Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-12-02 / 48. szám
2 •« 2012. december 2, T 1 T T FORRÁS ,,1 i ! Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, köszönjük, hogy te mindig úton vagy felénk. Add, hogy most is érezzük jelenlétedet, amikor könyörgésünkkel hozzád fordulunk! [Lektor:] Urunk, add, hogy hálaadással fogadjuk ajándékaidat, amelyekkel hitünket erősíted és reménységünket táplálod! Teremts szívünkben vágyakozást legdrágább ajándékod, Jézus Krisztus után! Add, hogy neki tetsző módon készüljünk születésének közelgő ünnepére, hogy amikor újra eljön dicsőségedben, kegyelmet találjunk előtte, és üdvösségre jussunk! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, irgalmadba ajánljuk egyházunkat, gyülekezetünket. Őrizd meg közösségeinket az új egyházi esztendőben is minden bajtól és veszedelemtől! Áldd meg az ige hirdetését, hogy meg ne inogjunk hitünkben, és el ne veszítsük reménységünket, hanem csüggedés nélkül készüljünk Üdvözítőnk eljövetelére! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, áldásodat kérjük hazánkra, nemzetünkre, városunkra és minden városra, településre. Áldd meg azokat, akik a kormányzás felelősségét viselik, hogy egyetértésben és békességben éljünk! Add, hogy a munkában állók becsülettel teljesítsék minden feladatukat, a gondoskodásra szorulók pedig együtt érző és segítő testvérre találjanak azokban, akikre ellátásukat bíztad! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, szent Fiad eljövetelének ígérete arra indít minket, hogy az egész világról megemlékezzünk előtted. Áldd meg a népeket és vezetőiket, hogy békességben éljünk! Adj még kegyelmi időt a világnak, és segítsd meg követeidet, hogy evangéliumod a föld minden lakójához eljusson, és senkit ne érjen készületlenül a számadás napja! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, és maradj velünk kegyelmeddel és jóságoddal, szent igéddel és Lelked minden áldásával, hogy amikor utunk véget ér a múlandó világban, befogadhass örök országodba, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Az Evangélikus Élet 2005-2011 . évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről. "Evangj * K ‘Evangélikus Étö vangélikus ÉlctS ADVENT 1. VASÁRNAPJA - APCSEL 17,22-33 Áldott adventtól a boldog karácsonyig! Pál apostolnak nem volt adventi hangulata! Athénben a munkatársaira várt, és kihasználta az időt városnézésre. Lelke egyre jobban háborgott a primitív bálványimádás miatt. Csalódott Athénben, mert úgy tudta, hogy a bölcsesség szeretetének fővárosa, ahol csak tanulhat az idegen, akinek amúgy is van hellén (görögös) műveltsége, és még a nyelvet is jól tudja. Csalódott, mert a városban nyomát sem látta a tiszta bölcsességnek. Bálványok templomai mindenfelé. Mérgét csak fokozta a hiábavalónak tűnő vitatkozás zsinagógatagokkal és tudálékos filozófusokkal. A Jézus követségében járó apostol nem adventi hangulatba került, hanem missziói felelősséggel szólította meg hallgatóságát, hogy felkészítse őket emberlétünk legfontosabb, életbe vágó eseményére. Ha most ebben az új adventi időszakban Pál apostol bejárná a városainkat, vajon mit tapasztalna? Elkápráztatná-e a csillogó-villogó adventi kivilágítás, elandalítaná-e a szirupos zenebona, a Vásárlásra kínált, mindenféle haszontalan, ostoba csecsebecse? Vajon nem háborogna-e a lelke a kificamodott lelkületű adventezés miatt? A keresztyénség az Úr Jézus Krisztus születésének megünneplésére készül, de közben az emberek az adventi vasárnapokon boltokban, plázákban, bevásárlóközpontokban tolonganak nyereségcentrikus mammonpapok kísértő reklámszövegeitől elszédítve. Ha Pál apostol látná az európai (ál)keresztyén világ viselkedését karácsony előtt, tudna-e olyan tapintatosan szólni, ahogy háborgó lelke ellenére képes volt megszólítani Athén polgárait a szellemiség bolhapiacán, a híres Agorán? Az apostolnak nem volt adventi hangulata. Már az athéni zsinagógában is „Jézust és a feltámadást hirdette” (17,18b), majd a nyilvános szónoklatok ókori Hyde Parkjában tapintatosan megkezdett beszéde folytatásában is világosan tálalta az igazságot. Nem vitatta el vallásosságukat, de kétélű a dicséret, hogy „minden tekintetben nagyon vallásos emberek”. Ez rettenetesen kevés! Áttételesen lesöpörte a matériához kötözött bálványisteneket, és felhívta a figyelmet arra, hogy csak egyetlen Isten létezik, aki létrehozta a mindenséget. Megdicsérné-e - akár szónoki fogásként is - az apostol a mi adventi, karácsonyi ajándékvásárlási hisztériánkat? Látva tolongásunkat a pénztárca tartalmát aggódva számolgatok között, mert az a vak tévhit él bennünk, hogy szeretetet csak pénzért vásárolt ajándékokkal lehetséges kifejezni? Pedig a karácsony nem a szeretet ünnepe, hanem Isten áldozatos szeretetének magasztos ünnepe, mert egyszülött Fiát küldte istállójászlán keresztül elhibázott életünk meggyógyítására! Modern közvélemény-kutatások két dolgot bizton megállapítanának. Az egyik a pogány, babonás vallásosság tömeges jelenléte, hiszen már több olyan település van kis hazánkban, ahol „spirituális szalonok” nyíltak, amelyekben pénzért jövendőmondást és szerencsecuccokat lehet vásárolni. A másik az lenne, hogy szomorú homályba borult a karácsony igazi, tiszta üzenete. Az egész adventi időszakot belengi a pénzimádat, a mammon tombolása, ezért villognak a szépnek szánt elektromos díszek mindenfelé, és bömböli a média a rosszabbnál rosszabb reklámszövegeket. Álljunk meg egy pillanatra, percre, órára! Hallgassunk Pál apostolra, vagyis a szent igére! Nem ideges bevásárlásról és konyhai erőfeszítésről szól az advent és a karácsony. Legalább nekünk ne erről szóljon. Ez nem jelenti azt, hogy - Luthertől tanulva- ne akarjuk kifejezni szeretetünket karácsonykor azok felé, akik a legfontosabbak nekünk. Nem is kell megfosztani magunkat attól a hangulattól, amit az Isten szeretete gyújt meg a lelkűnkben, amikor meghatottan örvendezünk a Csendes éjt elénekelve, tudva, hogy Megváltónk született, aki a betlehemi jászoltól a golgotái kereszten át értünk cselekedett mindent, és feltámadásával kitárta előttünk Isten országának kapuját. Pál apostol adventje az athénieket és minden idők hallgatóit a legfontosabb tényre akarja felkészíteni, hogy ez a várakozás szülessen meg a lelkekben. Nem ismeretlen az Isten, mert Jézus Krisztusban megmutatta magát! („Aki engem lát, látja az Atyát!” - Jn 14,9) Ő az egyetlen Isten, és ezért azonnal söpörjük ki életünkből az ember voltunkat megalázó bálványokat. S amikor a Szentlélek segítségével- igei módon - látunk, rádöbbenünk az igazi istentisztelet lényegére: hálaadással imádjuk őt, aki Fiában kinyújtotta kezét felénk, a múlandó létezés halálos örvényében fuldoklók felé. S közben még egyetemes testvériségünk is felragyog előttünk (az egész A VASÁRNAP IGÉJE emberi nemzetség egy vérből teremtetett - 17,26), éppen ezért a legnagyobb bűnök egyike a gyűlölködés, amelynek végzetes megjelenési formája a fegyverropogás vagy bármiféle veszekedés. Az istenkeresés titka, hogy „csak” körül kellene néznünk, mert Isten „nincs messze” tőlünk, hiszen „őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (17,28). Ez az igazi advent, azaz lelki készülődés és örvendező várakozás, hogy aki ilyen valóságosan körülvesz bennünket, még testet is ölt köztünk és - végül (Gál 2,20) - bennünk. Az igazi adventi hangulatra készít a szent ige: ezért lila az oltárterítő! Advent böjtje - Pál szavai szerint - a megtérés, amely magában foglalja a bűnbánatot, az életünk megtisztulása utáni vágyat. Meggyullad egymás után a négy gyertya a tökéletesség jelképén: hit, szeretet, reménység, öröm gyertyalángjai. Ezek világítsanak rá arra a tényre is, hogy lesz egy nap, amikor „igazságos ítélet” hangzik el az egész földkerekség minden lakója felett, és a bíró az a Jézus Krisztus, aki megjárta a halált, poklot, és Isten feltámasztotta. Athénben gúnyolódtak e szavak hallatán, a mi korunktól sem áll messze a gúnyolódás a szent igén, sőt botrányos gyalázkodásokra is sor kerülhet, de Isten Lelke ébressze, növelje hitünket, hogy Megváltó született nekünk. Akkor pedig itt a boldog karácsony! ■ Ribár János Imádkozzunk! Urunk, adj áldást adventünkre, hogy boldog karácsonyunk lehessen! Ámen! Az istentisztelet és az egyházzene kapcsolata A 21. század kihívásai ► Az új egyházi év változást hoz hetilapunk második oldalán. Advent első vasárnapjától ismét a Cantate rovattal és egyházzenei témákkal találkozhatnak olvasóink: az elmúlt hat év alatt immár ötödször. Aki eddig figyelemmel kísérte rovatunkat, érdekes és fontos kérdésekről olvashatott, értékes énekeket ismerhetett meg alaposabban. Mostani sorozatunk merész célokat tűzött maga elé. Első néhány cikkében olyan területeket próbál érinteni, megvilágítani, magyarázni, amelyek - legalábbis a rovatgazda véleménye szerint - létfontosságúak keresztény, ezen belül evangélikus önazonosságunk szempontjából. Reményünk az, hogy ezek az írások tudatosabb hozzáállásra késztető, közös gondolkodást indítanak el - nem csak az egyházzene területén. Mai magyar evangélikus egyházunkat sokszínűnek, de akár végletesnek is nevezhetjük, ha a gyülekezetek helyzetét, nagyságát, összetételét és lehetőségeit, valamint az egyházunkban szolgáló lelkészek kegyességi irányzatát, képzettségét, közösségen belüli tekintélyét és szerepét vesszük szemügyre. A minket körülvevő világ áttekinthetetlensége, romlottsága vagy akár nyomorúsága nehézzé, sok esetben szinte lehetetlenné teszi, hogy az igazán fontos kérdésekkel a súlyuknak megfelelően, felkészülten foglalkozzunk. Ezért fenyeget az a veszély, hogy az egyház életének középpontjára, az Istennel való találkozás lehetőségére, magára az istentiszteletre nem tudunk elég figyelmet fordítani. Vagy ha fordítunk is, kellő ismeretek hiányában nem megfelelően tesszük. (Ez nem azt jelenti, hogy az egyház más területeken való tevékenysége nem fontos, hanem azt: ha a központ nincs rendben, a többi szolgálat is erőtlenné válhat.) Napjainkban egyre inkább felbomlani látszanak a hagyományos közösségek; a gyülekezetek igen különböző korú, előéletű, hitű, kultúrájú és igényű egyénekből állnak. A gyülekezeti tagok egy része befogadóként és szinte öntudatlanul viszonyul az istentisztelethez: vagy régi, többnyire idealizált emlékek felidézésének igényével, vagy a megfogalmazásig el nem jutott vágyakkal - tehát érzelmi alapon. Ebben a helyzetben előfordulhat, hogy - a mindenkinek megfelelni vágyás szándékából - az istentisztelet kívánságműsorrá válik. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, az szükséges, hogy az istentiszteletet emberi oldalról létrehozó személyek - a lelkész és a kántor (valamint a lektorok és segítők) - átfogó szakmai ismeretekkel rendelkezzenek a liturgia alkotóelemeiről. A Szentlélek segítségül hívása az első lépés, ezután viszont a minden részletre kiterjedő, tudatos alkotómunka következik, amelyre időt kell szánni. Bármilyen rend szerint zajlik az istentisztelet, minden része összefügg egymással, és ezeknek a tételeknek egységet kell alkotniuk. Lehet valami egyszerűbb vagy díszesebb, de nem lehet igénytelen vagy elő nem készített! Szükség van támpontokra és objektív CANTATE mércére, mert különben az ízlés ingoványos területére lépünk. Az például nem vita tárgya egyházunkban, hogy minden ünnepnek megvan a maga kötött igerendje, amelyből aztán évente kiválasztják az olvasmányokat és az igehirdetés alapigéjét. Ugyanígy az énekrend kialakításában is kapunk segítséget: a graduálének- és hetiének-javaslatot hetilapunk is évek óta közreadja. (E gyűjtemény énekeit mutatta be két cikksorozat rovatunk korábbi időszakában.) Érdemes tehát törekedni arra, hogy egy-egy ének tudatosan kötődjön az adott ünnephez. Az istentisztelet többi énekének megválasztásában pedig a nap témája, a bibliai igék és a helyi sajátosságok figyelembevétele biztosítja a szabadság és a kötöttség ideális arányát. De melyek azok az alcímben említett 21. századi kihívások? Érthető törekvés, hogy mindenki szeretné, ha az istentisztelet megszólítaná a résztvevőket - főleg a fiatalokat. Sokszor találkozunk ebben az összefüggésben a korszerűség igényével is. A veszély abban rejlik, ha e célok érdekében görcsösen mindenáron mást, úgymond újat akarunk kitalálni, nem bízva bevált értékeinkben. Mikor nem bízunk értékeinkben? Akkor, ha nem ismerjük őket eléggé. Ezért vegyük észre, milyen segítséget tud nyújtani e problémánk megoldásában egy most látható tévés vetélkedő! A Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató verseny honlapján ez áll: Divatba jön a hagyomány. A versenyben részt vevő fiatalok lenyűgöző tudással és lelkesedéssel képviselik a magyar népi kultúrát. Ugyanez az evangélikus egyházban is sikerülhet, ha kellő számú lelkész, kántor, tanár vagy bármilyen foglalkozású gyülekezeti tag megismeri az istentisztelet liturgiájában és zenéjében rejlő értékeket, és továbbsugározza azt a környezetének. Talán nem kell negyven évnek eltelnie, mint a táncházmozgalomban vagy a pusztai vándorlás során... Cikkeink - eddig is, ezután is - ehhez szeretnének segítséget nyújtani. Adventi ajándékul következzék most 131. énekünk olyan fordításban, amely visszaadja az eredeti himnusz és a Luther-ének gondolati erejét. „Jöjj, népek Megváltója, / Tiszta Szűznek magzata, / Mind e világ csodálja, / Mint jöttél e világra. // Nászterméből most kilép / A királyi Vőlegény, / Isten-ember, égi Hős, / Útját futva járja be. // Kijön Atyja székitől, / És Atyjához visszatér, / Alászáll a poklokig, / Majd föl Isten trónjáig. // Ki atyjával örök-egy / Harcát testben vívja meg, / Testünk gyöngeségeit / Erejével hatja át. // Fénylik immár jászolod, / Éjből új nap támadott, / Nem borítja semmi éj, / Hit fényével tündököl.” (1., 4-7. versszak - J. H. Schein 18 karácsonyi korái. Magyar Egyházzenei Társaság, 1997.) ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
