Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-28 / 17. szám
evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 78. évfolyam, 17. szám ■ 2013. április 28. ■ Húsvét ünnepe után 4. vasárnap (Cantate) Ára: 275 Ft A reménység alapköve Hidegkúton Sátoros ünnep a fogyatékkal élők javára ► Egykor kocsma volt, aztán művelődési ház lett, később évekig „szellemház” majd elbontották, és a telek immár építési terület. Múlt vasárnap elhelyezték az új épület alapkövét is. Vannak már jótékony adományozók, de a költségeknek csak nyolcvan százalékára van fedezet. Még háromszázmillió forint hiányzik ahhoz, hogy másfél év múlva felépüljön a fogyatékkal élők új evangélikus otthona, a Sarepta korszerű pesthidegkúti épülete. !► Folytatás a 4. oldalon Az új épületegyüttes makettjét tartja Sztojanovics András és Torsten Silberbach Sarepta egykor és ma Budán ma tesszük le az új Sareptaotthon alapkövét. A több évtizedes múltra visszatekintő diakóniai intézményben most is 99 idős és 77 súlyos fogyatékkal élő ember - köztük sok kisgyerek - él. A Sareptát az a Sztehlo Gábor alapította, aki a vészkorszakban evangélikus lelkészként előbb több ezer zsidó gyermeket mentett meg, majd a bélistázások idején azokat gyűjtötte össze a maga Gaudiopolisában, akiknek a szüleit bebörtönözték. Amikor a kommunista állam elvette tőle „az öröm városát” akkor fordult figyelme a fogyatékkal élők felé, és szervezte meg az evangélikus egyház diakóniai munkáját. Beszédes név a Sarepta. Arra az ószövetségi történetre utal, amelyben Illés próféta Sarepta városának szélén egy özvegyasszonytól kért ennivalót. Az asszony ezt mondta neki: „...nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban, Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk’.’ (íKir 17,12) A próféta azonban így válaszolt neki: „Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem. Magadnak és a fiadnak csak azután készíts!Mert így szól az Úr...: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki..” (íKir 17,13-14) És Sareptában megtörténik a csoda: mivel az asszony előbb a másiknak ad, és csak azt követően maguknak, mindenkinek jut. A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki. Azóta Sarepta a vigasz és a remény jelképe. Vigaszt jelent azoknak, akik nélkülözések közepette élnek, és úgy gondolják, hogy rajtuk már senki és semmi sem segíthet. Akik úgy érzik, hogy körülményeik miatt halálra vannak ítélve. Ám egyszer csak megtörténhet a csoda: minden emberi tapasztalatra rácáfolva nem ürül ki a lisztesfazék, és nem fogy ki az olajoskorsó. Mint ahogy az újszövetségi történetben Jézus öt árpakenyérrel és két hallal jóllakatott ötezer embert. Csak törte és adta a kenyeret - az nem fogyott el soha. Miért? Mert önmagát adta oda. Mindenkinek jutott, sőt még maradt is tizenkét tele kosárral. A sareptai özvegy története arra tanít, hogy bele lehet kapaszkodni a földi realitásokra rácáfoló reménybe. Senkinek az életéről sem szabad lemondani, minden ember sorsa fontos. Van értelme az özvegy és fia életének. A vakénak és a csonkabonkáénak. Tartalommal lehet megtölteni a kerekes székesek vagy súlyos fogyatékkal élők életét. Ők nem emberi roncsok, hanem Isten képmásai. Szépek és értékesek. Miközben az ő életükön próbálunk segíteni, gyakran érezzük, hogy szűkösek a források. Sokba kerül a méltó - és még az Európai Unió elvárásainak is megfelelő - körülmények megteremtése. Ám ma is átélhetjük a csodát: a lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki. Ehhez persze az kell, hogy a sareptai özvegyhez hasonlóan hallgassunk a prófétai szóra. Ő előbb máson segített, és csak utána törődött önmagával. Cselekedetét a hit és a bizalom határozta meg. Ha ránk is ez jellemző, akkor ismét megtörténhet a csoda: a lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki. ■ Fabiny Tamás Elhangzott a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában április 21-én „Azt válaszolta, megszépített képet nem akar festeni, a valóságot viszont nem tenné közszemlére.” Cantate vasárnapja a Cantate rovatban !► 2. oldal „Gyárthatjuk sorra stratégiai irományainkat, kereshetjük újabb és újabb módszerek bevetésével a »rejtőzködő«, »anonim« evangélikusainkat, jöhetnek a »mosolykampányok«, a keresztyén mázú nagy fesztiválok, szakmainál szakmaibb konferenciák. Egy biztos: amíg minket ez a »langyosság« jellemez [...], nem lesz elmozdulás.” Feleljen a jövőért! !► 3. oldal „Az »olajfa-megbékélés« a nemzetek között és a zsidó néppel - természetfölötti. Mi önmagunktól nem vagyunk képesek erre - ezért nyissuk meg szívünket Isten előtt, és ne hagyjuk, hogy az igazság elkerüljön minket!” Történelmi önvizsgálat !► 8-10. oldal Új ének !► 2. oldal Híradás a bajor zsinatról !► 4. oldal Gyermeknap és hittanverseny W- 5. oldal Igéhez térítő !► 6. oldal „Legyen a zene mindenkié!” W 7■ oldal Közgyűlés az északi kerületben !► 13. oldal Láng Edit, Nick Vujicic és Boby Robert - egy vak „terepmunkás”, egy végtagok nélkül evangélizáló „«íotivácUs tréner” és egy, a hazájából keresztény hite miatt elüldözött afrikai menekült. A közös „történelmi” fotó Nick Vujicic múlt heti magyarországi előadás-sorozatának utolsó helyszínén, a debreceni Főnix Csarnokban készült. Jelen lapszámunkban azonban még nem a tetra-amelia szindrómával született prédikátor ezrek számára katartikus élményt nyújtó hitébresztő-hitmélyítő alkalmairól írunk. Az Evangélikus Élet 9. oldalán - egy „véletlennek” köszönhetően - most Láng Edit írását adhatjuk közre az általa készíttetett április 20-i fotó történetéről, vagyis arról, hogy az Úristen miképpen fűz össze életútszálakat. Mert az evangélikus körökben sem ismeretlen „terepmunkás” legutóbbi debreceni útjának történetesen köze van ahhoz a zsidó-keresztény párbeszéd szolgálatába állított programsorozathoz is, amelyről a Panoráma oldalon Edit barátnőjének, Mátis Lillának a riportját közöljük. A reménység kútjai W 8-9. oldal Tedd teljessé a mosolyt! Április 27-én, szombaton egyházunk diakóniai szolgálatának szervezésében az ország számos pontján osztunk meleg ételt rászorulóknak. Munkatársaink és önkénteseink összesen tízezer adag ebéddel várják azokat, akik máskor talán ritkán esznek meleg ételt. Biztosak vagyunk benne, hogy az étel mellett jó szót és befogadó közösséget kapnak azok, akik felkeresik egyházunk kihelyezett állomásait Budapesten a Deák téren, Békéscsabán, Celldömölkön és körzetében (Bánhalmán, Celldömölk-Izsákfán, Dukán, Kispiriten, Nagypiriten, Bobán, Nemeskocson, Kissomlyón), továbbá Dombóváron, Győrött, Miskolcon, Nyíregyházán és régiójában, Szarvason és Örménykúton, illetve Tótkomlóson. Bonyhádon a családsegítő szolgálat közreműködésével és evangélikus gimnazisták bevonásával egész napos szeretetvendégséget és foglalkozásokat tartanak. Nem szeretnénk magunk előtt kürtöltetni (Mt 6,2), de szándékunkat nyilvánosságra kívánjuk hozni annak érdekében, hogy minél többekhez eljussunk. Azért is élünk a nyilvánosság eszközével, mert így szeretnénk segítőket toborozni: örülnénk annak, ha ebbe a munkába és egyházunk egyéb diakóniai tevékenységébe minél több gyülekezeti tagunk bekapcsolódna. Már a szervezés során tapasztaljuk az önzetlenségben és az összefogásban rejlő áldásokat, hiszen több százan dolgoznak jókedvűen azért, hogy emberek ezrei lakjanak jól. Az ételosztás és az azt övező program minden helyszínen a Tedd teljessé a mosolyt! címmel fut. Ismeretes, hogy ezzel a szlogennel hirdettük meg egyházunk i%-os kampányát is. A kampányplakátokon látható felemás arcok - amelyek nélkülözik az összhangot és a természetes derűt - arra utalnak, hogy milyen sok a mosolytalan ember. A képek továbbá azt is emlékezetünkbe kívánják idézni, hogy országunkban jóval többen élnek a civil szervezeteknek juttatható i%-ok felajánlásával, mint ahányan az egyházak javára rendelkeznek az 1%-ról, jóllehet az adózó számára egyik sem jár többletkiadással. Az i%-os bevételek jelentős mértékben hozzájárulnak egyházunk társadalmi szolgálatához. Fogjunk össze annak érdekében, hogy országunkban minél kevesebb legyen a nélkülöző, és minél többek arcán legyen teljes a mosoly. „Mikor jóra fordította Sión sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodok. Akkor megtelt a szánk nevetéssel..!’ (Zsolt i2ő,i-2a) ■ Dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai munkájáért is felelős püspök
