Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-29 / 30. szám
6 <m 2012. júliüs 29. SZÉLRÓZSA Evangélikus Élet Közös hangon Földgolyóról fölszűrődő zajok „Csak így, kíséret nélkül” - halljuk az instrukciót az esti áhítat végén. Egyik legszebb esti énekünk imádkozása ugyanis a „feladat”, válaszul az istentiszteleten elhangzottakra. Igen ám, de kezdőhangra ekkor is szükség van. „Adjatok hangot, amelyik biztosan jó lesz mindenkinek!” - kér segítséget a lelkész. A színpadon sehol egy zenész, sehol egy hangvilla. Peregnek a másodpercek, erősödik a viharos erejű szél, de az emelvényen nem történik semmi. Mikorra pedig megérkezik a várva várt hang jön vele az újabb utasítás is: „Mégsem énekelünk. Nincs rá idő” Csúszott a program, közeledik a vihar, egyszerűen nem lehet a nyolc versszakos éneket végigkántálni ebben a helyzetben. Az áhítat szolgálattevői a lépcsőfelé veszik az irányt. Ekkor azonban történik valami. Először csak néhány bátortalan hangon, majd többtucatnyi szájon megszólal a dal: „Ó, maradj vélem, az est közelget.. ’.’A versszak végére már több százan lehetünk, akik bekapcsolódunk az éneklésbe. Száll a dal, és minket „nem rémít többé semmi vész”, sötét felhő, csak éneklünk végig nyolc versszakot. Imádság ez a javából, spontán, szívből jövő könyörgés a balatoni szélviharban. ■ Jenő Szervezett véletlen Beszélgetés a Szélrózsa Ad Hoc kórus néhány tagjával- Hogyan lehet egy olyan kórus ad hoc (Ad Hoc), azaz alkalmi, amelynek fellépése már jóval a megnyitó előtt a programfüzetbe került? Bognár Nóra (szervező, kórusvezető): Csak a nevünk - gondolhatná a közönség, pedig valóban teljesen ad hoc a kórus. Itt találkoztunk. Itt szerveztük be a kórustagokat, tehát nem lehetett tudni, hogy hányán jönnek, milyen zenei előképzettséggel, milyen lesz a szólamarány. Semmit nem tudtunk, de belenyomtattuk a fellépésünket a programfüzetbe. Hátha... Bíztunk a jó Istenben. Lakner András (szervező, a kórus zongoristája): Az általunk könnyen megtanulhatónak tartott kórusművekből hoztunk magunkkal egy válogatást az alkalmi kórusnak. Gondolebbe a szolgálatba. Vagy azok, akik már rég nem csinálták, újra kedvet kaptak hozzá, mert itt jó élményeket szereztek... B. N.: Azért természetesen felkészültünk minden eshetőségre. Egy kosár énekkari művet hoztunk - benne a könnyűzenétől Bach-kantátákig mindenfélét. „Bármi történhet” - gondoltam. Az örömzenélés volt a cél. Zenei élményhez kívántuk juttatni a kórustagokat is, a közönséget is. L. A.: Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a záró istentiszteletet a Duna Televízió élőben közvetítette, tehát minőségi zenének kellett megszólalnia abban a négy percben, amely számunkra volt kijelölve az úrvacsorái liturgiában... B. N.: ...Sanctus és Agnus Dei. A szombati koncert tunk azokra is, akik kevesebb zenei előképzettséggel bírnak. Nekik viszonylag egyszerűbb dolgokat állítottunk össze. A zenei csokorból azután kiválasztottuk, hogy mely darabok hangozzanak el a záró istentiszteleten. A próbákon ezekre fókuszáltunk.- Három napotok volt a művek betanítására. Sok számot ismertek, hiszen gyakorló karvezetők vagytok. Miként válogattátok össze a mostani repertoárt? L. A.: Tudjuk, nagyjából mennyi idő szükséges egy-egy kórusnak a betanuláshoz. Napi két és fél óra munka volt. B. N.: Négy művet tűztünk ki célként. Ezeket meg is tanulta a kórus. Külön foglalkoztunk a lányokkal és a fiúkkal, aztán kezdődhettek az összkari próbák.- Mennyire jött be a számításotok a csapat összetételét és zenei képzettségét tekintve? L. A.: Úgy gondolom, a valóság felülmúlta előzetes elképzeléseinket. Reméljük, hogy azok, akik most részt vettek a munkában, fel fogják keresni az otthoni gyülekezetük kórusát, és ott is bekapcsolódnak majd L. A.: Inkább ezekre összpontosítottunk, mint a szombat esti kis koncertre. A két fő darab gyakorlása mellett a fennmaradó időben gyakoroltuk a szombati számokat. Megjegyzem, nagyon érdekes koncertekről és előadásokról kellett lemondaniuk azoknak, akik ezt a munkát vállalták.- Látom, nagyon bólogatsz, Soma. Neked is sok program kimaradt? Horváth Soma (kórustag): A johannitáknál voltam elsősegélyszolgálatban a találkozón napi három órában. A nekem tetsző alkalmakon nagyjából részt tudtam venni. Amikor a kórushoz csatlakoztam, már több lett a feladatom, mint terveztem, de nem bántam meg. B. N.: Soma az első nap után további kórustagokat is beszervezett... Neki köszönhetjük Bánó Zoltánt is, aki szólót is énekelt. Bánó Zoltán (kórustag és szólista): Péntek este invitáltak a kórusba Somáék - volna-e kedvem velük énekelni. Aznap már szólampróba volt, és bekapcsolódtam. B. N.: Hát igen, a nagyok így csinálják. Két próba után koncert (nevet). ■ KGYT Interjú Szirtes Edina Mókussal Mókus a Szélrózsán úgy lubickolt a dzsesszfutamokban, mint hal a Balatonban. Szeptemberben lesz egy éve, hogy a MoNaMo trió a budapest-fasori evangélikus templomban tartott dzsesszistentiszteleteken szolgál. Idén a Szélrózsára is eljöttek, az utolsó estén, 21-én léptek fel - a cudar időjárás miatt - a nagyszínpad helyett a lehetőségek piaca színpadára Aradi György és Pelikán András lelkészek mellé. Egy karamellás kávé mellett beszélgettünk Szirtes Edina Mókussal. Sebtében, hisz a művésznő már a Blues B. R. Othersszel való fellépésre készült...- Honnan ered a dzsesszistentiszteletek ötlete?- Tulajdonképpen nem is a mi ötletünk volt. Pelikán Andrásék kértek föl bennünket, nagy szerencsénkre. Éppen akkor alakult ugyanis a MoNaMo trió, tavaly nyár végén. A dzsesszistentisztelet jó apropó volt a munka tényleges megkezdéséhez. Sokkal felemelőbb volt így, hogy adva volt a cél... Kéthavonta új műsort kellett összeállítani, ezért folyamatosan dolgoztunk, próbáltunk. Fentről kaptuk ajándékba ezt a lehetőséget.- Milyen a fogadtatás, van-e visszhang?- A belső körben nagy a lelkesedés, külső visszajelzésekben viszont még nem bővelkedünk. Én katolikus vagyok, onnan vannak tapasztalataim. Nekem kicsit furcsa, hogy ilyen kevesen jönnek. Talán többen szoktak lenni egy szentmisén...- Mi lehet ennek az oka? Talán a szokatlan párosítás: dzsessz és liturgia? Valaki esetleg túl modernnek, illetlennek érezheti? Hogyan találhat medret a dzsessz egy szent alkalmon?- Őszintén szólva nem tudom, mi lehet az oka... Én minden visszajelzésnek örülök, ami kintről, egy másik fültől, egy másik szívtől jön. Én mindent belülről élek meg. Kihívás minden fellépés szakmailag és zeneileg egyaránt. A zene az egy egész. A zene nekem olyan, mint a hit, mint Isten. Én ezeket nem tudom különválasztani. Nem tudom megfogalmazni sem. Én minden műfajban ugyanazt közvetítem. Becsülettel és minél kristályosabban szeretnénk átadni azt, amiben hiszünk. És ez - mivel én muzsikus vagyok - a zene. Mindennap imádkozunk a zenével, egyebet nem tehetünk.- Ezt a fajta gondolatiságot, a zenéért lobogást, a zenében létet hogyan adod át a tanítványaidnak?- Épp ez lenne a lényeg. Persze a hétköznapokban könnyen elsikkad. De most, az egyhetes füredi táborban volt lehetőségünk erre koncentrálni Nagy János és Mogyoró Kornél kollégámmal. Ez a misszió. Mert hát fontos, hogy a tanítvány az első meg második ujját a hegedű fogólapjára tegye, s az ne szóljon hamisan, de talán még fontosabb, hogy nap mint nap elhiggye, a nyekergésből - ami a hegedűgyakorlást éveken át jellemzi - csoda lehet. Ezért meg kell küzdeni. És óriási öröm, mikor egy tanítványod olyanokat mond, hogy sírni lenne kedved. Persze idétlen vihogással leplezed...- Hogyan jött a képbe új albumod, a Tao Te King témája?- Maga az, ahogyan született, teljesen szürke és hétköznapi, hiszen fölkérésre írtam. Kováts Kriszta színművésznő és énekes kért fel. Már több színdarabjához írtam zenét. Kriszta zenés színházi esteket is szervez. Ez is annak indult, csak aztán elveszett mögüle a színház. A téma maga még talán a zenét is kizárja. Nekem viszont nagy kihívás volt megfelelő zenei világot találni hozzá. Utat kerestem magamnak. Azt mondhatom, ez volt eddig a legőszintébb zenei kibuggyanásom. Mivel én hegedű szakon végeztem, a komolyzene áll hozzám a legközelebb. A Taót vonósnégyesre írtam. Kísérlet volt, és egyedül kellett megcsinálnom. És nagyon érdekes, hogy tavaly ez lett az év koncertje a kritikusok szerint. Pedig nem telt házas Aréna-koncertről van szó, hanem négyszáz emberről a Müpában. Valami mégis történt ott...- Hogyan gyúrod össze magadban katolikus gyökereidet és a keleti bölcseletet? Mit jelent ez neked?- Én nem tudok különbséget tenni. Nekem ez egy. Szeretetalapú mindkettő. Bevallom - talán kicsit éretlen vagyok -, de én még mindig utat keresek. Ez a Tao most megnyugvást adott.- Ebből a - talán kissé szinkretista - egységben gondolkozásból eredhet az a nyitottság amely a zenei pályán jellemez? A Noxnak és Zsédának ugyanolyan lelkesedéssel írsz zenét, mint ahogy Az út és erény könyvének zenei kifejezésmódját keresed?- Bevállalom. Kicsi az ország, a szakma egy pillanat alatt összeér. Én szeretettel megyek mindenhova. Amolyan zenebohóc vagyok. Nekem a zene a lényeg. Különböző csapások vannak, amelyeken át eljuthatunk az emberekhez. Én mindenkiért, akivel együtt dolgozhattam, hálás vagyok. Persze máshogy játszom a dzsesszistentiszteleteken, és máshogy a Fabula Rasával. Az istentiszteletekre nyilván nem megyünk dobszereléssel, torzított gitárral. Ezeken az alkalmakon igyekszünk befelé fordulni, csendben lenni és valami igazán finom dolgot művelni. A Fabula Rasával - és majd most a Blues B. R. Othersszel is - persze könnyű szívvel üvöltözöm.- Mit kiáltasz? A Fabula Rasa zenei besorolása, az úgynevezett világzene kategória mit rejt?- Én ezt egyszer már viccesen megfogalmaztam. A világzene a földgolyóról fölszűrődő zajok összessége, amire egy kis ufó felfigyelhet. Gyönyörű hangokat, dallamokat hallhat meg erőteljes, vérpezsdítő ritmusokat, de hallhat fájdalmat, jajveszékelést is... Mindezek a folklór alapjait jelentik, ami lehet magyar, cigány, balkáni, örmény, akármi. A hangzás, a dallam és a lüktetés alkotják a népzenét. A sokféle népzene együtt pedig a világzene. Valójában persze sokkal több és ősibb dolog ez, mint azt mi el tudjuk képzelni. Egész szellemvilág. Egy nagy gazdagság. A szellemet is tovább kell vinni, amit örökül kaptunk.- Akkor tehát te ebből a gazdagságból merítesz. Koszi, hogy időt szántál ránk, jó merülést a blueszal! ■ Kinyik Anita Petrovics Sándor tánca a szombat esti dzsesszistentiszteleten Blues B. R. Others
