Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-07-07 / 27. szám

2 .« 2013. július 7. FORRÁS < v 1 » ä 4 Evangélikus Élet Oratio oecumenica Urunk, Istenünk, ahogy a keresztség­­ben megtisztítottál új életre, kérünk, se­gíts, hogy ebben az új életben meg is tudjunk maradni. Legyen ennek egyik jele a bocsánatkérés és bocsánatadás. A te bűnbocsátó, napról napra megújuló szereteted tegyen minket is az ellenünk vétkezőknek megbocsá­tani tudókká, és adjon erőt és remény­séget, hogy mi is bocsánatot tudjunk kérni azoktól, akiket bántottunk. így őrizz meg, tarts meg családunkban, testvéri közösségeinkben. Áldd meg mindenekelőtt lelki csa­ládunkat, gyülekezetünket. Óvd a benne szolgálókat, igét hirdetőket, ta­nítókat, diakóniát végzőket, minden munkatársat a viszály, a szakadás, a ha­rag, a megbocsátani nem tudás kísér­tésétől. Te tudod, hogy oly sok az aratnivaló és oly kevés az arató. De ha egy szívvel és lélekkel együtt munkál­kodunk, a kicsi is megsokszorozódhat. Óvd családunk egységét a generá­ciók meg nem értésétől, türelmetlen­ségétől, akarattal és akaratlanul osz­tott és kapott hántásaitól. Teremtsd meg a család meleg valóságát és biz­tonságát. Ne menjen le a nap a hara­gunkkal, a kiengesztelődés erőt adó ajándéka nélkül. Könyörgünk beteg, szenvedő és magányos testvéreinkért. A békesség nehezen viselt keresztjei, meggyötört testünk és lelkünk, szavaink bizony oly sokszor el tudnak választani segítőt és segítségre szorulót. Légy velünk min­den küzdelmünkben, őrizd meg re­ménységünket. És légy velünk nehéz pillanataink, esetleges hántásunk elhor­­dozásában, megbocsátásában is. Hallgass meg minket, Urunk, és add, hogy akik a keresztségben része­sültünk a veled való közösségben, el­jussunk a veled való teljes közösség­re és az üdvözültek seregébe, ahol örök szeretetben, soha el nem múló közösségként, hántások nélkül dicső­íthetünk téged. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Az a legjobb bevezetés, ha az ember tudja, hogyan nevezheti és tisztelheti azt, akihez a kérése szól, vagy hogyan beszélhet vele; és azt is, hogyan visel­kedjen előtte, hogy kegyes legyen hozzá, és meghallgassa őt. Nincs még egy olyan név, amely nagyobb bi­zalommal töltene el minket Isten iránt, mint az »Atya«, ez édes, mély­reható és szívből jövő beszéd. Nem lenne ilyen szeretetteljes vagy vi­gasztaló, ha »Urat«, »Istent« vagy »Bí­rót« mondanánk, mert az »Atya« szó velünk született, és természeténél fogva kellemes. Ezért ez a legkedve­sebb Istennek, és ez a név az, amely a legjobban indítja őt arra, hogy minket meghallgasson. Ezzel a név­vel valljuk mi is magunkat Isten gyer­mekeinek. Ezáltal mélységesen meg­hatjuk Istent, mert nincs kedvesebb szó annál, mint a gyermeké, amelyet atyjához intéz. Ebben segít még az is, ha ezt mondjuk: »ki a mennyekben vagy«. Ezek azok a szavak, amelyek­kel megváltjuk szánalmas szüksé­günket és nyomorúságunkat, és lát­hatóan arra indítanak minket, hogy könyörögjünk, Istent pedig arra kész­tetik, hogy megkönyörüljön rajtunk." H Luther Márton: Miatyánk-magyarázat (Bellák Erzsébet fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP - ÉZS 43,1-7 Mert én vagyok az Ür... A „kedvenc” igék gyűjteményébe ezeket a mondatokat is sokan bele­teszik. Van, aki keresztelési igeként tartja nyílván, hiszen az, hogy Isten nevünkön szólít, és magáénak tart meg - a keresztelés szentségéhez kapcsolható. Van, aki Isten védő, gondoskodó szeretetének megta­pasztalt eseményeit hallja vissza benne. Sokszor vigasztalannak tűnő világunkban érthető, hogy különö­sen is szívünkhöz nőtt ez a szakasz. Most sincs más dolgunk, mint hogy sokat olvasgassuk, szívünk­ben, lelkűnkben, gondolatainkban forgassuk ezt a kedves szakaszt. De ne csak úgy általában, hogy tudniil­lik milyen jólesnek a biztató, meghitt isteni szavak. Ne érjük be kevesebbel, keressük meg, gondoljuk végig, hogy mit jelent ez az ige akkor, ha Krisz­tusra vonatkoztatjuk, s az evangéli­umot kutatjuk benne! Azt, hogy az Ószövetség is hirdeti az Isten szeretetéről szóló evangé­liumot, ebben a szakaszban fokozot­tan is érezzük, de Lutherrel együtt valljuk azt is, hogy az Ószövetség is Krisztust prédikálja; s mi nem csu­pán vallásos emberek szeretnénk lenni (maradni), hanem naponként újra Krisztus-tanítványokká igyek­szünk válni, akiknek hitét a Krisztus­ban megismert Isten iránti bizalom jelenti. Úgy olvasom, úgy hallgatom e drága szakaszt, hogy belőle a keresz­ten életét adó, de húsvét hajnalán fel­támadott Krisztus szólal meg. Igen, ő, az örök Ige mondja nekünk: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!’'Isten né­pe kezdettől fogva érezte, megtapasz­talta, hogy az Úr közelében, az Isten erőterében szűnik a félelem. Mégis, amikor a legnagyobb ellenséget, a ha­lált legyőző Úr áll meg a tanítványok előtt, és békességet hirdetve mond­ja: ,Ne félj”, akkor másként csengenek ezek a szavak. Jézus tanított meg a mennyei Atya iránti olyan bizalomra, amely meg­szünteti a rettegést és a félelmet. Er­ről beszél János apostol később a le­velében, amikor arról a szeretetkap­­csolatról tanúskodik, amely kiűzi a fé­lelmet. „Nefélj” - hallom a Feltáma­dott szavát, s hozzá az indoklás is új értelmet nyer az ő szájából: „megvál­tottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy" Fontos, mélyen igaz szavak vol­tak ezek a próféta tolmácsolásában. De amikor Krisztus megszólal, min­den egyes kifejezés kiteljesedik. „Megváltottalak..” - visszahang­­zik bennem, s bárcsak ez lenne az egyik szó, amely - suta reklámok, bugyuta dalszövegek, tréfás vagy mély emberi mondatok helyett - ál­landóan és visszatérően átjárná gondolatainkat! Munkában vagy pihenés közben, egy helyben ülve vagy útközben, gondterhelt idő­szakokban és gondtalan pillana­tokban „visszaköszönne": megvál­tottalak. Egy szó, amelyből már itt lehet él­ni. Sőt csak ebből lehet élni. Ez je­lenti ugyanis az igazi krisztusi sza­badságot. Nem véletlen jegyzi le az evangélista: „Ha tehát a Fiú megsza­badít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn 8,36) Nélküle sok min­den gúzsba köti életünket, szűkíti mozgásterünket, korlátozza jövőn­ket. Vele felszabadulunk a jóra, a normális, emberi életre, a megol­dásorientált problémalátásra s még az ellenség szeretetére is. Mert megváltott. Mit jelent ez? Elrendezte alapból rendezetlen életünket. Nem kell félnünk attól, hogy értelmetlenné, üressé válik a létünk. Nem kell fél­nünk attól, hogy egy életen át az ár­ral szemben úszva a semmibe érke­zünk. „Ne félj, mert megváltotta­lak..!’ S mindez személyre szólóan hangzik, és névre szólóan igaz: ne­veden szólítottalak. Nem veszünk el az arctalannak tűnő tömegben, nem maradunk csupán a statisztikai hi­vatal vagy az adóhatóság egy nyil­vántartási száma. Nevünk van, Isten által is ismert és használt nevünk, s mi - Jézus egy másik megfogalmazásával élve - annak örülhetünk, hogy nevünk fel van írva a mennyben (Lk 10,20). így név szerint indított útnak a ke­resztségben. Egy életre és Életre szólított meg minket, amikor el­hangzott felettünk a mondat: „Meg­keresztellek téged az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.” Azóta övé va­gyok, s ha sokszor ösztönösen ki is bújnék ebből a személyes kötelékből, meg vagyok győződve, hogy „sem halál, sem élet, sem jelenvalók, sem eljövendők nem szakíthatnak el a Krisztus szeretetétől” (Róm 8,38- 39). Ettől a névre szóló szeretettől. Ebből következik a harmadik drá­ga kifejezés: enyém vagy. Sokan tar­tanak igényt ránk... Nem biztos, hogy mi érdekeljük őket, de az érde­keik miatt igényt tartanak ránk po­litikusok, a gazdaság, a pénzvilág emberei, ilyen-olyan csoportok és kö­zösségek. Kié vagyok? Önmagámé? - nem biztos, hogy jó kezekben va­gyok... Embereké, akik így vagy úgy A VASÁRNAP IGÉJE dirigálni akarnak? Nem hiszem, hogy önként hagyom. Ki vagyok? A sors­nak vagy a természet felmérhetetlen erejének kiszolgáltatott, tehetetlen ember? Kié vagyok? Láthatatlan, ember feletti hatalmaké, akik ké­­nyük-kedvük szerint játszadozhatnak velem? Ne félj, enyém vagy - hang­zik a feltámadt Krisztusban megis­mert Isten szava. Azután folytatódik a sor, s kiderül, mennyire konkrét és életközeli mind­ez. A próféta szavai az adott kornak, az akkori geopolitikai helyzetnek megfelelő következtetéseket vonják le. Az akkor (is) legyőzhetetlen ter­mészeti veszélyeket sorolják fel. Mindezekben érezhető, hogy itt nem valami olcsó vigasztalásról, idealista merengésről van szó, hanem Isten konkrét helyzetekben megvalósuló ígéreteiről. Rövid és hosszú távon egyaránt megérthette s megértheti ma is Isten népe, hogy Isten kezében jó helyen van az élete. Mindez azért, mert ő az úr. Nem másvalaki, nem másvalami. Vajon tu­dunk-e a korábban bizonytalankodó, „hitetlen” Tamással együtt így Jézus­ra felnézni és felkiáltani: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,28) E hit aján­dékáért kérjük a Szentleiket! ■ Dr. Hafenscher Károly Imádkozzunk! Jöjj, Szentlélek Úristen, ajándékozz meg minket a reális félel­mektől megszabadító hittel, hogy Urunknak tudjuk és valljuk Istent, és megváltóttként élhessük életünket, mint boldog gyermekek, akiket néven szólítanak, s akik biztosak abban, ki­hez tartoznak. Ámen. „Építsetek utat a pusztában az Úrnak!” ► A nyári hetekben rendhagyó módon folytatjuk a Cantate rovatot. Egy olyan egyházzenei művet tekintünk át, amelynek legalább egy téte­lét, a Halleluját biztosan mindenki ismeri. Bár Georg Friedrich Händel Messiása hangverseny-előadásra készült, a komoly koncep­cióval összeválogatott bibliai szövegek erőteljes igehirdetésként hat­nak. Az oratórium három részből áll: az első kettő egyforma hosszú, a harmadik rövidebb, lírai epilógus. Ma az első rész első fele kerül elénk. Elemzésünkben Tallián Tibor előadására támaszkodtunk (mely A hét zenemüve sorozatban hangzott el a Bartók rádióban). Händel műve nem drámai oratórium, nem is karácsonyi legenda vagy pas­sió - nem Krisztus életét mondja el. Nincs közvetlen köze a liturgiához. A Messiásban — mivel szövege végig a közösség kommentárja és reflexi­ója - a kórus szerepe kiemelkedő, ezért szoros kapcsolat fűzi az angli­kán egyházban használatos kórus­kantátához, az anthemhez. A Messi­ás hitvallás: olyan passió, amelyből csaknem hiányzik a cselekmény. A szövegek jó része ótestamentumi prófécia és zsoltár; vagyis többnyire nem Krisztusról van szó, hanem az eljövendő Messiásról. Krisztus tette a szenvedés, a pró­féták Messiásának azonban a végső és biztos győzelem. A szöveg kompi­­látorának, Charles Jennensnek ez volt a fontos: a diadalmas Megváltó eljövetelét, sőt jelenlétét akarta zen­geni. Händel pedig magáévá tette a szövegnek a Messiásról, általáno­sabban a világról alkotott, sugárzó­an optimista vízióját. A művet bevezető Sinfony - a ba­rokk korban gyakran alkalmazott - francia nyitány formában íródott; hangneme ugyanúgy e-moll, mint /. S. Bach Máté-passiójának nyitókó­rusáé. Első része lassú, akkordikus, pontozott ritmusra épülő zene; a második pedig gyors tempójú, fúga­szerű imitációs anyag. Ez nem csu­pán zenei kontraszt, hanem drama­turgiai is: már most felidézheti a szenvedéstörténet és a feltámadás el­lentétét. A mű uralkodó karakterét az a ha­talmas kórussorozat adja meg, amely a szigorú rondóforma következe­tességével oszlopsorként áll a Messi­ásban; közöttük minden szinte csak betét, az oszlopok közötti fülkékbe ál­lított szobor. Az első három, adventét idéző tétel a szövegkönyvben leggyakrab­ban idézett próféta, Ézsaiás szavaira épül. „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. Szólja­tok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessé­tek neki, hogy letelt rabsága, megbűn­hődött bűnéért, hiszen kétszeresen súj­totta az Úr keze minden vétkéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztá­ban az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emel­kedjékföl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr di­csősége, látni fogja minden ember egy­aránt. - Az Úr maga mondja ezt’.’ (Ézs 40,1-5) Az E-dúr accompagna­­to és tenorária menetébe a fanfárok, az örvendező, egyszerű akkordikus jubilációk minduntalan beleszólnak, ez okozza Händel stílusának jelleg-, zetes eufóriáját. Az A-dúr, páratlan metrumú kórustétel ugyancsak ezt a lelkiállapotot idézi fel. A következő hármas csoport a jövetel gondolatát viszi tovább (d­­mollban és g-mollban). A basszus accompagnatójával indul. „így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és aföldet, a ten­gert és a szárazföldet. Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel - mondja a Seregek Ura!’ (Hág 2,6-7) „Én majd elküldöm kö­vetemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek Ura.” (Mai 3,1) Az altária - főleg a középrészében - az eljövetel félelmetességét festi le. „De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja’.’ (Mai 3,2) Az áttetsző kórustétel meg­mutatja a kiutat. „Ahogyan leül az öt­vös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait. Fényes­sé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az Úrnak’.’ (Mai 3,3) Ezután szorosabb zenei egység következik: ezt jelzi a végig kitartó D- dúr hangnem. A bevezető rövid alt recitativóban az evangélium próféci-CANTATE át idéz. „íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten’.’ (Mt 1,23; Ézs 7,14) Az altária és a kórus részben azonos szövegre épül. „Ma­gas hegyre menjföl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki öröm­hírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek!” (Ézs 40,9) „Keljfel, tündö­kölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége’.’ (Ézs 60,1) A szövegazonosság kínálja, hogy a két tétel zenei anyaga azonos legyen. A hatnyolcados, felütéses alapmotí­vum és a hegedűk derűs tizenhatod­­jai a közelgő, beteljesedő örömöt reprezentálják. A műben hat-kilenc tételenként következik egy-egy nagy diadalkó­rus. Ez a Hándel-oratóriumok leg­inkább angolos hangvétele. E kórus­stílus lenyűgöző s egyben felvilla­nyozó erejét a hangzás és a harmó­niakincs intenzitásától kapja. Van a Messiás nagy kórusainak néhány alapeleme, amelyek mintegy az erő, az ujjongás, a győzelem szimbólu­maiként térnek vissza ezekben a tételekben, ismétlődve s mégis meg­­unhatatlanul. Ha valaki e cikket olvasva kedvet kap a mű meghallgatására, és nincs otthon lemeze, a http://www.you­­tube.com oldalt keresse: mi a Gabri­eli Consort & Players és Paul McC- reesh felvételét ajánljuk. Örömteli feltöltődést kívánunk! ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom