Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-02 / 48. szám
evangélikus hetilap » www.evangelikuselet.hu 77. évfolyam, 48. szám ■ 2012. december 2. ■ Advent 1. vasárnapja Ára: 250 Ft „Azért ne botránkozzál meg az ő szegényes, „Szemében ott élt a rettegés, mi lesz, „...számukra teljesen természetes, A Luther szolgai alakján, hanem adj neki hálákat azért, ha agresszív családtagja rátalál, hogy önként segítik gyülekezetük muns bízzál őbenne, mert mindaz, s ott tükröződött a kétség is, vajon káját (...) gondozzák a templom kertjét, Kiadó adventi amit ezen eljövetelével tesz, teérted történik, hisznek-e itt neki, biztos oltalomra segítik az idősebbeket, és így tovább.” könyvvására s a te javadra szolgál.” . lelt-e az egyházi falakon belül.” A tantárgy neve: közösségi munka Kezdjük az egyházi esztendőt Lutherrel !► 11. oldal Akció- vagy életprogram? !► 5. oldal !► 6. oldal !► 7-10. oldal A hajónak vízre kell szállnia Felügyelők országos konferenciája Révfülöpön ► A Beszélgessünk az egyházunkról! mottó köré épült az idei országos felügyelői konferencia. A november 23. és 25. között Révfülöpön megrendezett találkozó az oktatás, a diakónia, az egyházi, gyülekezeti élet és a média kérdései mellett az egyházaknak a 21. században betöltött küldetését vette terítékre. Az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban összegyűlt felügyelők között sokan voltak olyanok, akiket idén először választottak meg erre a tisztségre, de az előadások a tapasztaltabbaknak is szolgáltak új információkkal. Adventi ziccer - ugye nem hagyjuk ki? Péntek este a hosszabb-rövidebb útról érkezett vendégeket Prőhle Gergely országos felügyelő és ifj. dr. Hafenscher Károly, az oktatási központ igazgatója köszöntötte. A lelki felkészülést Gáncs Péter elnök-püspök áhítata segítette. A Déli Egyházkerület lelkészi vezetője a tanítványok kiküldésének történetét alapul véve szólt arról, hogy megfelelő indulással nagyobb eséllyel érjük el a célt, ezért - a tanítványokhoz hasonlóan - nekünk is erőfeszítéseket kell tennünk, amikor Jézus hívására válaszolunk. A püspök kiemelte, hogy a vezető funkciót betöltő emberek elengedhetetlen tulajdonsága a „szent bizonytalanság”, ugyanis ez akadályozza meg, hogy elveszítsék az alázatot. „A hatalom ugyanis nem a mi kezünkben van, hanem egyedül Jézuséban” - hívta fel a hallgatóság figyelmét zárómondataiban. A hétvége áhítatainak megtartására a szervezők Gáncs Péter mellett Szemerei Jánost, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökét és Hafenscher Károly igazgatót kérték fel, a vasárnap délelőtti úrvacsorái istentisztelet igehirdetőjeként pedig dr. Fabiny Tamás északi kerületi püspök szolgált. Oktatás A péntek este témája egyházunk oktatásügye volt. A kerekasztal-beszélgetés dr. Fábri Györgynek, az Északi Egyházkerület felügyelőjének moderálásával zajlott. Első beszélgetőpartnere, Varga Márta, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Országos Irodája Nevelési és Oktatási Osztályának vezetője a közfeladatok ellátásának felelősségéről beszélt. Kulcskérdésként fogalmazta meg, hogy az egyházi iskoláknak milyen a viszonyuk a gyülekezetekhez, illetve hogy vajon meg kell-e felelni a régi elvárásnak, miszerint az egyházi iskolák elitképző intézmények legyenek. Lakatosné Hachbold Éva, a soltvadkerti Evangélikus Egyházi Óvoda vezetője örömmel számolt be arról, hogy idén szeptemberben az óvoda folytatásaként általános iskola is kitárta kapuit a gyermekek előtt. A két soltvadkerti intézmény szoros kapcsolatot ápol a gyülekezettel, kölcsönösen építve egymást. A balatoni helyszínhez illően hajós példával élt Tölli Balázs, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium igazgatója: egy hajónak nem a kikötőben kell vesztegelnie, hanem vízre kell szállnia. Ezzel fejezte ki az oktatás missziós szerepét, amelynek érvényesítéséhez elengedhetetlen, hogy a saját tradícióinkat is ismerjük. Deák László, a pestszentlőrinci Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium iskolalelkésze speciális problémákról beszélt. Az evangélikus iskolákban - főleg az átvett intézményekben - sok nem vallásos családból, nagyon vegyes szociális háttérből érkező gyermek tanul. Megszólításuk, lelkigondozásuk az iskolalelkészek számára olykor nagy kihívást jelent. Gáncs Péter oktatásért felelős püspök hangsúlyozta, az egyház egészséges egyensúlya miatt fontos, hogy ne csak intézményfenntartó egyház legyünk, hanem a gyülekezetek az intézményekkel összhangban működjenek. Egyházunk országos irodájának igazgatója, Kákay István az evangélikus intézmények állami környezetéről beszélt, biztatásképp pedig megjegyezte, hogy a közoktatásért felelős kormányzat láthatóan épít az egyházakra. A kerekasztal-beszélgetésbe egy idő után a hallgatók is bekapcsolódtak. Élénk diskurzus alakult ki a hit- és erkölcstanórák közelgő kötelező bevezetéséről és a felsőoktatásról is. Diakónia A szombat délelőtti első beszélgetésen egyházunk diakóniai munkaága került terítékre. Radosné Lengyel Anna, a Déli Egyházkerület felügyelője két szakemberrel beszélgetett a téma kapcsán: Buda Annamáriával, az országos iroda diakóniai osztályának vezetőjével, és Gregersen-Labossa Györggyel, a diakóniai bizottság elnökével. A diakónia már az ősgyülekezetekben is jelen volt, hiszen ahol az emberek lelki közösségben élnek, ott nem nézhetik el a szegénységben és nyomorúságban élőket - idézte fel a kezdeteket Gregersen-Labossa György, majd hangsúlyozta: az utóbbi évek nagy előrelépéseként a hazai evangélikus diakóniát sikerült visszahelyezni teológiai alapjaira. A munkaág egyik hosszú távú célja pedig, hogy az egyházban a munkatársaknak a megfelelő diplomájuk mellett teológiai képzettségük is legyen. ^ Folytatás a 13. oldalon ■ László Jenő Csaba Hihetetlen mértékben megnőtt a spirituális kereslet. Ugyan a keresztény egyházak - különösen a történelminek tekintett felekezetek - templomaiban egyre több az üres padsor, mégis van az emberekben valamiféle vágyakozás, sóvárgás a földi dolgok között valami egészen más dimenzió felé. Nem véletlen, hogy ilyenkor, a karácsony közeledtével az egyházakkal kevésbé rokonszenvező kereskedelmi csatornák is ellátogatnak valamelyik felekezeti árvaházba, évszázados kolostorba vagy rozzant falusi templomba, és a keresztényekkel szemben máskor meglehetősen ellenséges hangnemet megengedő lapok is közölnek egy-egy hosszabb interjút valamelyik püspökkel vagy világi egyházi vezetővel. Talán a hosszú ideje tartó gazdasági-pénzügyi válságnak is tulajdonítható az az örvendetes tény, hogy egyre többen hivatkoznak a pénzen meg nem vásárolható ajándékok fontosságára, és helyezik az ünnep középpontjába a szeretetet, a meghittséget - ténylegesen és képletesen is háttérbe szorítva a méregdrága ajándékcsomagokat. És minden bizonnyal a november végére általánossá váló ködös idő, a hamar elérkező esti sötétség is vágyat ébreszt az emberekben a fények, a meghittség és a harmónia iránt. Érdeklődéssel olvastam egyik nagy evangélikus gyülekezetünk igazgató lelkészének levelét, amelyben világi koncertszervezők templombérletre vonatkozó megkeresését utasította el udvarias, mégis meglehetősen határozott hangnemben. A magyar szórakoztató zenei piacot jól ismerő menedzserek ugyanis már a kora őszi hónapokban megkeresik a városok plébániáit, egyházközségeit, hogy jó előre biztosítsák az általuk kínált koncertek helyszínét. Giga- és megasztárok, tehetséges és kevésbé tehetséges énekesek, népszerű dallamokat megszólaltató hangszeresek készülnek ugyanis évről évre karácsonyi turnéval szerte az országban a gyertyafényre, adventi hangulatra és néhány jó szóra vágyó közönséghez. Az említett lelkész ezúttal nemet mondott - pontosabban írt - a koncertszervezők levelére. A lelkipásztor kifejtette, hogy temploma nem lesz a kommerciális karácsonyi készülődés, az adventbői is pénzt csináló üzletemberek helye, hanem az eljövetel idején is megmarad az imádság házának. Valóban izgalmas kérdés: szabad-e kvázi koncertteremként kisebb vagy nagyobb bérleti díjért cserébe a templomban pódiumot biztosítani Zsédának, Takács Nikolasnak, Szinetár Dórának vagy St. Martinnak? Megtöri-e a mi csendes, bűnbánattal teli adventi várakozásunkat, ha a lilába öltöztetett oltár előtt tapsolja meg több száz ember Varnus Xavért vagy Szekeres Adrient? A kérdések sora azonban itt nem állhat meg. Magunkba mélyedve át kell gondolnunk: vajon mi mindent megtettünk-e, hogy a sötétségben élő, de az adventi gyertyák fényére kétségtelenül vágyódó embertársainkat beültessük valamelyik templom padjába? Mindent elkövettünk-e gyülekezetünkben, iskolánkban, ificsoportunkban, hogy az adventi időszak által kínált ziccert ne hagyjuk ki? Kihasználjuk-e idén azt a „piaci rést” ...vajon mi mindent megß tettünk-e, hogy a sötétségben élő, de az adventi gyertyák fényére kétségtelenül vágyódó embertársainkat beültessük valamelyik templom padjába? amelyet az ünnepvárás kínál a társadalomban? Megnyitjuk-e saját szervezésű orgona- és kórushangversenyekre, keresztény könnyűzenei koncertekre, irodalmi programokra, jótékonysági akciókra templomainkat, vagy csak csendben, ölbe tett kézzel várjuk, hogy a következő vasárnapokon hátha többen leszünk Isten házában? És ha nyitunk is ajtót, valóban átszűrődik-e a hangokon az üzenet, hogy mi nem csupán egy régi-régi legendát, afféle romantikus történetet idézünk fel évről évre, hanem maga a Megváltó mosolygott rá az emberre azon a bizonyos betlehemi éjszakán? Tud-e minden dallam, minden apró gyertyafény és felfestett kis csillag, minden pohár forralt bor és falat mézeskalács igazi hitvallássá lenni: tanúságtétellé Isten jászolba fektetett ajándékáról? Istennek hála, jó példából nincs hiány. Sok településen szerveznek adventi gyertyagyújtást a főtéren, a városháza előtt vagy iskolai sportudvarokon. Lelkes hitoktatók és szülők betlehemes játékra készítik tel a gyermekeket, akik házról házra járva viszik a születés csodájának üzenetét. Egy általam ismert katolikus közösség pedig négy héten keresztül minden vasárnap szívet melengető programokkal lepi meg a városrész lakóit. Tavaly az utolsó adventi vasárnapon annyian voltunk együtt, hogy az élő állatokat is felvonultató betlehemes játék előtti misére alig fértünk be a templomba. Akikkel ott, a szénabálák tövében, forró teával a kezünkben együtt énekeltük a Mennyből az angyalt, talán már annyira nem is bántuk, hogy lemaradtunk az éppen felfuttatott megasztár felejthetetlennek hirdetett koncertjéről. A szerző jogtanácsos, evangélikus gyülekezeti kántor, lapunk ijjúsági oldalának rovatgazdája
