Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-29 / 30. szám
Evangélikus Élet SZÉLRÓZSA 2012. július 29. » 5 Merítettünk! Az idei Szélrózsa, a kilencedik országos evangélikus ifjúsági találkozó - ahogy árulkodón az egyik népszerű, főként keresztény kiadóktól hangos helyszín is ezt a nevet kapta - maga volt a lehetőségek piaca. A résztvevő merítőkanalának hatékonyságától, merítőkedvének aktuális állapotától függött, mennyit visz haza. A fonyódligeti találkozón ugyanis minden kínálta, adta magát. Gazdag forgatag, örvénylő tarkaság. Vegyél, egyél, igyál! Kérj, kérdezz, érezd! Meríts! Mi, szerkesztők is a magunk merítőkanalával merítettünk, ennek megfelelően minden kincset nem állt módunkban kihalászni. De azért horogra akadt pár dolog, melyet szeretettel tálalunk Olvasóinknak, azon melegében. Szélrózsa a számok tükrében Több hónap felkészülés ♦ sok ezer e-mail és telefon • több mint 400 önkéntes határon innenről és túlról ♦ több mint 2000 résztvevő • 1,3 km Balaton-part ♦ 1200 fedett szállás ♦ 23 programhely ♦ 480 fellépő, közöttük 419 zenész és énekes ♦ 3000 méter kábel ♦ 800 kartonszék • 34 walkietalkie ♦ 160 gigabyte nyersanyag csak a nagyszínpadi eseményekről • 400 elhasznált pengető • több ezer imádság. Pillanatfelvételek ■ Krug Emília - Pungor András- Ő is a tiéd?- Persze, már kétéves. Régi ismerősök találkoznak a regisztrációnál kígyózó sorban. Kézfogások, puszik, ölelések. A korábbi menyasszony már feleség, a családok bővültek, az egykori tipegők büszke ovisok, délután a KÖSZ! (Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért), este a KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) Tappancs szekciója olvas mesét nekik. A Szélrózsa-ovi meg hátul, a sportpályáknál várja őket. Innen a Veder színpad bő negyedóra séta, a Dézsa feleannyi. Belőjük a távolságokat. Nem baj, ledolgozzuk a kiadós Szélrózsa-menüt. A Cafe El Mondóban friss a kávé, a KIÉ kávézójában pedig Kövesdi Miklós standupol majd. X a programfüzetbe, a sokadik. Alig lesz idő fürdeni a Balatonban. Pedig azt is muszáj. Meríteni testet, lelket. Ismerkedni a rég látott barátokkal és az újakkal. „I need a girlfriend call: 06-30...” póló jön szembe. A tábort átszelő főúton táskák oldalán és sortokra kapcsolva lötyög a Szélrózsa-kulacs. Áramlik a tömeg, „a bicikliutat hagyjátok szabadon” - kéri a helyi BKV-s hangosszpíker. Kell is a hely. Itt rolleroznak a lelkészgyerekek, itt bicajozik a püspök, és itt tekernek a tábor takarító nénijei kiszuperált Csepelen, hátul a csomagtartóra pókozott bevásárlókosárban a hipó és a guriga vécépapír. A munka emberes, sokan vagyunk. Délelőtt sátrak alatt izzad a Szélrózsa népe, merre az egyház jövője, keresik... ...püspökfalat. Jól is esik a babgulyás meg a túrós csusza. A szomszédban a leves fölött valaki a megtéréséről mesél. Még öt perc, és nyit a Szélrózsabolt. A shoppingolók hada rajtra kész. Akad logós póló és bébibody, strandlabda, összecsukható frizbi, gyékény. És irány a part. Ahol szörfözik a családapa, és divatos lányok macsósérós fiúkkal gyújtanak népdalra. A fiúk néha belerappelnek, a lányok pirulnak. A barna menyecskés szövegnél az egyik srác mobilja megcsörren - dőlnek a nevetéstől. Mások inkább a villámrandival próbálkoznak... A délutáni hőségben a szélsőjobboldalról szóló beszélgetésen Balavány György sokkol. Szerinte le kell számolni az illúzióval, hogy a rasszizmus, a kirekesztés rajtunk, az egyházon kívül van.- Megrázó ez a felismerés - mondja a publicista. - Imádkozni kell, de nem a cselekvés helyett, hanem előtt. Mert nem cselekedni képmutatás. A gyökértelen ember radikális, mert fél. Ha viszont biztonságot talál a Jézussal, Istennel való közösségben, eltűnnek a világ bonyolultságából fakadó félelmei, és nem kellenek már leegyszerűsítő válaszok sem. Kicsit mi is félünk. Pedig csak a vihar szele ért ide. Az egyik színpadot megcibálja, de mi jóban-rosszban, a zsúfolt előtérben is elférünk. Elvégre szeretetről, elfogadásról hallgatunk felolvasóestet. És hogy ki fürdött a másodfokú viharjelzés ellenére a tóban? Zsolt. Ki más? A sziluettjéről felismerem. Amúgy is. A táborúton a tömeg egyre ismerősebb. Szembejön a srác, aki azt a bombagólt rúgta a focimeccsen. Meg az, aki az embermagasságú jengajátékot megnyerte. És az egyik lány, aki a főpapok dalát olyan szépen énekelte a rockoratóriumban. A család, amelynek tagjai együtt merítettek a kamera előtt a Balaton vízéből. A fiú, aki két és fél órán keresztül ropta a moldvai csángó néptáncot. És egy másik, egy hosszú hajú, akiről az egyik színdarab színészei azt mondták, olyan, mint egy jak. Pedig nem is. De azt mindenképp tudjuk a Fool Moon háromszor visszatapsolt koncertje óta, hogy a csúnya fiúk is... Kövesdi Miklós standupjából pedig azt, hogy a beszédhiba lassan elvárás a médiában. így most ő is szorít, mikor kap műsort: sok a defekt, de az ő rossz artikulációja hiánypótló lenne. Kiderül az is, Fábry Sándor egyik szövegírójának már rajongótábora is van. Krisztiánnak hívják. Kövesdi feleségével, fiával végig marad. A Tamás-misén áldást kérnek az augusztusban érkező legifjabbra. Mások a keresők istentiszteletén, az imákban „anyát és apát” békítenék össze, társra vágynak, alkoholtól szabadulnának. Az adományt együtt, SMS-ben küldjük az ökumenikus segélyszervezetnek, hogy Etiópiában kutakat tisztíthassanak meg. És együtt énekeljük a Csík-zenekarral, hogy Most múlik pontosan, meg Pekka Simojokival és az Et Ceterával, hogy Jézus alleluja. Ráadásul magyarul. Lassan megvesszük az utolsó sajtostejfölös lángost, jó sok fokhagymával - elvégre a Balcsin vagyunk -, a Meríts! imádságoskönyvet, egy színes, igés szilikon karkötőt, eltesszük a keresztény pólós névjegykártyáját, arra már nem futotta. (De muszáj lesz beruházni egy...) A záró istentiszteleten fáradtan tiszták az arcok. Hosszúak voltak a beszélgetések, nagyok a nevetések, tiszták a hamiskás énekek is. Koszosak a talpak, macerásak a zseblámpafényes sátorban keresések, szorosak az ölelések. Közeliek az Isten-pillanatok. Amolyan szélrózsásak. A szerzők újságírók, a 168 Óra munkatársai
