Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-10-28 / 43. szám

8 -m 2012. október 28. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Ciki-e Jézust követni? Kedves fiatalok, akik ezt az írást olvassátok! Biztosan sokan járnak közületek egyházi isko­lába vagy egy gyülekezet ifijébe. Biztosan tite­ket is megkérdeztek már: „Nem ciki ifjúsági órára járni? Miért oda mész a hétvégi szóra­kozás helyett?" Vagy: „Nem ciki egyházi isko­lába járni?” Ezt a kérdést tettem fel én is tavaly egy gim­nazistáknak tartott istentiszteleten. Eredetileg költői kérdésnek terveztem, de egy lányból szin­te kifakadt a felkiáltás: „De igen!” Mindezt sokszor tényleg nem könnyű mai fi­atalként megélni, de én még egy kicsit szeret­ném fokozni a dolgot: Isten még ennél is töb­bet akar! Nem csak annyi változást akar hoz­ni az életetekbe, hogy egyházi iskolába vagy gyülekezeti ifibe járhattok, hanem ennél is töb­bet! Azt akarja, hogy Jézust kövessétek! „Na, álljon meg a menet! - mondhatjátok. — Már egyházi iskolába járni is furcsa sokak sze­mében, akkor mennyivel nehezebb még Jézust is követni?! Az áhítatra még beülünk, de legyen ennyi elég. Jézus ne akarja az életem, a szívem! Az egyházi iskola még elmegy, de ennél többet tenni ezért az ügyért, azt már nem!” Megértem az ellenvetéseteket, de Isten tényleg még többet akar! Soha nem lesz erő­szakos veletek, ahogy lelkészként én sem, és mások sem az iskolátokból vagy a gyülekeze­tetekből, de a hívó szó felétek is elhangzik új­ra és újra. Jézushoz régen sem ment mindenki oda egy­ből, és őt is rengetegen elhagyták, elfordultak tőle. Ilyenkor Jézus nem rohangált utánuk, nem fenyegette őket a pokol tüzével, nem átkozó­­dott, hanem elengedte őket, majd odafordult tanítványaihoz, és megkérdezte tőlük:,Májon ti is el akartok menni?” S mit mondott erre Pé­ter apostol? „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Vö. Jn 6,67-68) Jézus veletek sem erőszakos, inkább nektek is ad lehetőséget a vele való találkozásra. Tő­letek függ egyedül, hogy miként használjátok ki ezt a kegyelmi időt. Igen, ha Jézust követed, világi szemmel sok do­logban nehezebb lesz az életed, mert nem úgy fogsz élni, beszélni és cselekedni, ahogy a bará­taid. Nem úgy fogsz az anyagiakhoz, a szerelem­hez, a szórakozáshoz viszonyulni, mint sok kortársad. Emiatt lehet, hogy kinéznek bizonyos helyekről, vagy kinevetnek, de mit számít ez, ha normálisan és szeretetben tudsz így élni?! Megértem, ha nehéz mindezt megérteni és elfogadni. Egyszer egy fiatal ebben a helyzet­ben ezt mondta: „Szeretem Jézust, egész lényé­vel vonz, de félek a követésétől, mert sarkaiból mozdítaná ki az eddig megszokott életemet.” Ez így van, de hidd el, hogy nem baj. Fiatalon, diákéveidben - a reménység szerint sikeres ta­nulás és érettségi mellé - valami egészen mást is kaphatsz, és magaddal vihetsz a felnőtt életbe. A döntés a te kezedben van. Légy nyitott, és dönts felelősen! ■ Deák László Névjegy: Deák László A pestszentlőrinci Szteh­­lo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium iskolalel­késze vagyok, és 2012 ok­tóberétől a Déli Evangéli­kus Egyházkerület misszió lelkészeként is szolgálok. OSZTOZÓ Őszi szünetre fel! Hagyd a halloweent másra - és lámpás helyett készíts krémlevest a sütőtökből! Lepd meg a szüléidét, és várd vacso­rával őket. Hámozd meg és vágd apró kockákra a sütőtö­köt (a közepéből ne fe­lejtsd el kikaparni a mag­ját!) és a burgonyát, mond­juk kétharmad-egyharmad arányban. Tégy a fazékba annyi vizet, hogy ellepje őket. Ha puhára főttek, botmixerrel vagy krumpli­nyomóval pürésítsd a fazék tartalmát. Önts hozzá vi­zet, tetszés szerint többet vagy kevesebbet - attól függően, hogy hígabb vagy sűrűbb levest szeretnél-e. ízlés szerint sózd, borsozd, de tehetsz bele például ka­kukkfüvet, gyömbért vagy fokhagymát is. Ha felforrt, tejszínnel sűrítsd be. Pirí­tott zsemlekockákkal és reszelt sajttal tálald. (A neten számtalan, jobbnál jobb sütőtökös receptet ta­lálhatsz. Kísérletezz bátran!) Ha már úgyis körbeülitek az asztalt a családdal, vacsora után játszhattok is egyet. (Mi­kor is társasoztatok utoljára közösen?) Ugyanígy a „szom­bat esti láz”-at is felcserélhe­titek egy jó kis kártyapartira az ifjúság tagjaival. Unjátok a ro­mit, a kinevetést és az okosan gazdálkodást? Próbáljátok ki a Parakletos Könyvesház bibli­ai témájú társasjátékait! Kife­jezetten nagyobbaknak szán­takat is találhattok közöttük. (A teljes kínálatot itt tekinthe­titek meg: http://parakle­­tos.hu/tarsasjatekok.) Biblia-vasárnap apropójából mi most a Színről színre címet Az idegenvezetést és a szemlélődést élesben is ki­próbálhatjátok. Ha otthon ülés helyett aktív pihenésre (vagy egy kis „éghajlatváltozásra”) vágytok, fedezzétek fel Ma­gyarország északkeleti csücskét. Ugyan Zemp­lénbe eljutni - különösen mondjuk az ország átellen­­ben lévő zugából - nem kis vállalkozás, de min­denképpen megéri. Vegyé­tek ki a könyvtárból a Ven­dégváró útikönyvsorozat Borsod-Abaúj-Zemplén megye látnivalóit bemuta­tó részét, és már indul­hattok is. Ha kirándulni van kedvetek, kövessétek az országos kéktúra útvo­nalát, és hódítsátok meg Füzér, Regéc vagy Boldog­kőváralja várát. Városi sétát Sárospata­kon tehettek, ha pedig ki­mondottan „reformációs” programot szeretnétek, Gönc és Vizsoly vár bennete­ket. Utóbbi két település bib­lia-, illetve nyomdakiállítással kalauzolja vissza a látogatókat az időben. Ha evangélikus istentiszteletre mennétek, a helyszín és az időpont felől érdeklődjetek a Tállya-Aba­­újszántó-Tokaj-Sátoraljaúj­­helyi Missziói Evangélikus Egyházközségnél (tokaj-sa­­toraljaujhely.lutheran.hu; Sá­toraljaújhelyen vendégházuk is van). ■ Judit Károli szobra Göncön viselő ó-, illetve újszövetségi kártyagalériákat ajánljuk a fi­gyelmetekbe. Előbbi 108, utób­bi 160 kártyát tartalmaz, mindegyiken egy-egy bibliai témájú képzőművészeti alko­tás képével, valamint két kér­déssel, melyek közül az egyik a Szentírásban való jártasságo­tokat, a másik a művészet­­történeti ismereteiteket cé­lozza meg. Több alapjáték kö­zül is választhattok, műgyűj­tővé vagy tárlatvezetővé is válhattok. Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Vallomások a Bibliáról ► A reformáció ünnepét megelőző vasárnapot Biblia-vasárnapnak is nevezik egyházunkban. Ennek apropójából Vallomások a Bibliáról címmel pályázatot hirdettünk számotokra. Ar­ra biztattunk benneteket, 16 és 24 év közötti evangélikus fiatalokat, hogy írjátok meg ne­künk: szerintetek miért a Biblia a könyvek könyve, mit jelent az életetekben a Szentírás ol­vasása, vagy hogy miként buzdítanátok másokat a lapozgatására. A megadott határidőig össze­sen két pályamű érkezett, méghozzá az Evangélikus fiatalok oldala (evangelikus-ifi.blogspothu) alapító szerkesztőitől. Antal Bálinttal és Győrffy Lajossal az Evangélikus Élet ez év április 8-i ifjúsági oldalán már találkozhattatok; „Biblia-propagáló” írásaikat - melyekért a Luther Kiadó egy-egy kötetével ajándékozzuk meg őket - alább olvashatjátok. (VJ) Amikor először olvastam a pályázati felhívást és benne a kérdést, hogy miért a Biblia a könyvek könyve, rögtön beugrott az a mese, melynek magyar címe Könyvek könyve, eredeti angol címe pedig Superbook volt. Persze talán kissé nevetségesnek tűnhet, hogy első gondo­latként éppen ezt a „szuperkönyvet” társítot­tam a pályázathoz, ugyanakkor el is gondolkod­tatott, hogy mégis miért szerettük annyira a nő­véremmel ezt a mesét. A televízióban többször is vetített sorozat szereplői kertes házban éltek, és hétköznapi problémáik megoldására a Könyvek könyve mindig egy újabb bibliai történetet ajánlott fel. A professzor, a két gyerek, a kutya és a robot igazi időutazókká váltak, és a történeteket mindig élőben figyelhették. Sajnos elég halvá­nyan emlékszem a részletekre, ezen informá­ciók is utánajárást igényeltek, de a lényeg, hogy a mese a gyermekek nyelvén közelebb tudta hozni hozzánk a történeteket, és megértette ve­lünk, hogy miként is kell helyesen cselekedni egy-egy adott szituációban. Sokszor éri a Bibliát az a kritika, hogy el­avult, nem elég fiatalos, pedig a történetek ta­nulságai még ma is ugyanannyira aktuálisak, viszont sajnos az akkori szituációkat ma már kevésbé tudjuk átérezni. Talán erre keresett megoldást Gyökössy Endre is, amikor megír­ta Mai példázatok című könyvét, melyben a felnőttek is teljesen átérezhetik a bibliai tör­ténetek és a saját életük közötti párhuzamo­kat. Amikor ezeket olvasom, újra át tudom él­ni a bibliai példázatokat, történeteket, és úgy gondolom, a lelkészeknek is az egyik felada­tuk az, hogy az igehirdetések során közelebb hozzák a híveket és Isten akkori szavait egy­máshoz. Bár számomra napi szinten az Útmutató je­lenti egyelőre a bibliaolvasást, de törekszem rá, hogy ez változzon, mivel annyi történet és annyi tanulság, életút jelenik meg a könyvek könyvé­ben, hogy a forrás kiapadhatatlan. Emellett a modernebb megfogalmazások megértéséhez - legyen szó akár meséről, novelláról, igehirde­tésről, filmről, zenéről stb. - elengedhetetlen, hogy ismerjük az eredeti forrást. ■ Antal Bálint # # # A Biblia? A Biblia nagyszerű könyv. Amellett, hogy hiteles korrajz, és hű a két-háromezer évvel ezelőtti történelemhez, ahogy szoktuk mondani: „hi­tünk alapköve” is. Különö­sen az evangélikusoké, már csak a Luther által hangozta­tott „sola Scriptura” miatt is. Hiteles, mert ugyanúgy le­írja a később fölmagasztalt Dávid király szörnyű vétkeit vagy a „főszereplő” zsidó nép tévelygéseit, mint az azoknál sokkal magasztosabb dolgo­kat, valamint ha olvasunk az akkori emberekről, rájöhe­tünk, hogy ugyanolyanok, mint mi vagyunk, hasonló problémákkal. Vannak vám­szedők, farizeus(kod)ók, ke­gyesek, képmutatók, erősek és gyengék. Tehát azokban a helyzetekben akár mi is lehet­nénk! Ráadásul a jók se csak jók, és a gonoszok se csak go­noszok, mint sok korabeli mi­tológiában. Szó szerint kell-e venni, vagy nem? Mindkét hibába könnyű beleesni. Nem szabad elfelejteni, hogy a Bibliát töb­ben írták, más-más látás­móddal, más-más korokban. Pont ettől lett nagyszerű. Mindig az akkori emberek Istenhez való viszonyulását mutatja meg, amelyben mi is ráismerhetünk saját istenké­peinkre, gondolatainkra, félel­meinkre, egyszóval hitünkre. Ne feledjük azt sem, hogy a Biblia nem a „mennyből szállt alá”, mint a Korán, hanem hús-vér emberek írták a saját tapasztalataikon, hitükön át­szűrve. Épp ezért furcsa lenne szó szerint venni például a Jelenések könyvét, de nem sza­bad takaróznunk azzal sem, hogy bizonyos dolgokat „csak jelképesnek” tekintünk, és nem veszünk komolyan. A Biblia olvasása az egyik legjobb lehetőség, hogy Jézust követve normális életünk le­hessen, vagyis szeretetben, megértésben, békében élhes­sünk embertársainkkal. A Biblia által mutatott út lehet életünk „erős vára” vagy kő­sziklája, amelyre építhetünk. De nem szabad megijedni, ha valamit mégsem értünk benne, hiszen a Biblia az em­beriség állandó rejtélye ma­rad, ugyanúgy, ahogy az éle­tünkben sem tudunk mindig mindent megérteni és meg­magyarázni. Mindenkit bátorítok én is, hogy olvassa a Bibliát, és druk­kolok, hogy megtalálja benne a válaszokat élete kérdéseire. ■ Győrffy Lajos Névadói születésnap ^ A nyíregyházi Túróczy Zoltán Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Isko­la és Óvoda az elmúlt tanév kezdetén vette fel az egykor Nyíregyházán szolgáló - száz­­tizenkilenc éve született - püspök nevét. A gyülekezet egyúttal elhatározta, hogy a névadó október 23-i születésnapját minden évben megünnepli. Dr. Fabiny Tamás püs­pök biztatására felkutatták a még élő leszár­mazottakat; közülük négyen - két unoka, Terei András és Terei Gábor, illetve Balogh Eszter dédunoka és fia, Posgai Márton - el is tudtak jönni az október 19-ei ünnepi is­tentiszteletre és emléktábla-koszorúzásra. Ünnepi beszédében Kocsisné Sárossy Emőke, az intézmény igazgatója méltatta névadójuk szolgá­latát, és felolvasta dr. Manninger Jenőné dr. Túróczy Erzsébetnek, a püspök lányának üdvözlőlevelét. A legidősebb unoka, Terei András a közel négy­száz fős diákseregnek a nagyapával kapcsolatos élményeiről szólt meleg hangon, felelevenítve em­lékeit az 1950-58 közötti győri üdülésekről és a Bakonyban tett közös kirándulásokról. Nem az a szigorú tekintetű ember volt Túróczy püspök - mondta -, aki a hivatalos képeken látható, ha­nem barátságos, melegszívű nagyapa, aki mindig élénken érdeklődött unokái sorsa iránt. Az igehirdetést a hajdani püspök imádságai ke­retezték, ezeket pedagógusok mondták el. Zsar­­nainé UrbánNóra iskolalelkész Mk 5,22-42 alap­ján hirdette Isten igéjét. (Erről a textusról pré­dikált Túróczy Zoltán 1956. november 11-én Aíi­­kor? címmel.) Az iskolalelkész emlékeztetett rá: a püspök nyíregyházi szolgálata idején a gyüle­kezet iskoláiban száz tanár nevelt és oktatott; Tú­róczy nekik havonta tartott evangélizációt. Mindemellett az igehirdető a püspök egyik mondatát helyezte a jelenlévők szívére: „Adjuk át Jézusnak a parancsnoki helyet életünkben!” A fenntartó gyülekezet köszöntését Márk Bor­bála tolmácsolta a püspök Tanács című versé­vel. S mivel a születésnap egybeesik az 1956-os forradalom évfordulójával, a nyolcadikos tanu­lók irodalmi összeállításukkal erre emlékeztek. Az istentisztelet után a család, az iskola, az egyházmegye és a helyi gyülekezet képviselői megkoszorúzták a lelkészi hivatal falán lévő Tú­­róczy-emléktáblát. ■ Garai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom