Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-12-23 / 51-52. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. december 23-30. ► 3 Házról házra Nyíregyházán Folytatás az 1. oldalról Reménység szerint sok olyan család lesz Nyíregyházán és környékén, amely az óvodától az általános isko­lán át a gimnáziumig az evangélikus egyházra bízza gyermekeit: egyhá­zunk jövő nemzedékét. Végül a harmadik körzet felújított parókiájának udvarán állhatták meg az ünneplők. A kívül-belül igen rossz ál­lapotban lévő, omladozó épület felújí­tása és átépítése hosszas várakozás után nyáron kezdődött, és nagyrészt a Gus­­tav-Adolf-Werk segélyéből valósul­hatott meg. így a nemrég - a város ál­tal - felújított Luther térnek méltó dí­sze lett a 12. szám alatti hajlék, ahol Adámi László lelkész és népes család­ja él immáron tizenegy éve. „Aki betér ide, lássa meg az itt élők életében, hogy a ház ura Jézus Krisz­tus!” - mondta köszöntőjében a szen­telést végző Fabiny Tamás püspök. A különleges, négyórás gyalogtúra - az egykor óvodának helyet adó - gyülekezeti házban ebéddel végző­dött, ahol a gyülekezet tisztségviselői és szolgálattevői ültek egy asztalhoz. ■ HHÁ Százötven éves a budapesti szlovák gyülekezet Zsúfolásig megtelt a budapesti szlo­vák evangélikusok gyülekezeti terme december 16-án: ekkor ünnepelték a közösség önállósodásának százöt­venedik évfordulóját. A megemlékezésen Mgr. dr. Milos Klátik, a Szlovákiai Ágostai Hitval­lású Evangélikus Egyház elnök-püs­pöke hirdette Isten igéjét Ézs 40,9 alapján. A szlovák püspök prédiká­ciójában hangsúlyozta, hogy keresz­tyénként feladatunk a lelki értelem­ben vett felemelkedés. A Magyarországi Evangélikus Egy­ház képviseletében dr. Lackner Pál országos programkoordinátor kö­szöntötte az egybegyűlteket. Üdvö­zölték továbbá a helyi evangélikus kö­zösséget az alkalom támogatói: Szlo­vákia evangélikus egyháza, a Határon Túli Szlovákok Hivatala, a Magyar­­országi Szlovákok Szövetségének Közalapítványa, az Országos és a Fővárosi Szlovák Önkormányzat, Budapest Főváros VIII. Kerület Ön­­kormányzata, Budapest VI., XIII., XIV., XVI. kerületének szlovák ön­­kormányzata, Nagytarcsa szlovák önkormányzata és a prágai szlovák gyülekezet. Az alkalmon jelen volt többek között Peter Weiss, a Szlovák Köztár­saság budapesti nagykövete, a magyar egyház részéről pedig Radosné Len­gyel Anna országosfelügyelő-helyet­­tes, valamint Krizsán Zoltán, a Pesti Egyházmegye felügyelője. Az ünnepi istentiszteletet követő­en avatták fel Dániel Bachát néhai püspök, Ján Kollár költő, lelkész, Lu­­dovít Izák kántor, zeneszerző em­léktábláit, illetve ünnepélyesen bemu­tatták a Jób megpróbáltatása - egy evangélikus gyülekezetperipetiái - A pesti szlovák evangélikus gyülekezet emlékkönyve című kiadványt. ■ Kiss Tamás Ordass Lajos ismét a Deák téren Bemutatták Böröcz Enikő könyvét Tekintélyes terjedelmű - a függelék­kel együtt 566 oldalas - egyháztörté­neti kiadvány bemutatójának adott helyet december 12-én a Deák téri evangélikus templom. A Luther Ki­adó gondozásában megjelent Egy­házfő viharban és árnyékban I. - Ordass Lajos evangélikus hitval­ló püspöki szolgálata (1945-1958) című monográfia Böröcz Enikő evangélikus lelkész, egyháztör­ténész sokéves, alapos kutató­munkájának gyümölcseként ke­rülhet - akár karácsonyi ajándék­ként is - az olvasók kezébe. ző kutatásai során összegyűjtötte a kötet anyagát. Kendek K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója az est moderátoraként nem­csak a szerzőt, Böröcz Enikőt szólítot-Gáncs Péter püspök áhítata után Giczi Zsolt (képünkön) tör­ténész, egyetemi adjunktus mutatta be a könyvet. Levéltár és múltfeltárás című előadásában Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igaz­gatója nemcsak az intézményről szólt, hanem jól megvilágította azt a lelki­­ismeretes munkát is, amellyel a szér­ia a mikrofonhoz, de felolvasta az al­kalomra érkezett köszöntő leveleket is. A rendezvény Rőzse István áhítatá­nak felolvasásával zárult, mivel a nyu­galmazott lelkész betegsége miatt nem tudott részt venni a könyvbemutatón. ■ BZS Borsod-hevesi választási eredmény Az egyházunkban 2012-ben lezajlott általános tisztújítás az egyházme­gyei szintet is érintette. A Borsod-Hevesi Evangélikus Egyházmegye el­húzódó választási procedúrája december 13-án zárult le. A szavazatbon­tás eredményeképpen az egyházmegye esperese Buday Barnabás, felügye­lője Gyuris Miklós lett. Beiktatásukra január közepén kerül sor. M EvÉlet-infó Két hét szubjektív krónikája Beszélgetés dr. Fabiny Tamással, az Északi Egyházkerület püspökével- Bármennyire szeretne is lapunk minden jelentős evangélikus egyházi eseményről tudósítani, a terjedelmi korlátok nem tették lehetővé, hogy Püspök úr néhány közelmúltbeli szol­gálatáról hírt adjunk. Ezekre - cso­korba szedve őket - most térhetünk vissza. Milyen alkalmakról is volt szó?- Örülök annak, hogy nemcsak nagy horderejű ünnepeken, hanem bensőséges alkalmakon is látogatha­tom a gyülekezeteket. Természetes, hogy a budavári templomban és a bu­­dagyöngyei kápolnában rendszeresen prédikálok, hiszen családommal együtt ott vagyunk otthon. Két hete pedig minden különösebb ok nélkül a kicsi nyáregyházi gyülekezetben szolgálhattam igehirdetéssel, majd - Fábri György egyházkerületi felügye­lővel együtt - találkozhattam fiata­lokkal és idősekkel, és gondolkodhat­tunk a közösség jövőjéről. Ugyanígy örömmel vállaltam áhí­tatot az oktatásiintézmény-vezetők révfülöpi konferenciáján és a diakó­­niai bizottság ülésén, vagy vettem részt a fasori gimnázium egyik osz­tályának piliscsabai csendesnapján. A diákokkal való együttlét, a hivatás­ról folytatott beszélgetés felidézte saját pályaválasztásomat, de a Fasor­ban hitoktatóként eltöltött négy szép évet is. Természetes, hogy ezek a szolgálatok nem sajtónyilvánosak. Mint ahogyan például az elmúlt hét maratoni országos presbitériumi ülése sem volt az.- Hogyan lehet ennyi szolgálatra felkészülni?- Szokták mondani, hogy a nap huszonnégy órából áll, és még ott van az éjszaka... Keresztapámtól, néhai Józsa Mártontól pedig azt tanultam, hogy amikor már nagyon elfárad az ember, akkor azzal a bizonyossággal mehet ágyba, hogy „akit az Úr sze­ret, annak álmában is ad eleget”. Az Úr szeretetét abban is érzem, hogy igazán szerető család vesz körül. Er­re a biztonságra akkor van igazán szükségem, amikor lelkigondozó­ként kell mások mellett állnom.- Ez utóbbira mennyi ideje van?- Munkatársaim a tanúi, hogy ezeknek mindig elsőbbséget adok. Természetesen most nem fogom el­mondani, hogy akár csak az elmúlt héten milyen beszélgetéseim voltak lelkészekkel és másokkal, hiszen az végképp nem az amúgy tiszteletre méltó médiára tartozik. Ebben az összefüggésben egy kérés erejéig mégis igénybe venném a saj­tó segítségét: imádkozzanak a püspö­kökért, hogy az Úrban bízva legyen erejük tanácsolni, segíteni, és ha kell, inteni is. Közben pedig ne váljanak, ne váljunk mogorva, megkeseredett vagy türelmetlen emberekké.-Az elmúlt időszakbanfeltűnően sok nyilvános, közéleti szereplése is volt.- A médiamunkát szenvedéllyel végzem. Éppen öt éve havonta tartok áhítatot a Kossuth rádió Vasárnapi új­ságában, második éve pedig házigaz­dája vagyok a Duna Televízió Püspök­kenyér című sorozatműsorának.- Egyéb fórumokon pedig néhány napon belül Hankiss Elemér szocio­lógus, illetve Nádas Péter író beszél­getőtársa volt.- Mindkettőt nagy tisztességnek éltem meg. Hankiss Elemér eszmél­­tető írásait évtizedek óta szeretem. Bámulatosnak tartom, ahogy ő iro­dalmárként indult, majd szociológus­ként felrázta a késői Kádár-kor ma­gyar társadalmát, aztán filozófiai, sőt teológiai kérdéseket kezdett fesze­getni. Ennek jegyében hívtam meg az általam szervezett budavári evangé­likus szabadegyetem előadójának. A kápolnát zsúfolásig megtöltő hí­veknek és érdeklődőknek különleges szellemi élményben lehetett részük. Egészen más műfaj volt a Petőfi Iro­dalmi Múzeumban folytatott „asztali beszélgetés” Nádas Péterrel. Őszintén szólva azt hittem, hogy ott főleg iro­dalomról fogunk beszélni, ám a világ­hírű és Németországban különösen népszerű írót jobban foglalkoztatta az egyházak állítólagos térnyerése a ha­zai oktatásban és a közéletben, így a dialógus inkább ebbe az irányba ment. Számos kérdésben egyet tudtunk ér­teni, másokban vitatkoztuk - a ma­gam részéről fontosnak tartom, hogy ilyen nyilvános disputákban is kifejt­hessem álláspontomat.- És ezzel még nem értünk a két­hetes leltár végére...- Rendhagyó megszólalásra volt lehetőségem azon az istentiszteleten, amelyet bányászoknak és kohászok­nak tartottak Borbála-napon az épí­tészetileg egészen különleges Gellért­hegyi sziklakápolnában. Itt sem ha­gyományos gyülekezetnek tehettem bizonyságot arról az Úrról, akihez a mélységből is kiáltanunk lehet.- Úgy tudjuk, két helyen is szólt az evangélikus egyháznak a vészkor­szak idején végzett zsidómentő mun­kájáról.- Előbb egy református szervezésű konferencián vehettem részt, ame­lyen a ma már közismert Sztehlo Gá­bor mellett Kékén András önfeláldozó életét mutathattam be, majd egy abban a közegben kevésbé ismert evangéli­kus lelkész, a kolozsvári fárosi Andor zsidómentő tevékenységére irányíthat­tam a figyelmet. Egy hét évvel ezelőtt készült filmem segítségével párhuza­mot vonhattam Járosi és Wallenberg között, már csak azért is, mert az er­délyi Reményik Sándor „kicsi papja” is a Szovjetunióban pusztult el. Néhány nappal ezelőtt pedig egy Wallenbergre és magyar segítőire emlékező emléktábla leleplezésén vettem részt a Duna-parton. Ismét csak rendhagyó gyülekezet jelenlété­ben mondhattam imádságot és adhat­tam áldást, hiszen főleg diplomaták, közéleti emberek és újságírók voltak jelen. Örülök, hogy a rakpart egy szakasza Sztehlo Gábor nevét kapta.- A világi sajtóban és a művészeti életben nagy visszhangja volt a Szent­endrén rendezett Ámos Imre-kiállítás­­nak, amelyet Püspök úr nyitott meg.- A Galambos Ádám vezetésével működő Asztali Beszélgetések Kultu­rális Alapítvány és egyházunk közös vállalkozása ez a különleges tárlat. A város művésztelepének tőszomszéd­ságában a sorsban Radnóti Miklósé­hoz hasonlítható, akár „magyar Cha­gallnak” is nevezhető zsidó festő ké­pei mellett kortárs művészek alkotá­sait állítottuk ki. Kossuth- és Mun­­kácsy-díjas alkotók, sok világi, sőt nem vallásos ember előtt szólhattam. Egyrészt ott is tanúskodni akartam arról a Jézusról, aki a szeretetet és a megbocsátást hirdette, másrészt kö­telességemnek éreztem annak kife­jezésre juttatását, hogy egyházunk mélyen elítél minden olyan meg­nyilvánulást, amely emberek megbé­lyegzését vagy megalázását jelenti. Zsidókra, cigányokra és másokra egyaránt érvényes ez.- Ezért szívügye Püspök úrnak a Nyíregyházán működő Evangélikus Roma Szakkollégium?- Az egyház társadalmi hitelessé­ge szempontjából különleges jelen­tősége van e második éve működő in­tézménynek. Örülök annak, hogy az elmúlt hétvégén részt vehettem öt keresztény szakkollégium berekfür­dői konferenciáján. Jelzésértékűnek tartom, hogy a szabad idővel ugyan­csak nem nagyon rendelkező Balog ÉGTÁJOLÓ Zoltán miniszter mindvégig jelen volt a találkozón.- Néhány nappal később aztán a minisztériumi tárgyalóasztalnál ta­lálkozott vele.- Igen, végre megvalósult az egy­házvezetői egyeztetés vele és Hölvé­­nyi György államtitkár úrral, majd ugyanaznap esteÁder János köztár­sasági elnök úrnál lehettünk együtt a Sándor-palotában.- Összefoglalóan hogyan jellemez­né ezt a gazdag szolgálatsort?- A nemzetközi egyházi életben ma egyre többször beszélnek az úgyneve­zett nyilvános teológiáról. Ez azt jelen­ti, hogy hitünket - amely persze az ember legszemélyesebb ügye, ami alapvetően csak rá és az Úristenre tar­tozik - nyilvánosan is meg kell valla­ni, abban a szekuláris közegben is, amelyben az egyházat körülvevő tár­sadalom él. Folyamatos párbeszédben kell állnunk a világgal annak érdeké­ben, hogy a mai ember kérdéseire is reflektálva tudjunk a mi Urunkról és Megváltónkról tanúságot tenni. E Megváltó születésének ünneplé­sére készülünk. Ezúton kívánok min­den olvasónak áldott karácsonyt! ■ E.É. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
Oldalképek
Tartalom