Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-01 / 26. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. július 1. *■ 13 Mérgesen gyülekeztek össze a hívek ^ A kánikula ellenére sem fértek el Isten házában a hívek azon a múlt vasárnapi gyülekezeti napon, amelyet tíz települést felölelően szervezett meg négy egyházközség a Győr-Mosoni Egyházmegyéhez tartozó Mérges községben. A gyülekezeti nap célja az volt, hogy a környékbeli falvakban elszórtan élő lutheránusok kapcsolatba kerülhessenek egymással, lehetőségük legyen találkozásokra, személyes beszélgetésekre. A négy egyházközség és tíz település gyülekezeti napja a mérgesi evangélikus templomban kezdődött ünnepi istentisztelettel, amelyen az igehirdetés szolgálatát Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese végezte a meghívón szereplő ige alapján: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéigf (Mt 28,20) A liturgiái szolgálatban Farkas Ervin, a négy gyülekezet lelkésze vett részt, továbbá Szutyányiné Zsédely Dóra, aki fuvolán, illetve Kiss Alexandra, aki trombitán játszott. Az istentisztelet végén Rátz András egyházmegyei felügyelő köszöntötte a templomban összegyűlt és abból kiszorult híveket. Az egyházközségek ebédről is gondoskodtak, amelyet a nagyszerű időnek köszönhetően a templom mellett, árnyékot adó fák alatt fogyasztottak el a gyülekezeti napra érkezettek. Ebéd után a szomszédos kultúrházban Hima István fagyökerekből készült alkotásait tekinthették meg az érdeklődők, majd a bezi gyülekezethez kötődő gyermek néptáncosok, valamint az enesei Derőce néptáncegyesület oktatói - Merkó Ildikó és Gecsei Zoltán - mutattak be élvezetes néptáncműsort az egybegyűlteknek. A kulturális programot követően még órákon át folytatódott a kötetlen beszélgetés. ■ K. M. Igaz ember „Én Istenem, jó Istenem... vigyázz reám” ► Szülővárosában, Csorváson, ahol 2002 óta a város díszpolgára, csak úgy hívják: a magyarok örökifjú „főlódoktora” Dr. Fehér Dezső címzetes egyetemi tanárral, állatorvossal, a Magyar Lóverseny Vállalat nyugalmazott igazgatójával találkozom. Amikor megérkezem, a kertkapuban Füles, a kutya fogad nagy örömugrásokkal. Azonnal otthon érzem magam, hiszen nekem is ugyanilyen bolondos kis tacskóm van. Nyílik a ház ajtaja, és Fehér Dezső kedvesen, udvariasan, a tőle megszokott eleganciával kávéra invitál. A teraszon foglalunk helyet. Elmeséli, hogy mielőtt feleségével, dr. Ravasz Magdával beköltöztek e szép budai otthonba, Füst Milánók éltek a házban. Ettől a hírtől írói szívem nagyot dobban, már biztosan tudom, hogy a ház ura meséivel rabul ejt. Önmagában az a tény, hogy Fehér Dezső kilencvenévesen is tökéletes szellemi és fizikai egészségnek örvend, lenyűgöző - különös és izgalmas életútja történeteinek pedig se szeri, se száma. Evangélikus családban született 1922. július 15-én. Hatévesen kezdték érdekelni a lovak, s az állatok iránti szeretete a mai napig elkíséri A Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban végezte tanulmányait, kitűnő eredményű és pályafutású osztályban, a legendás Csák István tanár úr vezetésével. Ebben az évfolyamban nemcsak az osztályátlag és a későbbi teljesítmények voltak kiemelkedőek, de az összetartás is. Mai napig tartják a kapcsolatot az öregdiákok. Éppen az itt tanuló barátok: Rajz Miklós, Silberfeld József László és Weinberger Ernő tragikus sorsa - mindhárman koncentrációs táborban haltak meg - indította Fehér Dezsőt is arra, hogy tanulmányait megszakítva Pesten részt vegyen a nyilasokkal és a németekkel szemben szerveződő ellenállásban. Egy osztálytársa azonban feljelentette, és csak egyetemi professzora, dr. Guoth Gy. Endre közbenjárására tudta elkerülni a tragédiát. Később, miután summa cum laude végzett, követte szeretett tanárát a Magyar Lovaregylet és az Ügető Egyesület szakértőjeként. Pályafutását „lófődoktorként” folytatta, majd a hatvanas évektől az új gazdasági mechanizmus jegyében rábízták a Magyar Lóverseny Vállalatot, melyet teljes egészében átszervezett és nyereséges céggé tett. Egyetemi pályafutásában átmeneti törést okozott 1951-ben megtartott templomi esküvője és az a tény, hogy soha a pártnak tagja nem volt. A kandidátusi fokozat megszerzésével is addig várt, amíg eltörölték az orosz nyelv szükségességét. Kiváló szakmai felkészültsége, tökéletes angol- és németnyelv-tudása és a mai napig is sugárzó, vele született, magától értetődő eleganciája révén a legmagasabb nemzetközi társadalmi körökben is méltón képviselte a magyar lósportot. Már szinte legendás találkozása Erzsébet királynővel, akivel felelevenítették a magyar rokoni szálakat Rédey Claudia grófnő révén. Fehér Dezső szakíróként is jelentős pályára tekinthet vissza. Nevéhez oly jelentős művek fűződnek, mint a Kincsem, a csodakanca, Az angol telivér Magyarországon vagy A tápiószentmártoni ménes története című könyvek. „Alapvető eredményeket ért el a magyarországi versenylótenyésztés és a lóversenyzés ökonómiai, a telivér- és ügetőtenyésztés genetikai vizsgálata terén” - olvashatjuk róla. Nagy szeretettel emlékezik pályatársaira, példaképeire, így Guoth Gy. Endre sebészprofesszorra, Vellman Oszkár és Zimmerman Ágoston egyetemi tanárra. E professzorok mindegyike az evangélikus felekezetihez tartozott. Éppígy szeretett felesége, az orosházi evangélikus családból származó dr. Ravasz Magda, aki biokémikusként és feltalálóként férjéhez hasonlóan kandidátusi fokozatot szerzett. A házaspár ötvennyolc éven keresztül, Magda három évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig nagy boldogságban és harmóniában élt, Isten tenyerén hordozva - ahogy ezt Fehér Dezső többször is hangsúlyozta beszélgetésünk során. Nem telik el úgy egy nap - mondja nekem -, hogy ne imádkozna, hogy az Urunkkal, Jézus Krisztussal való kapcsolatra ne szakítana időt. Mint ahogyan az estéket is az evangélikus bibliaolvasó Útmutató aznapi soraival zárja, s az édesanyjától még gyermekkorában megtanult áldó imával. Egy csodálatos ember, egy csodálatos életút - Isten áldásának szerető burkában átölelve: dr. Fehér Dezső. ■ Büky Anna Szenvedélybeteg-mentő csendeshét Az Evangélikus Alkohol- és Szenvedélybeteg-mentő Misszió július 16-tól 20-ig csendeshetet tart gyógyulást és lelki erősödést kereső, alkohol- és szenvedélybetegségben, valamint depresszióban érintett testvéreink részére a Szarvas-Középhalmi Misszióban. A hét igéje: „Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!íme, tenyerembe véstelek be..!" (Ézs 49,15b—16) A kezdés időpontja hétfőn 9 óra, ezért a távolabbról érkezők szükség esetén jelezzék vasárnap esti érkezésük időpontját. Hazautazás szombaton 3 óra után. A részvételi díj bentlakás esetén személyenként 4000 Ft, bejáróknak napi 500 Ft. Mindenki hozzon magával tisztálkodási szereket, Bibliát és jegyzetfüzetet. A jó rend és a feltételek biztosítása érdekében kérjük, érdeklődjenek, illetve részvételi szándékukat jelezzék július 12-ig Mikóné Zana Bertának (mobil: 20/824- 9914) vagy Selmeczi Lajos nyugalmazott lelkésznek (mobil: 20/824-3011). EVANGÉLIKUS GYŰJTEMÉNYI SZEMLE Múltunk hordozói nem csupán a sokszor legkézenfekvőbbnek tűnő írott források, hanem az épületek, a műtárgyak, a fényképek is. Ezek értelmezése, elemzése sok esetben nehezebb, s a belőlük nyerhető információ megtalálása is munkásabb, mint az írott dokumentumokéi, ám ugyanolyan fontos. Különös tekintettel kell lennünk az épített örökségre, a templomokra, imaházakra, hiszen ezek nem csupán történeti emlékek, de gyülekezetek felszentelt közösségi színterei is. Sajnos előfordul, hogy a valaha evangélikus tulajdonú ingatlanok mára már nincsenek egyházunk birtokában, s a régi funkcióktól eltérő célra használják őket. Történetük ugyanakkor mégis hozzátartozik az evangélikus múlthoz, ezért fontos, hogy tudjunk róluk, ismerjük sorsukat. Imaház a Megyeház utcában Az 1830-as évek elején a székesfehérvári evangélikusok, saját templomuk nem lévén, Várpalotára jártak istentiszteletre, majd a fehérvári református templom elkészültével (1837) a palotai lelkész nagy ünnepekkor ott tartott számukra istentiszteletet, egyébkor pedig magánházaknál gyűltek össze. Gyülekezeti életük színtereit csak lassan tudták megteremteni. Ennek első állomása a külön temető megszerzése (1854) volt. Az 1850-60-as években hiába folyamodtak a városhoz építési telekért; mivel kérésük nem teljesült, más megoldás után néztek. A Megyeház utcában vásároltak egy házat - rövid ideig közösségi épületként működött -, 1863-ban pedig egy telket az úgynevezett Vízivárosban. Utóbbiról azonban kiderült, hogy a kedvezőtlen talajviszonyok miatt építkezésre nem alkalmas, így a két ingatlan eladásából szerzett pénzen vették meg azt a házat, amely sokáig otthonuk volt, s amelynek udvarán imaházuk is épült. Az újonnan szerzett épület ugyancsak a Megyeház utcában állt, néhány házzal arrébb, mint a korábbi. Ezt a méreteiben is impozáns épületet a török uralom után először Eszterházy Pál herceg birtokolta, majd tőle Meszlényi János, a vármegye alispánja vásárolta meg. 1727- ben már a vármegye tulajdona, s közel egy évszázadig vármegyeház, benne levéltárral. Több korszakból származó leírását ismerjük. Az 1869. évi népszámlálás szerint: egyemeletes, alápincézett bérház, benne nyolc lakással; a földszinten és az első emeleten egyaránt négy-négy lakás foglalt helyet. A 19. században magánszemélyeké, majd 1872-ben már az evangélikus egyházközségé. Az udvarán felépült imaház építéséhez 1873. május elején fogtak hozzá Schmied Károly fehérvári építész tervei alapján, s szeptember 7-én szentelték fel. Az ünnepi istentiszteletet Karsay Sándor, a dunántúli egyházkerület püspöke tartotta. Ez az épület adott otthont a gyülekezet első lelkészének, Német Károlynak, majd az őt követő Gáncs Jenőnek, s itt élt gyermekként, majd fiatal lelkészként is egy darabig Gáncs Aladár, az evangélikus ébredés nagy alakja. 1887 és 1904 között az épület egy részét az Igazságügyminisztérium vette bérbe, s itt működött a Székesfehérvári Királyi Törvényszék, míg másik részében a lelkészlakások foglaltak helyet. Az ingatlant 1923-ban valamelyest átalakították, 1942-ben óvóhelyet alakítottak ki a pincében. THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra Az épület imaház része 1932-ig, az evangélikus templom elkészültéig adott otthont az istentiszteleteknek, majd kultúrteremként funkcionált. 1948-ban a gyülekezet még kijavította a házban esett háborús károk egy részét, nem sokkal később azonban az ingatlan egyik felét államosították, s csak az egyházi használatban lévő részeket hagyták meg a gyülekezetnek, végül 1969-ben - miután az elrendelt kényszertatarozást a közösség nem tudta végrehajtani - az egészet államosították. Tíz évvel később döntött úgy a város, hogy az épületet múzeummá alakítja. A rendszerváltást követően, a kárpótlás során foglalkoztak ismét a sorsával. Több szempontot kellett mérlegelni. Mivel e régi ingatlanban továbbra is múzeum működött, ráadásul csak átalakítással lett volna alkalmas gyülekezeti ház céljára, ez viszont az épület műemlék jellege miatt problémás és igen költséges lett volna, s ráadásul a templomtól is távol esik, így a közösség új, közvetlenül a templom mellett elhelyezkedő gyülekezeti ház építése mellett döntött. A régi épület jelenleg a Szent István Király Múzeum egyik intézménye, benne kiállítások láthatók. Az udvaron álló imaházban kávézót rendeztek be, amely ugyan kedves, kulturált helynek tűnik, és a múzeumlátogatók számára is praktikus, ám mégis elgondolkodtató: talán lehetne más (jobb?) módon is hasznosítani. Múzeumpedagógiai célra, gyermekfoglalkozásoknak, kulturális előadásoknak, esetleg kisebb konferenciáknak adhatna otthont, s kiállítótérként is megfelelő lenne. Bármi lesz is az épület további rendeltetése, felmerült a gondolat, hogy falára emléktáblát helyezzünk, s megemlékezzünk régi imaházunkról. ■ Kovács Eleonóra levéltáros, a Fejér-Komáromi Egyházmegye gyűjteményi megbízottja
