Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-28 / 17. szám
6 4i 2013. április 28. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet „Fogadjátok be egymást...” Oktatásiintézmény-vezetők és iskolalelkészek konferenciája ► Nevelési és oktatási intézmények vezetői, valamint iskolalelkészek részvételével rendeztek konferenciát április 16- 17-én a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. A reformáció és tolerancia évének kapcsán a tavaszi találkozó témája egymás megismerése, elfogadása, befogadása volt. Az elhangzott áhítatok, előadások, csoportos megbeszélések mind a Róm 15,7 igevers - „Azértfogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” - üzenete köré épültek. A nyitóáhítatot és a hétfői nagyelőadást dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke tartotta. Film- és zenei részletek, hajdani Evangélikus Életcikkek és fényképek felidézésével vitte közelebb hallgatóságát annak felismeréséhez, hogy a másság fogalmát rendkívül sokféle közösségre (etnikai, politikai, vallási, nemi, kegyességi) lehet alkalmazni; mindezekkel kapcsolatban az egyház tanítása is kellően árnyalt kell, hogy legyen. A dogmatikus és etikai elvek tisztázásán túl viszont nem téveszthető szem elől a mindnyájunkat kötelező krisztusi szeretet parancsa. A továbbiakban a Civil Kurázsi Egyesület képviseletében Kövesi Györgyi programkoordinátor, etikatanár számolt be részletesen arról, hogyan nyújtanak lehetőséget ernyőszervezetként a különféle alapítványoknak arra, hogy az iskolákban rendhagyó foglalkozások keretében oldják a fiatalok előítéleteit különféle társadalmi csoportok - romák, zsidók, hajléktalanok, melegek - irányában. A felsorolt csoportok képviseletét ellátó alapítványok tevékenységén kívül egyéb szervezetek (Amnesty International, Gyermeki és Ifjúsági Jogvédő Alapítvány, Civil Művek) munkájáról is szó esett. A délután további részében előzetes jelentkezés után két, egyenként egy-egy órás „érzékenyítő műhelymunkán” lehetett részt venni, melyeken a fent említett alapítványok és szervezetek munkatársai saját életük példáján, interaktív módon igyekeztek bemutatni egy-egy csoport helyzetét, nehézségeit, a lehetséges megoldásokat, illetve azt, hogy miként lehet a velük szemben fennálló előítéleteket megváltoztatni az iskolákban és az iskolás korosztályban. A műhelymunkára két helyszínen került sor: a konferenciának helyet adó missziói otthon mellett a Soli Deo Gloria református konferenciaközpont biztosított még termeket a megbeszélésekre. Az esti áhítatot Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke tartotta az erősek felelősségéről. Az este folyamán a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola néptánccsoportjának műsorát láthatták a konferencia résztvevői. A fiatalok szóló és páros magyar néptáncokat mutattak be nagy sikerrel. Az est utolsó eseménye a borkóstoló volt, amelyen Szentgyörgyiné Szlovák Mária, a Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola, illetve Rodler Gábor, a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Iskola és Kollégium igazgatója mutatta be az egybegyűlteknek borvidékük jellegzetességeit és azt, hogy iskolájuk tanulói miként sajátítják el a borkészítés alapjait. (Az intézményekben készült borokat természetesen meg is lehetett ízlelni.) A második napon reggeli áhítatában Szűcs Mária kiskőrösi iskolalelkész szólt arról, hogy Krisztus miként bontja le a közöttünk lévő válaszfalakat. Az intézményvezetők és iskolalelkészek ezt követően intézménytípusonkénti bontásban - óvodai, általános iskolai, középiskolai és iskolalelkészi szekcióban - vitatták meg az aktualitásokat. Az iskolalelkészi szekcióban sor került a lelkészi munkaközösség vezetőjének megválasztására is: a megbízatást dr. Wagner Szilárd, a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola iskolalelkésze nyerte el. A délelőttöt dr. Zacher Gábor toxikológus főorvos előadása zárta Mindennapi függőségeink, ki tolerálja a függőt? címmel. Zacher Gábor a drogfüggőség témája mellett beszélt a mai felnőtteket és fiatalokat egymástól elválasztó kommunikációs különbségekről és az ezzel járó veszélyekről is, hangsúlyozva a közös nyelv és csatorna megtalálásának fontosságát a generációk közötti párbeszédben. A konferencia programja a £ Gáncs Péter elnök-püspök ál- S tál tartott úrvacsorás istentisz< telettel zárult. A konferencián elhangzottak fontos lépést jelentettek a még meglevő, egymás jobb megismerését sokszor megakadályozó válaszfalak lebontásához. ■ Révész Rita Rozs-Nagy Szilvia Gymnasion 2013, Bonyhád ► Tizenharmadik alkalommal fogadta vendégeit a Gymnasion elnevezésű sporttalálkozón a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium. Tizenkilenc város húsz gimnáziumából érkeztek az egyéni és csapatsportágakban versenyzők. A házigazdák sportolóival kiegészülve közel kétszázötven diák három napig küzdött egymással a minél jobb eredményekért és helyezésekért. Kellemes tavaszi nap várta az Arany János tehetséggondozó program előkészítő évfolyamosait és kísérőiket április 19-én, pénteken a bonyhádi intézmény csodálatos parkjában. Az első nap az ismerkedési vetélkedő és a technikai megbeszélések jegyében telt. Szombaton hat sportágban (asztalitenisz, futball, kosárlabda, lövészet, röplabda, sakk) mérték össze felkészültségüket a diákok. A reggeli kezdés nem volt szokaüan a sportolóknak, mint ahogy az sem, hogy késő délutánig követték egymást a versenyszámok. Az eredményhirdetés és a vacsora után adott volt a további sportolási lehetőség, akkor már tét nélkül. Éltek is ezzel sokan, csakúgy, mint a zenés mulatságon való részvétellel. Vasárnap Szekszárdra és Decsre kirándultak a résztvevők, ahol a megyeközpont nevezetességeivel, valamint a Sárköz néprajzi kincseivel ismerkedtek. A nagy tetszést aratott programról visszatérve már csak az igen finom ebéd és a búcsú volt hátra. Mind a vendégek, mind a vendéglátók jól érezték magukat a nemes vetélkedésben és új barátságok születésében bővelkedő három nap alatt. A kitűnő feltételek megteremtéséért köszönetüket fejezték ki Ónodi Szabolcs igazgatónak, valamint a program főszervezőjének, Scheidler Gézának, az intézmény tanárának. ■ V. Gánszler Beáta Igéhez térítő Wycliffe-fő igazgató a bibliafordítás fontosságáról ► Magyarországon járt az elmúlt héten Kirk Franklin (képünkön), a világ egyik legnépesebb missziós szervezetének, a Wycliffé Global Alliance-nak, vagyis a Wycliffe Bibliafordítók globális szervezetének nemzetközi főigazgatója. Vendéglátója a magyarországi tagszervezet, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete igazgatója, a baptista Zentai Zsuzsanna, valamint az egyesület alelnöke, az evangélikus Jóné Jutási Angelika volt. Kirk Franklinnel először imareggeli keretében találkoztak Budapesten a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT), a Magyar Bibliatársulatnak, a Protestáns Újságírók Szövetségének, valamint a Magyarországon működő különböző A nemzetközi főigazgató beszélt arról is, hogy Latin- Amerikában, Argentínában, Chilében nagy ébredés tapasztalható, de mivel ezeknek az újonnan alakult, „hömpölygő folyamként áradó” szervezeteknek nincs megfelelő anyagi bázisuk és szerveiak sírnak, mert látják, hogy az az Ige, amely egykor oly sokat jelentett az európaiaknak, most már nem sokat jelent nekik, és attól tartanak, hogy egy generáció után akár Afrikában is előállhat ugyanez a helyzet. Másnap Újpesten, a baptista gyülekezetben tartottak Wycliffe-délelőttöt, amelyen Kirk Franklin népes gyülekezet előtt hirdette Isten igéjét. Két előadása is elhangzott A nyelv és a Szentlélek, valamint A Biblia és a külmisszió kapcsolata címmel. A két előadás között Tóka Ágoston orgonaművész improvizált. Kirk Franklin beszédében arra hívta fel hallgatói figyelmissziós szervezetek (az OM Magyarország, az Evangéliumi Aliansz, a Fiatalok Krisztusért Alapítvány, az Interserve Missziós Társaság, a Baptista Oktatási Központ) képviselői, továbbá teológusok, Wycliffe-önkéntesek, a Wycliffe Magyarország munkatársai és az egyházi sajtó képviselői. A Wesselényi utcai baptista gyülekezet kávézójában tartott április 20-i alkalmon jelen volt egy Nigériába és egy, az óceániai szigetvilágba készülő fiatal misszionárius is. A testvéri légkörben tartott összejövetel célja az volt, hogy a résztvevők megismerjék egymás munkáját, és meghallgassák a nemzetközi szervezet főigazgatójának előadását a világszerte folyó bibliafordítás munkájáról. Kirk Franklinnek nagy tapasztalata van a külmisszió terén, hiszen mint bibliafordító maga is hosszú éveket töltött Pápua Új-Guineában a kewa népcsoport között. Beszédében az igazgató szembeállította a megcsontosodott nyugati keresztyénség állapotát a Bibliát újonnan megismerő népcsoportok lelkesedésével. Példaként említette, hogy míg az elmúlt századokban misszionáriusok százai mentek Nagy- Britanniából Koreába, most Koreából érkeznek misszionáriusok Európába, és hogy Dél-Korea ma a második legnagyobb „küldő ország” amely misszionáriusokat ad azoknak a nagy-britanniai gyülekezeteknek is, amelyek valamikor őket missziózták. Egy Londonban szolgáló koreai segédlelkészt idézett, aki szerint morális kötelességüknek érzik, hogy segítsenek az idősebb testvérnek. zettségük, így a misszióba fektetett energiák nem elég hatékonyak. Elmondta: hisz abban, hogy Isten az ő tervében éppúgy használni tudja a már meglévő egyházi szervezeteket, mint az újonnan indult mozgalmakat. A következő évek megoldandó feladataként említette az új mozgalmak bevonását a már intézményesített rendszerekbe. Beszélt az informatikának a bibliafordítás munkájában betöltött hasznos szerepéről, illetve arról, hogy a bibliaprojektbe jól bekapcsolhatók a modern eszközökhöz értő fiatalok. Egy adatbázis létrehozásának tervét is megemlítette: a különböző nyelveken elkészült összes bibliafordítást (legyen akár csak egy vers) egyetlen helyen tárolnák, s ez a digitális könyvtár bárki számára elérhető lenne bárhol a világon... Mint elkötelezett bibliafordító Kirk Franklin vallja: Istent nem érdekli, hogy a munkát nagy szervezet, kis szervezet, egyén vagy csoport végzi. Ő mindenkit fel tud használni arra, hogy minél több néphez, népcsoporthoz eljusson az evangélium. A találkozón részt vett dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára is. Hozzászólásában elmondta, hogy csökken a Magyarországról kiküldött misszionáriusok száma is. Változik a világ. Utalt azokra a német evangélikus gyülekezetekre, ahonnan korábban számos misszionárius ment Tanzániába, Zimbabwéba, és amelyekben most fekete misszionáriusok is prédikálnak rendes lelkészi állásban. Ezt hallva az afrikamét: sokan nem is tudják, hogy mintegy 6900 nyelv van világszerte, és 1900 nyelvre még egyetlen bibliavers sem lett lefordítva. Fordítói hitvallása szerint minden nyelven, minden kultúrában hirdetni kell Isten igéjét. Hangsúlyozta, hogy a Biblia nem csak egy bizonyos kornak szólt, és nincs olyan tényező, amely a Szentírást mára túlhaladottá tette volna. Arról is beszélt, hogy magának a Bibliának a birtoklása nem változtatja meg az embert. Számos magyar otthonban is ott van a Biblia, de semmire sem használják. Feltette a kérdést: mit csinálunk ezzel a könyvvel? Meghatározó az életünkben, vagy csak ott porosodik a polcon? Ausztrál állampolgár lévén ismer Melbourne-ben keresztyén könyvesboltot, ahol akár ötvenféle bibliafordítás is kapható, a templomba járók száma mégis egyre csökken. Szomorúan állapította meg, hogy Európában, Amerikában, Ausztráliában (vagyis a nyugati világban) a Biblia elvesztette életeket meghatározó szerepét, míg a világ más részein fiatal, növekvő gyülekezetek kiáltanak segítségért, hogy tegyük elérhetővé számukra az Igét. Végül feltette a kérdést: talán azért nem tudunk lelkesedni a Biblia terjesztéséért, mert számunkra nem is olyan fontos? Pedig ha vesszük a fáradságot a Biblia tanulmányozására, az személyes életünket újíthatja meg. Beszédét ezzel a felszólítással zárta: „Térj vissza az Igéhez, lásd meg, hogy hozzád is szól!” ■ Marosi Nagy Lajos, a Magyar Bibliatársulat kurátora
