Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-18 / 33-34. szám
*» m *■%* **I *« • Evangélikus Élet elő víz 2013. augusztus 18-25. +■ 7 Egy egyszerű telefonhívás Valakinek az életében, aki küzdött a Jézusban való hittel, egy egyszerű telefonhívás mindent megváltoztatott Heteken keresztül minden vasárnap imádkoztunk érte. Crescendo volt a neve. Családja Don Csencsónak hívta. Gyülekezetünk egyik tagjának a nagyapja volt. Don Csencsó a mexikói Guanajuato állam egyik kisvárosában, Acámbaróban lakott. Don Csencsó rákos volt. Unokája minden vasárnap emlékeztetett, hogy imádkozzam érte. Ezt meg is tettük. De Don Csencsó egyre rosszabbul lett. Az egyik vasárnap az unokája félrevont az istentisztelet előtt, és elmondta, hogy az orvosok szerint már nem sok ideje van hátra. így még egyszer utoljára imádkoztunk Don Csencsóért. A rá következő csütörtökön este fél tízkor csöngött a telefonom. Az unoka telefonált a könnyeivel küzdve. Úgy gondoltam, azt fogja bejelenteni, hogy Don Csencsó meghalt. De nem erről volt szó. Azt kérdezte: „Pásztor, fölhívná a nagyapámat?” Nem tudtam, hogy mit mondjak. Sosem találkoztam ezzel az emberrel, és nem beszéltem a család egyik mexikói tagjával sem. Nem tudtam, hogyan fognak reagálni, ha egy „gringó” (megvetett amerikai) pásztor hívja őket Texasból. Az unoka elmondta, hogy ők egy kis rancson élnek, és nincs a környéken egyetlen pásztor vagy pap sem, aki elmehetne, hogy meglátogassa a nagyapját. A család nagyon odavan, Don Csencsó pedig nem tud megnyugodni. így ezen a csütörtök estén tíz órakor a texasi Ednából á gringó pásztor fölhívta a mexikói Acámbaróban élő Don Csencsót. Először a lányával beszéltem néhány percet, és elmondtam neki Isten igéjének vigasztaló szavait. Imádkoztam is vele. Akkor azt kérdezte: „Nem akar beszélni az apámmal? Lehet, hogy nem lesz képes válaszolni, de biztos vagyok benne, hogy örülni fog a szavainak.” Csencsó füléhez tartotta a telefont. A rák megtámadta a torkát, ezért nem tudott beszélni. így hát én beszéltem. Beszéltem neki Isten nagy szeretetéről. Beszéltem arról, hogy Isten hogyan büntette Jézust a mi bűneinkért, hogy mi bocsánatot kapjunk. Elmondtam neki, hogy Jézus ezt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él" Elmondtam neki, hogy bízhat Isten ígéretében, mert Isten sosem hazudik. Elmondtam neki, hogy mindazok, akik hisznek Jézusban, a mennybe jutnak. Aztán elköszöntem tőle. Ennyi volt az egész. A következő nap az unokája fölhívott. „Pásztor - mondta -, nem tudom, hogy mit mondott a nagyapámnak, de a múlt éjjel volt a legbékességesebb éjszakája mostanában.” És hozzátett még valamit: „Ó, pásztor! És mielőtt elaludt, azt mondta az édesanyámnak: »Békességben megyek el. Tudom, hogy a mennybe jutok, mert Isten megbocsátott nekem.«” A következő vasárnap este újból csöngött a telefonom. Isten hazahívta a mennybe Don Csencsót. Don Csencsó már a keresztyénekhez tartozott, amikor telefonon beszéltem vele. Hitt Istenben, de úgy látszik, nem értette teljesen, Isten hogyan bocsáthat meg neki Jézusért. Egy egyszerű telefonhívás mindenesetre mindezt megváltoztatta. Van-e valaki, akit fölhívhatnál? Van-e nagyapád, nagymamád, fiad vagy lányod, családtagod vagy barátod, aki egy másik városban, faluban vagy országban él? Lehet, hogy nem találkozhatsz vele személyesen, hogy elmondd neki Isten ígéreteit vagy azt, hogy Jézusban bocsánatot kaphat mindenre. De lehet, hogy mindehhez csak egy egyszerű telefonhívás kell. Tehát: fogd a telefont! Hívd föl! ■ Andrew Schroer (Fordította: Széli Bulcsú) Forrás: Forward in Christ, 2013. július Aki befogad egyet... A múlt hónapban közel ötven brassói magyar testvér látogatott meg minket Miskolcon testvér-gyülekezeti kapcsolat keretében. Amikor először meghirdettük gyülekezetünkben, hogy ötven evangélikus testvérnek keresünk vendégfogadó családokat, akkor bizony néhányan megijedtek: hogyan fogunk ennyi vendéget elszállásolni? Voltak, akik úgy gondolták, hogy talán kollégiumban kellene elhelyezni ennyi embert. Hogy akkor mi játszódott le testvéreim lelkében, nem tudom pontosan, csak gondolom. Félelem, aggodalom, anyagi nehézség, kényelemszeretet, megfelelő vagyok-e én és az otthonom... Ám a testvér-gyülekezeti kapcsolat éppen a testvéri közösségről szól. Hozzánk jönnek, velünk akarnak együtt élni, ha csak négy napot is. Elkezdtük hát hirdetni, és egy-két jelentkező, majd még öt-hat, azután még tíz - és egyre gyorsabban „elkeltek” a vendégek. A végén volt olyan család, amelyik csak két vendéget kapott, pedig négy főt is szívesen vendégül látott volna. Elérkezett július 4-e estéje, megérkeztek az ötnapos látogatásra a brassóiak. Mosolygósán, csalt egy kicsit fáradtan az utazástól. Az öröm pillanatai voltak, amikor újra találkoztak, akik már jól ismerték, és azok, akik ismeretlenül köszönthették egymást. Aztán minden vendéglátó a vendégével elindult hazafelé. Pillanatok alatt kiürült a parókia udvara. Másnap Miskolc városával ismerkedtek a vendégek Baksa László idegenvezető segítségével - aki egyben gyülekezetünk gondnoka is -, de előtte még a miskolctapolcai barlangfürdőben tölthettünk néhány közös órát. Délután sikerült végiglátogatni a tizenhét éve leégett, majd újjáépített református deszkatemplomot, az ortodox templom európai hírű ikonosztázát, az ortodox múzeumot, a zsidó közösség zsinagógáját, a Rákóczi-házat, a Szinva-teraszt és végül, de nem utolsósorban a mi templomunkat a híres, Székely Bertalan festette oltárképpel, amely Jézust a Gecsemánékertben ábrázolja. Szombaton a magyar történelem egyik nevezetes városának, Egernek a szépségében gyönyörködhettünk. Az egri vár, a Dobó várkapitány emlékére berendezett terem, a kazamaták rejtelmei és Gárdonyi Géza sírja, ahol közösen énekeltünk - ezek voltak a program részei. Délután a belváros és a Szépasszonyvölgy következett. Itt újra közösen énekeltünk. Ez mágnesként vonzotta az embereket, többen csatlakoztak hozzánk a járókelők közül. (Épp a napokban keresett meg valaki az interneten, hogy szeretne képeket küldeni, mert ilyen vidám, életteli csoporttal ritkán lehet találkozni.) Végül közösen énekeltük el a magyar és a székely himnuszt. Vasárnap délelőtt Koszta István brassói lelkész hirdette az igét Ézs 43,1-2 alapján. „Nefélj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy’.’ Tele vagyunk félelmekkel, de Isten nem akarja, hogy féljünk, mert az ő szeretete kiűzi a félelmet. Az igehirdetés után megható pillanatok következtek: a brassóiak részéről köszöntőt mondott Koszta István, Fülöp Károly egyház'megyei felügyelő, majd dr. Kriza Ákos miskolci polgármester nevében - aki nem tudott személyesen jelen lenni - köszöntötte a gyülekezetét Emődiné Csapó Barbara, a miskolci önkormányzat egyházakért felelős referense. Az istentiszteleti szolgálatban részt vett Koszta István felesége, Enikő, aki szintén lelkész, és a miskolci lelkész házaspár is. A gyülekezet énekkara, a Luther kórus tette gazdagabbá az istentiszteletet énekével. Ezen a vasárnapon megáldottuk a júliusban születetteket és névnapjukat ünneplőket is. A sokszor könnyes szemek és örömteli arcok mind a megélt élet szépségét tükrözték. Igen, Jézusban ma is megjelenik az élet. A szeretetvendégségen több mint százan ültük körül a megterített asztalt az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola dísztermében. Délután gyülekezetünk zenekara, az In His Steps (Az ő nyomában) - sajátos, úgynevezett új generációs dicsőítő együttes - vitte a résztvevőket Isten jelenlétébe. Egy teli udvar közössége tapsolt és énekelt együtt, és közben bizonyságtevő gondolatok hangzottak az együttes énekesétől, Bodnár Balázstól, majd jelen sorok írója beszélt az út törvényéről Jn 14,6 alapján. Egyéni programmal folytatódott testvéreink ittléte, melyet a vendéglátó családok szerveztek még a délután hátralévő részére. Hétfő reggel hat óra, a visszaindulás ideje nagyon hamar elérkezett. Most is magam előtt látom az öleléseket, a könnyes szemeket, a két kézzel integető miskolciakat és a busz ablakára tapadt brassói arcokat és kezeket. Már csak egy mondat hiányzik a beszámoló végére, amely mindenki szívében egyaránt megfogalmazódott: „Találkozzunk minél előbb!” Az életet sokféleképpen lehet élni, de jól és örömmel csak Jézussal! Ötven testvér, akiket befogadtak, és családok, akik befogadták őket. Ötven testvér, aki elfogadta, hogy befogadják. Ötven ember, aki befogadta a vendéglátók szeretetét. Tulajdonképpen feltehetjük a kérdést: ki is fogadott be, és kit? Szerintem Jézus fogadott be mindnyájunkat, és az ő jelenléte töltötte meg élettel az eltelt napokat. ■ Sándor Frigyes lelkész, Miskolc Párbeszéd a mennyben- Angyalok! Gábriel!- Itt vagyunk, Uram, mit parancsolsz?- Gábriel! Szánakozom az ember felett. Már három napja, hogy nincsenek velem. Három napja, hogy bezártam mögöttük az éden kapuját. Csak nézem innen fentről, ahogy vonszolják magukat. Ahogy puszta kézzel túrják a földet, kutatnak valami ehető után.- Tőled van a rend, Uram. A bűn büntetést érdemel. Az édenben mindent megadtál nekik, semmiben sem szenvedtek hiányt.- Különös lények vagytok ti, angyalok. Mindig mellettem voltatok, ismertek kezdettől, az irgalomra mégis csak akkor vagytok képesek, ha arra én utasítást adok. (Félig komolyan, félig ékelődve mondja.)- Uram, hogy irgalmadat értsük, ahhoz nekünk is vétkeznünk kellene ellened. Erre nem vagyunk képesek.- Tudom, tudom, hű szolgám, Gábriel! Mondd, hagytatok valamit az embernél a kiűzetés után?- Parancsod szerint semmit nem vihettek magukkal, mindent elvettünk tőlük. Csak az érzéseik maradtak, vagy hogyan is nevezzem. Afféle emlékek a kertből, amelyeket csak a lelkűkkel együtt lehetne belőlük kiszakítani.- Érzések.... emlékek a kertből. Hát, ha csak ez maradt, akkor ezzel fogom őket megtartani.- Már megbocsáss, Uram, de mire mennek az érzéseikkel? Az üres gyomrukat nem tudják érzéseikkel megtölteni, a testüket sem védi meg sem a nap hevétől, sem a fagy hidegétől. Érzéseik a vadállatoktól sem mentik meg őket.- Igazad van, kedves Gábriel, de ne becsüld le az érzéseket. Az embernek mostantól nem arra lesz szüksége, hogy megtömjük a hasát, vagy árnyékot tartsunk föléje. Ha van ereje élni, ezeket magától is megteszi. Erejét pedig az érzéseiből nyeri.- Mint már annyiszor, Uram, most sem kell, hogy értselek. Mondd, mi a dolgom, és megteszem.- Nézd csak, most elcsigázva, mélyen alszanak. Vedd el a lelkűket, és egy áldás erejéig add a kezembe! Várj csak, ne is. Csak az asszonyét. Csak az asszony lelke kell. A tiltott gyümölcsbe elsőnek harapóé. A Kínálóé. Az engedetlenség forrása legyen az áldás forrása. Amit asszonynak adsz, azt mindenkinek adod, Gábriel! Amit férfinak, azt a férfi elzárja vagy elkártyázza. Az asszonyé legyen a hit, a remény, a szeretet. Akkor a férfinak is lesz. Akkor lesz mindenkinek! Ó, az irgalom felett értetlenül álló Gábrielem! Látod, micsoda előnyökkel jár, ha valaki elsőként vétkezik ellenem! (Humorral, ékelődve mondja.)- Nekem elég, Uram, hogy te tudod, mit miért teszel. Valami egyéb utasításod van-e a megáldott emberi érzések mellé, mert akkor visszaadnám az asszonynak a lelket.- Ennyi elég lesz. Bőven. Mindenkinek.- Most azt a mosolyt látom az arcodon, Uram, amelyet a teremtés hajnalán, az első reggelen. Megosztanád szolgáddal örömöd okát?- Kíváncsi vagyok, Gábriel, mikor fogja az ember észrevenni.- Mit, Uram?- Hát azt, hogy a Kertet, ahonnan kiűztem, a hit, a remény és a szeretet érzésében elrejtettem a lelkében. ■ Németh Zoltán Elhangzott a Kossuth rádióban július 14-én a 10.04-től közvetített evangélikus istentiszteleten IX0YC HETI ÚTRAVALÓ „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el’.’ (Ézs 42,3) Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az áldott orvos testet-lelket gyógyító munkájáról szólnak, s hirdetik: Isten igazít meg; „kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez” (Ef 2,8; LK). Az Úristen szelíd s szabadító szolgája igazán hirdeti a törvényt és az evangéliumot (lásd Mt 12,20; Lk 4,18). Hatalmával, igéjével, érintésével négyszemközt gyógyította meg a süketnémát: „Effata, azaz: nyílj meg!"„Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé’.’ (Mk 7,34.37; lásd Ézs 35«4-6) Luther szerint: „Két testrészt emel ki itt Urunk: az ige megfogja a fület, a szív pedig hiszi; a nyelv viszont aszerint beszél és tesz hitvallást, ahogy a szív hisz. Tehát a keresztyén másként hall és mást beszél, mint a hiteden.” Az áldott orvos az őt s övéit üldöző Saul szívét, szemét, nyelvét, fülét egyaránt meggyógyította a damaszkuszi úton: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl’.’ Anániást küldte el: „... hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel!’Miután megkeresztelkedett, „azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia’! (ApCsel 9,5.17.20) A „pálfordulás” ékes bizonysága Isten választott eszközeit elhívó és megigazító munkájának (lásd Róm 8,30). „Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód’.’{2MÓZ 15,26) S az Úr Jézus - aki Isten, egylényegű az Atyával - szerte járt, tanított és gyógyított népe között. A megszállott némából kiűzte az ördögöt, és két vaknak a hitük alapján nyitotta meg a szemét: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? (...) Legyen a ti hitetek szerint!” (Mt 9,28-29) A pusztai vándorlás során egyszer Mózes nővére Isten szolgája ellen beszélt. Ezért „Mirjám egyszerrepoklos lett, olyan, mint a hó. (.!.) Ezért így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!” (4MÓZ 12,10.13) A holdkóros fiút a tanítványok nem tudták meggyógyítani: „»Kishitűségetek miatt.«(...) Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában’.’ (Mt 17,20.18) Mustármagnvi hittel is kérhetjük: „Én Istenem, ments meg engem a gonosz kezéből! Légy erős kőváram, ahová mindenkor mehetek.” (GyLK 721,3) A hitből fakadó közbenjáró imádság erejéről tanítja az apostol: „Váltjátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének’.’ (Jak 5,16) Galilea negyedes fejedelme előtt nem tett csodát, szóra sem méltatta, aki „hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. (...) Heródes... megvetően bánt vele, kigúnyolta, és... visszaküldte Pilátushoz’.’ (Lk 23,9.11) Isten magasztos, felséges, ám megkönyörül gyermekein: „Felüdítem az alázatosak lelkét, a megtörtek szívét. (...) Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. (...) Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!” (Ézs 57,15.18.19) Valid: „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam, // Nem adtál át a halálnak, / Életben megtartottál. // Én Uram, üdvösségem, / Jézus, én reménységem!” (EÉ 373,3-5) ■ Garai András
