Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-01 / 26. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2012. július 1. !► 9 ^ANGELIKUS KÉNT KOLUMBIÁBAN Ez utóbbi helyzet drámaiságát egy nigériai küldött megrendítő szavai nyomán tudatosítjuk. Az asszony beszámol arról, hogy iszlám fanatikusok immár rendszeresen bombákat robbantanak a keresztény templomokban. Ők azonban nem engedik magukat megfélemlíteni, és akkor is elmennek istentiszteletre, ha nem lehetnek biztosak abban, hogy onnan békében és épségben térhetnek majd haza. A közép-amerikai helyzet fonákságát akkor értjük meg igazán, amikor filmet nézünk meg Guatemaláról, ahol a békés őslakosságot módszeresen űzik el lakóhelyéről a nikkelbányászatból húzható haszon reményétől megszédült hódító telepesek. A módszereket és a környezeti károkat látva az erdélyi Verespatak tragédiája jut eszembe. Benposta, a bogotái Gaudiopolis A konferencia utolsó napján a világszolgálati osztály kolumbiai munkatársai terepre visznek. Egy Bogotá fölötti hegy oldalában, pazar környezetben működik a Benposta Gyermekotthon, amelyet Jósé Silva spanyol pap alapított. Ő annak idején tizenkét utcagyereket gyűjtött itt össze, hogy megóvja őket a rájuk leselkedő veszedelemtől. Ma már százötven -nyolc és tizennyolc év közötti - gyermekkel foglalkoznak itt. A vendéglátó pszichológusnő elmondja, hogy ő maga is menekült gyerekként került az otthonba, majd tanulmányai végeztével visszatért az övéi közé. kel, majd együtt zengjük - ki-ki az anyanyelvén - a Felséges Jézus kezdetű éneket. A hívek nemcsak hallgatják az igét, hanem kezükben tartott A legtöbb fiatal ma már nem az utcáról vagy éppen a családi erőszak elől kerül ide, hanem azért, hogy kimentsék őket a paramilitáris hordák karmaiból. Ezek ugyanis - gyakran kábítószerek segítségével - a fiúkat harcossá, a lányokat prostituálttá teszik, miközben védelmi pénzt követelve zaklatják a békés lakosokat. Az ide került gyerekek az életüket köszönhetik az őket befogadó közösségnek. Életformájuk olyan, mint egy kis köztársaság, ahol mindenkinek megBibliájukból olvassák is, a liturgus felszólítására hangosan is elmondva egy-egy igeverset. A tenger lecsendesítésének történetéről (Mk 4,35-41) prédikálok, szavaimat Martin Junge, az LVSZ chilei származású főtitkára fordítja spa-Istentisztelet a Redentor-templomban A helyi lelkész igazi latinos lendülettel vezeti az éneket, a hallellujáknál szinte már táncra perdül. Az énekkar spanyol szerzők mellett Mozartot is énenyolra. Az úrvacsorát megelőzően meg kell áldanom a nagyszámú gyereksereget. Amint karomat felemelem, ők is magasra tartják kis kezüket. A felületes szemlélő úgy vélheti, játéknak hiszik mindezt. Én azonban tudván tudom, hogy ők is megáldanak engem... Közéleti kereszténység Az istentisztelet és az azt követő szeretétvendégség után szekciókban dolgozunk tovább. Magam a kommunikációs és a közéleti bizottság munkájában veszek részt. Az előbbiben lehetőségem nyílik a nálunk készülő Luther-rajzfilm ismertetésére, az utóbbiban pedig nyilatkozatokat fogalmazunk meg az LVSZ nevében. Elkerülhetetlen, hogy állást foglaljunk a kolumbiai szegénységgel kapcsolatban, de foglalkozunk a szentföldi keresztények nehéz helyzetével, a Szíriái és egyiptomi erőszakhullámmal, valamint a nigériai keresztényeket ért sorozatos támadásokkal is. van a maga feladata és felelőssége. Nem véletlenül Sztehlo Gábor gyermekmentő munkája és az általa létrehozott Gaudiopolis jut eszembe. * * * Társaimmal az ötvenezer bogotái taxi egyikében ülve a repülőtérre tartunk. A hangszóróból a futball-Európa-bajnokság közvetítése szól, Portugália játszik Csehországgal. A szapora spanyol beszédet nem értem, ám egyszer csak fülsiketítő és hosszan elnyújtott kiáltás jelzi, hogy gól született. A kommentátor Cristiano Ronaldo nevét ismételgeti, majd szinte önkívületi állapotban valami ilyesmit üvölt: „La figura classifica!” A portugál csatár fejes góljának sokadik ismétlését aztán már otthon nézhetem meg. ■ Fabiny Tamás Bogotái pillanatképek EDWIN MENDIVELSO FELVÉTELEI
