Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-07-29 / 30. szám

Evangélikus Élet SZÉLRÓZSA 2012. július 29. (► 9 „Örömmel merítek a szabadulás vizéből! „Áhítatos”gondolatok-pillanatok a Balaton partjáról V ► „...a mottóul szolgáló ézsaiási ige - „Örömmel merítek a szabadu­lás vizéből” (12,3) - azt hozza elénk, amit - hiszem - mindannyian szeretnénk egyházunkban. Szabadulást megkötözöttségeinkből és örömöt, hogy mindezt ne savanyú képpel éljük meg” - ezekkel a sza­vakkal magyarázta a 9. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági ta­lálkozó témaválasztásának okát Mesterházy Balázs Szélrózsa-atya a Lelkipásztor folyóiratban. A lelki programok keretét a szukkót - a három nagy zsidó zarándokünnep közül az utolsó (3MÓZ 23) - adta; ezt hét napig tartó öröm, vigalom, tánc jellemezte - mégpedig köte­lező jelleggel. Az ünnep hét napját az ezúttal merítéseknek nevezett napkezdő és napzáró áhítatok jelenítették meg, melyeken a szaba­dulás egy-egy aspektusát járták körbe a résztvevők. A változatos li­­turgiájú eseményekben a Balaton vizének is aktív szerep jutott. Nyitó istentisztelet Hangosbemondó figyelmeztet: a megnyitóra mindenképpen teli ku­laccsal érkezzenek az emberek. For­ró a júliusi szerda délután, még magasan áll a nap, ontja, egyre csak ontja éltető sugarait. Igen - ért egyet a krónikás a felhívással -, kell a folyadék, hogy kinek-kinek le­gyen majd mivel hűsítenie magát a nagy melegben. Kezdődik a hivatalos nyitócere­mónia, majd a hittudományi egye­temünk szeminaristái által kidolgo­zott istentisztelet; a közös énekeket a teológusokból álló Agape zenekar és a helyi Seven Houses gospelkórus vezeti. A szószékként is szolgáló pulpitus mögül Czöndör István, a házigazda Balatonboglár-Hács- Somogyvámosi Társult Evangéli­kus Egyházközség lelki vezetője egyszer csak azt kéri a szélrózsások­tól: öntsék a magukkal hozott pa­lack tartalmát a színpad előtt álló dézsába... A megszólítottak egy emberként pattannak fel fűről, plédről, papír ülő­alkalmatosságról, és sietnek fegyel­mezetten a kijelölt helyre. Hamaro­san csordultig telik az edény, a sok­féle víz összekeveredik, és - mint utóbb kiderül - a jelenlévők közös kincsévé, az öröm, a szabadulás és az örök élet forrásává válik. Keresztelő­vízzé a február 29-én született Czön­dör Ráhel számára - és a keresztség kegyelmében megerősítést nyerő so­kaság számára. 1. merítés: a szabadulás - fény Néhányan még hunyorognak a ko­ra délelőtti napsütésben. Szemük még szokja a világosságot, de tekin­tetükkel már a színpadot keresik, ahol Baranyayné Rohn Erzsébet és Zsóri-Ments Orsolya - a kőszegi fi­atalok pantomimjátékával kísérve - épp a sötétségből való szabadulás­ról beszél. A két lelkésznő a vakon született ember meggyógyításának történetét (Jn 9,1-7) „bontja ki” A férfi olyannyi­ra beletörődött a helyzetébe, hogy nyomorúságos voltának még csak az oka sem érdekli. Helyette azok a ta­nítványok faggatják a Mestert, akik Istentől rendelt megváltoztathatatlan állapotként tekintenek a szenvedés­re. Jézus azonban nem a miértre ad választ; a holnap, a jövőben rejlő le­hetőségek felől közelít a kérdéshez. A mi életünkben sem a hiányra, a veszteségre világít rá, hanem azt a kérdést járja körül, szegezi nekünk, vajon milyen lenne - és akarunk-e - látni. Új nézőpontot kínál. Olyan másként látást, amely hatással van az egész életünkre. 2. merítés: a szabadulás - erőszakmentesség Pók szalad az alkalmi színházte­rem járólapjain. A fiatalok izgatot­tan suttognak egymás között. Azon tanakodnak, eltapossák-e, vagy sem. Végül megkegyelmeznek neki. Alig egy órával korábban, a csü­törtök esti áhítat keretében a szege­di ifi tagjai által tolmácsolt gondo­latmenetben, illetve ifj. Cserháti Sándor lelkész magyarázatában épp arról (is) hallhattak, hogy a fent nevezett nyolclábú egy példányának elpusztítása milyen mélyről fakadó elégedettségérzéssel tudja eltölteni az embereket. Jézus azonban nem azon az olda­lon áll, ahol elkövetik, hanem ahol el­szenvedik az erőszakot! Bár emberi természetünkből fakadó indulata­inktól nem tudunk végérvényesen megszabadulni, a szeretet, a megbo­csátás képes visszaszorítani őket. Ha Jézust követjük, akkor kezünk megáll a levegőben, mielőtt lesújta­nánk - akár embertársunkra, akár egy pókra... 3. merítés: a szabadulás - bátorító dal Bátortalan, mégis bátor volt az, aki az előző esti együttlét végén vállal­ta a „hangadást”. (A felemelő epizód­ról jegyzet a 6. oldalon. - A szerk.) Hogy az illető saját magát az énekel­ni tudók vagy az énekelni nem tudók táborába sorolja-e, mellékes, a kró­nikás utólag mindenesetre úgy lát­ja, hogy akkor és ott megvalósult mindaz, amiről a péntek reggeli áhítatban Németh Zoltán lelkész beszél. Nevezetesen, hogy a világ összebékéltetésének módja az, ha egy hatalmas színpadon az emberi­ség énekelni tudó fele „koncertet ad” a másik felének, amely valamikép­pen maga is bekapcsolódik a „hang­versenybe”. A Pécsi gospelkórus jó­voltából bárki meggyőződhetett ró­la, hogy a gyülekezet közösségében minden lehetséges. 4. merítés: a szabadulás - megújít Szomjazunk, igen, szemmel látható­an szomjazunk arra az élő vízre, amelyet Jézus kínál nekünk! Hosszú sorok „kígyóznak” áldásért a fekete Luther-kabát és a fehér alba alatt ta­lán csak pólót, sortot, szandált vise­lő lelkipásztorok előtt. Imára kulcsolt kezek, kigördülő könnycseppek, ég felé emelt tekintetek... Tamás-mise a Szélrózsán - Kő­szeg és Szarvas után immár harmad­szor. Az alkalom szimbóluma a je­­rikói rózsa. Ehhez a sivatagi növény­hez hasonlítja Kovács Áron a samá­­riai asszonyt. Látszólag mindkettő élettelen és felesleges, gyökértelen és virágtalan, játékszere a szélnek és a könyörtelen embereknek. De amint víz éri őket, kizöldülnek, virágba bo­rulnak, új életre kelnek. „Mindannyian jerikói rózsák va­gyunk Jézus oázisában - fogalmaz Jn 4,13-14 alapján tartott igehirde­tésében a rákoskeresztúri lelkész. -Ő adja azt az élő vizet, amely tisz­tára mos, megújít és megerősít ben­nünket, hogy önfeledten virágoz­zunk.” ...és jó gyümölcsöket teremjünk. 5. merítés: a szabadulás - nemzedékről nemzedékre Túl a matúrán, de még a nagybetűs életen innen. Fehér András - százöt­­venötödmagával - Erdélyből érkezett Fonyódligetre. Szombat reggel a csa­ládjáról és a kétségeiről beszél a ta­lán hasonló háttérből érkezett és hasonló kételyekkel küzdő „áhítatné­zőknek”. Van-e esélye Bandinak úgy, hogy se pénze, se bátorsága-vagánysá­­ga, se protekciót jelentő kapcsola­ta?... Kálit Eszter kolozsvári lel­készjelölt szerint a válasz határozott igen - még ha ez nem jelent is au­tomatikusan könnyű életet. Annak idején Ábrahámnak sem és Bandi szüleinek, nagyszüleinek, dédszüle­­inek sem volt könnyű - de ott állt mellettük az Úristen! Jézusba ka­paszkodva, vele járva (táncolva, énekelve) Bandi is szabad lehet ar­ra, hogy a nehézségek ellenére meg­elégedett élete legyen. 6. merítés: a szabadulás - elengedés „Ne az időjárás határozza meg a hangulatodat!” - rója meg egy belső hang a krónikást, valahányszor az épp ellenére való forróságra, frizurát kócoló szélviharra, fogcsikorgató hi­degre stb. panaszkodik. Szombat es­te a szakadó eső „teszteli a türelmét” amikor sokadmagával a dzsesszisten­­tiszteletre igyekszik - hogy ott azután a MoNaMo trió játékát próbálja megfejteni. (Szirtes Edina Mókussal a 6. oldalon olvashatnak interjút. - A szerk.) A többek szerint inkább csak egy szűk rétegnek élményt adó muzsi­kát Pelikán András és Aradi György rövid igemagyarázatai törik meg. A fasori gyülekezet két lelkipásztora - egy ó- és egy újszövetségi példázat alapján (2Sám 12 és Lk 7,37-50) - a harag elengedéséről, a bűnök meg­bocsátásáról, az Atya feloldozó, fel­emelő, szabaddá tevő szeretetéről beszél. 7. merítés (záró istentisztelet): a szabadulás ünnepe Gazdagon terített az asztal, bár néhá­nyan nehezményezik, hogy az oltáron nem az úrvacsorái edények, hanem a „merítésekre” emlékeztető színes kő­vedrek állnak a főhelyen... A Duna Televízió által élőben közvetített záró istentisztelet zenei kínálata ezúttal is rendkívül sokszí­nű: mezőberényi rézfúvósok és Szél­rózsa Band, a találkozó ad hoc (Ad Hoc) kórusa, a finn Pekka Simojoki, Et Cetera... A „szószéken” Mesterházy Balázs Szélrózsa-atya. A kánai menyegző (Jn 2,1-11) násznagyához hasonló­an mi is tanúi lehetünk Jézus csodá­inak, ő nekünk is önfeledt örömöt ad - emlékeztet a soproni líceum is­kolalelkésze. Az igehirdetés alapigé­jéről (Fii 4,4-9) szólva így folytat­ja a gondolatot: „Ami tisztességes, igazságos, tiszta, szeretetre méltó, jó hírű, nemes és dicséretes dolgot itt, a Szélrózsán tanultunk, hallot­tunk és láttunk, az hazavihető - és akkor otthon is velünk lesz a békes­ség Istene. Kell ennél több? Ugye, hogy nem!" . ■ Vitális Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom