Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-09 / 49. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2012. december 9. w- 15 Furosiki Környezetbarát csomagolás japán módra ► Karácsony közeledtével talán az egyik legaktuálisabb téma a csomagolás. Még nincs késő, hogy az idei ünnepünket ebből a szempontból is kicsit átgondoljuk, hiszen mi sem lehangolóbb, mint a - legyünk őszinték: gyakran már a kicsomagolás pillanatában feleslegesnek tűnő vagy éppen nem az ízlésünknek megfelelő - ajándék kibontása után halmokban heverő, celluxszal gondosan leragasztott, összegyűrt csomagolópapírok és a műanyag masnik, szalagok látványa. Pedig lehet másképp is... Évek óta próbálom elkerülni karácsony és egyéb ünnepek alkalmával a fent említett helyzetet. A legfontosabb, hogy mielőtt a kosarunkba tesszük a kiszemelt ajándékot, átgondoljuk, vajon valóban szükség van-e rá. Ha a vásárlás mellett döntünk, az ajándék „felöltöztetésének” legegyszerűbb módja az ajándéktasak alkalmazása, amelyből bizonyára mindannyiunk kamrájában egész arzenál sorakozik kisebb-nagyobb méretben és számtalan mintázatban. Szükség esetén csak kihúzunk egy alkalomnak megfelelő darabot. A tasakok azonban két-három használat után annyira összegyűrődnek és bepiszkolódnak, hogy az ember már nem szívesen adja tovább őket, így egyre csak gyűlnek... (Jobb esetben tisztán papírból készülnek, a fogójuk is könnyen eltávolítható, így mehetnek a szelektív gyűjtőbe. Ám egyre több a fóliával is bevont tasak, melyet jobb híján egy idő után a szemetesbe dobunk.) Egy másik megoldásként átválogattam a már nem használt kis- és nagypárnahuzatokat, de készültek már kifejezetten erre a célra kisebb rongyzsákok is. Ám ez sem alkalmazható minden helyzetben, például hivatalos események alkalmával. A művészi és egyben környezetbarát megoldásra a régi e-mailjeim között keresgélve bukkantam rá. Közel egy éve kaptam néhány linket videomegosztón terjesztett kisfilmekhez, melyekben a furosiki készítésének alapvető fogásait mutatják be. A furosiki (Ä & #&) nem más, mint egy kendőszerű, tradicionális japán csomagoló „ruha” melybe gyakorlatilag bármit be lehet csomagolni, de funkcionálhat szatyorként, hátizsákként, sőt akár sapkaként is. (Ma is gyakran ebben viszik például a speciális éthordó dobozokat is, majd kibontva étkezéskor egyben térítőként is használják!) Elterjedése egybeesik a közfürdők elterjedésével (jelentése is innen eredeztethető), amikor a fürdőzés alkalmával az emberek kis batyukba kötötték a ruházatukat. Népszerűsége nagyon megcsappant a japánok körében a második világháborút követő „nejlonkorszakban”, hiszen ezeket a természetes anyagból készült táskákat egyre inkább felváltották a milliószámra gyártott nejlonzacskók. Az utóbbi években azonban, ahogy minden területen egyre fontosabbá váltak a környezetvédelmi szempontok, újra fokozatosan népszerűvé vált a furosiki használata. A japán környezetvédelmi miniszter asszony, Juriko Koike 2006- ban megtervezte az úgynevezett mottainai furosikit, amely mára a hulladékcsökkentés szimbólumává vált Japánban. (A mottainai jelentését valahogy úgy lehetne körülírni, mint egyfajta szégyenérzést amiatt, ha valamit hagyunk kárba veszni anélkül, hogy kihasználnánk a benne rejlő maximális lehetőségeket.) Az egyedi tervezésű, PET-palackok újrahasznosításával készült, többfunkciós kendőt egy híres japán festő madár- és virágszimbólumai díszítik, és a 3R (reduce-reuse-recycle, vagyis csökkentsd - használd újra - hasznosítsd) elnevezésű, világszerte népszerűvé vált környezetvédelmi kampány keretében mutatták be. Mint a miniszter asszony üzenetében ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla megfogalmazta, szeretné, ha a tradicionális japán kultúra egyik szimbóluma hozzásegítene, hogy felismerjük azokat a lehetőségeket, amelyek a fenntartható társadalom alapját képezhetik. A 2006-os téli olimpián a japán sportolók is népszerűsítették a mottainai furosikit - ezzel is kifejezve az ügy iránti elköteleződésüket -, amely a sport szeretetét, nézettségét kihasználva üzenet hordoz az egész világ számára is. E csomagolási technika leleményességét tükrözi, hogy szinte bármilyen alakú és méretű tárgy becsomagolható vele. Vannak széles körben elterjedt méretek, de gyakorlatilag mindenféle egyedi méretben készülhetnek a csomagolás alapjául szolgáló, négyzet alakú kendők; ha pedig nincs rájuk szükség, összehajtogatva akár egy zsebben is elférnek. A modern furosiki alapanyaga ma már igen változatos: a selyem és a pamut mellett megjelent a műselyem és a műszál, vagy egyéb, újrahasznosított anyagból is készülhet A csomagoláshoz nem szükséges semmiféle kötözőanyag, hajtogatással és csomózással jutunk el az igen esztétikus végeredményhez. Érdemes az internetes keresőbe begépelni a furosiki szót, mert számtalan képet és kisfilmet találunk, melyek segítségével mi magunk is elsajátíthatjuk az igen egyszerű fogásokat. Azt hiszem, érdemes a szekrények aljáról előkeresni és újra használatba venni nagyanyáink - emlékbe eltett - szebbnél szebb kendőit. ■ JCsCs EVÉL&LEVÉL A lényeg helyett ne menjünk a külsőségek irányába Az Evangélikus Élet november 25-ei számában Gregersen-Labossa György tisztelendő úr cikkében a liturgikus élet gazdagítására biztat (Álljunk meg egy szóra!, 13. o.). Ezt olvasva egyszerű gyülekezeti tagként ébredt bennem néhány gondolat. Az istentiszteletre hitéletünk gazdagítására és Isten dicsőítése miatt járunk. A hit hallásból van. A gyülekezetünkben jelenleg használatos, úgynevezett Prőhle-féle Agenda alapja ez. Az ebben lévő liturgikus elemek minden tekintetben elegendők ennek a gazdagodásnak a segítésére. Ezért részemről ellenzem minden olyan elem bevitelét a liturgiába, ami a figyelmet a lényeg helyett a külsőségek irányába viszi. Egy katolikus barátom egyszer azt mondta nekem; „Olyan jó nálatok az egyszerűség, a lényegre törekvés mankók nélkül, a nálunk már-már showműsorszerű liturgiával szemben.” A hívek felelgetős részvétele a liturgiában gépies, még akkor is, ha áhítatos miliő veszi körül. (Katolikus testvéreinknél ez hagyomány, ezért náluk ennek egyszerűsítése lehetne zavaró.) Ránk nézve - fontossági sorrend nélkül - néhány észrevételt teszek. Az imádkozás ne legyen felelgetős. Az ima tartalmi részéről elvonja a figyelmet annak figyelése, hogy mikor kerül ránk a sor az „Urunk, hallgass meg minket” kollektív mondásában. Ne szerepeljenek lektorok az istentiszteleten. A bibliai szakaszokat a lelkész olvassa föl. Az ige szavaitól, amelyek a megszokott Luther-kabátot viselő lelkész megszokott hangján hangzanak el, semmi sem vonja el a figyelmet. A lektorok esetében az öltözék, a hanghordozás, a frizura stb. lehetnek zavaró tényezők. A Luther-kabátra terített stóla felesleges. Egyáltalán nem mutatja azt, hogy viselője mintegy jármot szimbolizálva fejezi ki alázatát, inkább dekorációnak hat, hasonlóan ahhoz, mint amikor dísznek, ékszernek használják a nyakba akasztott keresztet. A gyülekezetek nagy része ezért nem fogadta be a liturgia stólával történő „gazdagítását”. A püspökök stólaviseletét a püspöki rang kifejezéseként érzékeljük, mintsem a stóla ideologizált üzeneteként. Helytelennek tartom, ha a lelkész az Agenda veretes, liturgikus szavait saját szavaival úgymond színesíti, ezzel mintegy produkálja magát. A „talár kontra alba” kérdésben a lényeg az, hogy a szolgáló méltóságát és felelősségét fejezi ki. Csak megszokás kérdése, hogy ezt vagy azt rendszeresítjük, egyik sem jobb a másiknál, ezért nem érdemes a jelenlegi gyakorlatunkon változtatni. Finnországban természetesnek találtam az alba használatát. A katolikus testvéreknél szokás a „Legyen békesség köztünk!” mondattal történő kézfogás. A mi liturgiánkba behozásával nem értek egyet. Az egész formalitás, a ceremónia cifrázása. A legtöbbször az egymás tényleges ismerete sincs meg hozzá. A békesség nem a mi mondásunkon múlik, ez Isten ajándéka, ha elfogadjuk. Tisztelettel: Légrádi György (Pécs) Evéletes babaértesítő Tisztelt Olvasóink bizonyára nem veszik rossz néven, ha időnként hírt adunk szerkesztőségünk tagjainak családi örömeiről is. Most újfent van alkalmunk ilyenről beszámolni; tördelőszerkesztőnk, Károly György Tamás és felesége, Károly-Ágoston Márta november 7-én vehették kezükbe első gyermeküket, Han- centiméteres hosszúsággal, jó egészna Mártát, aki 2260 grammal és 47 ségben látta meg a napvilágot. o O O N < HIRDETÉS Válogasson az első magyar platformfüggetlen online újságosstand kínálatából, olvasson számítógépen, táblagépen vagy okostelefononl DIGITALSTAND www.digitalstand.hu Olvassa az Evangélikus Elet digitális változatát! digitalstand.h Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is! f HIRDETÉS Ajánló az Evangélikus.hu oldalról A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának alakuló ülésén járt videós stábunk a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban november 30-án. A tisztségviselők megválasztása közben beszélgettek munkatársaink a küldöttekkel az új feladatokról. Az eseményekről számos új videós és fényképes anyagot találhatunk a honlapon, mint ahogy a december í-jén a fasori evangélikus templomban zajlott beiktatásokról is készült filmanyag; http://uj.evangelikus.hu/aktualis és http://www.youtube.com/lutheranhu. További interjúk (http://uj.evangelikus.hu/interju): Bachot csak teológiai ismeretek segítségéivel lehet megérteni - Beszélgetés Mekis Péter orgonaművésszel. „Fókuszban”a természet - Interjú Kurucz Ádámmal, a soproni líceum diákjával. HIRDETÉS_________________________________________________________ Mai hitvallások a Magyar Televízióban December 9-én, vasárnap Mai hitvallások címmel dr. Fábri Györggyel, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelőjével, az ELTE rektorhelyettesével láthatnak beszélgetést az Mi-en 10.30-tól, az M2-n 13.30- tól. Szerkesztő: Nagy László, rendező: Horváth Tamás.
