Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-23 / 51-52. szám
2 4i 2012. december 23-30. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Mindenható Isten! Jóságos Atyánk! Ragyogtasd fel orcád világosságát, hogy tiszta örömmel várakozzunk és vágyakozzunk arra, hogy megérkezzél életünkbe! Köszönjük neked igéd világos szavát, amely ítél és meggyógyít, teremt, vezet, és új életre támaszt. Köszönjük, hogy az Ige testté lett Jézus Krisztusban, és mi láthatjuk őbenne végtelen kegyelmedet és életigazító igazságodat. Kérjük, taníts minket őszinte szívvel ebből élni! Ragyogtasd fel orcád világosságát minden jóakaratú emberre! Áldj meg minden tiszta szándékot, érzelmet, szót és cselekedetet! Nagy a sötétség, és növekszik a homály a szívekben, gondolatokban, emberi kapcsolatokban és a kisebb-nagyobb közösségek életében. Te vidd győzelemre a szeretet minden küzdelmét a sötétség és a pusztítás erői és indulatai felett! Ragyogtasd fel orcád világosságát minden szenvedőnek: betegeknek, erőtleneknek, kiszolgáltatottaknak, magányosoknak - különösen is kérünk a haldoklókért. Állj oda és állíts oda a nélkülözők, az otthontalanok, az éhesek, a fázok és az önpusztító életet élők mellé. Kérünk, te add vissza az útját vesztett vagy kereső embernek az életre hívó reménység fényét! Ragyogtasd fel orcád világosságát a megszületendő és kicsi gyermeki életekre, a családokra, a gyülekezeti közösségekre - hadd legyenek újra áldottá, a bennük élők és a világ világosságává! Vezesd engedelmességre, alázatra és életet szolgáló bölcsességre a világ és az egyházak vezetőit! Kérünk, add meg a világ békességét - és könyörgünk üldözött hittestvéreinkért szerte a világon. Advent útján járva a karácsony küszöbén igazi, ragyogó, életet újító ünnepért könyörgünk: adj, Urunk, lámpánknak világosságot! A te fényeddel eloszlatod sötétségünket. Magunktól csak sötétségünk van, te viszont világosság és fény vagy, aki szétszórod sötétségünket, és megvilágosítasz. Mert nem tőlünk jön a világosság, és csak akkor van bennünk fény, ha te megadod. Jöjj hát, add meg nekünk - fogadd el hódolatunkat, kéréseinket és várakozásunkat: áldj meg élő jelenléteddel! Ámen. SEMPER REFORMANDA „Ne firtasd a kifürkészhetetlent. De amit nem tudtál kikutatni, éppen az ereszkedik szemed elé, mikor e gyermeket látod anyja ölében. Emberré lett, aki egészen úgy született s élt, mint a többi. Ugyanaz a testalkata s életműködése, mint más emberfiának. Bizony senkinek se ötlenék eszébe, hogy ez a teremtmény maga a teremtő. Hol az a bölcs, aki valaha is kigondolhatott volna ilyesmit? Az észnek itt megalázkodva kell vakságát bevallania. Hogy amikor Isten dolgait az égbe tolakodva merészeli méricskélni, ugyanakkor nem veszi észre azt, ami a szeme előtt van.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) EVANGÉLIKUS ÉLET. ÉLED. ÉLED? ADVENT 4. VASÁRNAPJA Advent negyedik vasárnapján János evangéliumának egyik kezdő története áll előttünk, amikor Jézusról már azt hirdeti Keresztelő János, hogy „közöttetek áll”, de még hozzáteszi: „akit ti nem ismertek” (Jn 1,19-28). A Jelenések könyvének jézusi mondata jut eszünkbe: „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek...” (Jel 3,20). így ünnepiünk idén is advent negyedik vasárnapján: szinte már itt van karácsony. De vajon ismerjük-e azt, aki jön? Ismerjük-e azt, aki karácsonykor eljött? Ismerjük-e azt, aki közöttünk áll? Pál apostol levelének ebben a szakaszában arról igyekszik meggyőzni olvasóit, hogy ő - annak dacára, hogy ígérete ellenére nem ment el Korinthusba - megbízható. Szavában az „igen" nem vált „nemmé”, hiszen az ő megbízója, a mennyei Atya is igent mondott népére. Pál apostol számára az, hogy Jézus közénk jött, emberré lett, azt a bizonyosságot jelentette, hogy Isten valamennyi ígéretére igent mondott. Lehet, hogy még nem vitte teljességre, ám Jézus mégis garancia arra, hogy Isten javunkra fogja beteljesíteni őket. Pál apostol és munkatársai pedig tapasztalták, és bizonyságot tettek arról, hogy ezeket az ígéreteket Isten valóban meg is tartja. Áment mondtak az ígéretekre, hiszen valóban úgy tapasztaltak mindent, ahogyan az Úr megígérte nekik (Lk 2,20). Ezt ünnepeljük ma. S mint minden ünnepen, ma is meg kell fogalmaz- 2KOR 1,20-22 Igen nunk, hogy a régi esemény, amelyről János evangéliuma tudósít (Jn 1,19- 28), és annak tartalma, amelyet Pál apostol írt le (2Kor 1,20-22), hogyan valósul meg ma, mit is jelent számunkra. Mit jelent számunkra, hogy Jézus már itt van, de még nem ismertük meg őt? Mit jelent az, hogy Isten ígéretei igazak, ha még nem váltak is teljességgel láthatóvá? Janikovszky Éva közismert könyvének címe: Kire ütött ez a gyerek? Elkezdi az író a gyermek születésétől, amikor mindenki körberajongja a csecsemőt, s találgatják, kire is hasonlít, kire ütött ez a gyerek. Aztán kamasz lesz, és engedetlen, szemtelen és kajla, és akkor ugyanaz a kérdés ellenkező hangnemben, elutasítólag hangzik: Kire ütött ez a gyerek? Persze folytatódik a könyv, de mi álljunk meg ennél a mozzanatnál. Amikor volt egy álmunk a gyerekről, és az az álom nem valósult meg. S amikor csalódunk, közönyösen megyünk tovább: hát igen, azt reméltük, de csak ez lett. És lemondunk álmainkról. Sokan élik így meg a házasságukat is. Amikor jegyesek voltak, még lángolt bennük a szerelem, és arra készültek, hogy ha nem is a rózsaszín köd, de a tiszta érzés, az egymás iránti őszinteség és nyitottság, a másik boldogságának keresése megmarad bennük. Aztán eltelt egy-két év, és minden szürkévé vált. Nem romlott meg, de messze volt már az álmoktól. Nem vagyunk-e így a hitünkkel is? Ahogy énekünk mondja: „Hamar elfogy, tölte alighogy volt...” Pedig kezdetben azt reméltük, hogy elkötelezettségünket semmi meg nem kérdőjelezheti. Voltak álmaink - sőt talán nem is a mi álmaink. Merjük kimondani: voltak ígéreteink - és ma ezekből az ígéretekből csak töredéket láthatunk. Mint A tanú című filmben: „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb” És ebbe beletörődünk. Ennyire futotta. S éppen ekkor, csalódásaink idején, amikor megfáradunk, van szükségünk biztatásra: Istennek valamennyi ígéretére Jézusban van az „igen”. Isten megtartja ígéreteit. S azokat mindig javunkra tartja meg. Benne nincs fénynek és árnyéknak váltakozása (Jak 1,17), hanem mindig javunkat munkálja. Azt ígérte: „veletek vagyok minden napon”- amikor megkereszteljük és tanítjuk a ránk bízottakat, ő velünk van. Ezzel a bizalommal neveljük gyermekeinket - akkor is, amikor dackorszakban vagy lázadó kamaszkorban járnak. Azt ígérte, hogy házasságunkat egybeszerkeszti - ehhez ragaszkodhatunk akkor is, amikor nem megy minden simán, gördülékenyen házasságunkban. Azt ígérte, hogy akinek mustármagnyi hite van, az hegyeket mozgathat meg - akkor a mi szürkülő hitünk is elegendő. És folytathatnánk az ígéretek sorát, amelyeket megtart és betölt az A VASÁRNAP IGÉJE Atya akkor is, ha most abból még nem sokat látunk. Ezért így vigasztal és biztat a zsoltáros: „Az Úr szava igaz, és mindent hűségesen cselekszik!” (Zsolt 33,4) Közöttünk van, akit nem ismerünk. De aki ismeri őt, akit szeretetének pecsétjével, a Lélek erejével megerősített, az bizonyságot tesz róla. Keresztelő Jánossal és Pál apostollal együtt ma is sokan adják tovább a hírt, amelyet Jézusban tapasztaltak, hogy Isten megtartja ígéretét, hogy Isten igent mondott ránk. Keresztelő Jánossal és Pállal együtt ma is sokan tesznek bizonyságot Jézusról, hogy akik hallják, higgyenek, és a hitben életük legyen. Már itt a földön is. Hogy ne mondjanak le - nem is a saját álmaikról, hanem arról, amit Isten megígért: gyermekeikről, házasságuk boldogságáról, hitük elevenségéről -, hanem a bizalom örömével várják a karácsonyt. Hiszen advent negyedik vasárnapja az öröm vasárnapja! Ámen. ■ Bencze András Imádkozzunk!Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked hűségedért. Mindent javunkra teszel. Az adventi idő forgatagában tisztítsd meg látásunkat, hogy meglássuk, miként teljesíted Jézusban ígéreteidet rajtunk, és add Szentlelkedet, hogy hűségedről hálaadással és örömmel tegyünk bizonyságot! Ámen. A karácsonyi ünnepkör megformálása Az énekválasztás jelentősége ► Jelen írásunkkal az elmélyült, örömteli ünnepléshez szeretnénk segítséget nyújtani: karácsonyi énekkincsünk áttekintésével megrajzoljuk az ünnepkör egy lehetséges ívét. Szenteste, karácsony ünnepe, karácsony második napja, karácsony utáni vasárnap: ez a legszűkebb köre az összefüggő ünnepnapoknak; tágabb értelmezésben viszont vízkeresztig ível az ünnepek sora. A keresztény ünnepek közül talán a karácsony kapcsolódik össze legerősebben az énekléssel. Énekeink a bensőségességtől a kitörő örömig minden lelkiállapotot érintenek, ki-ki választhat kedve szerint, illetve az alkalomnak megfelelően. A legősibb réteg a középkori eredetű, latin vagy latin-német nyelvű kancióké; ezeket - bár a liturgia peremén, de - eredetileg is a közösség énekelte. A Hadd zengjen énekszó (EÉ 151) és a Kit sok boldog pásztor dicsért (EÉ 152) ezért biztos oszlopai lehetnek ünneplésünknek; előbbi karácsony ünnepének, utóbbi a karácsony utáni vasárnapnak a graduáléneke. Dúr hármashangzatra épülő, tiszta vonalvezetésű dallamuk, páratlan lüktetésű, ringató ritmusuk pasztorális jellege azt az érzetet kelti, mintha mi is ott lennénk a jászol mellett. Nem véletlen, hogy a 138., adventi Paul Gerhardt-ének is a 152. dallamát kapta: „Jertek, hívek, Jézus elé, / Betlehem kis jászla felé.” A Mennyből jövök most hozzátok (EÉ 150) gyermekien egyszerű, derűt sugárzó dúr dallama beragyoghatja az adventi-karácsonyi időszakot: erre a dallamra énekelhetjük ugyanis Luther Márton mindhárom karácsonyi énekét, valamint több más verset is. A Mennyből jövök most hozzátok és a Mennyei angyalseregek (EÉ 155) az örömhír kétféle kifejtése: az első bővebb, a második tömörebb. A Jézus Krisztus, dicsértessél (EÉ 154) - melynek más az eredeti dallama - akár János evangéliumától is kaphatta az indíttatást a gondolatok filozofikus megfogalmazására: „Az ember gyarló testébe / Öltözött az örök ige.” (2. vers) A 150. és 154. ének szentesti graduálénekj avaslat, de természetesen bármelyik másik istentiszteleten elhangozhat. A Boldog örömnap derült ránk (EÉ 165) Christian Fürchtegott Gellert ünnepmegfogalmazása. Az Áldott az élet Istene (EÉ 135) - Michael Weisse énekeskönyvéből - az adventi énekek között található, de akár karácsonyi prédikációnak is alkalmas. A Jézus, élő Isten Fia (EÉ 183) - Új zengedező mennyi karból való - újévi szövege pedig már előremutat. Eredetileg gyermekeknek készült Nikolaus Herman műve, a Jöjj, Isten népe, áldjuk őt (EÉ 156), karácsony ünnepének másik graduáléneke. A strófa jellegzetessége, a megismételt negyedik sor lehetővé teszi a fontos gondolatok kiemelését. Szintén Michael Weisse énekeskönyvéből származik karácsony második napjának egyik énekjavaslata: Hirdetek tinéktek Lelki nagy örömöt (EÉ 159). A dallam összeköti karácsonyt vízkereszttel: „Kelj fel, öltözz fénybe, / Földnek kereksége, / Nézd, miként ragyog rád / Az új csillag fénye!” (EÉ 186,1) A Fel útra, ti hívek (EÉ 163) - karácsony második napjának másik énekjavaslata - a versszakot lezáró refrénnel vési a szívünkbe: „Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat!” Legyen meg bennünk is, ami a pásztorokban megvolt: a készség a hódolatra. Nagyszerű összefüggés, hogy a 310. úrvacsorái éneknek is ez a dallama: „Vegyétek, egyétek, / Ez a Krisztus teste.” Elmaradhatatlan része az ünnepnek Pécseli Király Imre verse, a régi magyar énekek gyöngyszeme, a Krisztus Urunknak áldott születésén (EÉ 158). Második versszaka az angyalok örömhírének (Lk 2,14) újrafogalmazása. Sántha Károly adventi szövege is ezzel az erőteljes dór dallammal kapcsolódik össze: Áldott az Isten, mindnyájunknak Atyja (EÉ 145). Az Itt a karácsony!Itt a Megváltó! (EÉ 171) karácsony hetének éneke. Messzire mutató ötlet, hogy Túrmezei Erzsébet verse a Nékünk születék mennyei Király (EÉ 179) dallamára készült. A másik ilyen Túrmezeiköltemény az adventi időszakot gazdagítja: Szép Hajnalcsillag, Jézus, ragyogj fel! (EÉ 148). Ez a himnuszból fogantatott, példamutatóan arányos építkezésű, ősi magyar dallam különleges kincse énekeskönyvünknek. Lebegő érzetet kelt, és a gregorián tónusok nyomát őrzi, hogy a dallam kezdő- és záróhangja nem azonos. A strófa fele refrén, ami újra lehetőséget ad a legfontosabb üzenet elmélyítésére: „Eljött a mennyből. Emberré lett. / Ő hoz a CANTATE földre békességet.” (171) Vagy: „Új esztendőben mi vigadjunk, / Született Jézust mi imádjuk!” (179) Az ím, jászlad mellett térdelek (EÉ 161) szentesti lelkületet ébreszt bennünk. Gerhardt versének első strófáját Johann Sebastian Bach a Karácsonyi oratórium hatodik kantátájában (Nr. 59) az akkor használatos koráldallammal (Bizony betelik az idő, EÉ 502) alkalmazza. Georg Christian Schemelli Musikalisches Gesang-Buchjában (1736) viszont új dallam jelenik meg, melyet Bachnak tulajdonítanak. Ez a basso continuo szólammal ellátott, eredetileg szólóéneklésre szánt kis ária később bekerült a gyülekezeti énekeskönyvekbe is. A Csendes éj! Tiszta, szent éj! (EÉ 167) 19. századi, más ízlésvilág szülötte, de tagadhatatlanul a legnépszerűbb karácsonyi énekek közé tartozik. Hármashangzatra épülő fordulatain érezhető, hogy első elhangzásakor egyszerű, akkordikus gitárkíséret járult hozzá. Az éneklés visszafogottsága segíthet, hogy ne lépjük át a giccs határát. A karácsonyi Kyrie egyik mondatával kívánunk Olvasóinknak bensőséges és áldott ünnepet: „Örök Ige, aki halandó testben jöttél a világba, hogy a múlandóság átkát elvéve örök életet ajándékozz, Uram, irgalmazz!” (LK 195. oldal) ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa evangelikuselet.hu
