Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-11-11 / 45. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012.. november ii. ► 3 Ismét Nógrádban Gombor Krisztián kétbodonyi beiktatása Emlékezés a száz éve született Kiss Jánosra ► Emlékezésre és hálaadásra szólt a meghívó a fóti Mandák-otthonba. Azok a nagyon különböző korú és személyiségű emberek, akik november 3-án az Evangélikus Kántorképző Intézetben összegyülekeztek, egyvalamiben biztosan egyeznek: mindannyiuk életében meghatározó volt egy nyíregyházi gyökerű tanító, aki fél évszázadon keresztül e falak között szolgált. ► Nem Ismeretlen terepre jött Gombor Krisztián, amikor november 4-én beiktatta őt kétbodonyi lelkészi hivatalába a Nógrádi Egyházmegye esperese, Szabó András. Hatodéves teológushallgatóként ugyanis a szintén Nógrád megyei Vanyarcon töltötte gyakorlati évét, és ez idő alatt megismerte az egész megyét, sok helyen szolgált is. Az ünnepi istentiszteleten Fabiny Tamás püspök hirdette Isten igéjét. A lelkészi szolgálatba való kibocsátást megelőző gyakorlati év nemcsak a szakmai tapasztalatszerzés időszaka volt: Isten ajándékaként Gombor Krisztián ezalatt lelt rá leendő hitvestársára. Feleségével, Nándori Renátával azóta egy fiúgyermek boldog szülei is. A kétbodonyi lelkészi szolgálat akár egyfajta visszatérésként is felfogható a „forrásvidékhez”. Fabiny Tamás püspök a Filippi levél első fejezete alapján személyes hangvételű igehirdetésben szólt a lelkészhez és a gyülekezethez. Egymásra bízta őket, mint akik Isten színe előtt felelősek egymásért. A börtönben raboskodó Pál nem önmaga miatt aggódott, hanem a gyülekezetét hordozta szívében. Az Istenről szóló, embereknek való beszéd mellett legalább olyan fontos az emberekről való beszéd az Istennek, azaz az imádság - hangsúlyozta az egyházkerület lelkészi vezetője, bátorítva a beiktatott lelkészt, hogy keresztnevéhez méltóan legyen valóban a krisztusi örömhír hordozója. Gombor Krisztián lelkész igehirdetésében személyes hitvallásként szólt az iktatásra invitáló meghívón is szereplő igéről, amely gyermekkora óta kíséri, s melyet egykori lelkészétől, Szekeres Elemértől, Csurgó és Porrogszentkirály lelkipásztorától kapott: „Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus" (Ef 4,15) Kifejezte abbéli reményét, hogy a gyülekezet az ő szolgálatával az élet és a krisztusi növekedés valóságos jeleit fogja mutatni, hiszen ami él, az növekszik. A családias légkörű ünnepi közgyűlésen a jókívánságok és az igei bátorítás szavai hangzottak el Gabnai Sándor soproni esperes, Kollár Zsolt szarvas-újtemplomi - volt nógrádikétbodonyi - lelkész, Fábri György kerületi felügyelő, Koncz István egyházmegyei felügyelő, Deme Károly lelkészi munkaközösségi vezető, Szabó András esperes és Sikter János porrogszentkirályi lelkész részéről. Termann Nikolett gyülekezeti felügyelő őszintén szólt arról, hogy Kétbodonyban a lelkészkérdés létkérdés, a gyülekezet jövője és megmaradása a tét. A falu és a gyülekezet kórusának egyik éneke válasz lehet minden aggodalomra: „Ó, mily boldog ember, ki csak az Úrnak él, / az ő kezét fogva semmitől se fél...” ■ Sz. A. Ezen a délutánon minden résztvevő csodát élhetett át: sikerült életre kelteni Kiss János személyét, lelkületét, szellemiségét. János bácsi kedves énekeinek együtt éneklése, a visszaemlékezők gondolatmorzsái mind ezt segítették elő. Bence Gábor igazgató távollétében a házigazda tisztét if}, dr. Hafenscher Károly töltötte be, aki hosszú időn át szintén Fót meghatározó személyisége volt. Kiss János életútját D. Keveházi László nyugalmazott lelkész, egyháztörténész tekintette át, aki pilisi szolgálati ideje alatt maga is gyakran látogatta a kántorképzőt. A Zákeus Médiacentrum vezetője, Győri János Sámuel jóvoltából egy filmrészletben maga János bácsi is megszólalt. Az alkalom áhítatát Győri Gábor esperes tartotta. Alapigeként nem is lehetett volna alkalmasabb textust választani, mint amit az Útmutató kínált: „Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében’.’ (2Pt 3,18a) Az ünnepet keretező énekekben a kántori szolgálatot Gálos Miklós látta el. A fontos háttérmunkát Sohan László gondnok és Pócs Miklós titkár végezte. Örömteli, hogy - a visszaemlékezések sorában elsőként - sikerült szóra bírni Bohus Imrét, aki fóti lelkészként három évtizeden keresztül volt Kiss János közeli munkatársa. Milán Gábor gyerekként mint tanfolyamhallgató, később mint gondnok kötődött szorosan Fóthoz. Keveházi Márta a megtérésének élményét osztotta meg a hallgatósággal. If). Zászkaliczky Pál visszaemlékezésében Kiss János mint klasszikus tanító jelent meg. Végül az emléktáblánál - emlékezve arra, hogy János bácsi MTK- drukker volt - a koszorúra egy kékfehér szalag is került... Hatalmas ajándék és lehetőség, hogy Fót szellemisége tovább élhet! Ezt vallja az alkalomról tudósító szervező: ■ Ecsedi Zsuzsa Toleranciáról Kelenföldön A kelenföldi evangélikus gyülekezet őszi előadás-sorozatának központi témája idén a tolerancia. Ebbe a sorba illeszkedett bele november 3-án Adorjánt Dezső Zoltán püspök Tolerancia Erdélyben - aktualitások és kihívások című, vetített képes referátuma. A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház lelkészi vezetője előadásának első felében gazdag történeti áttekintést nyújtott Erdély vallási képéről egészen a reformáció korától kezdődően. Arra is kereste a választ, hogy az évszázadok során vajon milyen okok állhatták a területre jellemző, viszonylag nagyfokú vallási tolerancia hátterében. Az est második felében a püspök fotók segítségével mutatta be egyházát, a három egyházmegye néhány templomát, miközben szót ejtett a gondokról is, amelyekkel a gyülekezeteknek meg kell birkózniuk. A szeretetvendégséggel összekötött alkalmon dr. Blázy Árpádné kelenföldi lelkész tartott áhítatot. ■ Prőhle Péter felvétele Iskolajárás Beszélgetés Gáncs Péterrel, a Déli Egyházkerület püspökével- Püspök úr szolgálati naplójában a megszokott gyülekezeti vizitációk mellett egyre gyakrabban tűnnek fel az iskolalátogatások. Mi ennek az oka?- Amint köztudomású, szeptembertől számos iskolával gyarapodtunk. A felejthetetlenül szép tanévnyitó ünnepeket követően fontos, hogy a hétköznapokban is figyelemmel kísérjük az egyházunk által most átvett oktatási intézmények indulásával kapcsolatos gondokat és örömöket.- Ezekben az oktatási intézményekben iskolalelkészek léptek szolgálatba. Mennyiben tekinthető „evangélikus gyülekezetnek” egy-egy iskolánk vagy óvodánk?- Az egyházi iskola felekezetileg sokszínű oktatási, illetve nevelési intézmény, amelynek sajátos szervezeti és működési rendje van, sok tekintetben az állami törvények által meghatározva. Az evangélikus gyülekezet ugyanakkor különböző nemzedékekből formálódó, felekezetileg homogén közösség, amelynek jó rendjét az egyházi törvények szabják meg. Ebből következően iskolalelkészeinknek egy igen sajátos missziói terepen kell megtalálniuk speciális küldetésüket. Munkájuk csak néhány ponton hasonlítható a gyülekezeti lelkészi szolgálathoz. Tanulságos volt számomra, hogy az október 11-14. között tartott bajormagyar testvérkapcsolati ünnep keretében a nürnbergi Wilhelm Löhe Iskolában részt vehettem a bajor egyház iskolai lelkigondozói szolgálatát bemutató szekció munkájában. Ebből kitűnt, hogy ők a lelkigondozást látják a legfontosabb feladatnak az egyházi iskolákban. Nálunk viszont az iskolalelkészek munkájában a hitoktatás, valamint az áhítatok tartása és az úgynevezett csendesnapok szervezése kap hangsúlyt. Ezen a területen is érdemes lenne kiépíteni az intenzívebb partneri együttműködést a két egyház között.- Milyen tapasztalatokat szerzett a hétköznapi iskolalátogatások során?- Akárcsak gyülekezeteink, oktatási intézményeink is sokszínűek, nincs két egyforma, ezért nem lehetnek sablonosak a velük kapcsolatos elvárások és módszerek. Minden iskolánknak megvan a maga sajátos története és útja. Nem szeretném őket „kiprédikálni”, inkább csak név nélkül idézem föl néhány friss élményemet. Van olyan új intézményünk, ahová már a tanévnyitó előtti tanári értekezletre el tudtam látogatni. Nem kis meglepetésemre az Erős vár a mi Istenünk énekkel és Luther-rózsával hímzett könyvborítóval fogadtak, pedig erős kisebbségben vannak az evangélikusok a tantestületben... Az őszinte beszélgetés során megfogalmazódott, hogy alapjában örülnek a fenntartóváltásnak, nyitottak az egyházi értékekre, de türelmet kérnek, mert sok minden még idegen számukra. Valóban nagyon fontos a kölcsönös türelem. Nekünk, egyházi fenntartóknak is alaposan meg kell ismernünk és tanulnunk az egyes iskolák belső működésének, működtetésének rendjét, mint ahogyan a távolabbról érkező pedagógusoknak is időre van szükségük, hogy megértsék az egyház sajátos nyelvezetét és küldetését. Bármiféle „szent türelmetlenség” komoly károkat okozhat a ránk bízott fiatalok és nevelőik lelkében, a most formálódó közösség kialakítandó egészséges, jó légkörében. Új értékeket, ízt, zamatot, „sót” akarunk vinni az átvett intézmények életébe, de ha „túlsózzuk” az ételt, ehetetlenné tesszük.- A diákokkal is találkozhatott már a hétköznapokban?- Egyik gimnáziumunk első csendesnapjára kaptunk meghívást, melynek témája a sokszínűség volt. Zárásként, egy Tamás-mise keretében, a Luther-rózsa színeinek, egyes részeinek üzenetét szólaltattuk meg olyan módon, hogy az iskolában hitoktatást végző minden felekezet lelkésze két-két percet kapott. Felemelő ökumenikus élmény volt együtt szolgálni a katolikus, református, baptista és pünkösdista testvérekkel. Átélhettük a Zinzendorf-éneksor megvalósulásának csodáját: „Ő a fény, mi színei..." A csöppet sem szakrális jellegű tornaterem néhány percre templommá szentelődött. Az interaktív istentisztelet végén a hatszáz főnyi diákseregből sokan álltak sorba a lelkészeknél, hogy személyes áldásban részesüljenek, és megkapják a Luther-rózsa pecsétjét.- A többi iskolánkban is ilyen felhőtlen az ökumenikus együtt munkálkodás?- Mint mindent, ezt is tanulni, tanulnunk kell. Nagyon sok áll a helyi lelkész kollégák közötti személyes kapcsolatokon. A felekezeti iskola lehet újabb ökumenikus kapocs, de válhat feszültségforrássá is. Jártam olyan evangélikus iskolában is, ahol az egyik testvéregyház lelkészének komoly fenntartásai vannak a tekintetben, hogy „szabad-e" kötelező templomi áhítattal kezdeni a hetet, és egyáltalában mit keresünk egymás templomaiban. Ezen a területen is türelemre és közös tanulásra, egymás jobb megismerésére és megértésére van szükségünk. Az is-ÉGTÁJOLÓ t kólában mindannyiunknak újra fel kell fedeznünk legnagyobb méltóságunkat: Jézus tanítványai lehetünk, akik együtt tanulhatunk közös Mesterünktől és Urunktól.- Elkísérik-e munkatársai az iskolalátogatásokra?- Természetesen sohasem vizitálok egyedül. Elnöktársam, helyettesem, illetve az országos iroda egy-egy oktatási szakembere szokott elkísérni. Itt is fontos a csapatmunka, hiszen több szem többet lát... Püspöki szolgálatomban örömteli gazdagodást hozott ez a jóízű összjáték, amely kezd kialakulni az oktatási és nevelési munka területén is. ■ EÉ Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
