Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-06 / 1. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2013. január 6. » 9 ' A ROMA SZAKKOLLÉGIUM? nyíregyházi szakkollégisták Viktort, a Hajdú-Szabolcsi Egyház­megye kórházi lelkigondozóját kér­dezem, mit gondol, lehet-e folytatá­sa a látogatásnak:- Nehéz lesz, hisz messze va­gyunk. De megpróbálunk hamarosan visszajönni néhányan, és játékkal, zenével, műsorral, a karácsony előtti gondolatainkkal közeledni hozzá­juk - mondja. Arra leszünk figyelmesek, hogy a roma szakkollégium igazgatója, Mol­nár Erzsébet evangélikus lelkész így összegzi a mondandóját:- ...a segítséget tudni kell adni és tudni kell elfogadni. Nem véletlen, hogy van nektek egy Nórátok, és Isten elrendezi, hogy legyen olyan ember is, aki megtanítja, hogyan kell a kukori­cát földbe tenni. Testvérek, alkos­sunk kört, fogjuk meg egymás kezét, és mondjuk el együtt azt az imádságot, amelyet az Úrtól tanultunk. Közben olyan sokan lettünk, hogy egészen nagy kört alkothattunk. A Miatyánk sok hangon szólt: zengő magabiztossággal is, meg tétova sut­togással is. Erzsi a maga készítette kézimunkával gyárban. A Nyíregyházán ma is ci­gánytelepen élő szüleitől így költöz­hetett a főiskolához közeli albérletbe.- Bármily különös, nekem az a leg­érdekesebb, amikor a cigányságról ta­nulunk a roma szakkollégiumban. Er­ről tudtam ugyanis a legkevesebbet! Az egyetlen cigány hagyomány, ami­be úgymond beleszülettem, amit megtapasztaltam, talán a siratás, a te­metkezés. Amúgy meg úgy nőttem fel, azt tanultam meg, mint minden­ki más a korosztályomban, beleért­ve, hogy a bőröm színének különös jelentősége van... A nagykállói Arató Andrea nem tankönyvből vagy szemináriumi fog­lalkozáson tanulja a cigány kultúrát, szokásrendszert, és a mélyszegénység­gel sem Toldon találkozott először. Mint meséli, máris sokat tud segíte­ni abban, hogy a fehér köpenyesek és a vajúdó roma asszonyok szót értse­nek egymással. Bár még csak gyakor­latokra jár a szülőszobába, ha megüti a fülét az orvosi utasítás, máris köz­beavatkozik, mert ezzel nemcsak az először szülő nőket, de a rosszul fel­lépő orvosokat, nővéreket is tanítja. Ezzel a képességgel különösen ka­pós munkaerőnek gondolnám az alulfizetett egészségügyben, de nem keres állást a végzés előtt álló nagy­kállói lány. Marad nappali tagozatos hallgató Nyíregyházán, mert szoci­ális gazdaságot akar tanulni. A miért­re hétköznapi választ ad:- Segíteni akarok a cigányoknak. Ő már a toldi tanulmányút előtt is tudta, hogy a mérhetetlen szegény­ség olyan gátja a cigányok felemelke­désének, amely a tanulástól is elvág­ja őket, L. Ritók Nóra és az Igaz­gyöngy Alapítvány munkája pedig csak megerősítette ebben. * * * Az Evangélikus Roma Szakkollégium hallgatóinak és munkatársainak egy csoportja, valamint Liszka Viktor (képünkön) kórházi lelkigondozó de­cember 22-én visszatért az Igaz­gyöngy Alapítvány toldi székhelyére. Játékos foglalkozás keretében Jézus születésének történetéről beszélgettek az egybegyűltekkel. A karácsony előtti alkalmon főként gyerekek, illetve néhány szülő vett részt, de ott voltak az Eötvös Loránd Tudományegyetemről érkezett ön­kéntesek is. A roma szakkollégisták énekeket is tanítottak - nagy siker­rel. A jól ismert adventi és karácso­nyi dalok mellett a Gryllus Dániel - Sumonyi Zoltán szerzőpáros által megzenésített 113. zsoltár volt a leg­népszerűbb a toldi gyerekek körében. Az együttlétet ez alkalommal is a Miatyánk közös elmondása zárta, amelyben különös hangsúlyt kapott a mondat: „... mindennapi kenyerün­ket add meg nekünk ma..!’ ■ Veszprémi Erzsébet Amíg Molnár Erzsébet a művelődé­si ház nagytermében az irgalmas sa­­maritánus történetét meséli az aján­dékba hozott kifestők egyikét hasz­nálva illusztrációnak, a jövés-me­nés elől kicsit félrehúzódva Liszka A Keresztény Roma Szakkollégium! Hálózat A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatot 2011-ben hozták létre ma­gyarországi történelmi egyházak az állam támogatásával, amint erről a hivatalos megalakuláskor a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárságával aláírt szándéknyi­latkozat rendelkezett (a kormány részéről Balog Zoltán akkori államtit­kár - ma emberierőforrás-miniszter - volt az aláíró). A hálózat célja, hogy növelje a hallgatók társadalmi, nemzeti és szociális kérdések iránti ér­zékenységét, a közösség iránti felelősségvállalását, igyekezzen megerő­síteni magyar-roma identitásukat, támogassa őket tanulmányaikban és személyiségfejlődésükben egyaránt, mindezzel elősegítve a keresztény szellemiségű roma értelmiség kiformálódását. A hálózatot a budapesti Jezsuita Roma Szakkollégium, a debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium, a nyíregyházi Evangélikus Ro­ma Szakkollégium, illetve a miskolci Bacsinszky András Görögkatolikus Cigány Szakkollégium alkotta, majd 2012 szeptemberében megkezdte mű­ködését a Szeged-Csanádi Egyházmegye által alapított és fenntartott Sze­gedi Keresztény Roma Szakkollégium is. „A származást a teljesítmény írja felül” Roma szakkollégiumok konferenciája ► Magyarországnak szüksége van egy olyan roma magyar középosztály­ra, mely az együttműködésben érdekelt - így lehetne összefoglalni a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) december 7-9. között Berekfürdőn, a Megbékélés Házában megrendezett konferen­ciájának lényegét. A Mi akkor is... együtt! című tanácskozáson az or­szág öt keresztény roma szakkollégiumának hallgatói, munkatársak és az érintett egyházak vezető képviselői találkoztak, illetve előadást tartott Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is. A decemberi háromnapos együttlét a egy hallgatója ült ki a pódiumra, hallgatók bemutatkozó műsoraival Arról beszélgettek, mit jelent szá­­kezdődött. Az Evangélikus Roma mukra a szakkollégium, illetve meg-Szakkollégium hallgatói például - Molnár Erzsébet igazgató prezentáci­óját követően - az év során maguk ál­tal felvetett kérdésekre keresték, és hí­res vagy kevésbé híres, kortárs vagy klasszikus gondolkodóktól vett idéze­tekben találták meg a választ: Milyen a jó magyar? Milyen a jó cigány? Mi­lyen ma Magyarországon cigánynak lenni? Milyen a jó szakember? Az utóbbi kérdésre adott válasz so­kak szerint a kulcs a magyarországi cigányság kitörési lehetőségeit illető­en. Ahogyan Csányí Sándor színmű­vész egy díjátadó ünnepségen meg­fogalmazta: „Nekünk, romáknak az egyetlen lehetőségünk az, hogy a bennünk rejlő szaktudást a legmaga­sabb szintre fejlesszük. A származást a teljesítmény írja felül.” A szombat délelőtti sajtónyilvá­nos eseményen a beszédek sorát az öt szakkollégiumot fenntartó egyházak képviselői nyitották, majd Farkas Flórián, az Országos Roma Önkor­mányzat elnöke is köszöntötte az egybegyűlteket. Balog Zoltán, az em­beri erőforrások minisztere előadásá­ban - a konferencia címére utalva - hangsúlyozta: a magyar kormánynak akkor is fontos a roma felzárkózás ügye, ha néha a látszat más. „Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy együttműködjünk” - mondta a tárcavezető, majd hozzátette: szükség van olyan roma magyar középosztály­ra, amely képes az összefogásra, és megmutatja, hogy van kivezető út a nyomorból és a reménytelenségből. Az egyházi és állami vezetőket követően a szakkollégiumok egy­osztották a jelenlévőkkel jövőbeli terveiket is. „Nagyon sok mindent köszönhe­tek ennek a szakkolinak. Hogyha ez a lehetőség nem adódott volna, nem is tudom, mi lett volna velem” - mondta később a tudósítónak az egyik szakkollégista lány. Majd elme­sélte egész eddigi, kalandos életét, amely egy messzi zsákfaluban kezdő­dött. Szülei annyi pénzből éltek, mint mindenki más a teljesen romák lakta faluban, de mindenüket az ő ta­níttatására fordították. Fel is vették őt a főiskolára, ahol azonban renge­teg előítélettel kellett megküzdenie: amikor például albérletet keresett, többször is elutasították. Sőt az egyik főbérlő beajánlotta a város nyomor­­negyedébe, mondván, hogy „ott tud neki szállást javasolni". Később ugyan kapott helyet a fő­iskolai kollégiumban, de azért, hogy lakhatását és tanulmányait finan­szírozni tudja, naponta két műszak­ba járt dolgozni. A gyárból reggel hat­kor ért vissza a kollégiumba, nyolc­ra már mehetett is órára, és ez így ment két éven keresztül. „Annyira el voltam fáradva, csak árnyéka voltam önmagámnak, a szü­leim alig ismertek rám, mikor nagy ritkán hazamentem. A roma szakkol­légiumban azonban energiáimat csak a tanulásra és a terveim megvalósí­tására fordíthatom.” Azt is elárulta, hogy édesanyjával nemrégiben meg­kezdték egy civil szervezet létreho­zását a szülőfalujában élő gyermekek oktatásának céljával. ■ Laborczi Dóra horvAth-hegyi Áron felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom