Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-12-23 / 51-52. szám

12 4i 2012. december 23-30. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Figyelem és felelősség Ez év április 12-én került elő az a néhány sor, melyet a Copious nevű hajó kapitánya még 1905-ben zárt üvegbe és dobott hajójáról a hul­lámok közé. 97 év és 309 nap után a palackpos­ta célhoz ért, újabb segítséget nyújtva a tenger áramlásait vizsgáló tudósoknak. Az üzenetek világában élünk: évente körül­belül hatbillió SMS-t küldünk egymásnak. Ki­alakult és folyamatosan bővül a fiatalok sajá­tos SMS-nyelvezete, melyet már a szülők sem értenek teljesen, és adódott már számta­lan félreértés abból is, hogy az üzenet rossz te­lefonszámra érkezett. A tudomány, a techni­ka pedig folyamatosan gazdagítja, bővíti a kommunikációs eszközök kínálatát. Ezért különösképpen is fontos, hogy felelősséggel éljünk ezekkel. „Adventus Domini” - az Ige testté lett, Isten emberré lett. Ez az üzenet nem hánykolódott a tenger hullámain, hanem elérte a célját. Má­ria, József, a pásztorok és a bölcsek szívében va­lósággá lett az evangélium, a valóság pedig fe­lelős emberekké tette őket. Az aggodalmat, a fé­lelmet legyőzte a hit, annak bizonyossága, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a ja­vukra szolgál. A karácsonyi történetet szerte a világon emberek milliárdjai ismerik, az isme­ret azonban még nem jelenti azt, hogy tudják: az üzenet nekik szól, Jézus Krisztus értük lett emberré. Figyelem és felelősség - hallatlanul fontos ér­tékek egy olyan világban, ahol éppen ezeknek a hiánya okoz sok feszültséget, keserűséget és haragot családokban, iskolákban, munkahelye­ken. Sokan panaszkodnak szétszórtságra, ered­ménytelenségre, csalódottságra környezetünk­ben, ezért 2012 karácsonyára készülve ne kés­lekedjünk odaállni a kis betlehemi gyülekezet soraiba: figyeljük az ige életünket, indulatain­kat átformáló üzenetét, és legyünk hálásak, mert Isten felelősséget bízott ránk. „Adventus Domini” - Krisztus minden em­berhez közel jött. A Szentírás beszél arról, hogy Heródest nyugtalanság fogta el: a magabiztos uralkodó, akinek a kívánságait százak lesték, hirtelen bizonytalanná vált, kétségek kezdték gyötörni, addig ismeretlen érzések kerítették hatalmukba. A kegyelmes Isten egyetlen rövid üzenete valóban felforgatta a világot azért, hogy megmutassa a hozzá vezető utat, értelmet adva ezzel minden ember életének. Kívánom, hogy a karácsonyi találkozások, pi­henésünk vagy éppen a vizsgákra készülések Is­ten jelenlétében legyenek áldássá mindannyi­unk számára! ■ Bozorády Ildikó Névjegy: Bozorády Ildikó Családommal a Duna­­harasztin töltött hét év után 2007. szeptember 1- jétől élünk Nyíregyhá­zán, ahol férjem, András a Nyíregyházi Emmaus Evangélikus Egy­házközség lelkészeként szolgál, én pedig a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium iskolalelkésze vagyok. Három fiúgyermeket nevelünk; András, Péter és Ábel 12, 9 és 4 évesek. OSZTOZÓ Nagykarácsony, kiskarácsony Tudtad, hogy a 16. századig Magyarországon karácsony­kor kezdődött az új év? Nyel­vünk megőrizte ennek az em­lékét: december 25-ét nagykarácsonynak, ja­nuár í-jét pedig kiskará­csonynak nevezi. „Boldog örömnap de­rült ránk, / Vigadjon szí­vünk, zengjen szánk; / Az egész világ vigadjon, / Istenünknek hálát ad­jon!” - biztat bennünket közös éneklésre Evan­gélikus énekeskönyvünk 165. énekében Christi­an Fürchtegott Gellert (1715-1769) lipcsei ta­nár. Mert: „Az idők teljességé­ben / Nekünk Jézus személyé­ben, / ím, Üdvözítőnk szüle­tett, / Hogy nyerjünk örök életet." (EÉ 165,3) Az evangélikus lelkészcsa­ládból származó Gellerttel együtt mi is arra buzdítunk ti­teket: ne múljanak el úgy az ünnep napjai, hogy a kará­csonyfa tövében kuporogva vagy a terített asztal körül ül­ve ne lapoznátok fel - a Szent­írás mellett - Evangélikus éne­keskönyvünket is (digitális vál­tozatát itt találjátok meg: ene­­keskonyv.lutheran.hu), és ne keltenétek életre belőle leg­alább egy dallamot. A családi örömzenélésbe hivatásos muzsikusokat is „be­vonhattok”. Szokolay Sándor Magyar karácsony című hang­lemeze eredetileg 1981-ben jelent meg. A magyar karácso­nyi énekek és a népi betlehe­mesek megszólaltatásában - az evangélikus zeneszerző ve­zényletével - a Székesfehérvá­ri (Volán) leánykar (karigazga­tó: Hartyányi Judit), a Luthe­­ránia énekkar (karigazgató: Weltler Jenő), a Magyar Álla­mi Hangversenyzenekar, vala­mint Trajtler Gábor (orgona, csembaló) működött közre. A Hungaroton Records 2010- ben CD-n is kiadta az össze­állítást. „Jingle bells, jingle bell's...” - harsog a rádióból hetek óta. A számtalan feldolgozásban is­mert slágert az egyik legnép­szerűbb karácsonyi dalként játsszák, noha James Lord Pierpont (1822-1893) eredeti­leg hálaadás ünnepére vagy egyszerűen csak a Massachu­­settsben akkoriban divatos szánversenyekre írta 1850- ben. Hét évvel később One Horse Open Sleigh (Egylovas szán) címmel jelent meg. A lovas szán nem minden­ki számára elérhető, de egy „mezei” szánkó majd’ minden háznál akad. Ha mégsem, ak­kor végy egy műanyag zsá­kot, tégy bele egy puha párnát, vagy tömd ki szivaccsal, tollal, és azt tedd a feneked alá. Persze ez esetben még fokozottabban fi­gyelj a testi épségedre! A biztonságos szánkózás­hoz jó tanácsokat talál­hatsz a www.kamasz­panasz. hu/hirek/moz­­gas/4331/szankozas link alatt. Ha hóhiány miatt meghiúsul a téli szünidei szánkós mulatság, ren­dezzetek morzsapartit a barátokkal. Ha nem maradt a menüből, mégis olyan nyalánkságot szeretnél vinni, ami nemcsak gyorsan kész, hanem még az ünnepet is idézi, készíts mákos gubát. A mákos guba eredetileg karácsonyi étel volt, és abban a hiszemben sütötték, hogy a sokszemű mák sok szeren­csét, sok pénzt hoz az új esz­tendőben. Hagyományosan kelt tésztából készül, de ma már leggyakrabban szikkadt kifli alkotja az alapját. A kifli­ket karikára vágják, leöntik vaníliás cukorral ízesített for­ró tejjel. Miután a kifli fölszív­ta a tejet, megszórják cukros mákkal, és azonnal tálalják, vagy előtte tepsiben kicsit át­sütik. Tuti receptet szeretnél? Édesanyád vagy a nagyid biz­tosan szívesen megosztja ve­led, ő hogyan készíti! ■ Judit SZOKOLAY SÁNDOR MAGYAR KARÁCSONY HUNGARIAN CHRISTMAS Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Amerikai diákok missziója Győrben ► Az Amerikai Egyesült Államokban, Kalifornia államban található Concordia University of Irvine-on tanuló diá­kok harminchét fős csoportja látogatott el nemrégiben a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központba. Intézményünk több mint egy évtizede egyedülálló kapcso­latot ápol a Concordia Egye­temmel, mely az evangélikus egyház Missouri Szinódusá­­hoz tartozik. A partnerkapcso­lat keretében a Concordiáról érkező hallgatói csoport min­den második évben angol nyelvű bibliatábort rendez ában és Indiában, ahol az otta­ni Szent Teréz Otthonban töl­töttek hosszabb időt. Utazásuk célpontjául ez év­ben azért Győr városát és is­kolánkat választották, mert a Concordia Egyetem hosszú évek óta élő kapcsolatot ápol magyarországi evangélikus is­kolákkal, e sorok írója pedig -Magyarországon, amelyen a magyarországi evangélikus is­kolák diákjai, köztük péterfy­­sek vehetnek részt. A partnerkapcsolat másik pillérét a Missouri Szinódus által Magyarországra delegált angol anyanyelvű vendégtaná­rok jelentik, akik többségük­ben szintén a Concordia Egye­tem hallgatói voltak. Ezek az amerikai tanárok a magyaror­szági evangélikus iskolákban dolgoznak, tanítanak, misszi­ós munkát végeznek, bibliakö­röket vezetnek, ifjúsági cso­portoknak kínálnak progra­mokat. A Concordia Egyetemen minden második évben hirde­tik meg a Félév a Föld körül cí­mű egyetemi kurzust, melynek keretében a tanárok és a hall­gatók együtt kelnek útra, és jár­ják be a világot. Belekóstolnak az adott ország kultúrájába, irodalmába, történelmébe, megismerkednek nyelvével, szokásaival, igyekeznek segít­séggel meghálálni az ott élők vendégszeretetét. Magyaror­szágot megelőzően hét ország­ban jártak már, többek között Mongóliában, Kínában, Etiópi­volt Concordia-hallgatóként és most a Péterfy tanáraként - boldogan segített magyaror­szági tartózkodásuk megterve­zésében, lebonyolításában. A csoport kéthetes győri programja azzal kezdődött, hogy ők tartották a Péterfy gimnazistáinak szokásos hét­fő reggeli áhítatát az Öreg­templomban. Együtt, ango­lul és magyarul dicsértük Is­tent, és a fiatalok megkapták azt az igét (Zsid 11), amely a hét témájául szolgált: „Szuper­hősök a Bibliában”. Minden napra jutott egy­­egy bibliai „szuperhős”. A di­ákok megismerkedhettek tör­téneteikkel, és arról beszélget­tek, vajon az ő életükre vonat­kozóan mit jelenthet mindez. Először is Jézusról mint a leg­fontosabb hősünkről beszél­gettünk, hogy mit jelent hi­tünk Jézus Krisztusban, s mi­ként van jelen a hit a minden­napjainkban. A komoly délelőtti beszél­getéseket kötetlenebb délutá­ni programok színesítették. Két héten át minden délután megtelt az iskola amerikai és magyar fiatalokkal: zene és tánc, színjátszó csoport, kéz­műves-foglalkozás és társasjá­tékok, valamint sport várta a péterfys diákokat, hogy is­merkedhessenek, beszélget­hessenek az amerikai egyete­mistákkal. Pénteken este az is­kola aulája táncházzá válto­zott, és magyarok, amerikai­ak vidáman tanulták, együtt járták a magyar néptáncokat. Szombat délután vacsorára hívták a magyar családok a vendégeket. Az estét követően sokak véleménye volt, hogy nemcsak magyarországi tartóz­kodásuk, de az egész világ kö­rüli utazásuk csúcspontja ez az alkalom volt, amikor részesé­vé válhattak egy vendégszere­tő magyar család életének. A második héten a kalifor­niai csoport egy szép zenés műsorral kedveskedett az Evangélikus Szeretetház lakó­inak. Nyolc tehetséges péter­fys gimnazista segítségével le­hetőség adódott egy kis beszél­getésre az idős emberekkel. A csoport győri programjá­nak lezárásaként újra össze­gyűltünk az Öregtemplom­ban, közösen megfogalmazott imával hálát adva Istennek az együtt töltött időért. Iskolánk igazgatója, Hallgatóné Haj­nal Judit búcsúzott imával a fi­ataloktól (lásd keretben, írá­sunk alatt), és adott hálát szol­gálatukért. Sok-sok felemelő pillanata volt ennek a két hétnek. Ame­rikai társaim, magyar diákja­im is megosztották velem ér­zéseiket, gondolataikat. Egyik alkalommal amerikai isme­rősöm izgatottan mesélte, hogy egy diákunkkal a hitről beszélgetett, arról, hogy Jézus halála és feltámadása hogyan vezetett vissza minket Isten­hez. Csupán a magunk erejé­ből nem üdvözölhetünk, nem tudjuk összetört kapcsolatun­kat megjavítani, csak Jézussal és Isten kegyelmével. Máskor egyik diákom próbálta elma­gyarázni, mit érzett az ameri­kai áhítat után. Megfogalmaz­ta, hogy ez a közös áhítat megerősítette hitét Jézus Krisztusban, és arra ösztönzi, hogy gyakorolja is azt itt, Ma­gyarországon. Természetes, hogy egymás kultúrájának megismerése fontos és szép dolog, de ennél is sokkal fontosabb a tudat, hogy bár egy óceán választ el bennünket egymástól, Krisz­tusban mindannyian össze­tartozunk, testvérek vagyunk. ■ Berta-Somogyi Sarah Jane, a Péterfy jelenlegi amerikai misszionárius tanára Úr Jézus! Köszönjük ezt a mai reggelt, hogy együtt lehetünk a te házadban amerikai test­véreinkkel, hogy együtt dicsőíthessük a te szent neved. Köszönjük, hogy megismerhettük ezeket a fiatalokat, akik legyőzve félelmet, honvágyat, hátrahagyva minden otthoni kényel­met és családot, útra keltek, hogy a világ számos országában téged kövessenek. Köszönjük, hogy felismerhettünk belőled sok mindent ezekben a fiatalokban: felismerhettük a szere­­tetet, az örömöt, az állhatatosságot, a derűt, és láttuk az irántad való hűségüket. Köszön­jük mindazt, amivel általuk megajándékoztad közösségünket. Köszönjük tanáraikat, veze­tőiket, hogy bölcsen és szeretettel kísérik a hosszú úton a rájuk bízottakat, köszönjük De­bit, Adamot és Timet. Kérünk, őrizd meg őket a lassan hazafelé vezető útjukon, s engedd, hogy megőrizzenek bennünket jó emlékezetükben! Kérünk, áldd meg fiatal amerikai test­véreink szolgálatát, áldj meg mindnyájunkat, és kérünk, segíts minket abban, hogy mindig a hozzád vezető úton járjunk. Ámen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom