Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-06 / 1. szám
í Evangélikus Élet 8 •« 2013. január 6. PANORÁMA PILLANATFELVÉTEL: MIRE J( Nemcsak tanulnak, segítenek is - önkéntes munkán ^ Mint lapunkban már többször beszámoltunk róla, 2011 szeptemberében négy városban nyitotta meg kapuit - tavaly ősz óta pedig már öt helyen működik - roma szakkollégium a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) égisze alatt: Debrecenben a református egyház, Miskolcon a görögkatolikusok, Budapesten a római katolikus, Nyíregyházán pedig az evangélikus egyház vállalta az intézmények működtetését az önkormányzatokkal karöltve. A nyíregyházi szakkollégisták egy csapata november 30-án önkéntes munkaként a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítványnak, illetve az alapítvány által támogatott, nehéz helyzetben lévő embereknek segédkezett. Riportunkban nemcsak erről, hanem arról is szó esik, mi volt az „utóélete” a látogatásnak a karácsony előtti napokban. Mázsás súlyokkal a lelkűkben ülnek vissza a kisbuszba az Evangélikus Roma Szakkollégium hallgatói a toldi művelődési ház előtt, hogy a nap végén induljanak vissza Nyíregyházá-Cipőszortírozás közben ra. Ha színházban lettünk volna, most roppant elégedettek lehetnének tanáraik: megvolt a katarzis. Csakhogy ez a való élet, a fiatalokat pedig az a kérdés gyötri, hogyan segíthetnének a kilátástalan nyomorból kikapaszkodni próbáló cigány közösségnek a kezelhetetlen távolság ellenére. * * * L. Riták Nóra az ezredforduló évében alapította meg művészeti iskoláját Berettyóújfalun, és azóta a hivatalosan Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézmény nevet viselő iskola minden képzeletet felülmúlóan bizonyította létjogosultságát. A hat telephelyen működő művészeti iskolának mintegy hatszáz növendéke van, hatvan százalékuk hátrányos helyzetű, és magas a cigány tanulók aránya. Évente négyszáz-ötszáz díjat hoznak el a hazai és nemzetközi gyermekrajz-pályázatokról, teljesítményüket elismerik a világ minden pontján. A „kiválóan megfelelt” szakmai minősítést is elnyert Igazgyöngy sikerének titka abban a pedagógiai küldetésben rejlik, mely a művészeti nevelést a személyiség fejlesztésének, a hátrányok kiegyenlítésének eszközeként használja. Az egyéniség, az identitás felvállalása, az önkifejezés kiemelt szempont, miközben folyamatosan keresik a legmegfelelőbb eszközöket tanítványaik vizuális kifejezőeszközeinek bővítéséhez a nevelési lehetőségek maximális kihasználásával - jellemzi céljaikat a csupa mosoly igazgatónő. L. Ritók Nóra alapítványa azonban már hosszú évek óta nemcsak a művészeti nevelésben képvisel figyelemre méltót, hanem modellértékű munkát végez csapatával a szociális munkában, közösségépítésben is - és ez az, amiért a nyíregyházi főiskolákon tanuló roma hallgatóknak tudniuk kell róla. Az Evangélikus Roma Szakkollégium célja ugyanis az, hogy hozzájáruljon a közéleti feladatvállalás iránt elkötelezett, aktív társadalmi párbeszédet folytató, sikeres cigány értelmiségiek kiformálásához; olyanokéhoz, akik nemcsak a szakmájukban kiválók, de sajátjuk a társadalmi és szociális kérdések iránti érzékenység is, készüljenek bár tanárnak, egészségügyi dolgozónak vagy mérnöknek. Ez nem olyasmi, amit előadásokat hallgatva szív magába a szorgalmas diák.- Minap egy konferencia hallgatóságát azzal szembesítettem, mennyi rejtett előítéletesség sugárzik a rendőröknek már a testbeszédéből is, mikor a fegyverüket igazgatva kiszállnak az autóikból a cigánytelepen, minden mozdulattal azt üzenve: „a hatalom érkezett közétek” - kezdi az ismerkedést az Igazgyöngy igazgatónője a szűkös iskola tanácskozótermében, ahol érkezésünk után körbeüljük az asztalt. - De említhetem a pedagógusokat is: amikor a napközis nevelő ráförmed a cigány gyerekre, egy szempillantás alatt teszi tönkre annak a kollégájának az erőfeszítéseit, aki a művészet eszközeivel megszelídíteni igyekszik a gyereket. A mélyszegénységben élőkkel sokan nem képesek egyenrangú viszonyt kialakítani, sőt én azt látom magam körül, még megvetésüket leplezni se képesek! „A papok is így szokták?” - L. Ritók Nóra cseppet sem provokatív, őszinte kíváncsiság van a hangjában, mikor ezt kérdezi vendégeitől, és elégedetten veszi tudomásul, hogy Molnár Erzsébet, a roma szakkollégium igazgatója nem általában a lelkészek jellemzésével válaszol, hanem az evangélikus egyház romamisszióiban folyó munkáról, a tanodaprogramokról beszél: Sárszentlőrinc, Nyíregyháza, Nyírtelek, Görögszállás, Belegrád példáját említi.- Sokan úgy vélekednek - köztük az általam ismert papok is -, hogy a maguk szakmájában nem tudnak semmit kezdeni a romákkal, amíg valaki fel nem zárkóztatja őket. Tény, hogy ezzel a társadalmi csoporttal foglalkozva senki sem remélhet karriert, de a bajaink épp attól nőttek hatalmasra, hogy a problémát mindenki a szőnyeg alá söpri... Ezen nem lehetünk úrrá úgy, hogy megvárjuk, amíg valaki elvégzi a nehezét - mondja a művészeti iskola igazgatója. # * % Ebből a meggyőződésből következik, hogy L. Ritók Nóra a romák megannyi nehézségére keresi a megoldást, ezért az Igazgyöngy Alapítványnak nem csak iskolája van. A hetvenes évek paneliskolájában gyermekrajzokat látunk mindenütt, ahová csak nézünk. Aztán vendéglátóink üvegfestményeket, ikonokat mutatnak, majd különös textíliák kerülnek elő a szekrényekből. Nincs két egyforma a díszpárnák, táskák, szütyők között, de mindegyiket kicsiny, hímzett kép díszíti. A gyerekrajzokat a gobelin- és a népi keresztszemes öltés sajátos változatával a Toldon élő asszonyok hímezték rá, természetesen L. Ritók Nóra útmutatásai alapján. Tíz hónap alatt több mint kétmillió forintos bevételük lett belőle, a vállalkozás ígéretesnek mutatkozik. Otthagyva a csodát rejtő szekrényeket, Szabó Anikó szociális munkás kalauzol bennünket tovább. A közeli parasztház első három szobája szociális raktár: élelmiszer-adomány, mosószer és rengeteg ruha, cipő polcokon, dobozokban, zsákokban. A hátulsó szobába épp csak belépni tudunk, plafonig magasodnak a ruhaadománnyal telt, felcímkézett zsákok. Ide nem nézelődni jöttünk, hanem segíteni. Fel kell öltöztetni a zsákai futballcsapatot, össze kell tehát válogatni méret szerint a sportolásra alkalmas ruhákat, hogy minden fiúcskának legyen felszerelése. A roma szakkollégisták otthonról hozott zsákjaiból is kerül az új csomagba, aztán a fiatalok körbeguggolnak egy nagy halom használt cipőt: párba rendezve zacskózni kell, mert már kezelhetetlen a kuszaság. Sok kéz hamar kész... — Több telephelyen is tanítunk, nagy a távolság, de mára kialakult a rendszer. Az anyák egyszerűen összeírják, ki mit nőtt ki, milyen ruhadarabokra van szükség a családban, és a cédulát elküldik a gyerekekkel. Mi pedig azt tesszük a zsákba, amit kérnek, s küldjük névre szólóan - magyarázza Szabó Anikó. Folyamatosan érkeznek az adományok, karácsony közeledtével nagynagy szükség is van rájuk! A hallatlan zsúfoltságban Karomcsi Imréné mozog a legnagyobb magabiztossággal. Margit néni nemrég lett nyugdíjas, felszabadult napjait a lánya munkahelyén tölti önkéntesként: rendet rak és csomagol. Karácsonyi csomagolópapírba bugyolálja a cipősdobozba rejtett kincseket. Egyet leemelünk, de az öntapadós matrica nem mesél sokat: négy-öt éves kislánynak... # * * Az Igazgyöngy Alapítvány ma már több településen végez szociális munkát, mint művészeti nevelést. Tizenhárom faluban dolgoznak. A háromszázötven lakosú Told különösen sok tanulsággal szolgál a roma szakkollégistáknak, mert itt rendszerszerűen megmutatkozik, a cigányság integrációja érdekében mennyi mindent kellene megoldani. Sivár és lepusztult a hely, az egymás után sorjázó házak némelyikén ajtó helyett pokróc lengedez a decemberi hidegben. A téli szürkeségben is messzire látni a faluból, a tekintetnek nemhogy erdő, de még egy gyér fasor se állja útját, ám hiába néz körbekörbe az ember, nem látszik innen semmi, és Toldon sincs semmi. A társadalmi vívmányok, a Magyarországon természetes szolgáltatások sorra leépültek és kikoptak, ide már csak a családi pótlék érkezik mobil postával. Na, abból próbáljon meg valaki téli tüzelőről gondoskodni a mai világban - mutat rá a művész-tanár, máris további gondolkodásra serkentve látogatóit az álságos közgondolkodásról. A többségi társadalom szemére veti a cigányoknak, hogy képtelenek beosztással élni és takarékoskodni, miközben maga is habozás nélkül menetelt bele a hitelcsapdába, hisz mindenkire hat a szirénének: fogyassz! „Ne lopj” - a kőbe vésett parancsolat hatályát naponta kérdőjelezik meg a közbeszédben, amikor a hazai korrupció mértékét taglalják. A mélyszegénységben vergődő Toldon pedig közben az a kérdés, hogyan lehetne túlélni a telet.- Mesébe illő találkozás volt Fedman Nórával! - mesél tovább az iskolaigazgató egy felújítás alatt álló portán. - Engem az izgatott, hogyan teremthetnénk meg az önfenntartás képességét ott, ahol senkinek nincs munkája, a Norvégiában tanult lány pedig diplomamunkája elkészítéséhez helyszínt keresett, a fenntartható fejlődés modellezéséhez Ázsiába készült. De inkább itt töltött négy hónapot, és megtanította a férfiaknak, hogyan lehet biobrikettet előállítani a helyben fellelhető gizgazból, pelyvából, mezőgazdasági hulladékból. L. Ritók Nóra a kezében tartja az eredményt: húszezer darabot gyártottak a seszínű, kiváló fűtési tulajdonságokkal bíró, préselt hengerekből. Az egykori nyári konyhában rendezik majd be a biobrikettgyártás központját, a régi lakóház egyik szobájában lesz a hímzés-varrás központja, a másikba asztalosműhelyt szánnak a férfiaknak, emitt baba-mama szobát alakítanak ki, közel hozzá a mosodát, merthogy kaptak ajándékba egy automata mosógépet. De az Európai Unió által támogatott projekt keretében megvásárolt telek igazi értékét a kiváló föld adja, ahol pedig biotermesztésbe kezdenek tavasszal. * * # Az igazgatónő valódi jövőképet rajzolt a toldiaknak, akik közösségüket egy letűnt kor mementójaként itt maradt kultúrházban építik. Éppen átellenben, az út másik oldalán egy ugyancsak szebb időket látott templommal, melyen tábla hirdeti: „Késő barokk, műemlék jellegű épület, 1833”. Aztán megismerkedünk Mónival, Erzsivel és Anival, az első hímzőkkel, akik azonban ma már varrógéppel dolgoznak a szomszédos helyiségben, és imponáló választékossággal beszélnek életükről. Nem restelkednek, amikor a legelső kézimunkáikat megmutatják: a keszekusza öltésekből még nem lehetett áru, hát annál büszkébbek a mai teljesítményükre. A kurrens kézműves termékekhez másik harminc asszony hímezi a különleges képecskéket. Kérdés nélkül mesélik: a nagyterem mindenféle együttlétre alkalmas, az egyik felében látható íróasztalok is adományként érkeztek, a számítógépek is nyilván támogatásból. Most nem csak a tanodái programot segíti, Skype-korrepetálás is van!- Hogyhogy Skype? - kérdezi a főiskolások egyike, aki persze pontosan ismeri azt a technikai vívmányt, mellyel egyszerre látjuk és halljuk ingyen - az internetnek hála - a barátot, ismerőst, legyen bármilyen messze. A kérdező azt nem érti, miért nem lehet közös íróasztal fölé hajolva segíteni a tanulásban lemaradót. Mert helyben nincs olyan, aki erre képes lenne - hámozzuk ki a válaszból. A távolban azonban igen, egy kivételes táborozás hozadékaként. A beszélgetés sok szálon folytatódik. A Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán szülésznőnek készülő Arató Andreát például pár hetes csecsemővel a karján látjuk beszélgetni. Mocsár Zoli számára természetes, hogy ebben a korban a tanulás a legfontosabb, még akkor is, ha ennek az ő szokatlan életmódja az ára: nappal iskolapad, délután szakkollégiumi elfoglaltságok, éjszakai műszakban pedig szalagmunka egy nyíregyházi L. Ritók Nóra biobrikettel a kezében
