Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-01 / 26. szám
8 « 2012. )ÚlÍUS 1. PANORÁMA Evangélikus Élet iQUÉ VENíAS CONVERSANDO? - 1 ► Igyekszem a körülményekhez képest kényelmesen bevackolni magam a Frankfurt-Bogotá járat ülésén, hiszen tudom, jó tizenegy órás repülőút vár rám. A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) június 13. és 21. közötti tanácsülésére utazom. Ráhangolódásként a kolumbiai Gabriel García Márquez novelláit olvasgatom. Lenyűgöz a tengernek, a hegyeknek és főképpen az itteni embereknek a látomásszerű ábrázolása, majd Az ezredes úrnak nincs, aki írjon című kisregényben erre a bekezdésre bukkanok: „Az európaiak szemében Dél-Amerika egy bajszos, gitáros meg revolveres ember - mondta az orvos nevetve az újságja fölött. - Nem értik, miről van szó” Alighanem számos tévképzetünk van az amerikai kontinensről, Dél- Amerikáról vagy akár csak az ötvenmilliós Kolumbiáról. Olyan fogalmak jutnak eszünkbe, mint drogbárók, korrupció, gerillák. Tudjuk persze azt is, hogy talán itt terem a világ legjobb kávéja, továbbá hogy a főváros mintegy kétezer-hétszáz méterrel a tengerszint felett fekszik, valamint hogy a lakosság túlnyomó többsége római katolikus. Vajmi kevés ismeretünk van viszont arról, hogyan él az a mindössze kétezer lelket számláló parányi egyház, amely most a világ több mint hetvenmillió evangélikusát képviselő ötven tanácstag és körülbelül ugyanennyi szakértő és tanácsadó vendégül látására vállalkozott. Amikor a bogotái repülőtéren Eduardo Martinez Diaz püspök barátian átölel, elhatározom, hogy ennek is utánajárok. A legfontosabb témák Mindenekelőtt azonban dolgozni jöttünk. A szokásos napirend - elnöki és főtitkári jelentés, költségvetés, személyi kérdések - mellett most azt vizsgáljuk meg, hogy a tavaly elfogadott stratégia miként ültethető át a szervezet és a tagegyházak gyakorlatába. Ülésezik továbbá az ősszel Budapesten megalakult nemzetközi reformációi emlékbizottság, illetve folytatja munkáját az a biblikus professzorokból és egyházvezetőkből álló csapat, amely 2017-re a lutheri szellemű Szentírás-értelmezés alaptéziseit kívánja megfogalmazni. Mivel mindkét közösségnek választott tagja vagyok, az ebédszünetek és az esték is munkával telnek. Közben egy referátum keretében felidézzük az 1984-es budapesti evangélikus világgyűlést. Az előadó a A Benposta Gyermekotthon lakói színpadra szólítja azokat, akik jelen voltak ezen a számunkra oly emlékezetes sportcsarnokbeli találkozón. Nyolcan-tízen megyünk ki, amolyan veteránok, köztünk Munib Younan, a szervezet mai elnöke, akivel az akkori ifjúsági találkozó szervezésében vettünk részt. Aztán csatlakoznak hozzánk a mai fiatalok, és együtt énekeljük a huszonhét évvel ezelőtti találkozó afrikai énekét: JLambala nathi mkulu vethu” - „Gyere, menjünk együtt, az út hosszú...” Hamarosan egy spanyol nyelvű dal következik, a Por el camino de Emaús. Az evangéliumi történet nyomán ugyanis emmausi beszélgetésnek neveztük el azt a programpontot, amelyben az utóbbi évek egyik legtöbb feszültséget okozó kérdéskörét kívánjuk nyugvópontra juttatni. Az öt évvel ezelőtti lundi tanácsülés behatóan foglalkozott a család, a házasság és a szexualitás kérdéskörével, amelynek nyomán bizony sok vita lángolt fel. Ülésünknek nem az a célja, hogy döntést hozzunk, hanem az, hogy nyugodt körülmények között mindenki el tudja mondani a véleményét. Elhatározzuk, hogy fölösleges viták gerjesztése helyett behatóan tanulmányozzuk a Szentírást, és a korábbinál jobban hangsúlyozzuk a házasság és a család értékeit, ezzel egyidejűleg pedig türelmesebbek vagyunk azok iránt, akik hitüket és kereszténységüket a mienktől talán eltérő módon élik meg. így aztán világméretekben is beszélgető egyház szeretnénk lenni, ezért vezérigénk lehet Jézus szava Lk 24,17-ből: „1Qué venías conversando?” - „Miről beszélgettek egymással útközben?” . ■^'' m ■ Kolumbia és evangélikus egyháza Tanácskozásunk helyszíne a katolikus egyház konferencia-központja. Köszönhetően a zárt és őrséggel védett területnek itt biztonságban vagyunk, de elég a szobánk ablakán kitekinteni, hogy szembesüljünk a mindennapok realitásával. Mellettünk ugyanis egy hatalmas női börA kétezer-hétszáz méter magasan fekvő, nyolcmilliós lélekszámú főváros, Bogotá tön áll, és zavarba ejtően közelről láthatjuk, amint a sokszor csak tizenhattizenhét évesnek tűnő leánykákat felsorakoztatják, vagy amint ők celláik rácsos ablakában szárítják ruháikat, fehérneműiket. Bogotát hat különböző fokozatú kerületre lehet osztani. A legfelső kategóriájúnak számító részeken a dúsgazdagok élnek, az egyessel jelölt körzetekben viszont világítás és csatornázás sincsen. Itt él összezsúfolódva sok millió ember. A városközpontban összekeverednek a csoportok: a lélegzetelállító kincseket őrző, híres aranymúzeum tövében eszméletlennek tűnő alakok hevernek, a Fernando Botero zseniális műveinek otthont adó kiállítás kapujában kábítószert és csempészárut kínálnak zugárusok. A Candellaria nevű városrész templomokkal zsúfolt, szűk utcácskáit a nagyhéten nem látogathatják tizennyolc év alatti leányok. Ekkor vonulnak ugyanis itt fel a flagellánsok, az önmagukat sűrű ostorcsapásokkal sújtó, vérző vezeklők. Hagyomány, hogy az LVSZ-tanácsülést vendégül látó evangélikus egyház színes programmal mutatkozik be. Ezúttal azonban nem színes folklórműsort kapunk, hanem egy megrendítő kerekasztal-beszélgetést hallhatunk. Ennek keretében meg- Szavazás a plenáris ülésen szólal például az a középkorú asszony, akinek férjét nemrég megölték egy félkatonai szervezet tagjai, őt és gyermekeit pedig folyamatos menekülésre kényszerítették. Bűnük az volt, hogy le akarták leplezni a korrupcióval együtt járó hatalmaskodást. Egy szociológus a kábítószer-kereskedők életét mutatja be, egy lelkész pedig a testileg-lelkileg megnyomorított fiatalok sorsát. Az evangélikus fiatalok diameditációján is feltűnnek a rendőrök, amint brutálisan szétvernek egy tüntetést. A helyi evangélikus egyház és az LVSZ Kolumbiában is tevékenykedő - világszolgálatnak nevezett - diakóniai munkaága céljának tekinti az elesettek felkarolását és az ínségben élők megsegítését. Istentisztelet a Redentor-templomban Június 17-én, vasárnap a tanács tagjai Bogotá különböző evangélikus gyülekezeteit látogatják meg. Az a megtiszteltetés ér, hogy a város legnagyobb evangélikus gyülekezetében hirdethetek igét. Amíg gyülekezünk, az egyik jelenlevő Puskás Öcsiről kérdez, egy fiatal pedig Rubik-kockával a kezében érkezik a templomba. Az LVSZ tanácsa és a szakértők
