Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-12-09 / 49. szám

14 41 2012. december 9. KRÓNIKA Evangélikus Élet „Az egyháznak meg kell fenyíttetnie és újulnia hamarosan” 440 éve született Girolamo Savonarola ► A reformáció kezdetének ötszá­­zadik évfordulójára készülve ta­lán nem haszontalan a Luther Mártont megelőző korral is megismerkedni. Az egyháztör­ténet több „előreformátort” is számon tart: Wald Pétert, Húsz Jánost, Girolamo Savonarolát és John Wycliffet szokták ek­képpen emlegetni. Közülük most a szeptemberben négy­­száznegyven éve született Sa­­vonaroláról lesz szó. Lombardia a mai Olaszország „csiz­májának” legfelső, északi, kiszéle­sedő részéhez tartozik, határos Tos­cana vidékével. A15. században e vi­dék őrgrófjának orvosa volt Savona­rola nagyapja, Michele Savonarola. A szülők kereskedéssel foglalkoztak, talán ez az akkor „mozgásban levő” élet tette, hogy a fiatal Girolamo Savonarola (1452-1498) szigorúan kegyes nagyapjánál nevelkedett tizen­hat éves koráig. Életére bizonyára ez is hatással volt. Ugyan visszakerült a szülői házba, de nyolc év múlva, 1475-ben hirtelen elhagyta azt is. A híres költő, Petrar­ca is nagy hatással volt rá, szerepe volt abban, hogy Savonarola úgy érezte, romlott világban él. Egyetlen menekülési lehetőség­nek a szerzetesi életet látta. Bologná­ban lett dominikánus szerzetes. Az életrajzírók egy szerelmi csalódást is emlegetnek a kiváltó okok között. Az azonban bizonyos, hogy ebben az időben született meg első írása: Az egyház romjairól (1475). Meggyőző­dése szerint az igaz egyház az elnyo­mott, hallgatásra kényszerített egy­ház volt „a parázna Babilonnal” (Ró­mával!) szemben. A bolognai kolostor, ahol élt, ak­koriban a szellemi élet központja volt, és a lombardiai kongregációhoz (szerzetesi egyesüléshez) tartozott. Belépésének évében Savonarola a szerzetesi esküt is letette. 1477-től prédikátornak készítették fel. Kép­zettségének bizonyítéka, hogy egy bibliakiadást jegyzetekkel látott el Aquinói Tamás tanulmánya alap­ján. S a prédikálok (dominikánus) rendjének ő is prédikátora lett. A Medici család kérésére Firenzébe helyezték. 1482-ben kongregációjá­nak nagygyűlésén őt kérték az igehir­detésre. így lett „firenzei” Savonarola. A kolostorban már fiatal társainak tanítója s a „Mediciek városának” - még nem annyira ismert - prédiká­tora lett. A Szent Lőrinc-templom­­ban hirdette az igét. Igaz, hogy hall­gatóinak száma egyre növekedett, mégis arra gondolt, hogy új helyet ke­res, amikor 1484-ben „jelenést” látott; ebből meggyőződött arról, hogy Is­ten ítélete és a világ újjáteremtése ha­marosan bekövetkezik. Prédikációi attól kezdve erről szóltak, és egyre is­mertebbek lettek. A 15. század végén mindjobban erősödött a világvégevárás. Savona­rola igehirdetéseinek prófétai hang­ja is ezt erősítette. Egyre határozot­tabban hirdette a világ és az egyház romlását, Isten újjáteremtő hatal­mát, s szavainak mind nagyobb lett a meggyőző ereje is. Egy új éneke, írá­vetele és az utolsó ítélet rövid időn belüli bekövetkezése lettek a témái. Ekkor mondotta ki: „Az egyháznak meg kell fenyíttetnie és meg kell újulnia.” Ugyanebben az időben „sűrűsö­dött” a levegő Firenzében politikai­lag, társadalmilag is. Savonarola írá­sai terjedtek, széles körben ismertté váltak, különösen a Traktátus az el­­özvegy ült (magányos) életről című. A városban a közhangulat is egyre in­kább a Mediciek és a pápaság ellen fordult. Azon az éjszakán, amikor az idős Lorenzo Medici meghalt, Savo­­narolának látomása volt: „íme, az Is­ten kardja gyorsan és határozottan le­csap a földre” - látta és vallotta. Életének és szolgálatának követke­ző fázisában szinte már az elégedet­len és lázadó nép hangulata sodorta őt. Hangja egyre élesebb lett. Ezek­ben az években zajlott a franciák itá­liai hadjárata is, Vili. Károly francia király vezetésével. Savonarola pe­dig egyre inkább úgy látta, hogy a francia király lesz az, aki a nagy vál­tozást hozza. Tőle várta a világ és az egyház megújulását, s hirdette, Isten kardja most csap le, kezdődik a vál­tozás, természetesen Firenzében. sa is született Imádság az egyházért címmel. Az új világ „érkezését” 1484-re tette. Ezzel kezdődött az intézkedé­sek sora ellene: újra Bolognába he­lyezték mint „a tudományok meste­rét” (magister studiorum). Néhány év múltán levelet írt édesanyjának arról, hogy ezt az időt „prédikálva, intve, gyóntatva, olvasóként és tanácsadó­ként” töltötte. De a Medici család visszahívta Firenzébe; 1490-ben tért vissza. Ko­lostorában írásmagyarázattal fog­lalkozott, s a városban prédikált. 1491-ben a firenzei Szent Márk kolos­tor vezetője lett. Ekkortól kezdett erő­teljesen megváltozni prédikációinak hangja. A Jelenések könyvéről és Já­nos apostol leveleiről szóltak tanítá­sai. Mindinkább az Antikrisztus jö-Jelen írás keretei között nem kö­vethetjük részletesen az eseménye­ket. Röviden annyit mondhatunk: olykor úgy tűnt, hogy a Mediciek ha­talma leomlott „a parázna Babilon” hatalmával, máskor pedig csalódnia kellett Savonarolának a francia király­ban is. Firenzében lassan ő lett a város ve­zetője, irányítója, elindult egy „váro­si mozgalom az újulásért”. Persze voltak ellenségei is. V7. Sándor pápa is felemelte hangját ellene több írá­sában is; olykor meghívta tárgyalás­ra, majd eltiltotta a prédikálástól. A város hol kiállt mellette, hol pedig en­gedett a pápának. 1497-ben az új vá­rosi vezetés már határozottan ellene fordult, a város hangulatával együtt. Savonarola ekkor még el tudta érni, hogy a városi karnevál alkalmá­val egy nagy máglyát építsenek, a „hi­ábavalóságok tüzét”. Ez volt utolsó nagy kísérlete városa, a világ és egy­háza megújulásának szolgálatában. 1498-ban elfogták, majd az eljárás után két társával együtt kivégezték. Láthatjuk, hogy reformkísérlete erőszakkal, a világvégére vonatkozó számítgatásaival keveredett. Hatása mégis nagy volt, sőt maradandónak is mondható. Tudjuk, hogy amikor kivégezték, Luther már élt (1483- ban született), és amikor Luther ira­tai terjedni kezdtek, néhányan Savo­­narolával azonosították őt. Luther Márton szolgálata más alapról indult, és evangéliumi tartal­mú volt. Az azonban vitathatatlan, hogy „az egyháznak meg kell fenyít­tetnie és meg kell újulnia” - ma is. ■ Keveházi László HIRDETÉS Álláshirdetés - nevelőtanár A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány (MPTA) budapesti egyetemi szakkollégiumába ke­res diplomás, agilis, protestáns vallású, rendezett gyülekezeti háttérrel rendelkező, megbízható sze­mélyt nevelőtanári munkakörbe, bentlakással. A jelentkezéseket szakmai önéletrajzzal az alábbi címre várjuk: MPTA, 1121 Budapest, Eöt­vös út 35. vagy titkarsag@mpta.hu. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Istentiszteleti rend ♦ 2012. december 9. Advent 2. vasárnapja. Liturgikus szín: lila. Lekció: Lk 21,25-36; Ézs 63,15-64,3. Textus: Zsid 10,35-39. Énekek: 142., 133. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Bajnóczi Márió; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 9.; Sarepta, 11., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, 111., Dévai Bíró M. tér de. 10. Horváth Ferenc; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (asztali beszélgetések) Zászkaliczky Péter; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű, úrv.) Scott Ryll; de. 11. (úrv.) Pelikán András; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Románné Bolba Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Románné Bolba Márta; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; du. 6. (vespera) liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bajnóczi Márió; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Balogh Éva; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. Vető István; du. 5. (adventi éneklés) Halász Alexandra; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kovács Áron; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Deák László; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Deák László; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Éva; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Hokker Zsolt; du. 5. (gyermekistentisztelet) Hokker Zsolt; Budaörs, Szabadság út 75* de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (családi) dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa HIRDETÉS ^ DIGITALSTAND www.dlgitalstand.hu Lepje meg magát, családtagjait és barátait digitális újsággal! Oldalunkon ajándékötletekkel várjuk! www.dicitalstand.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom