Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-09 / 49. szám
8 ■m 2012. december 9. PANORÁMA Evangélikus Élet Zene karácsonyra Énekükkel őt dicsérték... Beszélgetés Csorba István karnaggyal ^ Alábbi kétoldalas, rendhagyó összeállításunk nem titkolt célja, hogy olvasóink figyelmébe ajánljon - akár karácsonyi ajándékként - néhány olyan zenei kiadványt, amely egyházunkhoz kötődő muzsikusok közreműködésével készült. Egy kivétellel azonban nem ismertetéseket közlünk a - frissen megjelent vagy régebbi, de még kapható - hanghordozókról, könyvekről, hanem az alkotókat szólaltatjuk meg, bízva abban, hogy ily módon munkáikat is közelebb hozzuk olvasóinkhoz. A kivétel a Hegedűs Endre - nem mellesleg katolikus - zongoraművésszel készült interjúkötet, amelyet a Harmat Kiadó jelentetett meg. Egy könyv, egy cédé - és néhány meghitt óra ^ Idén átdolgozott, kibővített formában jelentette meg a Harmat Kiadó a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett, világhírű zongoraművész, Hegedűs Endre interjúkötetét, ezúttal Transzcendens etűdök - Hegedűs Endre zongoraművésszel beszélget Ferenczi Andrea címmel. A CD-melléklettel ellátott könyv bemutatására Rados Péter rádiós szerkesztőt, a népszerű Egycseppes esték rendezvénysorozat egyik szervező házigazdáját kértük fel. Kiderül a könyvből, hogyan is alakult Hegedűs Endre élete, pályája, magánélete. „Mosoly és remény van a játékában. Út- és megoldáskeresés. Nem lehúz, hanem felemel” - idézi Ferenczi Andrea a művész egyik kritikusát. Nagyszerű meglátás, találó jellemzés. Istenáldotta tehetségét tanárai - Hajdú Anna, Kocsis Zoltán, Rados Ferenc... - csiszolták. Most már ő is tanít. Bejárta a fél világot. Évekig élt Japánban - tanult, tanított és koncertezett. Sokszor feleségével, Katicával együtt. Szeretnek négykezest játszani. Akkor nemcsak hallgatni, nézni is jó őket. „Szeretek a művek között egy kicsit mesélni zenetörténetről, zeneszerzőkről, művészetről, életről. (...) Egyre fogy a hangverseny-látogatók száma, generációk nőttek és nőnek fel, amelyek nem igénylik a muzsikát - mert szinte nem is jutnak hozzá! Legalábbis élő zenéhez, koncertekhez. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy visszahódítsam a közönséget a lélekemelő, életet gazdagító zene számára. Különösen a fiatalabb nemzedéket szeretném megnyerni” - vallja a katolikus művész. Ugyanezt nekünk is elmondta a Deák téri rendezvényen. Ha egy evangélikus iskola meghívja őket, boldogan elmennek egy rendhagyó zeneórát megtartani. Szeretetből, térítésmentesen! Ne hagyják ki! Rajta! Transzcendens etűdök - Hegedűs Endre zongoraművésszel beszélget Ferenczi Andrea. CD-melléklettel. Harmat Kiadó, Budapest, 2012. Ára 3700 forint. Fenyvesi Félix Lajos Hegedűs Endrével készített interjúja az Evangélikus Élet 2011. január 22-ei lapszámában olvasható (evangelikuselet.hu). Lemezbemutató a fasori evangélikus templomban A fasori evangélikus templomban 2011 októbere óta zajló dzsesszistentiszteletek anyagából jelenik meg a Luther Kiadó gondozásában a Ne hagyj elesnem című lemez. A lemez bemutatója december 16-án a 18 órakor kezdődő dzsesszistentiszteleten lesz a fasori evangélikus templomban (Budapest VII. kér., Városligeti fasor 17.). Közreműködők: Szirtes Edina Mókus (ének, hegedű), Nagy János (billentyűs hangszerek), Mogyoró Kornél (ütőhangszerek). Az alkalmon igék, imádságok, meditációk hangzanak el Pelikán András és Aradi György lelkészek szolgálatában. A belépés díjtalan. A lemez a helyszínen megvásárolható. Nekem szerencsém van, mert Hegedűs Endrét - és feleségét, a szintén zongoraművész Katicát - személyesen ismerem. Vendégünk volt a Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében Egycseppes esték rendezvényünkön. Széles mosollyal lépett a terembe, úgy üdvözölt bennünket, mint-Hegedős Endre zongoraművésszel beszélget Ferenczi Andrea ha mindig is ismertük volna egymást. Mindenkit levesz a lábáról, derűs, harmonikus, anekdotázó ember. Jól írja az előszóban Barsi Balázs ferences atya: „Úgy beszélget, ahogy zongorázik.” Lenyűgözően. A Transzcendens etűdök című könyvben Ferenczi Andrea méltó beszélgetőpartnere. Mindent megkérdez tőle, ami fontos, érdekes; nem marad hiányérzetünk. Azt tanácsolom mindazoknak, akik szeretnének maguknak néhány kellemes órát, vegyék meg a könyvet, az abban lévő CD-t indítsák el, és olvassanak... Akár egy szuszra az egészet... Olyan. Aztán vegyenek még egy-két példányt, adják ajándékba - maradandó örömöt szereznek. .. Nem vagyok sem reklámember, sem propagandista, de tudom, olyan nehéz jól ajándékozni, néhány meghitt órát varázsolni mások életébe. ► Három kiváló magyar evangélikus egyházzenésznek állít emléket a Csorba István karnagy által összeállított legújabb kiadvány. Alcíme szerint megemlékezés a száz éve született Fasang Árpádról, Rezessy Lászlóról és Sulyok Imréről. A Luther Kiadó gondozásában napvilágot látott füzet gyakorlati használhatóságát elősegíti akár az orgona kottatartójára kitehető jó formátum, akár a karénekes számára jól kézben tartható megjelenítés. A kottamellékletek között egész oldalas, személyes emlékekkel is gazdagított, informatív életrajzot és portrét találhatunk a 20. századi magyar evangélikus egyházzene meghatározó személyiségeiről. A hátsó borítón pedig Trajtler Gábor lelkész, orgonaművész ajánló sorait olvashatjuk. A kötet író-szerkesztőjével, Csorba István karnaggyal beszélgettem.- „Az 1912-es esztendő áldásos éve volt a magyar evangélikusságnak. Istenünk három kiváló muzsikus egyéniséggel ajándékozta meg egyházunkat. .- kezdődik a stílszerűen Prelúdiumnak nevezett előszó. Valóban, hiszen az idén ünnepelt Túrmezei Erzsébet diakonissza költőnő mellett három kiváló egyházzenészünk is ebben az évben született. Kérem, ismertesse meg velünk a kort, a kulturális közeget, amelyben zenésszé váltak.- Nagyon érdekes időszak volt ez, hiszen annak ellenére, hogy felnőttéveiket a kommunista diktatúra idején élték, ez a korszak Isten kegyelméből az egyházzene és az egész magyar kóruskultúra szempontjából egyaránt pozitív volt. Kodály Zoltán és Bartók Béla munkássága és hatása, az ő közvetlen és közvetett tanítványai meghatározták a zenei életet, és bár az egyházi tevékenységeket az államhatalom erősen korlátozta, a gyülekezeti énekkarok végezhették szolgálatukat.- Sulyok Imre maga is Kodály-tanítvány volt, és a másik két egyházzenész is bizonyára a nyomdokain járt.- Igen, mindhárman személyesen ismerték őt, de pontos tudomásom csak arról van, hogy Sulyok Imre a zeneszerzés szakon Kodály tanítványa volt. Később a mester tanársegédévé is fogadta. Ez igen nagy megtiszteltetést jelentett! Kodály elfoglaltsága idején Sulyok Imre tanította a fiatalabb növendékeket. Fasang Árpád és Rezessy László zenei munkásságát pedig Kodály ismerte és nagyra becsülte.- Mindhárman magas beosztású világi állásban dolgoztak, miközben egyházi elkötelezettségüket is vállalták. Szolgálatot végeztek például az Evangélikus énekeskönyv és az Evangélikus korálkönyv dallamanyagának összeállításában, szerkesztésében, de dolgoztak a kántorképzésben, és részt vettek a templomi orgonák építési, restaurálási munkálataiban is.- Az Úristen megsegítő kegyelmének volt köszönhető, hogy bár mindhárman komoly, felelős állami állásokat töltöttek be - Sulyok Imre a Zeneműkiadó főszerkesztője, Fasang Árpád minisztériumi főosztályvezető, Rezessy László pedig pedagógiai főiskolai zenei tanszékvezető volt -, és ezekben a tisztségekben a korban a párttagság is elvárt lett volna, egyiküknek sem kellett ezt vállalnia. Olyan hathatós munkát végeztek zenei vonalon, hogy valamiképpen elnézték nekik a pártonkívüliséget; tisztelték, szerették, megbecsülték és elfogadták őket. Az evangélikus egyházzene is fejlődni tudott általuk, és csodálatos, új perspektívákat kapott.- A kötet arra is kitér, hogy országszerte gyülekezeti, iskolai, intézményi kórusok alakultak. A közösségi éneklés, a kóruskultúra nemhogy nem sorvadt el, hanem virágzásnak indult. Ez valóban csoda a kor kontextusában. Evangélikus egyházzenészeink ebben is vezető szerepet töltöttek be.- Ezzel kapcsolatban hadd osszam meg az olvasókkal egy személyes emlékemet. A kelenföldi gyülekezetben nőttem fel, ott konfirmáltam, és lettem fiatalon az énekkar tagja. Sulyok Imrének köszönhettem azt, hogy ké-Énekükkel őt dicsérték... Megemlékezés a 100 éve született Fasang Árpád, Rezessy László, Sulyok Imre neves magyar egyházzenészekröl (kottamellékletekkel) Wfl rfrt r 1 sőbbi gyülekezeti otthonomban, Budavárban komoly kórusmunka indulhatott el. A kényszerű lelkészváltás ott nagyon nehéz helyzetet teremtett, a gyülekezet szétzilálódott, az énekkar is megszűnt. Szinte a semmiből kellett kezdeni a munkát. Sulyok Imre ajánlására kerültem a Várba, és kegyelmi pillanatként éltem meg, hogy éppen akkor, 1955 őszén vettek fel a Zeneművészeti Főiskola karvezető-középiskolai énektanár szakára. Így a szakma tanulása mellett élőben is gyakorolhattam a zenét. Nagyszerű énekkart és karvezetési mintát láttam Imre bácsinál, és sokat tanultam később Rezessy Laci bácsitól is. Budapesten és vidéken is számos gyülekezeti kórus működött, a Budai Egyházmegyében pedig elindultak a rendszeres, közös Cantate szolgálatok.- Önt Fasang Árpádhoz és Rezessy Lászlóhoz is barátság, tanítványi kapcsolat fűzte...- E kiadvány bemutatása kapcsán november n-én a budahegyvidéki templomban szólhattam Rezessy Lászlóról a gyülekezet szeretett kántor-karnagya tiszteletére rendezett emlékhangversenyen. Többek között arról, hogy amikor budavári kórusom bekapcsolódott a közös Cantateéneklésekbe, milyen sokat tanulhattam az ő higgadt, nyugodt, nagyszerű zeneiségéből, emberségéből. Kottákkal látott el, majd később egymást énekesekkel is kisegítettük, és dirigálásra is megkért a kórusában. Fasang Árpáddal is sokszor találkoztam, hiszen ő egész családjával Budavárba járt templomba. Hasznos tanácsai, tapasztalatai sokszor segítségemre voltak. Családjának összes tagja, mind a négy gyermeke és szolfézstanárnő felesége is részt vett az énekkar munkájában.- A művek is beszélnek alkotóikról. .. A kottamellékletben zömmelfőleg nem közismert korálelőjátékokat, kórusműveket, orgonadarabokat vélekfelfedezni. Milyen szempontok szerint válogatott a szerkesztő?- Személyes ismeretségeimnek köszönhetően rendhagyó utat választhattam. Meglátogattam mindhárom családot, és segítségükkel betekinthettem az egyházzenészek hagyatékába. Igen nagy segítőkészséget tapasztaltam a gyermekeik, rokonaik részéről. A Fasang-hagyatékban például találtam olyan műveket, amelyek kéziratban voltak, soha sehol sem jelentek még meg. A kiadvány huszonnégy mellékletéből - egy-két kivétellel - csupa olyan mű található a könyvben, amely nyomtatásban még nem jelent meg. Úgy is terveztük a Luther Kiadó munkatársaival a kiadványt, hogy , minél inkább használható legyen a gyakorlatban. Érdekességként említem meg Fasang Árpád orgonapartitáját, variációit, melynek kéziratát a kolléga, Rezessy László hagyatékában találtam meg.- Mit adtak ők hárman az evangélikus egyházzenének? Szakmai munkájuk és életpéldájuk méltatására kérem Karnagy urat.- Összetett és egyben nagyon le is egyszerűsíthető a válasz. Teljes egyéniségük, egész életük Isten szolgálatáról beszélt. Ide kell értenünk a világi tevékenységüket is, hiszen ott is mindig látszott, hallatszott, érzékelhető volt, hogy istenhívőként egyházunkhoz való feltétlen hűséggel, lelkesedéssel és lelkiismerettel álltak helyt hivatásukban. Hogy mit adtak az egyháznak? Talán kiemelném Evangélikus énekeskönyvünk együttes zenei válogatását, szerkesztését, amelyet Trajtler Gáborral közösen alkottak. Elkészítették az Evangélikus korálkönyv összes énekének harmonizálását. Ezenkívül számos kórusművet, orgonadarabot írtak, melyeket a mai napig szívesen használnak karvezetőink, kántoraink. Lelkiségük, szakmai kvalitásuk, hitük, hozzáállásuk mindig lankadatlanul szolgálta a „szent zene” ügyét. Furcsa egyezéseket is megfigyelhetünk életükben: érdekesség, hogy mindhárman 1912 egy-egy tavaszi, nyári hónapjának 30. napján születtek: márciusban Sulyok Imre, májusban Rezessy László és júniusban Fasang Árpád. Mentalitásukat jól jellemzi, hogy az olykor nehéz körülmények ellenére mindhárman négynégy gyermek felnevelését vállalták, ami akkoriban sem volt általános, és sajnos ma sem az. Családjukban továbbadták a zene szeretetét, az egyházhoz való hűséget, a lelkiséget.- Hadd zárjam beszélgetésünket egy Öntől vett idézettel: „Példájuk, alkotásaik, szellemi hagyatékuk megerősít mindnyájunkat vállalt szolgálatunkban. Ne hagyjukfeledésbe merülni, elveszni mindazt, amit reánk hagytak. Őrizzük híven, használjuk bátran, és adjuk tovább majd utódainknak is’.’ ■ Kőháti Dóra Csorba István: Énekükkel őt dicsérték... Megemlékezés a 100 éve született Fasang Árpád, Rezessy László, Sulyok Imre neves magyar egyházzenészekről (kottamellékletekkel). Luther Kiadó, Budapest, 2012. Ára 1190 forint; a Luther Kiadó adventi könyvvására keretében december 22-ig 1071 forint.
