Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-29 / 30. szám
IO 41 2012. július 29. SZÉLRÓZSA Evangélikus Élet Forradalom az oktatásban? ► „A jelenlegi oktatási rendszernek vége. Gyökeres átalakulásra van szükség” - ezzel kezdte előadását Goda Gyula, aki műszaki, pszichológiai és teológiai végzettséggel jelenleg egy szervezetfejlesztő cég felsővezetésében dolgozik. A programfüzet provokatív előadást ígért a Szélrózsa résztvevőinek, és ez nem is maradt el. Húzd be a függönyt az üvegfalú házban! ► „Isten szeme mindent lát” - mondjuk már a legkisebbeknek is. Az informatika korában azonban egy számítógép segítségével bárki megtudhatja (majdnem) minden titkunkat. A „kukkoló társadalom” veszélyeiről dr. Székely Iván társadalmi informatikussal, a Budapesti Műszaki Egyetem docensével dr. Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa beszélgetett. Színes és izgalmas előadást hallottunk. A fő gondolatokat időnként meghökkentő történetek és illusztrációk tarkították. Megtudhattuk például, hogy Szent László legendáját hogyan lehet férfi- és női beavatástörténetként értelmezni, vagy hogy az agykutatás legújabb eredményeinek mi köze oktatási rendszerünkhöz. Ma „tanközpontú” oktatási rendszerben élünk, ahol a tananyag, a tanár és a tanuló áll a középpontban. A tanár megtanítja a tananyagot a tanulónak. Holott az emberi fejlődésnek olyan fokára jutottunk, amikor az emberi tudás tértől és időtől függetlenül megszerezhető. Egy kattintással a világ összes tudása elérhető bárki számára a világhálón. Miben tud többet tehát, aki kiáll a katedrára? Miben kellene többet tudnia? Az oktatás lényege a változás, de változni csak akkor fog egy ember, ha motivált, és önmagát változtatja. Az ember alapvetően nem lusta, de sok esetben az oktatási rendszer megöli a motiváltságot. Ez a rendszer termeli ki azt a társadalmat, amelyet ma úgy jellemzőnk, hogy válságban van. Ezért a „tanközpontú” oktatást az emberközpontú oktatásnak kellene felváltania, amelyben a teljes ember áll a középpontban. A teljes emberhez pedig alapvetően hozzátartozik a kreativitás, illetve a minőségi kapcsolatok kisebb és nagyobb közösségekben egyaránt. Az intimitás, a hiteles, nyílt, őszinte kommunikáció olyan alapvető értékek, amelyekre az oktatási rendszernek nevelnie kell az embert. Miben áll a mai „válság”? Válaszában az előadó Csányi Vilmos etológust idézte: „Nincs nyersanyag? De van. Nincs ember, aki dolgozzon? De van. Nincs ember, aki elfogyassza, amit megtermeltünk? De van. Akkor miben áll a válság? Egyetlen válasz lehetséges csak: a rendszerben, amit felépítettünk. Ez pedig megváltoztatható. Rajtunk múlik.” Évszázadokkal ezelőtt az egyén a közösségnek volt alávetve. Az individualizmus korában az egyén az önmegvalósítását tekinti elsődlegesnek, a saját érdekeit követi, és gyakran teljes mértékben kivonul a közösségből. Ettől persze szenved, hiszen teremtettségünknél fogva nem tudunk közösség nélkül élni. Erősen felborult ma az egyensúly az egyén és a közösség, a férfi- és a női oldal között. A lélektan nem véletlenül beszél az anima és az animus integrálásáról. Ezeket a kialakult erőteljes egyensúlyzavarokat kellene helyreállítani. Ez az, ami képes lenne a gyökereinél megoldani a válságot és létrehozni egy életteli, egyéneket és közösségeket felvirágoztató társadalmat. ■ Gömböcz Elvira „Az internet nagyon kemény üzlet, ahol a termék sokszor mi magunk vagyunk - tette világossá már a beszélgetés elején dr. Székely Iván. - Egyszerű felhasználóként is ott hagyjuk az ujjlenyomatunkat mindenhol, ezt pedig mások kihasználják.” Az informatikus az elektronikus postaládánkba érkező kéretlen reklámokat még az ártatlanabb eszközök közé sorolja. Volt már azonban példa arra is, hogy - a megrendelő teljes személyiségprofiljának ismeretében - a szolgáltató az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebb, úgynevezett dinamikus árképzést alkalmazott, nem beszélve arról, hogy adataink egy rosszindulatú ember Podmaniczky Szilárd Kisgyermekek emlékiratai című novelláskötete 2011 végén jelent meg. Az ebben található, Halott beszéd című írás vezeti fel a diskurzust; az író maga olvassa fel művét. Egy kisfiú egyes szám első személyben mesél saját autóbalesetéről és halálon túli életéről, melyből lassan, az idő múlásával kilép a gyászoló anya, aki új családot alapít... kezében akár a zsarolás eszközei is lehetnek. Dr. Orosz Gábor Viktor - a teológia oldaláról közelítve - arra hívta fel a hallgatók figyelmét, hogy míg az egyház a bűnbocsánat lehetőségét hirdeti, addig az internet nem felejt. „Régebben az információ lebomlott, mint a szerves anyag a földben. A hagyományos irattárakban is folyamatos volt a selejtezés. Ma azonban a törlés vált drágává, nem a tárolás, így sokkal több információt őrzünk meg az utókornak” - tette hozzá. A nyilvánosságra hozott adatok ráadásul önálló életet élhetnek, például amikor a farsangi jelmezbálban készült fotók a főnönatos, leukémiás gyermekek - és a velük érkező szülők - táborhelye; az egész Dél-Dunántúl hozzájuk tartozik. Szilvia beszél a külső szemmel érthetetlen, zárt rendszerről, mely ezt a világot jellemzi. Az elsőre kissé nyomasztó légkörön túl a sajátos nyelvezetet is meg kell szokni - mondja. Neki ez három hónapba telt. Az első elvesztett gyermek minkünk vagy az állásinterjún kérdező személy asztalára kerülnek. Az evangélikus lelkész úgy látja, hogy a technika egyre inkább megpróbálja a mindenható Istent a „játéktér szélére szorítani”. Ezt a vendég a genetika és az informatika várható, első hallásra a sci-fi irodalomba kívánkozó eredményeivel támasztotta alá. Félő ugyanis, hogy az irányítást stratégák, üzletemberek kívánják megszerezni. Az informatikus szerint megnyugtatóan védekezni ez ellen nem lehet; az egyetlen megoldásnak az etikai irányelvek lefektetése tűnik. Dr. Székely Iván - bár neki magának nincs Facebook-profilja - nem tagadja a közösségi oldalak jelentőségét, és elismeri, hogy napjainkban a társadalmi érintkezés egyik legjellemzőbb terepe a virtuális tér. Ebben az „üvegfalú házban” élve ugyanakkor - intett mindenkit óvatosságra az előadó - minden mozdulat előtt át kell(ene) gondolni, hogy nem lenne-e célszerűbb behúzni azt a bizonyos függönyt. ■ Jenő kigondozó eddig kilenc gyermek Teremtőhöz való visszatérését élte át. Ezért is hangsúlyozza a tapasztalatok fontosságát. Amíg nincs tapasztalat, addig a halállal, illetve a halál fogalmával sincs viszony. Megtanultuk, hogy mindig vissza kell fogni magunkat - állapítja meg, aztán egy cigány család fájdalmát hozza fel ellenpéldaként. Ők a gyermek elvesztésekor ott helyben, a kórházban sírtak, kiabáltak, visítottak. Megélték a gyászt. Érezni lehetett, hogy egy pillanatra megszakad a szív... A lelkigondozó szerint jellemző az emberekre, hogy nem tudnak mit kezdeni azzal, ha környezetükben valakit hasonló tragédia ér, zavarban vannak, képtelenek közeledni, pedig egy őszinte kérdés sokat segíthet a gyászolónak. Falu vagy város? Falu és város! Halálból merítők ► Nem csak könnyű dallamok szólaltak meg a Szélrózsa találkozón. A nehézkedés elkerülhetetlen, ha olyan témával foglalkozunk, mint a halál. Ráadásul a gyermekhalál. „Hogy történhetett ez meg? Hogy hagyhatta Isten, hogy ez megtörténjen?!” - a Kehely sátor szombaton reggel megtelt sóhajokkal. Podmaniczky Szilárd íróval és a pécsi kórház gyermekonkológiai osztályán lelkigondozói szolgálatot végző Némethné Tóth Szilviával beszélgetett - az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány képviseletében - Galambos Ádám. ► Mi a titka annak a kétezer lakosú településnek, amelyet maguk a legkisebbek is a gyermekek királyságának neveznek? És mitől marad élhető a város, nevezetesen a főváros? Ezekre a kérdésekre kereste a választ dr. Virányiné dr. Reichenbach Mónika, a Fejér megyei Pázmánd polgármestere és dr. Schneller István, Budapest nyugalmazott főépítésze, aki nem mellékesen a közelmúltban az Evangélikus Hittudományi Egyetem mesterképzés szakán írt dolgozatot a szakrális építészetből. A Szélrózsa Kehely sátrában tartott beszélgetést Szabó B. András pestújhelyi lelkész vezette. Minden különösebb szociológiai kutatás nélkül megállapítható: Pázmándon szeretnek élni az emberek. A község életképességét jól mutatja, hogy húsznál is több civil szervezet működik, a gyerekek számára egész nyáron táborokat szerveznek, és folyamatosan érkeznek betelepülők a faluba. A település megítélése szempontjából természetesen - és ezt a polgármester asszony is elismerte - kedvező földrajzi elhelyezkedése (Budapest, illetve a Velencei-tó közelsége) sem mellékes. Budapestről szólva dr. Schneller István rámutatott, hogy a városnak már a bibliai időkben is kettős arca volt: egyrészt zajos, büdös a környezet, ugyanakkor van egy „mennyei” oldala is, hiszen a kulturális élet és az ünnepek központja. A nyugalmazott főépítész álláspontja szerint ki kell mondani: „A világot, így a városainkat is tönkretette a globalizált kapitalizmus.” Példaként említette, hogy Budapesten húsz év alatt közel hetven sportpályát értékesítettek építési telekként... Reichenbach Mónika polgármesterként épít és számít a civilekre, elkészítette a település értéktérképét, és utcabizalmi hálózat segítségével gyűjti be a lakossági igényeket. A településfejlesztés során a nonprofit szektor képviselőinek bevonását az építész is fontosnak és Nyugat-Európában bevett, jól működő gyakorlatnak tartja. A moderátor kérdésére Schneller István elmondta, hogy az egyházak társadalmi szerepének csökkenésével párhuzamosan a templomok kiemelt építészeti szerepe is kisebb lett; úgy fogalmazott: „Nem azt mondjuk, hogy a Nagytemplomnál fordulj balra, hanem hogy a Tescónál kanyarodj jobbra!” Ugyanakkor az értékteremtésben és -megőrzésben éppen ezért hiánypótló szerepet töltenek be az egyházak. Arra a kérdésre, hogy vajon a város vagy a falu-e az élhetőbb, lényegében mindkét vendég azt a választ adta, hogy a két településtípus nem játszható ki egymás ellen. Megfelelő szimbiózis esetén egymást erősíthetik a városok és a környezetükben lévő falvak. ■ L. J. Cs. Az énelbeszélés lehetőséget ad humoros közbeékelésekre, ilyen például, ahogy a kisfiú anyja frizurájáról elmélkedik: „göndör hajából kifeküdte a kanyart”. Az író később elárulja: a hitelesség kedvéért választotta ezt a formát, no meg persze a játéktér is nagyobb ezáltal. A Döglött kutyával őrzött terület című novelláskötetében a férfi- és női aspektussal már eljátszott. Kíváncsi lett a gyermeki lélekre is... Podmaniczky Szilárd elmondja: valamiféleképp maga is meghal minden novella írásakor. A 20. század első felében indult törekvések eredményeképpen a halál már nem, a meghalás azonban még mindig tabutéma - állítja Némethné Tóth Szilvia, aki fontosnak tartja hangsúlyozni: a gyermekonkológia az életről szól! Az osztály, ahol szolgál, dagaden szava, mozdulata belévésődött, soha sem fogja elfelejteni; ma már talán könnyebb az elengedés... Hogy mit jelent meghalni? Podmaniczky Szilárd az idővel való viszonyra futtatja ki válaszát. A halál a művészetben egészen más funkcióval bír, mint - mondjuk - a médiában. Nem hírértéke, hanem drámai tétje van, más fénytörésben láttatja az életet, és ezzel katarzist válthat ki a befogadóból. Az író figyelemre méltónak tartja, hogy az írók életműve általában haláluk után érdekes. Az irodalomtörténet akkor tudja elhelyezni, akkor tud munkáival mit kezdeni, ha az illető már meghalt. Efféle paradoxonokat feszeget Némethné Tóth Szilvia is. A halál egyik lehetséges értelmezése az, hogy az élet megy tovább - nélkülem... A lel-Hogy ő beszél-e nekik Istenről? Sokan kérdezik tőle. De mint mondja: „Az nagy tapintatlanság volna. Nem az a dolgom, hogy beszéljek.” Mindenféle bekebelező szándék nélkül kell jelen lennie - állítja. Feladata, hogy higgye, Isten is a szobában van... és hogy a halál vissza-, illetve hazatérés... Két eltérő megközelítésmód, mégis egybecsengő válaszok: az egyik, aki a szavakhoz menekül, s a másik, aki a szótlanságot választja. A halál természetének feltárásához mindkét út elégtelennek bizonyul, de az élet értéséhez, értékeléséhez mindkét út célravezető lehet, és ennek átadásából az ilyen fajsúlyos témákkal keveset foglalkozó, a halállal barátkozásra még nem kényszerülő is sok új gondolatot meríthet. ■ - kinyik -
