Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-08-05 / 31. szám

Evangélikus Élet

élő víz

2012. augusztus 5. *• 11

Megtartó és megtartott hit

Van egy ismerősöm, középkorú férfi. Ha magamban felidézem őt, mindig - a mostani szomorú időkben feltűnően - mosolygós arca jut eszembe. Fülig érő szája, élénken csillogó szeme. Az a fajta derű jellemzi, amelyet nem lehet hamisan magunkra ölteni, amely nem személyiségéből vagy gondtalan életéből fakad. Nem lehet nem észrevenni, hogy mosolya és derűs személye mögött Istenben békét lelt önmaga rejlik.

Mindig példa volt számomra ez a hit, amely mögött - biztosan tudom - igen élénk imaélet, Isten igéjének tanulmányozása és ebből fakadóan az emberek felé való segítő gondoskodás rejlik. Meglátni a többi ember szükségleteit, nyomorát, míg csak az övék is nem lesz ugyanez a megelégedettség, megtérés. Ez a férfi ebben munkálkodik évtizedek óta. Sokan meglátták benne az Úr fényességét, felismerték istenarcúságát. Sokakat vezetett Istenhez.

Évekkel ezelőtt egyszer - találkozva vele — nem láttam rajta elmaradhatatlan mosolyát, szeme csillogását. Rákérdeztem, hogy mi történt. Azt válaszolta, Isten nem mindig az élet napos oldalát mutatja, most nincs kedve mosolyogni.

Lám-lám, ő is csak bukdácsoló ember, aki hitküzdelmeket folytat, és olykor eltakarja előle valami Jézus ragyogását - gondoltam, de mire a gondolat végére értem, ő visszafordult, és azt mondta: „Tudod, mit? Butaságokat beszélek, miféle gond lehet az életemben, amelyet Istentől kaptam? Miféle sötétség takarhatná el a napot, amelyet az Úr helyezett az égboltra? Mi az, ami képes lenne elfordítani Jézus Krisztus megváltó szeretetétől? Semmi!”

És ugyanaz a kiegyensúlyozott derű ült ki az arcára.

Később évekig nem találkoztunk, és amikor viszontláttam, szembeötlő változást vettem észre rajta. Teste erőtlennek tűnt, lefogyott, arca beesett, bőre sárgás lett, és petyhüdtté vált. Látszott, hogy sok mindenen ment keresztül. Elmondta, hogy betegségek érték utol, gondjai adódtak a gyermekeivel, és kenyérkereső munkája sem a legjobb kerékvágásban halad.

Kikérte magának az ördög, mint Jóbot, hogy megpróbálja a hitét. Megtagadja-e Istent, ha élete gondokkal lesz teli, ha egyik nehézség a másikat éri - rögtön ez jutott eszembe, és arcát kezdtem fürkészni a válaszért.

Csibészes mosolya a szájszögletében és élénken csillogó szeme mit sem változott. Nem is volt már szükség ezután szavakra, tudtam, teste talán legyengült, azonban bensőjében minden változatlan maradt.

Hite megtartotta.

■ Szegfű Katalin

Jó szelet, Fébé!

Oszlopos tornác lépcsőjéről szemléli a távolságot egy utazóruhába öltözött, középkorú asszony. A messzeséget figyeli, ahol a tenger kékje húzódik. Vajon hogy bírja majd a tengeri utazást, a hosszú utat Rómáig, és hogy találja meg a római gyülekezetét? Magabiztos és elszánt. Fontos ügyben indul, és hiszi, hogy minden nehézség ellenére eléri célját.

Egy szolgálólány tart vele, ő viszi a kosarat az útravalóval - elég nehéz lehet, a fejére teszi -, a kezében pedig egy szőttes tarisznyát az úti ruhákkal. Az úrnő egy kisebb oldaltáskát tesz a vállára, láthatóan nagyon vigyáz rá. Aztán elindulnak.

Végigmennek Korinthus főterén, elhaladnak az Apollón-templom mellett, de az ízisz-szentélyt kikerülik, hogy hamarabb érjenek Kenkhreába, a kikötőbe. Egy üzletsoron mennek végig. A szolgálólány szeretne megállni kicsit nézelődni, de erre most nincs idő.

Üveggyöngyökből fűzött nyakékeket és homlokpántokat árulnak a kereskedők, hangosan kínálják a portékájukat. A lánynak fáj a szíve értük. Asszonya megrója, figyelmezteti, mit tanított az apostol a szépségről. Nem a hajcsavargatás, nem a nyakékek, nem a feltűnő ruhák adják a nő igazi értékét, ne sajnálja, hogy ezek most itt maradnak. Ez már nem illik hozzájuk.

Nagy kockaköveken lépkednek, római út a neve. A nagy császár építtette Korinthus városának, amikor újjáépült a város. Széles út palotákkal és pálmákkal szegélyezve. Nincs még tizennégy éve sem, hogy egy új város nőtt ki a régi, elfelejtett romokon. Dicső császár volt Julius Caesar! Mindenütt tetten érhető az építtető ízlése a római divat szerint emelt épületek során.

Domboldalon haladnak lefelé, ahol sziporkázón tündöklik a tenger.

A hűséges kísérő aggódva kérdezi úrnőjét: miért fogadta el ezt a megbízást, amely férfiaknak is nagy próbatétel lenne? Miért vállal nő létére ilyen veszélyes küldetést? Hallhat-e hírt róla, kit kérdezzen, ha elfogy a türelme? Végül arról faggatja, hogy mikor szándékozik visszajönni, bár azt maga is tudja, hogy a következő „jó szél” beállta előtt nem térhet vissza az úrnő. Télen nem indulnak hajók.

Legalább egy évig nem látják egymást. Hogy tud majd a szolgálólány hűséges maradni az úrnő Istenéhez, hiszen olyan könnyen megkísérthető... Nem könnyű feladat vár rá, a barátnői minden héten csábítják, menjen velük szórakozni a kikötőbe. Az apostol azonban haragszik ezért.

Nem egészen érti a lány, miért nem lehet vidám egész heti munkája után, de asszonya mellett elfelejti a kísértést. Nem akar visszatérni a múltjához.

Megérkeznek a kikötőbe. Nagy a nyüzsgés és a zaj. Izmos rabszolgák nehéz zsákokat cipelnek, hatalmas hordókat görgetnek a meredek úton lefelé. Ott áll egy szállítóhajó, és áruk sokaságát nyeli el. Jól öltözött utasok is feltűnnek, akik ezzel a hajóval fognak utazni. Az úrnő is odaáll közéjük. Aztán lassan elindul a menet a hajó felé.

m

/

,j.

„Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreaigülekezet szolgája”

(Róm 16,1)

Az asszony megtapogatja a táskáját, megvan-e a fontos tok, benne a világraszóló örök érték, az apostol levele. Megsimogatja a bőrtokot, és sokadszorra már megfogadja szívében, hogy élete árán is megőrzi.- Imádkozom érted, leányom, hogy megőrizhesd a hitedet. Az Úr ad erőt a kísértésekkel szemben. Kérlek, te is hordozz engem imáidban.- Isten óvja, úrnőm, és adjon jó szelet!

Hosszú, hetekig tartó tengeri út után fáradtan, elcsigázva száll ki a hajóból Fébé. A parton megpróbál tájékozódni, valami jelet keres, hogy felismerje testvéreit, de nem talál senkit. Egy mezíüábas rabszolgafiú ajánlja fel számára a szolgálatait. Viszi a csomagját, és elkíséri az újhitűek közösségéhez. A keresztyének megtarthatják istentiszteletüket saját otthonaikban, de az üldözés szele folyton meglegyinti őket.

Az úrnő jutalmat ad a fiúnak, és meghívja az összejövetelre.- Találkozhatsz az egyedüli Istennel, aki szeret téged, és megbocsátja vétkeidet.

Nagy fekete szemekkel néz rá a gyermek, és csodálkozik, hogy van, aki az ő vétkeit is megbocsátja.

A testvérek szeretettel fogadják az asszonyt, és részletesen be kell számolnia a hajóútról. Mesél a szélcsendes éjszakáiéról, amikor megállt a hajó, és az égboltot figyelték. Imádkoztak, küldjön Isten jó szelet. Aztán voltak viharos napok. Hatalmas hullámok csapkodtak, az evezősök alig tudták megtartani a hajót. Sokan aggódtak, mások betegek lettek, de Fébé nem félt, mert tudta, hogy küldetése fontos. Isten maga gondoskodik arról, hogy elvégezze szolgálatát.

Előveszi a féltett bőrtokot, és átadja Pál apostol levelét a véneknek. A levelet Pál a római gyülekezetnek írta, amelynek tagjaival személyesen még nem találkozott, de hallott hitükről.

A levél olvasása közben a rómaiak érezték, hogy árad rájuk a Szentlélek szele. Különleges élményben volt részük. Látták, ahogy az apostol sziklaköveket rak le, megalapozza a Krisztus egyházát. Lelki szemeik előtt megjelent a jeruzsálemi pünkösd emléke, lángnyelvekkel és tömeges megtéréssel. Némelyek nagy tüzet és máglyákat láttak Róma utcáin. Égett hús szaga terjengett a paloták között. A látomás egyszerre volt félelmetes és minden képzeletet felülmúló.

Isten jelenléte megszentelte a levél olvasását, és földre borulva esedeztek, hogy hűségesek lehessenek az üldözések idején.

Az egyház születésének órájában egy asszony adott példát kései társainak a krisztusi küldetés betöltéséről. Menjetek széles e világra!

Fébé élete ma is prédikál.

Mintha ezeket kérdezné tőlem: Mekkora veszélyt vállalsz az ige célba juttatásáért? Milyen kifogásaid vannak, amikor az Úr szolgálatot bíz rád? A fontossági sorrendben mi áll legelöl: a munkahely elvárása, önmagad megvalósítása vagy az ige hordozása?

Uram, adj jó szelet nekem, hogy minden helyre eljussak, ahová általam küldöd szent igédet!

■ Frittmann Magda

A hónap igéje

„Az Úr meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsolt 147,3)

A történelem során három nagy korszak volt, amikor különösen is sok csodát tett az Úr: Mózes korában, Illés és Elizeus életében, valamint az Úr Jézus és tanítványai munkálkodásakor. De belső, lelki csodák mindig vannak. A külső csodák csak jelei Isten országa eljövetelének, az Úr hatalmának, és biztatást jelentenek, hogy higgyünk őbenne, az egyedül hatalmas, de szerető Úrban.

Igénkben a külső csodáknál nagyobb csodáról van szó. Amikor az Úr a szívet és lelket gyógyítja. Bízzál, testvérem, ő meg tudja gyógyítani a te megtört szívedet is, és kész bekötözni a te sebeidet is. A külső csodát esetleg lehet utánozni, de ezt nem. És még valamire figyeljünk. A csoda ige nélkül hiábavaló és üres. Talán kábítás is. Ne a csodadoktorokat, a testileg gyógyító közösségeket keresd - hanem azt a helyet, ahol az ige is hangzik, és a holisztikus segítséget kínálja az Úr; ahol az ige tisztán és igazán hangzik, ahol Isten szava megszólít, bűnbánatra és életátadásra vezet. S ha már a szerető mennyei Atya vette kezébe az életedet, ez elég. A testi csoda csak ráadás lesz.

A szív és lélek csodájára van szükség. Arra, hogy tiszta legyen a szíved, erős a lelked. Sok a megtört szívű ember. Talán te is az vagy. A „megtört” jelentéséhez tartozik az is, hogy „megrepedt, meghasadt”. Repedések keletkeztek életed „ciszternáján” Elfolyik a víz. Hallod az igét, kapod az áldást, és nem marad meg benned. Délelőtt kilenckor már nem emlékszel a kora reggel olvasott igére. A barátodnak nem tudsz mit mondani vigasztalásul és bátorításul. Jól indulsz, és hamar kifulladsz. Könnyen föladod.

Vágyói fölüdülni? Vágyói friss és örömteli lenni? Az Úr azért jött, hogy a megrepedt nádat összeforrassza, azaz olyanná tegye bensődet, hogy megmaradjon abban az ige, a sok áldás.

Vannak meghasadt életek is. Van, aki csalódott, aki már maga sem tudja, hova tartozik, és kiben bízzon. Szkizofrén. Aki már nemhogy nem tud, de nem is akar bízni másban, nem is számol a szeretetközösséggel. Lehet, hogy még ott tart, hogy én vagyok a legbölcsebb, én ítélek meg mindent a legjobban - de már elindult a végzetes pusztulás útján. Megrepedt, kiszáradt, meghasadt lelkű és kiégett lesz.

Az Úrnak a szíve hasadt meg értünk a Golgotán, annyira szeret. Az életét is odaadta, csak hogy a te meghasadt életedet átélje. Jézus mindig és mindent érted tesz. Ő nem még egyet reccsent a megtört nádszálon, hanem helyreigazítja és összeforrasztja.

Ne csüggedj! De nem is fogsz csüggedni. Mert már nem a másiktól, a helyzettől és a körülményektől függ az életed, hanem egyedül a mindig megértő mennyei Atyától.

Csak az Úr tudja bekötözni ezeket a sebeket. Testi betegségeidben és a lelkiekben is jöjj őhozzá. Biztos, hogy megért, szeretettel fogad, és meggyógyít. Még téged is.

■ Széll Bulcsú

HETI ÚTRAVALÓ

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon” (Lk 12,48b)

Szentháromság ünnepe után a 9. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a naponkénti keresztyén életvitel fontos kérdései kapcsán azt hirdetik, csak hűség és engedelmesség által élhetünk az Úr Krisztussal közösségben: „Hű az Isten, aki elhívott minket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (íKor 1,9; LK) S az ő elhívása visszavonhatatlan, ezért valljuk: „Ha elenyészik is a testem, szívem kősziklája te maradsz, ó, Isten.” (GyLK 723) A hűséges és engedelmes szolga Istentől kapott talentumaival az ő javára sáfárkodik, és szeretetközösségben élhet vele mindörökké: „Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21.23) Mert: „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” (Jel 19,9) Pál a feltámadott Úr Krisztussal való találkozás után átértékelte életét: „... azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. (...) Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján...” (Fii 3,7.9) Hirosima pusztulásának emléknapján mi is kiáltsunk a mélységből: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged” (Zsolt 130,3-4) Salamon királyra sok bízatott, ő isteni bölcsességgel szolgáltatott igazságot, mondván: „Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg mert ő az anyja!” (íKir 3,27) Őrállóvá tett prófétájától többet kér számon az Úr: „Ha... figyelmezteted az igazat..., és ő nem vétkezik, akkor életben marad..., és te is megmented a lelkedet’.’ (Ez 3,21) Követői elé Jézus a Teremtő eredeti akaratát tárta a házasságról: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza’.’Megáldotta a kicsinyeket: „Engedjétekés ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa’.’ (Mt 19,6.14) Pál az Isten akaratához igazodó, bölcs életfolytatást javasol, s ily igazi ünneplést: „...mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek... mindenkor mindenért... Jézus Krisztus nevében’.’ (Ef 5,19-20) Pilátusra sok bízatott: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked”; ám neki fontosabb volt a császár barátsága. „Ekkor kiszolgáltatta őt (Jézust) nekik, hogy megfeszítsék” a zsidók királyát. (Jn 19,11.16) Heti igénk elvárásainak a keresztyének csak úgy tudnak megfelelni, ha hű és okos sáfárként szolgálnak embertársaiknak. Jézus szerint: „Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál! Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt!’ (Lk 12,43-44) Luther szerint: „A keresztyén mindenestül felebarátjának szenteli magát. Szolgálja, segíti, tanácsolja ingyen, merő irgalomból. Szolgál önként és szívesen, nem várva, hogy kérjék.” Ó, Uram, „Segíts, hadd végezzem / Minden dolgom serényen, / Készséges szolgaként...” (EÉ 436,5)

■ Garai András