt, ahol egy idő­gép segítségével megtudhatjuk, hogy milyen erők, milyen érdekek mentén darabolták fel Magyarországot. Wil­son amerikai elnök kimenti magát, másodrangú politikusok és üzletem­berek helyettesítik. Jelen van a brit kül­ügyminiszter, a francia elnök, né­hány olasz diplomata, egy lengyel származású kémfőnök. Mindegyiknek jellegzetes arcéle van, de abban, hogy Magyarországot fel kell osztani, még mozdulataikban is egységesek. Csurka instrukciója alapján a sze­replők két részre oszlanak: a jelen szereplői, akik ma is élnek, és a jegy­zőkönyvek alapján felidézett történel­mi személyek, akik közül csak a Ki­végzett Forradalmár látja az élő fősze­replőt, a Hatodik koporsó Apródját. A darab bemutatóját elnapolták, meglehet, hosszú időre. Annak elle­nére, hogy az elvakult „drámaelem­zők” még arra sem figyeltek fel, hogy Csurka ötletes dramaturgiai lépésvál­tásokkal miként menetel múlt és je­len, de még a jövő grádicsain is. Kü­lönös: eddig senkinek sem tűnt fel, hogy mennyi irónia, humor lapul a veretes és bizony nagy figyelmet nesen Istennek dolgoztak. Balczó is a Fennvalónak és sokat szenvedett né­péért akar tenni. Életéhez hozzáadja hitét, áldozatát, örömét, szenvedését, a rosszal szembeni ellenállást. Nem véletlen, hogy sportoló létére a nyolc­vanas, kilencvenes években és később is járta az országot, előadásokat tar­tott, hitét megvallva a határon belül és kívül. Fáradhatatlanul buzdított: ki kell mondani az igazságot, ki kell mondani, hogy hová tartozunk. Igaz, kiszolgáltatjuk magunkat, de megéri a belső békességért. Befejezésül a jókívánság maradt: „Isten éltessen születésnapodon, kedves Bandi!” Adjon sok erőt, tűnő­dő békességet. És feleségednek, Mó­nikának is, a müncheni olimpia bronzérmes tornászának, akivel ti­zenkét gyermeket neveltek a két ke­zetekkel épített budakeszi házban. Végezetül álljon itt Weöres Sándor verséből néhány sor: „Kicsiny va­gyok, mint a porszem, / s az Atya megnevez engem, / s az Anya karján visz engem, / mert szomjat fakasztok benned a jóra.” ■ Fenyvesi Félix Lajos igénylő, szövevényes szövegekben. Úgy tetszik, még az értő elemzőknek sem tűntek fel Csurka - drámatech­nikai módszereire oly jellemző - instrukciói, amelyek e műben cselek­ménykiegészítő szerepet kapnak. E dokumentumdráma valódi arcát és szövegegyüttesét csak színpadon, előadva mutathatja meg igazán. Ezért teljesen érthetetlen, hogy bírálói „lá­tatlanban” esetleg gyorsolvasva ma­rasztalják el. Az antiszemitizmus vád­ja azáltal keletkezett, hogy Csurka szö­vegére rávetült a 20. századi holo­kauszt árnya. Ezért „ordas eszméznek, új náciznak” egyesek, főleg azok, akik képtelenek észrevenni Csurka „szta­­linozását”, amely ugyancsak holo­­kausztforrás volt; a darabban a Kivég­zett Forradalmár mondja: „Sztálin bosszúból négy moszkvai magyar zsidó, Rákosi, Gerő, Farkas, Révai kezébe adta a hatalmat, és ezek olyan diktatúrát vezettek be, annyit foszto­gattak és raboltak, hogy a mai román [az 1919-es román lerohanásról van szó] tatárjárás, amiről az előbb beszél­tél [Clemenceau a vitapartner], kismis­ka hozzá képest. De megmondom, még ha megorrolsz is miatta: abban, hogy Sztálin és a szovjet ezt tehette ve­lünk, a ti kezetek is benne van. Ha nem tépitek szét a hazámat, az oro­szok soha nem vonulnak be Budapest­re. Ez tény, ne is haragudj.” Nem kétséges, a Csurka-darab kö­rüli hisztéria az Újszínház térnyeré­sének következménye. Rossz lélekta­ni pillanatban, nem éppen makulát­lan színházi miliőben került program­ba a darab, ám megírását tekintve jo­gos társadalmi elvárásoknak tett ele­get a szerző. Ezért is érdemelne tisz­tességesebb és objektívebb elbánást és méltó színpadot Csurka István utol­só színműve, A hatodik koporsó. A szerző aranytollas újságíró, nyugal­mazott szerkesztő Egyházunk történetének számos olyan alakját ismerjük, akikre büszkék lehe­tünk. Ilyen személyiség a győri gyűj­temény névadója, Rát (Ráth) Mátyás is. Bár Ráth néven anyakönyvezték, s felmenői is ezt a családnevet használ­ták, maga Rát élete vége felé elhagy­ta nevéből a „h”-t, mivel nem tartot­ta elég magyarosnak. Ma a legtöbb könyv, lexikon „h” nélküli alakban használja a nevét. Néhány héttel az evangélikusok szabad vallásgyakorlatát megtiltó rendelkezés kiadása után, 1749. ápri­lis 13-án született Ráth János mészá­rosmester és Raits Zsuzsanna első gyermekeként. A rendelet követ­keztében a keresztség szentségében a római katolikus templomban része­sült. Iskoláit Modoron, Sopronban és Pozsonyban végezte. Pozsonyi tanul­mányai idején különösen nagy hatás­sal volt rá Benczúr József iskolaigaz­gató, aki beléoltotta a magyar nyelv szeretetét. Miután megszerezte lelkészi okle­velét, hosszabb utazást tett Magyar­­országon, illetve Erdélyben. Barango­lásai során elsősorban a nép nyelvét, életkörülményeit, szokásait tanul­mányozta. Tudását elmélyítendő 1773-ban Németországba uta­zott, ahol a híres göttingeni egye­temen bővítette ismereteit. 1779-ben tért vissza hazájába. Pozsonyban telepedett le, ahol felmerült benne a gondolat, hogy ki lehetne adni egy magyar nyel­vű újságot. 1779 nyarán felmérte a potenciális előfizetőket, majd novemberben nyilvánosságra hoz­ta az újság programját. A Helytar­tótanács engedélyének megszer­zése után, 1780. január í-jén lát­hatott napvilágot a Magyar Hír­mondó első száma. A hetente két alkalommal megjelenő lapot há­rom éven át ő maga szerkesztet­te, megelégelve azonban az újság­írói munkával járó küzdelmeket, 1783-ban engedett a győri gyüle­kezet hívásának, s elvállalta a ma­gyar lelkészi állást. így ő lehetett - akit 1749-ben már nem keresz­telhettek meg Győrött evangélikus templomban - az újjászerveződő gyülekezet első prédikátora. Új hivatalára 1783. április 21-én szentelte fel Perlaky Gábor szuper­intendens Felpécen. Az újrainduló gyülekezet elsőként Ráth prédikáci­óját hallgathatta meg május 4-én az ideiglenesnek szánt fatemplomban. Háromévi szolgálat múltán azon­ban lemondott lelkészi állásáról. Dön­tésében szerepet játszott a gyülekezet­tel folytatott harca is, hiszen ebben az időszakban az egyházközség életének fontosabb kérdéseit a világi hívek so­raiból választott testület döntötte el, amelynek a meghívott lelkész nem volt tagja. Nagy csalódást jelentett emel­lett számára az is, hogy az 1786-os püspökválasztáson alulmaradt Hra­­bovszky Sámuellel szemben. Lelkészi teendőit átmenetileg leté­ve teljes erejével a tudományos mun­kára koncentrálhatott. Tervbe vette egy háromnyelvű (német-magyar­­latin) nagyszótár összeállítását, ez azonban végül érdeklődés hiányában nem készült el. THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra Mivel ez az elképzelése is kútba esett, örömmel fogadta 1789-ben a győri gyülekezet megkeresését, amely Frey tag Mihály megürült he­lyére lelkészi szolgálatra hívta. Egy évvel később a pozsonyi gyülekezet őt kérte fel német nyelvű beszéd tar­tására a II. Lipót megkoronázásához kapcsolódó hálaünnepségen. 1796- ban meghívást kapott Pozsonyba az ottani gimnázium igazgatói tisz­tére, valamint teológiaoktatásra. Vé­gül azonban e lehetőség is meghiú­sult. Győri lelkészi feladatait viszont élete végéig ellátta, igen lelkiismere­tesen. Több mint húszéves szolgálat után, 1810. február 5-én hunyt el. Kis János püspök Kazinczy Ferenchez írt leve­lében így méltatta: „Ráth, ez a sok jó­val számtalan csudálatosságot páro­sított, tudós férfiú is elhagyta ezt a holdalatti világot.” Felséges Tsáftárné és Apoítoii Király A fzfzonyunknafc Boldog Aízfzony Havának első napjaim, Szombatonn költ. ELSŐ LEVELE. Szokások a híríróknak, hogy fij efztcndökor holmi ko­­ízöntésekke! kczdjtk-cl leveleket. Ezt a fzokátl a Magyar hírmondó takUn nem fogja mindenkor kö­vetni: mivel a felettébb való hálákodást nem kedvelli a moftani világ. ~ De tsak ugyan mofl leg-elb'fzör, úgy tetfzik, az illcndöfég-is meg-kívánja, hogy érdemlett tifztclet-tétellel köfzönjön-bé Fclféges, Méltó&gos, Tifz­­tcletes, Tekintetes, Nemzetes, Vitéz és Érdemes Jó­akaróinál. Bétsbe emelkedvén , ieg-elofzőr uralj* KIRÁLYJÁT: Térd s ío hajtva cgéíit fzívvel halálja kegyelmét; Mert, ha mi hafznot hajt, tsak néki köfzönheti létét. Orfcáglásáiuk már hűfz tlzteadcje kétízer Múlt: de ezerfeer ezernyi ezer jó.téte te hozzád, Édes Hazám! ki ne kívánná, hogy még leg-alább-is Négyvenfzer légyen , míg él, ifjúit* időnek ! JOSEFE T a T5ASZÁRT s hadait fenn tartsa fzerenuet Menj Olafz őriz ágban, tova, s tégy idvezlecet ott-is: Áldja Florentza, hazánk mífod rcadbéli Keményít A THE­Bár személyében tisztelhetjük az első magyar nyelvű újság szerkesztő­jét, ennél több is volt: korának elis­mert nyelvésze, költő, író, nemzetne­velő, prédikátor. Maga Kazinczy is nagyra értékelte munkásságát, úgy tartotta, hogy Pázmány Péter és Szenczi Molnár Albert kora óta ő tet­te a legtöbbet a magyar nyelv és kultúra gyarapításáért. Győrben in­tézményünkön túl tér is viseli nevét, valamint egy Adler Manó készítette emlékmű is megemlékezik róla, ame­lyet 1937-ben avatott fel D. Kapi Bé­la evangélikus püspök. Maga a Magyar Hírmondó nem bi­zonyult hosszú életűnek, utolsó szá­ma 1788. október 8-án jelent meg. Ki­jelölt azonban egy olyan ösvényt, mely az idő előrehaladtával egyre szé­lesedett. Ilyen értelemben nem csu­pán a Hírmondó első számára, ha­nem magára a lapra is igaz Rát(h) sa­ját megállapítása: „Mindennek kez­dete / Lassú, s eredete / Jár nehézség fontjával.” ■ Világi Dávid levéltáros Trianoni időgép Tűnődés egy Csurka-darab körüli hisztéria ürügyén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom