Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-16 / 37. szám
6 -m 2012. szeptember 16. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Egy „művészmagánbolygó” alkotásai a Bélyegmúzeumban Kedves baráttól, távol élő ismerőstől levelet kapni mindig nagyon jó dolog. Egyre kevesebbszer vehetünk a kezünkbe klasszikus, postai úton érkezett üzenetet, amikor is kíváncsian nyitjuk a borítékot, majd izgatottan húzzuk ki belőle a levelet - vajon mi állhat benne? A múlt század hatvanas éveiben kezdett kialakulni egy új művészeti irányzat, az úgynevezett mail art. Ez nem is annyira az írott tartalomra helyezte a hangsúlyt, mint inkább - ahogy a neve is mutatja - művészetté fejlesztette a külcsínt. Kötetlen technika- és anyaghasználat mellett szabadjára engedte a készítő és egyben levélfeladó fantáziáját a legkülönfélébb témákban. A második világháború után az elzártságban élő keleti blokk modern művészeinek sokszor ez volt az egyetlen lehetőségük a széles világgal megismertetni nevüket, a nyugati alkotótársakkal művészetről, politikai és társadalmi kérdésekről a maguk nyelvén véleményt cserélni. A mailartisták nemzetközi címlistán keresztül vehetik fel egymással a kapcsolatot. Azonban nemcsak hagyományos vagy épp drótpostán küldik egymásnak az egyedi tervezésű és sa- 3 ját készítésű lapokat, borítékokat vagy 7 kártyákat, hanem rendszeresen talál£ koznak személyesen is a világ különbö-8 ző pontjain. Ezek az alkalmak számos £ esetben kiállításhoz is kapcsolódnak. sí < A budapesti Bélyegmúzeum vezetője, Nikodém Gabriella és lelkes munkatársai - élükön Csete Mónika, a kiállítás kurátora - a világ egyik legnagyobb bélyegmúzeumának gyűjteményét jelentős mértékben gyarapították, amikor idén tavasszal egy felhívást tettek közzé a mail art hívei között. Ember és természet, ember és technika témában és címmel invitálták alkotásra a vállalkozó kedvű tagokat. A beérkezett művekből nyáron nyílt meg az azonos című kiállítás a Bélyegmúzeum kiállítóhelyiségében. Ezzel egy időben a legismertebb magyar mailartista, Torma Cauli László is kiállított itt. Augusztus 31-e óta ez utóbbi kamarakiállítás helyén Susannia a múzeumba megy címmel Susanna Lakner munkáiból és gyűjteményeiből tekinthető meg egy válogatás. A Németországban élő mailartista, pecsétmetsző - eredetileg tipográfus - művész kollázsok művészkönyveket készít, ezenkívül a 22 című nemzetközi kollektív magazin alapító szerkeszBaloldalt Nikodém Gabriella múzeumigazgató és Zsubori Ervin, a kiállítás megnyitója, a kép jobb szélén a kiállító művész, Susanna Lakner tője. Mindezt az alkotói magánbolygóján, az úgynevezett Planet Susannián teszi. Innen küldött szét például egy általa készített alaplapot, amely a tengerparton két fürdőruhás hölgyet ábrázol, és a következő üzenet áll rajta: Egészítsd ki, és küldd vissza! S hogy miként sikerült az akció? A VII. kerületi Hársfa utca 47. szám alatti Bélyegmúzeumban ez is megtekinthető. Aki szereti a játékos, de ugyanakkor elgondolkodtató művészeti alkotásokat, feltétlen látogasson el az október végéig nyitva tartó két kiállításra. ■ Boda Zsuzsa Az Ember és természet, ember és technika és a Susannia a múzeumba megy című kiállítások a Bélyegmúzeumban láthatók október 16-ig. Cím: Budapest VII. kér., Hársfa u. 47. Nyitva tartás: hétfő kivételével mindennap 10-18 óra között. A Bélyegmúzeum evangélikus vezetőjével, Nikodém Gabriellával készített interjúnk az Evangélikus Élet 2011. július 31-i lapszámában olvasható a www.evangelikuselet.hu honlap archívumában. »TÖLTSE BE DICSŐSÉGE AZ EGÉSZ FÖLDET!« (ZSOLT 72,19) Ez itt a megismerés helye... avagy van-e élet a reklámon túl? ^ Ahhoz, hogy egy szakma törvényszerűségeit laikusként is átlássuk, hogy ne az legyen az érzésünk, hogy kiszolgáltatottjai, akár bábjai vagyunk egy kaotikus létezésnek, igen hasznos, ha az adott szakma - jelen esetben a reklám vagy marketingkommunikáció - mestereitől kérünk útmutatást. Braun Róbert, a Braun & Partners marketingstratégiai tanácsadó ügynökség vezetője budai irodájában fogad. Noha elmondása szerint: A marketingkommunikáció alapkontextusa a zaj, interjúnkat - kérésemre - néhány perces csendmeditációval kezdjük. A némaság percei alatt - szorongásomat legyőzni kívánva - felajánlom a készülő interjút Istennek, az ő dicsőségére. Braun Róbert: A marketing az úgynevezett fogyasztói kultúra terméke. A marketingkommunikáció üzenete, hogy mindenkinek lehetősége van részt venni a fogyasztás örömében és persze bánatában... Hívőként viszont tudjuk, hogy az embert megillető tudás - mely isteni kegyelem - és ennek fejlesztése, valamint a megkülönböztetés képessége minden ember saját, egyéni felelőssége. Mint ahogyan meg tudjuk különböztetni az egyház hibáit a Forrás tisztaságától, éppúgy különbséget kell tennünk az anyagvilágba merült tudat kifejeződési eszközének működése és a fogyasztói „szabad” akarat között. Az ember személyes felelőssége minden élethelyzetében vitathatatlan tény! „Tudnunk kell, hogy aki egészen belemerül napjaink külsőségessé vált civilizációjába, az csak nagyon nehezen és csak akkor juthat előre a magasabb világok megismerésében, ha energikusan munkálkodik önmagán. Tisztelet, megbecsülés és alázat, ezek azok a gondolatok, amelyek felemelkedésünket szolgálják.” (R. S.) Könnyű azt mondani, hogy elvetem a fogyasztói társadalom hívságait, miközben feltehetően mindnyájan fogyasztunk. A vallásos ember is fogyasztó, ha csak az éves bibliai útmutatót vásárolja is meg, netán egy híres zarándokhelyet kíván felkeresni. Braun Róbert: A marketingkommunikáció olyan, mint az élet. Nem maga az élet, de olyan... ahhoz hasonló, a mai úgynevezettfogyasztói társadalom tagjainak értékrendjét tükrözi. Mindenki befolyásolni akar, minden márkának az a célja, hogy győzelmet arasson a többi márka fölött. A hívő embernek viszont az a célja, hogy élénk belső életet éljen. Joggal tehetjük fel tehát a kérdést, hogy milyen belső, lelki életet él az átlag magyar tévénéző, aki napi öt óra tizenöt percet ül a készüléke előtt. Vajon ki a felelős lelki életünkért? A műsor készítője vagy az, aki nem tudja lekapcsolni kedvenc sorozatát, és a családi vacsorát is ehhez igazítja? Az istenséget először saját lelkűnkben kell átélni: ez az ember egyéni felelőssége, ebből a nézőpontból figyelve tehát nem a reklámok világát kellene okolnunk... Braun Róbert: A reklám - a marketing egyik eszköze - nem más, mint a szunnyadó márka aktiválásának, vagyis a fogyasztó vásárlásra ösztönzésének az eszköze. Az üzenet befogadására képessé kell válnunk, illetve személyesen kell hozzájárulnunk ahhoz, hogy az üzenet eljusson hozzánk. A marketingkommunikáció természetesen minden eszközt megragad ahhoz, hogy befolyásolja a fogyasztót. A huszonegyedik században - mely a gyorsuló huszadik századdal szemben a lassulást, a globalizációval szemben a lokalizációt hozza - ugyanakkor azok a sikeres márkák és az a sikeres üzenet, mely a társadalmi értékteremtés hármas rendjét képviseli: egyszerre felel meg az anyagi, társadalmi és környezeti értékteremtés szempontjainak. A marketingkommunikáció célja, hogy a fogyasztói döntéseket befolyásolja. Mégpedig úgy, hogy nem elsősorban a tudatos tartományokra hat, hanem gyakran a tudattalant célozza. Ennek érdekében a legerősebb érzelmi impulzusokat tekinti eszközének. Ne lepődjünk meg tehát a szex és az evés párhuzamán... Az ösztönvilág impulzusai mellett éppúgy eszközei lehetnek a marketingkommunikációnak a lelki szükségletek, így a közösségteremtés vagy a közösséghez való tartozás igénye. A hűség például az egyik legfontosabb marketingkommunikációs tényező, ez már egyfajta közösséghez tartozást hordoz magában, mely hosszú távú kapcsolatot indukál. A hűséges fogyasztó a leghasznosabb... Gondoljunk csak a különböző közösségi portálokhoz való tartozás igényére, de gondolhatunk a különböző tárgyakra is, melyek birtoklása státusszimbólum, azaz szintén a közösséghez való tartozás igényét elégítik ki. E mögött természetesen lehet álságos szándék is, például a hamisított órák vagy táskák viselése, mely hamis identitást eredményez. A lényeg itt is az a késztetés, illetve annak az igénynek a kihasználása, hogy egy bizonyos árucikk birtoklása szimbolikusan már odaköt egy közösséghez, közösségi érzést okoz. Braun Róbert elmondja: A marketingkommunikáció alapkontextusa a zaj. A hatások kívülről érkeznek befelé, mindenki mindenkit befolyásolni akar. Az adott üzenet célja, hogy egyre szélesebb rétegeken tudjon uralkodni az adott márka. A márkák ma már nem csupán identitásokat, hanem közösségeket építenek: használóik, fogyasztóik nem csupán nemzetek, de más, úgynevezett „elképzelt közösségek” - a márkák teremtette közösségek - tagjaivá is válhatnak. A nyitott társadalom lehetőséget teremt, hogy identitásunk végtelenül bővíthető legyen, végtelen mennyiségű - részben márkák kínálta - identitást birtokolva... A marketingkommunikáció tehát kiteljesedést kínál, nem korlátozást. Tudnunk kell azonban, hogy a sok, a végtelen lehetőségek tárházának tudata - hogy akár mindent birtokolhatunk, mindenhol ott lehetünk - zavarodottságot, az itt és most érzés elvesztését okozhatja. Kiutat jelenthet a csend, mely a befeléfordulás elengedhetetlen eszköze. „A csendből nézve” tehát a marketing kommunikációs szemlélet a mélyen az anyagvilágba merült tudat megnyilvánulása. A lényeg az, hogy a nyereségoptimalizálás érdekében feltárják a fogyasztó tudatos és tudattalan motivációit. Braun Róbert: A hit kérdéskörénél külön kell megvizsgálnunk a marketingkommunikációt és a marketingkommunikátort, azaz a személyiséget, aki a folyamat mögött áll, aki irányít. A kommunikátor akkor hiteles, ha az általa útjára engedett üzenetet személyes életével példázza, illetve a szándéka szerint jó... De mit jelent ez a jó szándék? Braun Róbert: A marketingkommunikációt, mely a fogyasztó befolyásolásának rendkívül erős eszköze, csak és kizárólag jó célra szabad felhasználni. Ehhez pedig szükséges a kommunikátor őszinte hite és személyes meggyőződése. Hiteles személyiség nélkül ugyanis hiteltelenné válik az üzenet. Ezért is hívja fel a figyelmet interjúnk végén arra a nagyon fontos tényre, hogy a modern világban utat kereső ember személyes felelőssége nemcsak abban áll, hogy este, lefekvéskor úgy érezze, „szabad akaratából” vásárolt, hanem, hogy a hétköznapi életben, a „zajban” felvértekezzék. Meg kell teremteni magunknak azokat a helyeket, tereket, azt a kulturális közeget, ahol meg tudunk pihenni, ahol önmagunk lehetünk, ahol identitásunk erősödhet, ahol útmutatót találunk. Legyen az a templom, a család, a munka... vagy bármilyen más, pozitív töltetű, fókuszált tevékenység. Beszélgetésünk alatt Braun Róbert azt is elárulja, hogy két kisgyermeke van, és így a telefonja - ha gyermekei nincsenek vele - mindig be van kapcsolva, hogy a család számára elérhető legyen. Zsidó származású, s noha nem tartja magát vallásosnak - éppúgy, mint sok keresztény - jár templomba is. Hisz a közösségben és a hagyományban. Itt erősödhet az identitás - mondja Braun Róbert. Ennek az identitásnak súlyos és fájdalmas része, hogy a magyarországi zsidóüldözés a Braun családot sem kímélte. Apai nagyapjának öt testvére és azok családjai váltak a koncentrációs táborok áldozataivá. Súlyos örökség Braun Róbert számára az azonos nevet viselő, tízévesen Auschwitzban meghalt unokabátyjára való emlékezés is. Mégis - vagy talán éppen ezért - kiemelkedően fontos számára az a hittel telített meggyőződés, hogy bármilyen pozíciót is tölt be az ember az anyagvilágban, elsődleges feladata - a folyamatos önegyeztetésen és önvizsgálaton túl - az embertársai iránt érzett felelősség. ■ BükyAnna
