Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-02-10 / 6. szám
12 2013- február io. * * , .<, f * * s .1 „1 , \ ) IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Álarc nélkül élni Batman és Zorro titokzatos hősök. Előbbi denevért mintázó sötét álruhát öltve harcol a jó győzelméért, utóbbi titokzatos álarc mögé bújva küzd a gyengékért, az elnyomottakért, az igazságért. Két külön világban élnek, abban mégis hasonlítanak, hogy mindketten maszkot, sőt jelmezt viselve élik azt az életet, amelyre igazán vágynak, és így viszik véghez heroikus tetteiket. Biztosan hallottatok már a világhírű velencei karneválról. Elengedhetetlen kelléke a maszk, e nélkül nincs mulatság. Egy-egy maskara magunkra öltésével egészen mások lehetünk, mint akik valójában vagyunk. Talán szebbek, jobbak, tekintélyesebbek, hatalmasabbak. Lehet, hogy álmaink testesülnek meg a jelmezünkben, de éppenséggel el is rejtőzhetünk egy-egy álarc mögött. Ha láttátok az Apácashow című filmet, biztosan emlékeztek a főszereplőjére, arra a bárénekesnőre, akit egy gyilkosság szemtanújaként zárdában bújtatnak el, ahol az apácák sem tudják, hogy kit is rejt valójában a habitus, vagyis az „apácaruha” A farsangi időszakon kívül, a hétköznapokban is gyakran hordunk álarcokat. Vannak elképzeléseink arról, hogy milyennek szeretnénk látszani, és ezekhez igazítjuk a viselkedésünket, vagy a társainktól, barátainktól érkező elvárások formálják magatartásunkat. Sokszor nem vállaljuk önmagunkat, gondolatainkat, érzéseinket, attól tartva, hogy úgysem értene meg minket senki, és még sebezhetővé is válhatnánk. Biztosan ti is ismertek „mindig jó fej”, „mindig középpontban levő", „nagyhangú” „csendes, de jó meglátásokkal előálló” embereket. Van, aki egész életét így éli le: ő a „mindig mosolygó” akkor is az, amikor mindenki más sír, vagy épp a „mindig rideg” aki akkor sem olvad fel, ha mindenki jókedvű és barátságos körülötte; az álarcaik fogva tartják őket. Elgondolkodtató Ödön von Horváth osztrák-magyar drámaíró gondolata: „Tulajdonképpen egészen másvalaki vagyok, de ezt oly ritkán vállalom.” Máté evangéliumában azt olvassuk: „Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva” (Mt 10,30) Isten úgy ismer bennünket, ahogy senki más. Előtte nem kell szerepet játszanunk; ő tudja, kik is vagyunk valójában. Látja az erősségeinket és a gyengeségeinket, az örömünket és a bánatunkat, a sikereinket és a kudarcainkat is. Álarcaink mögé lát, és ránk mosolyog. Szeretete megerősít és bátorít bennünket, hogy merjünk maszkok nélkül élni, találjuk meg azt, akik valójában vagyunk, azokat a lehetőségeket, amelyek bennünk rejlenek. ■ Zsóri-Ments Orsolya Névjegy: Zsóri-Ments Orsolya A kőszegi evangélikus szakközépiskola iskolalelkészeként szeretnék az álarcok mögé látni, ha engedik. Szeretném a lehetőségeket látni, nem csak az aktuális valóságot. Szeretném, ha a körülöttem levők is a lehetőségeiket keresnék, és nem vesznének el a mindennapok nehézségei között. Szeretnék a Szentlélekre nyitott lenni és maradni, megújulni és megújítani. OSZTOZÓ Másfél óra alatt a föld körül Samsara - ez a szanszkrit szó azt jelenti: „az élet örök körforgása” Különleges és lenyűgöző alkotást láthat a néző, ha beül erre a filmre. Nehezen meghatározható a műfaja: dokumentumfilm, természetfilm és művészfilm egyszerre. Másfél órás pillanatkép az életről, a Föld nevű bolygóról és az emberről. Szavak nélkül, képekkel és zenével mutatja be a teremtett világot és benne az élet körforgását. Elsőre talán nem is gondoljuk, hogy ennyi drámaiság, feszültség és szárnyalás lehet egy olyan filmben, amelyben egyetlen mondat sem hangzik el. Egy pillanatig sem unatkozik a néző, mert a képek az élet különböző ritmusú lüktetését mutatják be. Az alkotók a világ huszonöt országában forgattak öt éven keresztül, és lebilincselő alkotás született munkájuk eredményeként. Fotelben ülve beutazhatjuk a világot, és láthatunk csodálatos tájakat és megdöbbentő képsorokat egyaránt. Láthatunk rózsaszín puskát a kezében tartó tizenéves lányt és imamalmot forgató gyerekeket, táncoló rabokat és katonai parádét, nyugodt sivatagot és rohanó nagyvárost, gyermekét magához ölelő édesapát és az emberre megszólalásig hasonlító robotot, keresztelőt és temetést, golfozó tömeget és izzó lávafolyamot, lakatlanná vált, elpusztult várost és a Napkirály tükörtermét. A megannyi kontrasztos jelenet ellenére a film mégis egységes és harmonikus. A fény és az árnyék végigvonul az Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit alkotáson, szemmel és szívvel érzékelhető formában egyaránt. A rendező nem akar befolyásolni, a film egy szempillantásig sem hatásvadász, hanem láttatni szeretne, „csak” be akarja mutatni a világot a maga természetes valójában. Nem egy idealizált, hanem valós képet szeretne megrajzolni a világról és benne az emberről. Visszatérő motívum, hogy az operatőr hosszan ráközelít egy-egy szempárra; belenéz a kamerába a vad színekkel kifestett törzsi harcos, kezében géppisztollyal, arab nő csadorban, szomorú tekintetű gésa, egy csapat tibeti gyerek. A filmvászonról visszanéz ránk a szeméttelepen élelmet kereső kisfiú, szalag mellett dolgozó gyári munkás, megfáradt utasok a metrón, távol-keleti táncos... Ezek a szemünkbe néző, őszinte érzelmeket tükröző tekintetek szavak nélkül megszólítanak, és éreztetik velünk, hogy nem kívülről szemléljük ezeket a történéseket, hanem amit látunk, az rólunk (is) szól. Megmozgatja a lelkünket ez a film; gyönyörködtet, és ráébreszt az emberiség felelősségére. Egyszerre képes felkavarni és megnyugtatni éppúgy, mint a rendező húsz évvel ezelőtti, nagy sikerű műve, a Világok arca - Baraka. Ha szeretnéd beutazni és megismerni a világot, de még nem gyűlt össze a pénzed a föld körüli utazásra, akkor érdemes beülni a moziba és megnézni a Samsara című filmet - nem fogsz csalódni. ■ Áron A tehetség óriási felelősség is Interjú Csermely Péter egyetemi tanárral ► A középiskolások számára jól ismert KutDiák program alapítójáról sok minden elmondható: Csermely Péter biokémikus, a Semmelweis Egyetem professzora a sejtes hálózatokat, a stresszt és az öregedést kutatja, számtalan hazai és külföldi elismerést kapott. Ám a legjobban úgy ismerhetjük meg, ha őt magát hallgatjuk. Azt is pontosan tudja ugyanis, miként lehet lekötni az olvasók és hallgatók figyelmét...- Nemrégiben Professzor urat az Európai Tehetségsegítő Tanács (ECHA) elnökévé választották. Ez hosszú munkafolyamatnak volt az eredménye. Milyen előzményekre építhet Magyarországon a tehetséggondozás, és hogyan alakul napjainkban?- Hazánkban a tehetséggondozás sok évszázados hagyományra tekinthet vissza. Az első magyar tehetséggondozó intézményt több mint ezer évvel ezelőtt alapították Pannonhalmán. A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumot még kínai tárgyalópartnereim is emlegették, hiszen ott majdani Nobel-díjasok is tanultak. A hazai tehetséggondozás „új reneszánsza” pedig a rendszerváltás után indult el, amikor alapítványok és egyesületek sora kezdte el keresni és támogatni a kiválóságokat. Mindez azonban sok más országban is megtalálható - mi a sokféle segítség összehangolásában lettünk kiválóak. 2006-ban alakult meg a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács, amelyben a három nagy egyház kezdetektől fogva részt vesz. Az evangélikus tehetséggondozást a tanácsban Radosné Lengyel Anna országosfelügyelő-helyettes képviseli. A csaknem ezer Tehetségpont megszületését, a hazai és az európai uniós tehetségprogramok sikerét ismerték el Európában azzal, hogy 2012 őszén megválasztottak az ECHA elnökének. Ez új lehetőségeket teremt arra, hogy tanuljunk másoktól, és arra is, hogy messzebb vihessük a nagyszerű hazai tehetséggondozók sikereinek hírét.- Közkeletű mondás, hogy mindenki tehetséges valamiben, bár különböző mértékben. A szorgalom és az ambíció milyen szerepet játszik a tehetségfejlesztésben ?- Az ismert bibliai példázatban (Mt 25,14-30) egy talentum 49 kilónyi aranynak felel meg. Átvitt értelemben a talentum mint tehetség is nehéz teher. Aki tehetségesnek születik, az egyben óriási felelősséget is kap az Úristentől, hogy ezt az adományt mások örömére hasznosítsa. Ebből adódóan a tehetség jellem nélkül pusztító fegyver is lehet. Ugyanakkor a tehetség csak sok-sok munka árán válik ígéretből a valóságban is kiemelkedő teljesítménnyé. A legkülönbözőbb területeken legalább tízezer óra gyakorlás kell ahhoz, hogy valamiben igazán kiválóak lehessünk. Ehhez már nem is csak ambíció, hanem egyfajta megszállottság szükséges. Csíkszentmihályi Mihály pszichológus „flow” jelenségnek nevezi ezt, amikor teljesen belefeledkezünk valamibe. Én a magam nyelvére ezt a „flow” állapotot úgy fordítanám, hogy ilyenkor a Szentlélek meglátogatja és betölti a tehetséges embert - még akkor is, ha ő maga esetleg ennek nincsen tudatában.-Ha a tehetség ilyen nagy teher, és ilyen sok munkával lehetfejleszteni, akkor miért érdemes mégis dolgozni rajta?- Az Evangélikus Élet január 6-i számában Kovácsné Tóth Márta idézte Gibrant, a libanoni misztikust, aki ezt írta: „A munka a láthatóvá tett szeretet.” Ha az ember képes a benne rejlő legfontosabb isteni ajándékok felfedezésére, akkor ezeknek a kibontása örömmel tölti el. Ez az öröm nemcsak az egyéni gyarapodás öröme, hanem ezen messze túlnő, és a világ isteni lényegével való együvé tartozás érzésévé válik. Ez az a cél, amelyért elsőként megéri dolgozni. Másodsorban pedig azért, mert a tehetségünkkel másoknak is használunk, ami szintén örömmel tölthet el bennünket. Mindez persze messze nem csak a köznapi értelemben vett tehetségekre igaz. Amikor a háziasszony megvajazza a kenyeret reggelire a családjának, meg lehet azt a kenyeret úgy is kenni, hogy benne rejtőzzön minden szeretete... így változhat át az egyszerű mozdulat „vajaskenyérkenő tehetséggé”.- Beszélgetésünkkor épp a felsőoktatási felvételi jelentkezési időszakközepén vagyunk. Ha valaki több területen is jó képességű, milyen irányba induljon el a pályaválasztásnál?- A több területen is jó képességekkel megáldott diák először is mélyedjen el magában. Kutassa végig az emlékeit, hogy a sok foglalatossága közben mikor volt a lelke legmélyéig hatoló élménye, amikor úgy érezte, mintha egy nagyfeszültségű vezeték rázta volna meg. Ha átélt ilyen élményt, akkor ne eressze el, mert az ember lelke ilyen mélyen csak arra rezonál, amire elhivatott. Mindez azonban nem elég. Gondolja át azt is, hogy melyik területen lenne képes több embernek örömöt adni azzal, ha igazán jól végzi majd a munkáját. Most, amikor a föld lassan beleroskad abba, hogy minden erőforrását felhabzsoljuk, különösen fontossá válik a pályaválasztásnál az, hogy ne a megkereshető pénz mennyisége legyen a legfontosabb döntési szempont. Mert igaz, hogy nincsen a megalázott szegénységnél szomorúbb. De az is igaz, hogy nincsen a megkeseredett jólétnél szánalmasabb.- Nemcsak a fiataloknak, de a szülőknek is nagy felelősségük van gyermekük tehetségének felismerésében. Erőltetheti a szülő, hogy a gyermek például zongorázzon, ha neki nincs kedve hozzá?- Amerikában nagy port kavart néhány éve A tigrisanya harci himnusza című könyv. Azokról a szülőkről szól, akik saját nevelési kudarcukként élik meg, ha a gyermekük nem teljesít kiválóan az iskolában. Sok esetben a szülő a saját ki nem bontott tehetségét szeretné látni a gyermekében. Lehet, hogy a példabeli gyerek kiválóan megtanul ugyan zongorázni, így a szülő eléri a célját, de korántsem biztos, hogy ezzel segített neki. Először magát az embert kell megerősíteni, aztán a tehetség a felszínre fog bukkanni. A jó szülő ezért sokféle „tehetség-előcsalogató” helyzetnek teszi ki a gyermekét, és közben figyel, hogy melyikben bukkan elő a teljesítmény mellett a mélyen átélt intenzitás és öröm. A magam nyelvére ezt úgy fordítanám, hogy ha a szülő megérzi a Szentlélek jelenlétét a gyermeke játékában, akkor megtalálta a tehetségét is.- Manapság a tehetségeket leginkább a népszerű tehetségkutató versenyeken felfedezett sztárokkal azonosítják. Mi különbözteti mega műzseniket a valódiaktól?- A műzseniből a környezete csinál zsenit. A valódi zseniből a Jóisten. A különbség a kettő között is körülbelül ennyi. Kivételes tehetség néha azért a tehetségkutató versenyeken is fel szokott bukkanni. Érdemes például megnézni azt a videót a You- Tube-on, amelyen Paul Potts mint versenyző Turandot-áriát énekel. Ezt eddig majdnem száznyolcmillióan látták, nem véletlenül. Nem lehet ugyanis nem úgy nézni, hogy az ember ne döbbenjen rá, hogy a Szentlélek ott volt akkor a teremben. Persze sokan nem tudják, vagy nem akarják felismerni - mint például a zsűri vezetője sem -, de én még reménykedem, hogy a sokadik ilyen alkalom után csak-csak rájönnek, hogy ez az egész történet nem róluk szól, hanem valami olyasmi csillan fel, aminek a fenségét az ember elképzelni is képtelen.- Már szó esett a talentumok példázatáról, amely szerint képességeinket Isten adományaként, felelősen kell használnunk. A hit, hogy tehetségünket Istentől kaptuk, előrelendíti a fejlesztését? A hit segít a zseniknek?- A rendíthetetlen istenhit a világ - és benne tehetségünk - Istennel való egységének folyamatos átélése. Ez a legnagyobb erő, amely ezen a földön létezik. Ez a hit még akkor is segít a zseniknek, ha nem tudnak róla, sőt még akkor is, ha tagadják. Mert ez a hit olyan kölcsönhatás, amelynek a másik oldala az Isten végtelen, megbocsátó szeretete. A tehetség, mint ahogyan minden szépség ebben a világban, ennek a kölcsönhatásnak az egyik kivételes megnyilvánulása. ■ Kovács Barbara Csermely Péter (középen) A hálózatok bűvöletében című interjúkötetének 2010. március 10-ei bemutatóján
