Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-18 / 33-34. szám
8 -m 2013. augusztus 18-25. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet KÖZ-ÉP-PONTRA VISSZAPILLANTÓ ^ Illő, hogy ünnepi lapszámunkban is felidézzük a nyár legjelentősebb, fiatalokat megszólító evangélikus rendezvényét, az augusztus első négy napján Sepsiszentgyörgyön lezajlott Köz-Ép-Pont erdélyi lutheránus ifjúsági találkozót, amelyről a 3. oldalon már olvashattuk a szervező Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökének, Adorjáni Dezső Zoltánnak a gondolatait. Ismeretes, hogy az „Értékes vagy!” mottóval meghirdetett találkozót két istentisztelet keretezte, ám lelki tartalmakban a két teljes (pénteki és szombati) nap sem szűkölködött... Az alábbiakban ezeket tekintjük át újra. Péntek reggeli áhítatában Hankó Szilamér lelkész az oltszakadáti ifjúság közreműködésével saját személyes élményein keresztül világított rá arra, hogy Isten valamennyiünket értékesnek tart, és üzenete van számunkra. Amikor a hivatásunkat keressük, a helyes kérdés, amelyet fel kell tennünk, a következő: Mi az a feladat, amit Isten rám bízott, amit csak én tudok elvégezni? - fogalmazott a lelkész. A délelőtt Kalóz János pszichológus Ne szúrd el a kari-ered! című előadásával folytatódott. Az addiktológus szakember őszintén elmondta élete történetét, hogyan vezetett útja az első füves cigitől az opiátfüggőségig, majd a terápián keresztül a gyógyulásig és a segítőszakmáig. A szemléletes, olykor humoros elbeszélés megfogta a hallgatóságot, és felhívta a figyelmet a drogfogyasztás hátterében álló mechanizmusokra, illetve a helyes döntés fontosságára. „A pszichoaktív szer elnyomja a probléma által okozott idegességet, de attól a probléma még megmarad. Ez a kábítószer csapdája” - mondta Kalóz János. A pszichológus hangsúlyozta: nem önmagukkal a szerekkel van a baj, hanem az emberrel, aki visszaél velük - közben pedig nem veszi észre, hogy mindent elveszít, ami értékes az életben. A hallottak elmélyítésére fórumon, majd kiscsoportos beszélgetések keretében nyílt lehetőség. A napot lezáró esti áhítatot Koszta István brassói lelkész tartotta. Arra biztatta a hallgatóságot, hogy vegyék észre az Isten igéje által adott értékeket. „A bizalom Isten részéről jelen van, most rajtunk a sor, hogy válaszoljunk erre” - mondta. * * # A szombati napon Magyarországról érkezett lelkészek szolgáltak lelki táplálékkal a találkozó résztvevői számára. A reggeli áhítaton Réz-Nagy Zoltán debreceni lelkész és a debreceni ifjúság tagjai arra a kérdésre keresték a választ, hogy mi teszi értékessé az embert. „Attól vagy értékes, hogy jó helyen (jó városban, jó gyülekezetben) vagy? Attól vagy értékes, hogy erősebb vagy másoknál? Attól vagy értékes, hogy engedelmeskedsz a felsőbbségnek? Attól vagy értékes, hogy különbnek tartod magad másoknál?” - hangzottak az elgondolkodtató kérdések. Az igehirdetés mondanivalóját rövid jelenetek és a U2 együttes magyarul elhangzó számai egészítették ki. Lázárné Skorka Katalin délelőtti előadása a Kifelé a sótartóból! címet kapta. A mezőberényi lelkész Mt 5,13-16 alapján a tanítványi lét lényegéről beszélt. Arra biztatta a fiatalokat, hogy keressék és találják meg a helyüket a gyülekezetben. „Fontos, hogy az ember ezekben a közösségekben úgy találjon otthonra, hogy magát is értékesnek lássa” - fogalmazott, és kifejtette: a tanítványi közösségben Jézus a fontos, illetve a hűség, az odaadás, a bizalom és a lelkiség. A kapcsolódó fórumbeszélgetés résztvevői - Kálit Eszter kolozsvári lelkész, a találkozó programkoordinátorának moderálásával - először az ifjúsági táborokban, gyülekezetben megélt fiatalkori élményeiket elevenítették fel, majd megfogalmazták azokat az értékeket, amelyek szerintük a jelen közösségek jövője szempontjából fontosak lehetnek. A hallottak gyakorlati elmélyítésére ismét a kiscsoportok adtak lehetőséget, amelyekben a tizenévesek elgondolkodhattak, beszélgethettek a gyülekezetükben betöltött saját szerepükről. A találkozó utolsó esti áhítatát Mesterházy Balázs harkai lelkész, „Szélrózsa-atya” tartotta. Rámutatott, hogy a só egyrészt konzervál, tartósít, másrészt ízesíti az ételeket. A keresztyén fiatalok feladata ehhez hasonlóan az, hogy megőrizzék az értékeket, és jobbá tegyék maguk körül a világot. A Szélrózsa-atya a következő biztatást adta útravalóul a népes hallgatóságnak: Kezdjük el az életünket! ■ Adámi Mária MOLNÁR FERENC FELVÉTELEI
