Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-05 / 31. szám
IO •« 2012. augusztus 5. FÓKUSZ Evangélikus Élet Két emberöltőnyi szolgálat Beszélgetés Solymár Gábor nyugalomba vonult evangélikus lelkésszel ► Manapság egyre később lesznek szülők gyermekeink, de az emberöltő hossza hagyományosan mintegy húsz év. Solymár Gábor lelkészi szolgálata negyvenhárom évet tesz ki, s ez számítható két emberöltőnek, különösképp, ha a szocializmus egyházellenes, lélekromboló éveit kettőzve számoljuk. Budafokon tizennyolc évi munkát zárt le június 23-án, két nappal előbb ünnepélyesen búcsúzott tőle az önkormányzat, munkája elismeréseként kitüntetést adtak át neki. Lelkészi pályájáért hálaadó istentiszteleten mondott köszönetét. Bátran mondhatjuk, hogy nem csak az evangélikus egyházat szolgálta: ökumenikus szellemben tevékenykedett Celldömölkön, Sárváron és persze Budafokon. Akár az istenes versek szavalóversenyeit, akár az őszi borfesztiválok már szokássá vált közös szőlőáldásait, akár a katolikus, református és evangélikus templomot érintő adventi fáklyás felvonulásokat tekintjük, ő élen járt az ökumené szervezőmunkájában. Magáénak érezte Budafokot, az egykor önálló várost, ezt a hagyományosan katolikus dél-budai kerületet, ahol az evangélikusokat csak a múlt század húszas éveitől kezdve tartják számon. Már elköszönt, mikor én a cikkírással kapcsolatban jöttem, tehát már csak mint vendég fogadott a gyülekezeti teremben, ott válaszolt a kérdéseimre. Sajnálta, hogy nem volt nálam magnetofon, de én különös szerencsének tartottam, hogy nem csiszolt és sokszor átfogalmazott mondatokat, hanem az aktív lelkészi munkától meghatottan és szeretettel búcsúzó ember néha elkalandozó gondolatait hallhattam tőle.- Mikor érezte először a hívást az egyházi szolgálatra, miként döntött a lelkészi hivatás mellett?- Ez teljesen természetes volt a számomra, hiszen lelkészgyermek voltam. Két-három éves koromban azt mondtam édesapámnak, kissé kegyeden gyermekszájjal, hogy nem baj, ha ő meghal, csak ne vigye magával a Luther-kabátot és a Bibliát. Aztán később sokszor együtt mehettem vele motoron, amikor a szomszédos falvakban szolgált. Ennek a motorozásnak később is hasznát vehettem, amikor káplán voltam. Egyébként én voltam talán az utolsó régi értelemben vett káplán. Elöljáróm, az akkori celldömölki lelkész tizenöt évi szolgálat után kapott egy szolgálati autót. Nekem azt mondta, ne is álmodjak autóról, csak akkor, ha már leszolgáltam tizenöt évet. Tizenkét évi motorozás után kaptam Trabantot... Volt olyan tél, hogy nem lehetett autóval menni a falvakba, a főnököm nem is ment sem autóval, sem másképp, engem viszont elküldött. Motorral indultam a havas útra, de nem volt nehéz, hiszen gyakorlott voltam, és két keréken egy keréknyom szélességű kis út is elég volt.- Pontosan mikor és hol kezdődött a lelkészi pályája?- Mindig jelképesnek tartottam az ordinációm dátumát: 1969. június 29., vagyis Péter-Pálkor - az egyházalapítók névnapján - történt Sajókazán, ahol akkor édesapám volt a lelkész. Nagyon sokan vettek részt ezen az alkalmon az észak-borsodi kis templomban. Július x-jén már munkába is kellett állnom Celldömölkön. Ez egyébként olyan hely volt, ahol mindig jól megfértek egymással katolikusok, evangélikusok, reformátusok, testvéri viszony volt közöttük. Igazán emlékezetes, hogy Mindszenty bíboros itt tartotta utolsó egyházi szolgálatát, s a hatóságok féltek, hogy tömegesen mennek majd az emberek a búcsúba. Csak azokat engedték be a szomszédos falvakból, akik Luther-rózsát hordtak. Máig nem értik, hogy volt annyi evangélikus azon a környéken. A magyarázatot persze nem ismerték: az evangélikusok adták kölcsön a katolikusoknak az akkor menlevéllel felérő Luther-jelvényt... Evangélikus szempontból pedig artikuláris hely volt Celldömölk - a fél vármegye az ottani evangélikus templomhoz tartozott, volt olyan év az 1700-as évek közepén, hogy négyszázhúsz keresztelőt végeztek. Az 1969-es év a személyes életem szempontjából is emlékezetes, hiszen a lelkészi pálya megkezdése után hamarosan megházasodtam. Feleségem Szilháti Ilona, aki egyébként okleveles vegyész, szintén lelkészgyermek: édesapja református lelkész volt. így ő is sok gyülekezeti tapasztalattal és egyéni hitbeli megtapasztalásokkal gazdagította életemet. És nagy hálát adhattunk Istenünknek gyermekeink - Mónika, Adél, Péter és Kinga - ajándékba kapott életéért.- Visszatekintve melyik volt igazán kedves szolgálati helye? Celldömölk, ahol indult a pályája, Sárvár, ahol tizennyolc évig dolgozott, vagy Budafok, ahol szintén tizennyolc évet töltött el?- Fiatalon a nehézségek is könynyebbnek tűnnek, pedig a kezdet igazán kemény volt. Mindhárom helyen voltak nehézségek, de Urunk adott olyan szépséges gazdagságot is, amiért csak hálát adhatunk. Megdöbbentett, hogy még a nyolcvanas évek végén is - amikor már Sárváron szolgáltam - megtilthatta a tanácselnök a szülőknek, hogy hittanra járassák gyermekeiket. Vidéken, a környező falvakban tartottak hittanórákat az iskolákban is, a kisvárosban nem. Persze szemtől szemben a helyi pártvezető is kedvesnek mutatkozott... Megtörtént, hogy egy fiú három hittanóra után sírva búcsúzott, mert megtiltották a szülőknek, hogy a gyermeküket hitoktatásra járassák. Ő aztán ipari tanuló lett, és felnőttként konfirmált. Ez szép elégtétel volt. Szintén Sárváron történt a nyolcvanas években, hogy csak titokban nézhettük meg Pasolini Máté evangéliuma című filmjét, amelyet a mozik hivatalosan csak nagy késéssel vetítettek. Mi a katolikusoktól kaptunk egy kópiát Budapestről. A helyi mozigépésztől csak később tudtam meg, hogy az állásával játszott az illegális bemutatóval. Száz jegyet adtunk az evangélikus híveknek, illetve a nagyon kevés reformátusnak, kétszázat a katolikusoknak. Hihetetlenül nagy dolog volt ez akkor, a vetítés végén csöndes, mély örömben, meghatottságban távozó embereket lehetett látni. Erősödtünk a hitben és az ökumenében. Nagy szó volt 1981-ben - három évvel a Lutheránus Világszövetség budapesti világgyűlése előtt -, hogy Sárváron három egyházmegye papnéinak volt előkészítő találkozó. Természetesen a lelkészek is jelen voltak ezen az alkalmon. Nagy segítséget kaptunk ahhoz, hogy a világ különböző országaiból érkező vendégek fogadását hogyan tegyük emlékezetessé. Budafokon meglepett, hogy volt olyan katolikus lelkész kollégám, aki hatvanon túl volt először evangélikus templomban. Itt a két protestáns gyülekezet között őszinte, testvéri kapcsolat létesült, aztán természetesen bővült a katolikus és a baptista testvérekkel is. Az utóbbi időkben színesedtek az alkalmak, gazdagodtak a lehetőségek.- Pályája azokban az években indult, amikora hatalom birtokosai véget vetettek az új gazdasági mechanizmusnak, nagyon sanyarú volt az egyház helyzete is.- Celldömölkön az erőszakos téeszesítés idején dolgoztam. Szomorú volt látni a régi életforma, a hagyományos közösségek és a jól működő családi kis birtokok felbomlását. A Kemenesalja és a Rábaköz részben egykéző vidék volt az evangélikusok körében, de az egykék sem maradtak otthon, mentek a városokba dolgozni. Ugrásszerűen megnőtt azoknak a száma, akiknek megszakadt a szülőfölddel és az egyházzal való kapcsolata is. Észrevehetővé vált, hogy a korábban őszinte, természetes családi kapcsolatrendszer alól kicsúszott a talaj. Egyre nőtt a társadalmi igazságtalanság.- Sárvár igazán történelmi város. Milyen emlékeket őriz ezekből az évekből?- Sárvár különösen kedvezett az ökumenének, művelt és nyitott katolikus papokkal lehetett együttműködponáljon egy kórusművet erre az alkalomra. Mutattuk neki a szöveget: „Próféták által szólt rígen néked az Isten..." Kérdeztem, hogy van-e kedve a veretes magyar szöveg megzenésítéséhez. Nem adott rögtön választ. Kedden kértem fel, de legnagyobb meglepetésemre pénteken már úgy válaszolt, hogy a felével már el is készült. Ennek a műnek az ősbemutatója volt a nevezetes évfordulón. Emellett a kiállításon katolikus énekkar is fellépett, latinul énekeltek. Azután Bánffy György színművész olvasott fel részleteket az eredeti szövegből: „Az ki zsidóul és görögül és vígre deákul / Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul...” A nagyszabású vasárnapi ünnepséget másnap rangos résztvevőkkel tudományos ülés követte. Az ünnepségek után bronz emlékérmet kaptak a polgármesteri hivataltól a megemlékezésben részt vevők, a szervezésben közreműködők. Örültem nagyon, hogy a gyülekezetem nevében és a gyülekezetemmel ezt szervezhettem.- Milyen egyháztörténeti dokumentumot talált Celldömölkön és Sárváron?- Sok Berzsenyi-emlék bújik meg Celldömölkön. Költészetét, verseit sajnos csak szűk réteg ismeri, ma sincs kellő helyen az irodalomtankönyvekben. Berzsenyi különös emléket is hagyott hátra: kölcsönt kapott az egyházközségtől. Ebből a pénzből az evangélikusok - a pápai reformátusokhoz hasonlóan - gimnáziumot akartak építtetni Dömölkön. Időközben a pénz elértéktelenedett, s csak terv maradt a kollégium. évek elején ismerkedtünk meg. így tudtunk hozzá fordulni a kérésünkkel, hogy vállalja el ezt a nagyrészt missziót is jelentő feladatot. És ő ezt örömmel, lelkesedéssel megtette. Feleségével együtt jöttek másfél, kétévente az alkalomra. így utólag is őszinte köszönet érte! Halála után özvegye ugyanolyan lelkesen zsűrizett két alkalommal is az alsósoknak megrendezett adventi, karácsonyi szavalóversenyeken. És Budafokon is számos szép ökumenikus alkalom volt. Albertfalván 1995-ben együtt áldottuk meg a katolikus kanonokkal, Verbényi István atyával a helyi Mercedes-üzemet, Verőczei Gábor plébános úrral pedig közös imákat tartottunk a hazáért. Szabolcs Attila polgármester ragaszkodott ahhoz, hogy a borfesztiválok első napján közösen végezzen szőlőáldást a katolikus, a református és az evangélikus lelkész, s az ő érdeme az is, hogy az adventi felvonuláson a menet megáll mindhárom történelmi felekezet templománál. Az utóbbi években nagyon szép ökumenikus alkalmak voltak a budafoki református testvérekkel közösen, évenként váltakozó helyszínen megrendezett női világimanapi alkalmak. Emlékezetesek az úgynevezett ökumenikus paptalálkozók, amikor az ökumené felé hajló lelkésztársakkal felváltva jöttünk össze valamelyik parókián baráti és egyben hitépítő, terített asztal melletti beszélgetésekre.- Tudjuk, hogy négy gyermeke közül kettő papi pályára lépett, Ön teSolymár Gábor jobbján fia, Péter, balján leánya, Mónika ni. Kiemelkedett közülük dr. Szakos Gyula, a későbbi székesfehérvári püspök. A város a magyarországi reformáció egyik bástyája, Nádasdy Tamás nádor és Kanizsai Orsolya székhelye volt, ahol Sylvester János, Dévai Bíró Mátyás dolgozott, és Sztárai Mihály is megfordult. Itt kezdhettem meg egyháztörténészi munkámat, amelyet aztán másutt is folytathattam. Megszervezhettem - Molnár Zoltánnal, a városi könyvtár igazgatójával - a bibliakiállítást. Az akkori múzeumban méltatlan helyen - egy alsó polcon - tartották a Magyarországon nyomtatott első magyar nyelvű könyvet, a Sylvester-féle Újtestamentumot, amely Sárváron jelent meg. Sikerült meggyőznöm a múzeum igazgatóját, hogy rangosabb helyre kerüljön ez a páratlan érték. Igazán nagyszabású rendezvény volt az első magyar Újtestamentum megjelenésének négyszázötvenedik évfordulóján, 1991-ben tartott megemlékezés, amelyet a várossal közösen rendeztünk meg. Szokolay Sándort sikerült meggyőzni, hogy kom-Sárváron - nagy örömömre - emléktáblát állíthattunk a várban azoknak a prédikátoroknak - nyolc evangélikus és hét református lelkésznek akiket egy ideig az itteni börtönben tartottak fogságban, mielőtt Buccariba küldték volna őket. Egyikük - Sveczki András evangélikus lelkész - itt halt meg, a többieknek is szörnyű sorsuk volt. Kalodában tartották őket, mocsokban, patkányok között kellett élniük. Egy év után vitték őket tovább. Emléktáblájukat 1991-ben ökumenikus istentisztelet keretében lepleztük le.- Szervezett bibliakiállítást Budafokon is, s tudomásom szerint Bánffy Györggyel haláláig fennmaradt a jó kapcsolata.- így igaz, több alkalommal ő volt a budafoki magyar istenes versek szavalóversenyének zsűrielnöke. Nagyon komolyan vette ezt a munkát, szívesen jött közénk, közvetlen, barátságos volt... Nagyon meghatotta ez a szereplő diákokat és a gyülekezetei, a hallgatóságot is. Gyurival és kedves feleségével, Sátory Tildával még a nyolcvanas hát kétszeresen is „gondoskodott” az evangélikus egyházról. Milyennek látja a jövőt, akár személyes pályáját, akár az egyház egészét tekintve?- Segíteni fogok fiamnak Újpesten, hittanórákat tartunk majd feleségemmel. Lányom az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkésze, ő is számít a segítségemre, legutóbb például Grazban szolgáltam. Hála Istennek, négy gyermekünk és a családjuk is számít arra, hogy valamivel többet lehetünk együtt velük. Van öt unokánk, útban van a hatodik, hála Istennek, velük is több időt tölthetünk. Nem fogok unatkozni. Folytatom az egyháztörténeti munkákat is. Amúgy persze én is látom az aggasztó statisztikákat, a vallásos érzés háttérbe szorulását. Úgy gondolom, hogy az ökumené lehet a kiút, a Biblia sem ismer semmilyen felekezeti korlátot. A Jézus Krisztusról szóló örömhír megélése, továbbadása, az Istenbe vetett hit ereje, az őszinte imádság lehetősége lehet a bizodalmunk, reménységünk most és mindenkor. ■ B. Walkó György PAPP TIBOR FELVÉTELE
