Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-21 / 16. szám
„Fontos élmény Hallgatóné Hajnal Judit életében az anyaság is, amelyet véleménye szerint legcsodálatosabban Ratkó József Zsoltár című verse emel égi magasságba.” Három szálból font teljesség W 6. oldal „Megfigyelhető, hogy minél több éve konfirmált testvérekről van szó, annál többet jelent számukra e jubileum, s ez az oltárhoz járulók számában is megmutatkozik.” Vonzó Deák téri hagyomány 10. oldal „Jézus végigkísérte a tanítványokat az úton; az egyháznak is ez a feladata. De akkor miért nincs kiírva a templomkapukra a lelkigondozói lehetőség ideje és helye?...” Fókuszban a lelkigondozás 13. oldal Ige, szentségek - és az ének 2. oldal Lelkészavatás Kemeneshőgyészen !► 3. oldal Amerikai kapcsolat 1* 4. oldal Értelmiségi szerepértelmezés és helykeresés W 7. oldal Miért jó evangélikusnak lenni? 1* 11. oldal Biográfia Ihász Lajos kerületi felügyelőről W 13. oldal Kérdések az élet végén A roma kultúra április 8-i világnapján a tiszalöki, három nappal később pedig a baracskai börtön (képünkön) volt színhelye ökumenikus együttlétnek. E két imádságos nap felidézésével a hazánkban is április 21. és 28. között tartandó börtönmissziós imahétre kívánjuk ráirányítani olvasóink figyelmét lapunk 8-9. oldalán. Tudományos válságértelmezések a költészet napján Dies Academicus a hittudományi egyetemen ► Jóléti társadalmunk szellemi és lelki jóllétén gondolkodhatott el a hallgatóság április 11-én az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Dies Academicusán, azaz akadémiai napján az intézmény dísztermében. Az elhangzott hat előadás hatféle szemszögből vizsgálta a gazdasági válság fogalmát és jelenségeit. A Belső szabadság és manipulálhatatlan mértéktelenség alcímmel megrendezett konferenciát Szabó Lajos, az egyetem rektora nyitotta meg Lk 6,30-31 köré épített áhítatával. A „szomszédolás” azaz a másikhoz való odafordulás, a kerítésen való átnyúlás - adott esetben gazdasági - hasznosságára, hatékonyságára és az ebben megmutatkozó „felebarátiságra” hívta fel a figyelmet. A gazdaság fogalmát tágasabb perspektívába helyező előadások sorát Baritz Sarolta Laura Domonkos-rendi szerzetes kezdte meg Hit és profit című referátumával. A nővér - aki egyébként okleveles közgazda, és a Budapesti Corvinus Egyetemen, illetve a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán egyaránt oktat - hit és profit rokoníthatóságát prezentálta, hivatkozva a L’Harmattan Kiadó jóvoltából idén magyarul is megjelent, Civil gazdaság - Hatékonyság méltányosság köz-jóllét című kötet (Stefano Zamagni és Luigino Bruni munkája, a fordításban Laura nővér is részt vett) legfőbb szemléletbeli újdonságaira is. A pénz „a szolgák szolgája” - állította -, és az erkölcsi javakat kell, hogy szolgálja. A profitról való gondolkodásban paradigmaváltást szorgalmazó előadó a profit trónfosztásáról adott hírt. „A profit csak eszköz, helye a hasznos javak között van. A gazdaság célja az emberi boldogság”- vonta le következtetését. A gazdasági válságnak a mai magyar kommunikációban tapasztalható tüneteiről szólt Balázs Géza, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tanszékvezető professzora (aki egyébként az EHE-n is oktat). Mint kifejtette, a mindennapjainkra jellemző folyamatos „pörgés", az élményhajhászat és a stressz hatásai a nyelvben is tapasztalhatók. Tünet például a „gyorsbeszéd” a „turbónyelv” éppúgy, mint a nyelvi infantilizálódás: a „fagyi, csoki, mozi” közvetlen kedélyessége után a mai nyelvhasználatban találkozhatunk az „édi” nyelv újabb alkotásaival is; manapság használt kifejezés például az „örihari", a „plázcsi” a „napszemcsi” (azaz örök harag pláza, napszemüveg). A hallgatóság hol derült, hol elborzadt az egyéni gyűjtésből származó valós nyelvi adatokon. Miként a szemléltetésképpen bemutatott, tizennégy soros (!) mondaton is- egy banki hitelszerződés részletén. A rendkívül bonyolult, akár pénzügyi szakemberek számára is nehezen érthető, értelmezhető fogalmazás mögött - legalább részben - tudatos manipuláció húzódik meg - mondta a professzor. A válsággal kapcsolatos, újabb keletkezésű szavak, szószerkezetek - mint például az ingatlanbuborék, árfolyamgát, adósságrendező hitel, árérzékeny vásárló - is azt mutatják, hogy a változó körülmények nyomot hagytak a nyelvben. Megváltozott az ismeretekhez való viszony is: Balázs Géza szerint tudásalapú helyett keresésközpontú tájékozódásról beszélhetünk napjainkban: terjed az a szemlélet, hogy megtanulni semmit nem kell, „majd rákeresünk” „majd megtaláljuk” ha szükségünk van egy-egy információra. Előadása végén a nyelvészprofesszor a művelődést mint életprogramot hangsúlyozta. ,.Ha válság van, akkor nem elmenni, hanem változtatni kell” - biztatta a hallgatóságot. Anyagiaktól való belső szabadság a Bibliában című előadásában Fabiny Tamás püspök számos bibliai példát hozott az öncélú vagyonszerzés ellenében a pénzhez való egészséges viszony megerősítésére. A válságtematikával kapcsolatban megemlítendő igehelyeket négy csoportba osztotta: vagyon és Isten, vagyon és igazságosság, a vagyon mint a segítés eszköze, valamint vagyon és belső szabadság. Megidézte Lázár történetét - vizuális segédeszköz segítségével is, 11. századból való Lázár-metszetben -, a gazdag ifjú keservét, ugyanakkor a szegényeknek tudatosan gyűjtő korai keresztények vagy a betegeket „az egyház kincsének” nevező Szent Lőrinc példáját is. Folytatás a 7. oldalon ■ Béres Tamás „Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék, / Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék!” - énekli a magyar rockéletben VSOP-nak (very special old product, „nagyon különleges öreg termék") számító Tankcsapda zenekar. A szöveg második fele eddig is elég feladatot adott gyerekeknek, szülőknek egyaránt. Hallatán az utódok eldönthették, hogy szüleik élete jó vagy rossz példaként fészkelte-e be magát eddig emlékeikbe, a szülők pedig találgathattak, hogy ami életükből gyerekeik számára is megmutatkozik, az felkiáltójelhez vagy kérdőjelhez hasonlít-e jobban. Az énekszöveg első sora viszont egyértelműen és nagy erővel hívta fel minden hallgatója figyelmét, hogy az élet több annál az unalom- és csődtömegnél, amennyi belőle a hétköznapok terepszínű rétegei alól legtöbbször kilátszik. Az idézett sor ennyiben méltó társa lett a világirodalom jeles költeményeinek, amelyek az élet értékére, szépségére, transzcendens eredetére és a vele járó feladatokra hívják fel a figyelmet. Vannak azonban olyan esetek, amikor ennél több, részletesebb, pontosabb ismeretre van szükség a helyes gondolatok és a nyomukban járó megfelelő cselekvés megtalálásához. Különösen igaz ez az élet kezdetének és végének kérdéseire a technikai civilizáció mai szintjén, ahol az emberi sejtek felhasználásával képesek vagyunk egészséges emberi életeket elindítani az anya testén kívül is. És képesek vagyunk arra is, hogy kitoljuk vagy lerövidítsük mások vagy önmagunk életét különféle berendezések és vegyszerek segítségével. Messze mögöttünk vannak már azok az idők, amelyekben az élet természetes folyamatára bízhattuk a születés és halál legnehezebb döntéseit. Az emberi lehetőségek és Isten akarata között húzódó, korábban keskeny határvonal mára tekintélyes határsávvá szélesedett, amelven tereptárgyakként olyan fogalmakat találunk, mint asszisztált reprodukció, prenatális és preimplantációs diagnosztika az élet elején és asszisztált öngyilkosság halálhoz segítés, haldokláskísérés, eutanázia a másik oldalon. Technikai képességeink és lehetőségeink úgy találkoznak itt ősi emberismeretünkkel és kipróbált gyakorlatainkkal, hogy a kérdések újabb átgondolása csak több tudományág együttes összefogásával lehetséges. Az orvosi, antropológiai, jogi, gazdasági és teológiai szempontok leghatékonyabban az etika területén találják meg az együttműködés lehetőségét. Az e kérdésekkel való szembenézés alapjaként az Európai Protestáns Egyházak Közössége két évvel ezelőtt hosszas és körültekintő munka eredményeként kiadta „Megvan az ideje az életnek, és megvan az ideje a halálnak” című tanulmányát. A cím szándékosan utal a Prédikátor könyvéből jól ismert mondatra (3,2): „Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak.” Mivel azonban a harminc ország százöt protestáns egyházát képviselő szervezet száznégy oldalas füzete csak az élet végének kérdéseivel foglalkozik, az idézetből utalássá lett az idézőjeles cím. Az emberi lehetőségek és Isten akarata között húzódó,korábban keskeny határvonal mára tekintélyes határsávvá szélesedett, amelyen tereptárgyakként olyan fogalmakat találunk, mint asszisztált reprodukció, prenatális és preimplantációs diagnosztika az élet elején és asszisztált öngyilkosság, halálhoz segítés, halokláskísérés, eutanázia a másik oldalon. A füzet tartalmához az elmúlt két évben az érdeklődők az e célre létrehozott honlapon is hozzászólhattak, ezzel feldolgozása is folyamatosan bővült. A témabővítés körébe illeszkedett az az április 12-i konferencia is, amelyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Szociáletikai Bizottsága, a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma Rendszeres Teológiai Szekciója, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszéke és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai Tanszéke rendezett közösen a Debreceni Református Kollégiumban. A konferencia tizenegy előadója a legszélesebb elméleti és gyakorlati rálátást kínálta erre az összetett kérdésre. A témaértelmezés kulcsfogalmait Ulrich Körtner, a Bécsi Egyetem rendszeresteológia-professzora adta meg a nap elején az emberi méltóság, az autonómia és istenképűség kapcsolatának elvi tisztázásával. A professzor nemzetközi kontextusban adott áttekintést az élethez és halálhoz való jogról, szólt a cselekvés és cselekvéstől való tartózkodás idejének felismeréséről, és elutasítóan értékelte az öngyilkosság formáit - beleértve az asszisztált öngyilkosság és az élet kívánságra történő kioltásának esetét is. Az ó- és újszövetségi, zsidó vallásjogi, történeti, szociokulturális, magyar büntetőjogi, orvosetikai, római katolikus és protestáns teológiai, majd metaetikai megközelítésű előadásokat lelkigondozói szempontok zárták le azzal a figyelmeztetéssel, hogy amíg időnk van, tegyünk meg mindent Ady keserű megállapításának elkerüléséért, aki így fejezi be hasonló című versét: „S az Élet helyett nem jöttek csak órák.” A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője
