Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-11-18 / 46. szám
„Ha mi nem őrizzük, ápoljuk és adjuk tovább a ránk bízott lutheránus zenei értékeket, kitől fogják örökölni az utánunk jövő nemzedékek az evangélikus szellemet?” Luther a muzsikáról !► 9. oldal „Az előítéletek kifordult logikáját is ismerjük. Ilyen esetekben attól fagy le a párbeszéd, hogy nem a témára, hanem az előre megítélt emberre terelődik a szó.” A kommunikáció útvesztői !► 3. oldal „A televíziósok tamáskodó mosolyára lehúzta ujjáról a gyűrűt, s megnézhettük a belevésett írást, amely bizonyította eredetét: Card. Josephus Mindszenty." Mindszenty gyűrűje Afrikában !► 7. oldal Lutherbrodt és konfirmáció !► 4. oldal Bicska !► 11. oldal Tehetségek - őszintén !► 5• oldal Nyomokból olvasó oldalak !► 15. oldal Celeblét helyett keresztény evangélizáció !► 8. oldal Reménység az ítéletben !► 2. oldal „Verbum et sacramentum” Huszár Gál öröksége - konferencia az EHE-n A hit titka ► Mit tett Huszár Gál a protestantizmus ügyéért? Miért kellett mindig mindenhonnan menekülnie? Bottá István róla írt monográfiája óta milyen kérdések foglalkoztatják a kutatókat személyével és munkásságával kapcsolatban? A magyar tudomány ünnepén, november 7-én konferenciával emlékeztek meg az ötszáz éve született prédikátorról, énekeskönyv-szerkesztőről, nyomdászról. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) és a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara közös szervezésében zajlott tanácskozásnak a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma, illetve egyházunk reformációi emlékbizottsága volt a védnöke, a helyszíne pedig teológiánk díszterme. A rendezvény nyitányaként Finta Gergely vezényletével az egyetem liturgikus énekkara Huszár Gál énekeskönyvéből szólaltatott meg egy himnuszt és zsoltárokat. A megjelenteket Huszár Pál református főgondnok, a zsinat világi elnöke, illetve Fabiny Tamás evangélikus püspök, a reformációi emlékbizottság elnöke köszöntötte. Az előbbi hangsúlyozta: Huszár Gál nemcsak a nyomdászatban volt úttörő, hanem a gyülekezeti énekek jelentőségének felismerésében is, melyek nem a magaskultúra, hanem a közösség építésére hivatottak. A„Gutenbergtől a Google-ig” ívet érzékeltetve Fabiny püspök egy meglepetéskisfilmmel érkezett. A Nagy László által szerkesztett régi filmben először id. Fabiny Tibor egyháztörténész-professzor szólalt meg, majd Bottá István egyháztörténész-lelkész beszélt Huszár Gál életéről és a róla írt monográfia megszületésének körülményeiről (a kötet Huszár Gál élete, művei és kora [15127-1575] címmel jelent meg 1991-ben az MTA Irodalomtudományi Intézetének Humanizmus és reformáció sorozatában). Bottá István könyvéről részletesen a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának professzorától, Szabó Andrástól hallhattak a résztvevők. Egykor maga lektorálta a kötetet, levelezésben állt mind szerzőjével, mind szerkesztőjével, Klaniczay Tiborral. Az előadás kitért Bottá István levéltári kutatásaira, a könyv elő- és utóéletére, fogadtatására, többszöri átdolgozására. Szabó professzor hangsúlyozta, hogy Huszár Gál működési területén felekezetileg még nem vált szét a protestantizmus, ezért életműve az evangélikusok és reformátusok közös örökségéhez tartozik. Huszár Gál 1560-1561-ben és 1574- ben kiadott két énekeskönyvének szertartási énekeit vizsgálta - bizonyos zenetörténeti előképzettséget feltételező - előadásában a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Ferenczi Ilona. Két Mária-antifonát emelt ki, hozzátéve, hogy protestáns használatban ezek krisztocentrikus értelművé váltak. Az ének után az imádság került középpontba Fekete Csaba előadásában. A Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár osztályvezető szakreferense arról beszélt, hogy véleménye szerint Huszár Gál nem fordított zsoltárokat, viszont két énekeskönyvének imádságai - melyek egy részét fia, Huszár Dávid 1577-ben újra kiadta - figyelemre méltóak. A prózaritmus által tagolt, teológiailag és nyelvileg igényes imádságokat ma is elmondhatjuk. Különleges élmény volt a régi helyesírással, cirkalmas betűkkel írt fohászokat a kivetítőn olvasni. Huszár nyomdászi tevékenységét Bánfi Szilvia, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa ismertette. Óvártól Kassán, Debrecenen, Komjátin át egészen Pápáig követhették a jelenlévők a katolikusok által többszörösen kitagadott és üldözött könyvnyomtatónak és nyomdájának az útját. Az előadó egyik későbbi hozzászólásában hangsúlyozta, hogy Huszár Gál elsősorban lelkész volt, nem pedig mesterember. Jan-Andrea Bernhard svájci egyháztörténész - elismerésre méltóan megküzdve nyelvünkkel - sok érdekességet osztott meg a hallgatósággal a magyar protestánsok és Heinrich Buliinger svájci reformátor kapcsolatát illetően. Buliinger 1551-ben, a bécsi magyar kancellária titkárának, Fejérthóy Jánosnak a kérésére vallási tanító levelet intézett a magyar eklézsiákhoz és pásztoraikhoz. A kéziratos formában terjedő levelet ugyanabban az évben, 1559-ben adta ki Óváron Huszár Gál, Kolozsváron pedig Heltai Gáspár (Brevis ac pia institutio..., illetve Libellus epistolaris...). Mint Bernhard rávilágított, valószínűleg az eltérő teológiai álláspontok miatt történhetett meg, hogy e tanító levélnek az úrvacsora kérdéséről szóló mondatai más tartalommal jelentek meg a Huszár-féle kiadásban, mint az eredeti kéziratban. Bottá István kutatásai szerint egyébként Huszár Gál a Bullingerrel való kapcsolata ellenére következetesen a reformáció lutheri ágának híve volt. A konferenciát ifi. Hafenscher Károly előadása zárta. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen protestáns liturgikát oktató evangélikus lelkész, egyházzenész Huszár Gál agendatörténeti helyét mutatta be az 1574-es énekeskönyv alapján. Ez a gyűjtemény példaértékű liturgikus gazdagságot és egészséges egyensúlyt teremtett a protestáns egyházakban: megtartotta a meglévőt, és egyben irányt mutatott a reformációi megújuláshoz - foglalta össze az előadó. Az előadások után a közönség is aktívan bekapcsolódott a konferenciába: Ferenczi Ilona vezetésével elénekelte az 1574-es graduál-énekeskönyvben található Te Deumot. Huszár Gál működéséről Tóth Károly István evangélikus lelkész, doktorandusz plakátot készített, amelyet nemcsak a konferencia résztvevői tanulmányozhattak, hanem a jövőben a teológia hallgatóit is segítheti a gazdag életút megismerésében. ■ Kinyik Anita ■ Ribár János Könnyű annak, aki hisz, mert rózsaszínűnek láthatja ezt a szürke, sokszor fekete világot - mondta egy több doktorátussal bíró, kedves, középkorú férfiú. Ez a mondat indította el bennem a következő gondolatsort. Igen, egyrészt könnyű hinni, mert természetes adottságunk, másrészt pedig közismertek a nagy hitbeli krízisek. Kíséreljünk meg hát egy szerény, a jelenség lényegéhez közelebb segítő rendet kiformálni a magunk számára e kérdésben. A hitnek különféle dimenziói vannak. Lélektani jelenség (kutatható), de filozófiai jelenség is egyúttal. És létezik a „hitnek” az a változata, amelyet a Szentlélek Istentől kapunk Jézus Krisztus által. Ez a teológiai vagy biblikus eredetű hit. Görögülpisztisz, latinulfiducia a megfelelő szava; ezeket ugyan a hit szóval fordítjuk magyarra, de minden teológus igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy ebben az esetben elsősorban két személy közötti bizalmas kapcsolatot jelent. Az egyik fél megbízik a másikban. Ennek a hitnek az a különlegessége, hogy nem két egyenlő partnerről van szó, hanem az egyik a felséges és mindenható Isten, a másik pedig az esendő, bűnös, életébe belebonyolódott, bajban levő ember, aki élete fájdalmas útkereszteződéseiben keresi a kiutat. S ezt a bajban levő embert szólítja meg a mindenható Isten Jézus Krisztus által, hogy bízzon benne. Ő felülről rálát az elrontott életre, ő tudja a jó irányt, és kész is segíteni. Akarod-e? A hit lélektani jelenség is, ez igaz. Lélekgyógyászok is leírták tudós könyveikben, és mint lélektani jelenséget így fordították magyarra: ősbizalom. Úgy kell a szülőknek gyermeküket a világba bevezetni, hogy bontakozó lényükben kialakuljon a lét megnyilvánulásaival kapcsolatosan egy alapvető bizalom, szorongás- és félelemmentes viszonyulás (Erik Erikson, Erich Fromm stb.). Különös, de a lélektan területén is felbukkan a hit kognitív (megismerő) funkciójának felismerése. Van, aki azt állítja, hogy ha sikerült a nevelés során a gyermeket, a fiatalt meggyőzni arról, hogy milyen ragyogó, felemelő értelme van az életnek, az ő életének, sőt az élete minden részletének, akkor ez is jelentős mértékben járul hozzá az értelmes ősbizalom megszületéséhez. Jobban tudja az ember megharcolni a személyes csatáit (Viktor Franki). Még különösebb, de valamiféle tudományelméleti vakfolt miatt nem is gondolunk rá, hogy a filozófia - de a matematika is - ugyancsak erre a kognitív hitre, ősbizalomra építi a maga rendszereit, mert axiómákból indul ki. Ha pedig megnézzük az axióma fogalmát, arra döbbenünk rá, hogy egy olyan gondolkodásbeli kiindulási pontról van szó, amelyet egyszerűen senkinek sem illik kétségbe vonnia, azaz feltétel nélküli bizalommal kell elfogadni. Csak azért, mert axióma. Azaz hinni kell benne. Eddig is az ember lelkének világában mozogtunk, azon a talajon, amelyre egyszer csak megérkezik a felső érintés, amikor a Szentlélek A Szentlélek úgy használja fel az emberi lélek alkotott valóságát, mint a magvető a talaj magfogadó képességét. Isten titokzatos ajándéka belekerül a lelkűnkbe, életünkbe, és kimondjuk, hogy Jézus Krisztus a mi Megváltónk, Üdvözítőnk, és minden tekintetben rá hagyatkozunk. A Szentlélek úgy használja fel az emberi lélek alkotott valóságát, mint a magvető a talaj magfogadó képességét. Rácsodálkozhatunk, hogy a magvető - ókori vagy modern - elszórja a vetőmagot, elboronálja a talajt, és ha van érzéke a létezés és termékenység misztériumához, akkor kalaplevéve megáll a bevetett föld egy sarkán, az égre tekint, és kéri, várja az áldást teljes ősbizalommal, azaz határtalanul reménykedve. A Szentlélek műve Krisztus ígérete szerint, hogy világszerte magvetők (misszionáriusok, lelkészek, Krisztus követői stb.) jelenjenek meg, és gazdag nagyvonalúsággal szórják a szent igét, a mennyei vetőmagot az emberi lélek talajába. S az emberi léleknek van igemag-befogadó képessége, még akkor is, ha ez a képesség ugyanúgy passzív, mint a jó magyar fekete föld vetőmag-befogadó képessége. A teremtő Isten nagyvonalúsága, hogy küzdelemre teremtette az embert, úgy, hogy még a hitéért is küzdenie kell. Az Isten kérése: ne keményítsétek meg szíveteket (Zsid 3,15). S ez küzdelem a részünkről. Ismerjük el: csodálatos jelenség az emberi lélek hitkészsége, hitadottsága, hiszen erre épülnek a híres placebokísérletek (a hatóanyag nélküli álgyógyszer kifejti a hatását, vagy esetleg bizonyos hatóanyag megfelelő pszichés ráhatással képes az ellentétes folyamat kiváltására). S az is a hit magasabb rendű értékére utal, hogy a filozófia, matematika sem tud meglenni nélküle. De egy egészen másféle világ tárul ki előttünk, amikor a Szentlélek Isten juttatja lényünk valóságáig a teremtő, megváltó, megújító szót, az igét. Ezt a folyamatot, történést már nem a lélektan írhatja le, hanem egyszerűen azt mondhatjuk, hogy felülről jött, azaz újjászületés történt (Jn 3,7) egy emberi lélekben, életben. Amikor sok ilyen ember találkozik, és közösséget alkot, annak már egészen más és új dimenziói vannak. A szerző nyugalmazott evangélikus esperes
