Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-28 / 17. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. április 28. *■ 7 Két héttel Cantate vasárnapja előtt A Pécsi kamarakórus hangversenye a város evangélikus templomában > Zenés áhítatot tartottak április második vasárnapjának estéjén Pécsett, a Dischka Győző utcai evangélikus templomban a Pécsi kamarakórus közreműködésével. Az Európa-szerte hírnevet szerzett énekkar számos versenyen és fesztiválon ért el kimagasló eredményeket. Mindig szívesen látott vendég a város lutheránus templomában, sőt néhány kórustag énekel a pécsi evangélikus kórusban is. A barátság a két együttes között régről eredeztethető tehát. A kamarakórus vezetője, alapító karnagya Tillai Aurél Liszt-díjas professor emeritus, a pécsi evangélikus gyülekezet tagja. „Legyen a zene mindenkié!” ► 2012-ben ünnepeltük Kodály Zoltán zeneszerző, zenekutató, zenepedagógus születésének 130. évfordulóját. A 20. századi magyar zene történetét Bartók és Kodály neve fémjelzi. Alkotói tevékenységük, közös népzenekutató munkájuk, publikációik rengeteg szálon kapcsolódtak össze. Zenepedagógus-nemzedékek vették és veszik át itthon és külföldön egymástól a Kodály által elindított, hosszú és fáradságos, de gyümölcsöző zenepedagógiai módszert, melyet ma a világ Kodály-módszer néven ismer. Művét, az 55. zsoltárt, a Psalmus Hungaricust kilencven éve mutatták be Budapesten. A tanár úr idén március 15-én, a nemzeti ünnepen vehette át Budapesten A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze kitüntetést. A díjat Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter adta át. A díjkiosztón a miniszter megemlítette, hogy diákkorában a debreceni kántusban ő is énekelt Tillai-műveket... Az áprilisi vasárnap estén a templom megtelt a gyülekezet tagjaival és a kórus barátaival. Ócsai Zoltán lelkész meleg szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket. Szép, fényes Hajnalcsillagom - ez a címe az Evangélikus énekeskönyv 361. énekének. Nos, indításként ennek első versszakát a kórus és a gyülekezet együtt énekelte. Az est további részében a kórusirodalom remekeiből kaptak ízelítőt a jelenlévők. Az evangélikus német romantikus mester, Johannes Brahms nyolcszólamú vegyes kari műve, a Wo ist ein so herrlich Volk után Grieg Ave maris Stella című darabjában a kórus megcsillantotta kiváló képességeit, majd Rossini Stab at Materének utolsó előtti tétele, a Quando corpus című hangzott el. A hangversenyt színesítette a Villányi vonósnégyes játéka. Schubert a-moll vonósnégyesének Andante tételét adták elő. (A kamaraegyüttes tagjai: Deák Márta, Deák Anna, Murin Jaroszláv és Janzsó Ildikó.) Fauré Sancta Maria című dalát a kamarakórus szólistája, Komáromi Alice énekelte dr. Kopjár Gábor orgonakíséretével. Ezután ismét a gyülekezettel együtt csendült fel a Szép, fényes Hajnalcsillagom 2. és 3. verse. Zenés áhítat lévén a koncert igehirdetéssel és igemagyarázattal folytatódott. Mózes könyvéből idézett Ócsai Zoltán lelkész. Az Úr szeretete betölti a földet. Akinek nyitott a szíve, az megérzi az isteni szeretetet. A muzsika is ennek a különleges érzésnek, a szeretnek lehet az egyik forrása - mondta. „Az a szép, fényes Hajnalcsillag”. .. - erre a szövegtémára három különböző zeneszerző három változatát hallhatta a gyülekezet. Először a 16. századi evangélikus mester, Praetorius vegyes karra és orgonára komponált dallama hangzott el, majd Mendelssohn feldolgozása következett kórusra és szoprán hangra. A szólót Komáromi Alice énekelte. A harmadik változatot Tillai Aurél karnagy komponálta kórusra és vonósokra az evangélikus dallam feldolgozásával. A Pécsi kamarakórus műsorában a folytatásban két esti dal szólalt meg: az Iltalaulu, vagyis a finn Esti dal Tillai Aurél feldolgozásában, majd Rheinberger Abendliedje. A német komponista Kodály Zoltán „szellemi nagyapjaként” is ismert, mivel Rheinberger tanítványa az a Kössler mester volt, aki Kodály Zoltánt is tanította a budapesti Zeneakadémián. A zenés áhítat befejező számaként Kodály 114. genfi zsoltára csendült fel Kopjár Gábor orgonakíséretével. A hangverseny végén kitörő tapssal ünnepelte a hallgatóság a dalosokat. A pécsi evangélikus gyülekezet és az evangélikus kórus tagjai szeretetvendégséggel, baráti beszélgetéssel köszönték meg a kamarakórus igényes, szívetlelket melengető műsorát. ■ Törtely Zsuzsa 1923-ban a budapesti Vigadó adott helyet annak az ünnepi koncertnek, melyre Pest és Buda egyesítésének ötvenedik évfordulója alkalmából került sor. A koncerten Dohnányi Ernő vezényelt, s Liszt-, Berlioz-, Dohnányi-művek mellett Bartók Béla (1881- 1945) és Kodály Zoltán (1882- 1967) frissen komponált művei szólaltak meg. Kodály műve, az 55. zsoltár - Tenorszóló ének- és zenekarra - amely később Psalmus Hungaricus (1923) címen vonult be a köztudatba - e koncerten csendült fel először. A mű a kecskeméti születésű zeneszerző pályájának egyik fontos állomása volt - a Nyugat folyóirat részletesen tudósított róla -, olyan, amely a Bartók és Kodály által felfedezett új magyar zene útját is megmutatta. Annak a népzenével szervesen összeforrt, rendkívül összetett, gyakran nyers erejű 20. századi zenének az útját, melyet sokszor szegélyezett elutasítás a közönség és a szakma részéről egyaránt. E mű kapcsán érdemes visszatekinteni Kodály zenei pályájának néhány fontos eseményére. 1908-tól a budapesti Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerzéstanáraként dolgozott. Bartókkal - aki ugyanitt zongoratanár volt - életre szóló barátságot kötve ezekben az években indultak el a Vikár Béla által megkezdett népdalgyűjtés rögös, nehéz útján. Bartókkal közösen felismerve a népzene fontosságát, kezdték kutatni a parasztság zenéit, néphagyományait. Bartók 1907 nyarán a székely népzene tanulmányozására Csík megyébe indult gyűjtőútra, ezzel vette kezdetét az a népzenekutatás, melyhez Kodály is kapcsolódott. Bartókkal elosztották egymás között a munkát, ki-ki az általa választott területen gyűjtött, készített fonográffelvételeket. A fellelt és hangfelvételeken rögzített népdalok rendszerezését, válogatását, elemzéseiket megosztották egymással, és közösen készítették elő a kiadandó válogatásokat. Értő módon, tudományos rendszerezéssel különböztették meg ezt a tiszta népzenei forrást a népies műzenétől, amely néhány évtizeddel korábban még magát Liszt Ferencet is megtévesztette. 1909-ben Zoborvidéki népszokások, 1917-ben Ötfokú hangsor a magyar népzenében címmel jelentek meg Kodály írásai a Zenei Szemlében. 1937- ben napvilágot látott a Magyar népzene című összefoglaló műve, mely napjainkig a felsőfokú tanárképzés egyik tankönyve, s összegzése a több évtizedes népzenei kutatómunkának. Bartók és Kodály egymást kölcsönösen tisztelték. Bartók írásaiban Kodályról igen elismerően nyilatkozott, hangsúlyozva kollégája és pályatársa sokrétű művészetét, melyet a „régi magyar zene apoteózisának” is nevezett. Kodálynál a vokális kultúra szervesen beépült saját kompozícióiba, ezt művelte és oktatta egyszerre. Az 1920-as évektől kezdve Kodály a zenepedagógia felé is fordult, hangsúlyozva az óvodai és iskolai zenei nevelés fontosságát. Bartók szerint ő „a legnagyobb magyar zeneszerző-pedagógusunk", s erre a minősítésre Kodály rá is szolgált széles körű, több évtizedes, kitartó munkájával, állhatatos tevékenységével. Neve összeforrt a magyarországi kórusmozgalom elindításával, melyet az elkövetkező évtizedek s a háború utáni rendszer is zászlójára tűzött az oktatás terén. Kezdettől fogva figyelemmel kísérte a lelkes budapesti és vidéki kórusok szerveződését, működését. A harmincas években elindult a Magyar Kórus című folyóirat, amely már Kodály szellemi követőinek munkáját dicsérte. Kodály megjelentetett vallomásaiban, önéletrajzi írásaiban annak az embernek az őszinte gondolatait olvashatjuk, aki soha nem alkudott meg a különböző politikai rendszerekkel - melyek jöttek- mentek -, hanem a maga felállította, emberközpontú mérce szerint élt, nevelte közönségét és vele az ifjúságot művein, oktatómunkáján keresztül. Említsük meg néhány művét: Háry János (1927), Marosszéki táncok (1930), Galántai táncok (1933), Felszállott a páva (1939). A kilencven éve bemutatott Psalmus Hungaricus Kecskeméti Vég Mihály költő-prédikátor 16. századi (Könyörgés hamis atyafiak ellen - Vigasztalódás Istenben) szövegére készült. Ez szinte valamennyi protestáns énekeskönyvben megtalálható, sőt egyik variánsát a pannonhalmi bencések kéziratos énekeskönyvében (1715) is fellelték. Kodály tudatos szövegválasztásával a magyar költészet kezdeteihez, Balassi korába tért vissza. Ezzel az anyaggal formálta össze saját zenei elképzeléseit. Zenei vázlatai a töprengés, a gondolkodás örökké nyitott könyve, az elhivatott zeneszerzői véna megjelenései. A műben egyszerre elrejtett s felmutatott sírómotívum többféle jelentéssel is bír, mind történelmi, mind lelki hitvallási síkon. A zene - mely Kodály egyik legremekebb művében körülöleli a megformált szöveget - csodálatos hangszereléssel van felvértezve. Érzékletes zenei szövegbemutatás, színes dramaturgiai eszközök, gazdag zenekari és kórushangzás jellemzi a művet mindvégig. Kodály kamarazenei műveinek hatása e művében is kimutatható. Összefoglaló, korszakos jelentőségű alkotás a Psalmus Hungaricus. Magyarországi bemutatója után Európa és Amerika számos neves koncerttermébe jutott el, óriási sikerrel. Toscanini és Mendelberg után maga Kodály is vezényelte külföldön. A magyar közönség széles rétegeit tudta és tudja megszólítani, ezzel is beteljesítve Kodály zeneszerzői és zenepedagógiai szándékait. Kodály Zoltán rendkívül szép és nemes gondolata - „Legyen a zene mindenkié!” - napjainkban is aktuális. Kilencven évvel az általa megalkotott Psalmus Hungaricus után is érdemes erőt és hitet meríteni a protestáns közösség énekeiből, a zsoltárokból. S abból a végtelen Kodályművészetből, mely e műből sugárzik, és ontja a fényt körülöttünk, bennünk. Hiszen Kodály országa is vagyunk. ■ Hetessy Csaba Rendhagyó konfirmáció Gödöllőn A Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásában működő Tessedik Sámuel Családok Átmeneti Otthona fő feladata olyan családok befogadása és segítése, amelyeknek a lakhatása nincs megoldva. Sokszor - uzsora, bántalmazás, a devizahitel bedőlése miatt vagy más okból - kisiklott életutak találkoznak itt, ahol egy éven keresztül lakhatást és biztonságot kapnak a családok. Ám nemcsak szociális ellátásban részesülnek, hanem hétről hétre istentiszteleten is részt vehetnek a szomszédos idősek otthonában. Roszík Gábor evangélikus lelkész, intézményigazgató nyolc hónapon keresztül tartott foglalkozásokat konfirmandus korú gyermekeknek, hogy elsajátíthassák a Biblia tanítását és az evangélikus teológia alapjait. Április 14-én a gödöllői Tessedik Sámuel Idősek Otthonában az istentiszteletet megelőzően került sor a vizsgára, amelyen a fiatalok beszámoltak tudásukról. A sikeres vizsgát konfirmációi istentisztelet követte, melyen az ifjú egyháztagok áldás után részesültek az úrvacsora szentségében. Roszík Gábor igehirdetésében kitért arra, hogy az a fajta szabadság, amelyet Isten megtapasztalása nyújt, képes felülírni azokat az élményeket és sérelmeket, melyeket a hányatott életsors magában hordoz. Pál apostol így fogalmazott: „...sem magasság sem mélység sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban’.’ (Róm 8,39) Az igehirdetés alapján mi is megvallhatjuk, hogy a valódi szabadság nem más, mint az Istennel való közösség megélése, a véges ember végtelenhez való ragaszkodása. n Galambos Ádám Forrás: Evangélikus.hu JP yanaelikus.hu
