Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-23 / 51-52. szám
Evangélikus Élet élő víz 2012. december 23-30. »- 11 Karácsonyi jegyzetlapok ♦ ♦ Üzenet Advent. Az első vasárnap mély csendje. Nemrég fejeztük be a fenyőkoszorút, szép és egyszerű. A várakozás perceit megtöri a hirtelen jött hóesés. Mint fölszakadt égi dunnából, sűrű pelyhekben hull a hó. Az ezüst láng az ablak felé hajladozik, talán versenyre kel a kavargó széllel. „Isten és teremtés, Isten és ember viszonyának - írja Pilinszky -, jelentésének, realitásának erre az új, vadonatúj megélésére szóló meghívás számunkra az adventi időszak. Olyan hajnal, melynek napja emberi és teremtményi sorsunk legbensőbb magjában kel fel, de épp bensőségességével képes értelmet adni az időnek.” A mindenség, amely eddig a titkok nyelvén beszélt, ezentúl a szeretet meleg szavával szól. És örök ösvényre hív bennünket, hogy eljussunk a lélek békéjéhez. * * # Karácsony. Jézus megszületése. Szent pillanat: Isten Fiának emberré válása, szeretetének szétáramlása a nagyvilágban. A betlehemi istálló feletti csillag azt mutatja, hogy lent, a földön valami fontos történt. Lobogtatja ezüst fényét, hogy lássuk mi is a csodát. A kis Jézus fekszik a jászolban, fekhelye hűs szalma, párnája édesanyja karja, kopott szőrű ökör és lógó fülű szamár melengeti leheletével. Pásztorok topognak az ajtó előtt, az egyik halkan énekelni kezd... * * * Jézus születése. Ghirlandaio képét nézem, a szebbnél szebb ábrázolások közül is kitűnik egyszerűségével, finom szövésű vonalaival. A térdeplő Mária arcát általragyogja az öröm, a kisded szendergő mosollyal fekszik. Most veszem észre, ahogy közelebb hajolok az albumhoz: az ökör és a szamár beszélget. Szinte hallom a szavakat a beszűrődő hajnali fényben: „Nem látod, didereg a csöppség - mondja a csavaros szarvú ökör. -Gyere, szuszogjunk rá, hátha fölmelegszik!” És oldalba böki kicsit lassú felfogású barátját. * * * A fölismerés igaza. Az angyal csak kijelenti Jézus születését. Nem mondja ki, nem magyarázza. „A pásztorok elmennek - írta Ritoók Zsigmond professzor -, és értelmezik a jelet.” Az emberek nem kísérték figyelemmel a betlehemi gyermek sorsát. Jézus nyilvános fellépéséig alig tudtak létezéséről. Régóta foglalkoztat ez a kiszakadt idő: a nappali fényességgel betöltött éjszaka. Mi történt? Valaki közel hajolt a bölcsőhöz? A botjára támaszkodó, csillagtitkokat értő öreg bizonyára tudta: Messiás született! * * * Litea könyvesbolt. Aki szép és ritka ajándékot akar adni karácsonyra, keresse föl a budai üvegpagodát. Ha szerencséje van, a nagyszívű könyves asszonnyal, Bakó Annamáriával is találkozhat. Biztos talál valami különös kötetet, s mellé jó szavakkal is elhalmozzák. „Nekem csodálatos emlék a csendes zalai falu, Bánokszentgyörgy - emlékezik. - Apám körzeti orvos volt, anyám irodalomtanárnő.” És idézi a téli estéken összejáró asszonyokat, unitárius hitét, imádságát. Mindig megköszöni Istennek, hogy két szép, egészséges gyermeket adott neki, és van két tündér unokája is... „Régen fehér karácsonyok voltak - folytatja csendesen -, szikrázó hó, csikorgó hideg. Nekünk, idősebbeknek ez az idilli ünnep adatott, amit már csak mesekönyv-illusztrációkon lát az ember. A misztérium, hál’ Istennek, megmaradt. És kell is, hogy szeretettel magunkba tudjuk fogadni Jézust. Fel tudjuk fogni: Jézus születésével és eljövetelével valóban megváltásban van részünk.” # # * Ruszwurm. Az ország leghíresebb cukrászdájának volt tulajdonosát, Lili nénit fedezem föl. Fiatalosan mozog, kedvesen, szelíden beszél kilencvenedik születésnapjáról! És a régi karácsonyokról. „Már novemberben elkezdődött a munka - mondja mosolyogva -: a bonbonok, a szaloncukrok készítése és csomagolása. Karácsonykor sült a sok bejgli, diós és mákos, ami gyorsan el is fogyott. Újévkor készítettük a grillázsmalacot, ezüst cukorkaszemekkel várta a vendégeket.” Azután a meghitt vacsorákat említi, a rántott halat, a krumplisalátát sok hagymával. „Gyönyörűek ezek az összejövetelek - komorodik el az arca -, de a régi, fájó esték is eszembe jutnak. A háború, amikor az óvóhelyre lementünk, és égett a karácsonyfa.” A többi az mind szép volt. Az unokák arcát figyeli, hallgatja a kedves szavakat. Ilyen boldog, békességes estéket kíván mindenkinek - az egész esztendőre. Gyerekkori karácsonyeste. Emlékeimet a négyéves fiúcska mondja: de szép volt a betlehemesek házról házra járó csapata, a délutáni gyémánt hóesés, a vásárhelyi kis evangélikus templom istentisztelete! A kisded Jézus születésével hitem is világra szökkent, és nem múló élménnyé magasztosult. Ehhez persze apám háborúban megszenvedett istenszeretete is kellett, anyám sugárzó vallásossága. Hányszor elmondta: mindannyiunk útján ott a világító csillag, minden imádságban ott van a mi kérésünk. Karácsony és a jeles napok közös ünneplése nemcsak az egyes embert, de az egész nemzetet gazdagítja. Csak ki kell nyújtanunk a kezünket a testvérkezek felé. Igaz, egyre kevesebb a válasz elvilágiasodott életünkben, de keresnünk kell, tenni és adni szüntelenül a karácsonyi születés fölragyogó csodájában. Szeretetvendégség. Szegedi evangélikusok között. ítéletidőben, hiszen a kis templom déli harangszava után hullani kezdett a hó. Azután dőlt, szakadt az örvényes szélben. Órák alatt annyi leesett, mint máskor heteken át. Mégis jöttek az emberek, az asszonyok kezében becsomagolt finomságok: különleges, ízes sütemények. És ifj. Cserháti Sándor lelkész uram töltötte a forró teát, hogy fölmelegedjünk. Imádság, zsoltáros ének után fölolvastam istenes kötetemből. Nehéz volt válaszolnom a kérdésekre, mert szüntelenül egy kedves, fiatal párt figyeltem. Gyermeket vártak. A férfi keze mosolyos felesége keze fölött; együtt szinte betakarták óvón a kismama hasában szendergő magzatot. Ilyen gyönyörű, féltő mozdulatot régen láttam. Talán egymásba fonódó ujjaik vitték az üzenetet: „Maradj még, ne siess! Néhány nap, és itt a szenteste!” Két óra után indultak haza, de sokan maradtak még és beszélgettek. Azután búcsúzkodtunk, mondogattuk szeretettel: „Boldog karácsonyt! Istentől áldott új esztendőt!” Karácsonyi vers. Meggyújtom az utolsó gyertyát. Könyveket veszek elő, kedves költőimet keresem. Adyval kezdem most is, azután Babits következik, a magányos Juhász Gyula, Áprily Lajos. Fölzeng Weöres Sándor: „Ó fényességes / ó békességes / ó dicsőséges / karácsony.” Rónay György, Pilinszky János, Nagy László... Keveset idézik, én magam is sokszor feledem az erdélyi Kányádi Sándort. Isten háta mögött című versében a panasz és a remény szavai váltakoznak: „üres az istálló s a jászol / idén se lesz nálunk karácsony / hiába vártok / nem jönnek a három királyok // sok dolga van a teremtőnek / mindenkivel ő sem törődhet / messzi csillag / mindenüvé nem világíthat // megértjük persze mit tehetnénk / de olyan sötétek az esték / s a szeretetnek / hiánya nagyon dideregtet // előrelátó vagy de mégis / nézz uram a hátad mögé is / ott is lakoznak / s örülnének a mosolyodnak”. ■ Fenyvesi Félix Lajos Már majdnem minden betűt megtanultak. Szeretett az iskolában lenni. Jobban szeretett, mint régi, szakadt ruhákban anyával kiülni a lépcsőre és szomorúan nézni a mellettük, felettük elhaladó nénikre és bácsikra. Most már hideg is volt, így mindig örömmel szaladgált egy kicsit, ha lehetett, és nézte a nagy, fényes kirakatokat, az önműködő ajtón (nagymama úgy mondta: ótómata) ki- és beözönlő embereket, kerülgette az árusok bódéit, és bele-beleszagolt a sült gesztenyés, szagos szappanos, mézeskalács-illatos levegőbe. Anya nem szerette, ha ott bámészkodik, mindig azt mondta: „Ott minden drága, nekünk az nem való. Gyere, te leány, onnét’.’ Régen kipróbálta már, hogy tud az ablakra is rajzolni. Csak oda kell lehelni, és az ujjával mindent le lehet rajzolni, mintha rajzlap meg ceruza lenne. Rajzolt hát az ajtó mellé, ahol olyan sokan jönnek-mennek, mindenfélét. Fenyőfát, hóesést; szarvast is próbált, de az nem nagyon sikerült. Rajzolt még csillagot is, olyat, aminekfarka van (a nagyi azt mondta hogy az az üstökös), meg angyalt, kettőt is. Végül, hogy az emberek tudják, miért van ott a rajz, és örüljenek, ákombákom betűivel aláírta: boldog karácsonyt! ■ K.I. HETI UTRAVALO „Örüljetek az Úrban mindenkor! ismét mondom: örüljetek. Az Úr közel!” (Fii 4,4-5) Advent 4. - egyben karácsony - hetében az Útmutató reggeli, ünnepi s heti igéi emberszerető Istenünk közénk jövetelének örömhírét közük: érkezik a Megváltó - örvendezzetek! „Lelkünk sóvárogva várja az Urat, mert őbenne örül a mi szívünk.” (Zsolt 33,20.21; LK) „A Seregeknek Ura, ő a dicsőség Királya.” (GyLK 685) Mária így énekel: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt...” (Lk 1,46-47; lásd EÉ 38) Örömünk alapja az Úr közelsége: „.. .Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, megfogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban’.’ (Fii 4,7) Szenteste Isten elküldte Fiát, s „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11). Máté tömören tudósít a prófécia közeli beteljesedéséről, s az Úr angyalát idézi: „József, Dávid fia..., [Mária] Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből’.’ (Mt 1,20.21) Benne velünk az Isten! „Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk.. ’.’ (Róm 1,4) Isten szeretetének ünnepén „az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét” (Jn 1,14); a testté lett Igében Üdvözítő született ma nektek! Ezt a nagy örömöt hirdette az Úr angyala a pásztoroknak a mezőn, kik elmentek, láttak, hittek, hírnökké lettek. „A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik’.’ (Lk 2,20; lásd 10.11 v. is.) „Ha Krisztust helyesen akarod értelmezni és igaz valójában leírni, akkor arra kell figyelned, ahogy az angyal teszi. Szerinte a Krisztus = nagy öröm!” (Luther) Pál örömhíre ez: „megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete”, és „az ő irgalmából üdvözített minket” (Tit 3,4.5). Isten szeretete ma is új életre indít. „Akik pedig befogadták [a testté lett Igét], azokatfelhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében..’.’(Jn 1,12) Isten tökéletes kijelentése e végső időkben Fia által történt: „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása.. ’.’ (Zsid 1,3) István vértanú ünnepén emlékezzünk a hittel és Szentlélekkel teljes, megkövezett diakónusra, mert: „Drágának tekinti az Úr híveinek halálát. (...) Hálaáldozatot mutatok be neked, és az Úr nevét hirdetem’.’ (Zsolt 116,15.17) János apostol és evangélista ünnepén ő ír nekünk igaz szeretettel: „...azt írom, ami kezdettől fogva a miénk volt: hogy szeressük egymást’.’ (2jn 5) Az aprószentek ünnepe a gyermekgyilkosságra emlékeztet: „Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén..., megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennélfiatalabbfiúgyermeket.. ’.’(Mt 2,16) János karácsonya:„...ha így szeretett... Isten, akkor mi is... szeressük egymást. (...) És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül’.’ (íjn 4,11.14) S Tamás ünnepe: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,28) „Jézus Krisztus, dicsértessél, / Hogy érettünk megszülettél, // Isten tette mindezeket, / Hogy lássuk, mennyire szeret.” (EÉ 154,1.6) Látod? ■ Garai András
