Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-03-24 / 12. szám

io '•* ‘2013. március 24. FÓKUSZ ’ Evangélikus Élét Intézményvezetői pályázatok A pályázatot meghirdető szerv: Magyarországi Evangélikus Egyház. Meghirdetett munkahelyek: 1. Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium (OM azonosító: 036378), 7150 Bonyhád, Kossuth u. 4. - intéz­ményvezető. 2. Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Is­kola (OM azonosító: 201745), 1173 Budapest, Ferihegyi út 115. - intézményvezető. 3. Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Is­kola, Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola (OM azo­nosító: 201575), 6200 Kiskőrös, Árpád u. 4. - intézmény­­vezető. 4. Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium (OM azonosító: 028375), 5650 Mezőberény, Petőfi Sándor út 13-15. - intézményvezető. 5. Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesti Kollégiu­ma (OM azonosító: 039165), 1077 Budapest, Rózsák tere 1. - intézményvezető. 6. Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola (OM azono­sító: 201674), 6230 Soltvadkert, Bocskai u. 2. - intézmény­­vezető. 7. Vajda Péter Evangélikus Gimnázium (OM azonosító: 201676), 5540 Szarvas, Vajda Péter u. 20. - intézményvezető. 8. „Katicabogár” Evangélikus Német Nemzetiségi Óvoda (OM azonosító: 201479), 5650 Mezőberény, Luther u. 9. - óvodavezető. 9. Kerekerdő Evangélikus Óvoda (OM azonosító: 029999), 8136 Lajoskomárom, Gesztenyefasor u. 2. - óvodavezető. 10. Szentendrei Evangélikus Zenei Óvoda (OM azonosító: 201591), 2000 Szentendre, Pannónia u. 40. - óvodavezető. Az intézményvezetői munkakör, megbízás betöltéséhez szükséges iskolai végzettségek, képesítések, egyéb feltételek:- az adott nevelési-oktatási intézményben pedagógus­munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú iskolai végzett­ség és szakképzettség, középiskolában mesterfokozat;- 8. sz. munkahelyre: német nemzetiségi óvodapedagó­gusi oklevél (Knt. 67. § [3]);- pedagógus-szakvizsga keretében szerzett intézmény­­vezetői szakképzettség;- legalább öt év pedagógus-munkakörben szerzett szak­mai gyakorlat;- legalább öt év evangélikus egyházközségi tagság;- evangélikus konfirmáció, lelkészi ajánlás. Juttatások, illetmény, pótlék, egyéb: A megbízás kezdete: 2013. augusztus 1. (Kivéve a 9. számú munkahely, ahol a megbízás kezdete: 2013. szeptember 1.) A megbízás ötévi időtartamra szól. A pályázat benyújtásának határideje: 2013. április 4. A pályázat elbírálásának határideje: 2013. június 30. Juttatások a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint. A pályázatnak tartalmaznia kell:- a pályázati feltételekben előírtak teljesüléséről szóló iga­zolásokat;- a pályázó önéletrajzát és részletes szakmai életrajzát;- az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programot és a szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseket;- lelkészi ajánlást a pályázó gyülekezeti lelkészétől. A pályázathoz mellékelni kell:- a pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását igazoló do­kumentumokat;- érvényes erkölcsi bizonyítványt (három hónapnál nem régebbit);- a konfirmációi emléklap hiteles másolatát vagy a konfirmáció igazolását. Felvilágosítás a részletes pályázati feltételekről: Magyar­­országi Evangélikus Egyház Nevelési és Oktatási Osztály, 1085 Budapest, Üllői út. 24., Varga Márta osztályvezető. Tel: 1/429-2035. A pályázat címzése: Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iroda Nevelési és Oktatási Osztály, Varga Már­ta, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írják rá: „Intéz­ményvezetői pályázat”, és tüntessék fel a megpályázott in­tézmény nevét is. Felhívás az országos teremtésvédelmi versenyre Ha 16-18 év közötti középiskolás vagy, és úgy gondolod, hogy van egy jó egy ötleted, amellyel szebbé és jobbá teheted a kör­nyezetedet, ennek megvalósításához lelkes barátokat is találsz, kész vagy összemérni és bővíteni a tudásodat, ráadásul szeretsz világot látni, akkor itt az alkalom, hogy jelentkezz a Magyar­­országi Református Egyház Ökogyülekezetek Tanácsa és a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház Ararát Munkacsoportja által közösen meghirdetett országos teremtésvédelmi versenyre. Rész­letek a 15. oldalon, az Üzenet az Ararátról rovatban. Két orosházi lelkész emlékezete Száz éve született Benkő István és Aranyi József Benkő István (1913-1993) „Kivételes munkabírású, nagy műveltségű, több nyelvet beszé­lő lelkész volt. Sokan ismerték, szerették és tisztelték Oroshá­zán” - írta halálakor az Oroshá­zi Napló. A Pest megyei Monoron született 1913. március 19-én. Édesapja Benkő István csizma­diamester, édesanyja Dudás Ida volt. Két gyermeküket ki­vételes szeretettel nevelték. Ist­ván az elemi iskolát szülőfalu­jában, a középiskolát a ceglédi Kossuth Lajos Reálgimnázi­umban végezte. 1931-ben kitű­nően érettségizett, majd beirat­kozott a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudo­mányi Karára. A teológián kitűnt rendkívüli képességeivel, professzorai a legjobbak között tartották szá­mon. Mindig jól vizsgázott, egy időre azonban meg kellett szakítania tanulmányait. Az történt, hogy jóhiszemű édes­apja váltót írt alá, s miután az adós nem fizetett, az ő vagyo­nukat árverezték el. A família teljesen tönkrement, szétesett, így István számára nem maradt anyagi alap, abbahagyta a teo­lógiát, s a vető- és virágmagot termeltető híres monori cégnél helyezkedett el. Óriási igyekezettel látott munkához, elöljárói felfigyeltek rá, küszöbön állt kertészeti stú­diumainak megkezdése a né­metországi Erfurtban. Pro­fesszora, Deák János azonban érte ment, visszahívta a teoló­giára úgy, hogy náluk lakott, és ösztöndíjat is sikerült kapnia. Megkettőzött erővel dolgozott, szorgalmasan készült a papi pályára, az evangélium hirde­tésére. Az 1935-36-os tanévben Helsinkiben tanult. Életének vezérigéjéül Kol 4,17-et választotta: „Vigyázz a szolgálatra, amelyre vállal­koztál az Úrban, hogy azt be­­töltsed!” Finnországból visszatérve először Gyulára került segédlel­késznek, majd Budapesten, a Deák téren Raffay Sándor püs­pök mellett töltött egy eszten­dőt, aztán a budapest-fasori gyülekezet káplánja volt. Si­került kibékíteni szüleit, a csa­ládot ismét egybekovácsolta. 1939 őszén Gyulára hívták meg parókus lelkésznek. Végez­te az istentiszteleteket, biblia­órákat, hittanórákat, a keresz­teléseket, a konfirmációt, eskü­vőket, temetéseket. 1940-ben megnősült: Stéberl Zsuzsan­nát, a nemzetközi hírű gyulai kolbászgyáros, Stéberl András lányátvette feleségül. 1945-ben született egyeden fiuk, Benedek. Hatalmas terület tartozott ekkor a gyulai egyházközség­hez, Benkő István állhatatosan szolgált a nehéz időkben. Sze­rette a gyulaiakat, őt is szeret­ték, mégsem itt öregedett meg. 1962 augusztusától Oroshá­zára hívták meg lelkésznek. A nyugalomba vonult Fürst Ervin örökébe lépett, ugyanakkor lel­késztársa, id. Koszorús Oszkár viselte az esperesi tisztséget. Ki­váló érzékkel, páratlan diplomá­ciai készséggel kormányozta a helyi egyházközséget mint igaz­gató lelkész. A lelkigondozás mellett felelősséget érzett az egyház anyagi ügyeiért, az épü­letek, a templom állandó felújí­tásáért, a temetők rendjéért. Hamar megkedvelte Oros­házát, ahol bőséges lehetősége nyűt a szolgálatokra, gyakran lá­togatta az egyháztagokat ottho­nukban és betegségük idején a kórházban is. Mindig igényes volt beszédeinek, prédikációi­nak elkészítésében. Érdekesen, színesen magyarázott, érzékle­tesen tudta mondanivalóját megjeleníteni. Rendkívül moz­gékony, széles látókörű, képzett ember volt. Orosházi évei alatt hét alka­lommal járt Finnországban, többször prédikált a finn rádi­ókban. Híveket szerzett az észa­ki országban Magyarország­nak és Orosházának is. Az 1960-as évektől kezdve minden esztendőben érkeztek finnek, és az orosháziak is utaztak Helsin­kibe, Tamperébe, Kuusankos­­kiba. Mindennek Benkő István volt a fő mozgatója. Időközben Kis János és Gyar­mati István személyében fiata­labb lelkésztársakat kapott. Mi­után id. Koszorús Oszkár nyu­galomba vonult, 1982. január 1- jétől ő lett a Nyugat-békési Evangélikus Egyházmegye megbízott esperese. A szolgálatot 1983-ban Pin­tér Jánosnak adta át. Ekkor már hetvenéves elmúlt. Rövid pihenő után 1984-ben komoly bátorságról tett tanúbizonysá­got, mikor feleségével együtt több évre a brazíliai Sáo Pauló­­ba utazott. Bár Brazíliában a magyarok papja volt, finn nyel­vű istentiszteleteket is tartott. Orosházán halt meg 1993. november 28-án. Gyulán, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra, felesége egy hónappal élte túl. ► Az évfordulók alkalmat adnak arra, hogy sok küzdelmet megért evangélikus elődeink pályafutását jobban megismer­jük. Az alábbiakban két, száz évvel ezelőtt született orosházi lelkész életútját elevenítjük föl: az 1952-től négy esztendeig gyülekezetünkben szolgáló Aranyi József esperesét és az Oros­házáról két évtized után 1983-ban nyugalomba vonult Ben­kő István megbízott esperesét. Emléküket úgy is őrizzük, hogy mások mellett - beiktatásuk sorrendjében - egyháztörténeti parkunkban követ emeltünk-emelünk tiszteletükre. ■ Koszorús Oszkár Aranyi József (1913-1999) 1952-ben az orosházi presbité­rium úgy határozott, hogy a Gyöngyösi Vilmos távozásával megüresedett lelkészi állást meghívással töltik be. Aranyi Józsefre esett a választás. A június 15-i közgyűlésen Botyánszki János esperes a következő szavakkal ajánlotta az új lelkészt: „Aranyi József kiváló lelkipásztor és nagy­szerű szervező, felesége hűsé­ges munkatárs a belmissziói munkában. Ami fontos, hogy személye alkalmas az állam és az egyház közötti békés vi­szony továbbépítésére.” 1952. július 6-án beiktat­ták, az igazgató lelkész to­vábbra is Fürst Ervin maradt. Aranyi József több mint négy évtizedig volt aktív lel­kész, ebből négy esztendőt töltött Orosházán. Egy Nógrád vármegyei kis községben, Heréden született 1913. március 20-án. Apja Ara­nyi István kőművesmester, építési vállalkozó volt, édes­anyja, Svechla Mária három gyermeket nevelt, és a családi gazdaságot vezette. Aranyi József az elemi isko­la befejezése után nyolc évig az aszódi evangélikus gimnázi­umban tanult. Különösen az idegen nyelveket kedvelte, ki­tűnően érettségizett. Gyermekkori álma valósult meg, amikor az 1932-33-as tan­évben beiratkozott a soproni teológiára. Az itt töltött négy esztendő a komoly tanulás ide­je volt számára. 1936-ban szigor­latozott a hittudományi karon, lelkészi ordinációja Salgótar­jánban volt. Ezután ösztöndíjat kapott a berlini Friedrich-Wil­­helms-Universitátre (a későbbi Humboldt Egyetemre). Érdek­lődéssel hallgatta Leonhard Fendt professzor gyakorlati teo­lógiai előadásait, vett részt sze­mináriumain. Különösen a hit­oktatástan, a valláspedagógia és az ifjúkor lélektana vonzotta. Hazatérve több helyen volt segédlelkész, Rákosszentmi­­hályon vallástanár. 1940-ben Celldömölkön feleségül vette Molnár Julianna evangélikus tanítónőt, három gyermekük született: Attila (1941), Ab a András (1942) és Júlia (1945). A második világháború so­dorta Békés megyébe, Gádo­rosra, mivel Pusztay József tragikus halálával lelkész nél­kül maradt a gyülekezet. Raf­fay püspök előbb kinevezte lelkészi szolgálatra, majd 1946. április 28-án beiktatták. Életét nem kerülték el a csa­pások: felesége váratlanul el­hunyt. A gyászév letelte után házasságot kötött Őry Erzsébet tisztviselőnővel, aki vállalta és becsülettel teljesítette a három félárva gyermek nevelését. Ara­nyi József az egyre nehezedő körülmények között is végezte a gádorosi szolgálatokat. Orosházi lelkész volt már, mikor nagy átrendeződés tör­tént a Magyarországi Evangéli­kus Egyházban. A zsinat déli és északi kerületre osztotta az ad­digi négy püspökséget. 1952. július 18-án alakult meg a Déli Egyházkerület és az új Nyugat­békési Egyházmegye. Október 21-én tartották meg első ülésü­ket, ahol a két megválasztott tisztségviselő, Aranyi József es­peres és dr. Nádor Jenő egyház­­megyei felügyelő elnökölt. Nem volt könnyű helyzetben az esperes-lelkész. Ez az az idő­szak, amikor a diktatúra a tár­sadalom minden szeletét ellen­őrzése alatt tartotta. A munka azonban tovább folyt. Aranyi Jó­zsef a helyi és az egyházmegyei szolgálatokból is kivette részét. 1956 nyarán a Dunántúlra kérte áthelyezését, június 15-én pedig lemondott lelkészi állá­sáról. Fia, Aranyi Attila szerint édesapja az orosházi négy évet tartotta pályája csúcsának. Vé­gül mégsem a Dunántúlra, ha­nem Csépára került. Télen­­nyáron járta a szórványokat, hirdette Isten igéjét. 1978-as nyugdíjazásáig életben tartot­ta a csépai gyülekezetét. Ezután feleségével együtt Budapestre költöztek. Nyug­díjasként fiatalkori álmait való­sította meg, utazott. Eljutott Athénba, Rómába, Párizsba, Londonba. Utolsó templomi szolgálata 1990-ben volt, Anikó unokáját eskette a Deák téren. 1999. október 3-án Tatabá­nyán érte a halál. Urnáját a ke­lenföldi evangélikus altemp­lomban helyezték el. Hűséges felesége 2005-ben hunyt el. A szerző az Orosházi Evangé­likus Egyházközség levéltárá­nak vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom