Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-01 / 26. szám
4 41 2012. jÚÜUS 1. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Okulni, tanulni a sorsukból Megemlékezés az ihászi csata évfordulóján ► Hosszú esztendők óta június végén emlékezni hívják a helyiek a tisztelgőket Ihász településre: az 1849. június 27-én vívott ihászi csata (Veszprém megye egyetlen 1848-49-es ütközete) hőseinek emlékét idézik meg ilyenkor. Az egykori csata helyszínén álló emlékparkban - a hajdan vérüket és életüket áldozó hős magyar honvédek dicsőségére emelt obeliszknél, illetve Pap Gábor püspök-költő emlékkövénél - idén a Rubato fúvószenekar térzenéje köszöntötte a június 23-i főhajtásra érkezetteket. A Himnusz eléneklését, valamint Sandl Zoltán polgármester üdvözlő szavait követően a marcaltői Kmety György Evangélikus Általános Iskola tanulója, Müller Szimonetta, majd Gosztola István versmondó tolmácsolta a ’48-49-es forradalom és szabadságharc lutheránus költőjének, Petőfi Sándornak egy-egy versét. Az ünnepi intonáció után Szabó Ferenc főhadnagy, a Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Püspökségének evangélikus tábori lelkésze osztotta meg gondolatait az ünnepélyre sokfelől érkezettekkel. A többi között hangsúlyozta, hogy amikor az ihászi csatában küzdőkre emlékezünk, akkor emlékeztessünk úgy is rájuk, mint egykori családapákra, férjekre, testvérekre, fiakra. Mert az emlékezés önmagában semmit nem jelent, sőt hiábavaló képmutatás, ha a jelenben nem válik tanulsággá, cselekvésre késztető tapasztalattá. Ugyanis ma sem különb, ma sem jobb az ember! Ma is ugyanúgy tele van életellenes, emberellenes, istenellenes indulatokkal, mint bármikor a történelem során. És az egymást követő, újabb és újabb generációk ellenségeskedésbe és gyűlöletbe torkolló tragédiáját csak egyetlen esemény, döntés, fordulat akadályozhatja meg: ha az ember odafordul a Jézus Krisztusban megváltást adó Istenéhez. Az evangélikus tábori lelkész (képünkön) azt is kiemelte, hogy akár a múltra emlékezünk, akár előretekintünk, három szót nem szabad felednünk: hit, imádság, bocsánat. A lelkészt követően Kerecsényi Zoltán, az ihászi megemlékezések elindítója, évenkénti főszervezője szólt a megjelentekhez. Először Pap Gábor honvéd századosnak, az ihászi csata résztvevőjének, egykori református püspöknek az alakját idézte meg, majd a szabadságról elmélkedett. Mint mondta, 1848-49-ben honvédeink vágya, óhaja a szabadság volt, az a hallatlan erő, mely igazságban és erkölcsi elvek szerint megélve képes felemelni, megújítani és emberhez méltóvá tenni a világot. A beszédek elhangzása után koszorúkat, virágokat helyeztek el az emlékműveknél a faluvezetés, a marcaltői evangélikus iskola, a Petőfi Asztaltársaság képviselői, valamint magánszemélyek. Végezetül a Szózat közös eléneklésével zárult az idei emlékünnepély. ■ K.Z. Korányi András: Hanem szeretni is Káldy Zoltánról sokan beszélnek, de kevesen írnak, és még kevesebben publikálnak. Miközben harmincéves püspöki szolgálatának (1958-1987) eredményei és következményei lépten-nyomon visszaköszönnek az evangélikus egyház mindennapi életében és szolgálatában, a fiatalok közül sokan lényegében már semmit sem tudnak róla, s egyre kevesebbet tudnak magáról a szocialista korszakról is. Mi pedig, akik még éltünk ebben a korban, s akik kutatjuk ezt az egyre távolodó világot, nem elégedhetünk meg azzal, hogy visszaemlékezésekben halljunk a - ma ráadásul egyre divatosabb - „retró világról” és az akkor éltek, köztük Káldy Zoltán nevéről. Többet kell tehát beszélnünk róla, de arról a korszakról is, amelyben élt. Hiszen sorsa, pályája, személyiségének változása mind magán hordozza a 20. század magyar történelmének nyomait, az elmúlt évtizedekben diktatúrával és elkerülhetetlen átalakulásokkal küzdő történelmi egyházak vívódásait. Ezért különösen is fontos, hogy ezzel a kötettel indul útjára a Luther Kiadó új sorozata, az Egyház a szocializmusban is, amelyben - reményeink szerint - egyre szélesebb körben tudjuk majd bemutatni a magunk mögött hagyott történelmi korszak egyháztörténetét. http://www. lutherkiado. hu/konyvek/hanem-szeretni-is Egységár: 1800 Ft (5% áfával), könyvklubtagoknak: 1440 Ft. Luther Kiadó, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478,20/824-5518. Könyvesbolt: 1/411-0385, fax: 1/486 1229, e-mail: kiado@lutheran.hu, Facebook: facebook.com/LutherKiado. Szent Ágoston örökében ► Maroun Lahham tuniszi érsek 1948-ban Jordániában született. 1972-ben szentelték pappá, doktori címét két évtizeddel később a római Lateráni Egyetemen szerezte. 1994-ben a keresztény többségű palesztin település, Beit Jala szemináriumába nevezték ki rektornak. 2005-ben Tunisz püspökévé szentelték, rá öt évre XVI. Benedek pápa érsekké nevezte ki. A főpappal tuniszi rezidenciáján beszélgettünk.- Érsek úr, hány lelket számlál a tunéziai keresztény hívők közössége, s közülük mennyien gyakorolják aktívan hitüket?- A tunéziai lakosok száma tízmillió, ebből harmincezer fő vallja magát kereszténynek. Ezen belül a katolikusok száma huszonkétezer, a többi hívő az anglikán, az evangélikus, a görög ortodox és az orosz ortodox közösséghez tartozik. A gyakorló katolikusok számbavétele nem könnyű feladat, hiszen ezek a keresztények hetven országból érkeznek: diplomaták, diákok, munkavállalók, így a sokszínűségből adódóan nagyon nehéz általános következtetéseket levonni. Mégis elmondható, hogy az afrikai hívők az európaiaknál általában sokkal vallásosabbak, de az öreg kontinensről származók között is megvan a különbség: az olaszok a franciáknál jóval gyakrabban keresik fel a templomokat. Ugyanakkor a plébániák társadalmi szerepet is betöltenek: az otthonuktól távol élő külföldi keresztények számára a hit ápolása mellett találkozóhelyként is szolgálnak.- A numídiai születésű Szent Ágoston munkásságának egy korszaka és megtérése is Karthágóhoz kötődik. Monseigneur, mit jelent az Ön számára a Krisztus utáni 4-5. században élt egyházatya és filozófus öröksége?- A karthágói szent hagyatéka példaértékű számunkra. A szentek közösségébe vetett hitet erősíti mindnyájunkban: az egyház tagjai, a Krisztus-hívők egyek az idő végtelenségében. A fákhoz hasonlítanám magunkat, amelyek a föld felett ugyan külön-külön állnak, de gyökereik összefonódnak a mélyben. Minden alkalommal, amikor erről beszélek, az egykori karthágói egyházra gondolok. Noha 2012-t írunk, mégse feledjük, hogy örökösei vagyunk az 1. és a 2. századi ősegyháznak.- A 2011. januári forradalom s az azt követő változások befolyásolták-e a tunéziai egyház helyzetét?- Valójában nehéz erre a kérdésre válaszolni, mivel még viszonylag kevés idő telt el. A forradalom még nem azonos a demokráciával, a jogegyenlőség kibontakozásához a mindennapokban a választások nyitották meg az utat. Két szempontot szeretnék hangsúlyozni: egyrészt az iszlám vallás Tunéziában mindig mérsékeltnek és nyitottnak számított. Másrészt Tunézia nemzeti jövedelmének jelentős része a turizmusból származik, így az állam és minden polgár alapvető érdeke, hogy az ide látogató európai és amerikai turisták szabadon gyakorolhassák hitüket. Az egyház jövőjét az elmondottak alapján optimistán ítélem meg.- Az ökumené szellemében milyen a kapcsolata a keresztény testvéregyházakkal és más egyházak híveivel?- A keresztény egyházakkal nagyon jó a viszonyunk. A mindegyikünket érintő kérdésekben gyakran cserélünk véleményt, s az egyeztetések nyomán alakítjuk ki közös álláspontunkat. Konferenciák alkalmával felkérjük egymás vezetőit előadások tartására. A néhány ezer tagot számláló zsidó közösséggel is példás az összhang, a tuniszi rabbival nagyon jól megértjük egymást. Sajnálatos számunkra is, hogy a forradalom után zsidó testvéreink száma tovább csökkent. Mint már említettem, Tunéziában az iszlám igen toleráns. Az iszlám hitűekkel is számos eszmecserét, dialógust folytattunk. A tunéziai átlagpolgár igen művelt, s e párbeszédben az értelmiségnek vezető szerep jut.- Mennyire aktívak a fiatalok a hitéletben?- A fiatalok legnagyobb része afrikai egyetemista, akik tunéziai egyetemeken tanulnak. Legtöbbjük dinamikus, befogadó ember. Az életöröm jellemzi őket, erről Ön is megbizonyosodhat a vasárnapi miséinken. Könnyen beilleszkedtek az egyház, a plébániák életébe, kórusokban, karitatív munkában szolgálják a közösséget. De nem tekinthetünk el attól, hogy a keresztények java része Maroun Lahham érsek külföldi, erős a migráció, évente huszonöt százalékos mozgással számolhatunk. Ez egyrészt kedvező, mert az érkezők új színt hoznak a közösség életébe, másrészt kedvezőtlen, mivel hosszabb távon nem számíthatunk a munkájukra.- A fiataljai közül van, aki egyházi hivatást választ?- Mint említettem, a keresztények legnagyobb része külföldi, s gyakran cserélődnek, így nem követhetjük további útjukat. Tunéziában nem tartunk fenn szemináriumot, a papok képzésében s a szolgálat terén is más egyházak segítségére szorulunk. Negyven papunk húsz országból érkezett. Európából Franciaországból, Olaszországból, Spanyolországból, Portugáliából, Angliából jöttek, de argentin atya is szolgál köztünk. Természetesen afrikaiak is vannak, egy papunk pedig arab származású. Papjaink igen elfoglaltak, a lelkipásztori munka mellett szervezési és gazdasági feladatok is hárulnak rájuk. Az iskolák és plébániák egyébként önfenntartóak, napi költségeiket előteremtik. Hosszabb távú programjaink, a templomépítkezések viszont meghaladják erőinket, ezeknél már határon túli segítségre is számítunk.- Iszlám országban vagyunk, Ámor nyila sokszor különböző vallású fiatalokat talál el. Gyakori a keresztényiszlám vegyes házasság?- A polgári házasságkötésnek nincs akadálya, a polgármesteri hivatalokban nem firtatják a vallási hovatartozást. Ha a fiatalok egyházi szertartást is szeretnének, mi nagy örömmel teljesítjük kérésüket, de természetesen a legnagyobb diszkrécióval járunk el.- Érsek úr, kérem, vázolja fel, miként fest egy napja, hogy olvasóink jobban megismerhessék a munkáját!- Mediterrán szokás szerint reggel nyolc órától ebédig és délután háromtól hat óráig tartózkodom az íróasztalom mellett. Reggel igyekszem megválaszolni az e-mailjeimet, ilyenkor fogalmazom meg szentbeszédeimet, s gyakran fogadok látogatókat, köztük újságírókat is. Ez a munka gyakran átnyúlik a délutánba is. Esténként lelkipásztori teendőimnek teszek eleget, papi és világi közösségeket keresek fel. Arra törekszem, hogy évente legalább két alkalommal eljussak minden plébániára, ami nem egyszerű dolog, hiszen a legtöbb nagyobb település jelentős távolságra fekszik a fővárostól. Ezenkívül protokolláris feladatok is várnak rám, s gyakran kapok meghívást nagykövetségi rendezvényekre is.- Ha már említette diplomáciai kötelezettségeit, mely külföldi egyházakkal ápol szoros kapcsolatokat?- Tunéziában második nyelvként a francia honosodott meg, s az egyház is frankofón. Ennek ellenére a francia egyházzal nincs szoros kapcsolatunk, sokkal erősebb szálak kötnek minket például az olasz egyházhoz. A Tunéziát, Algériát és Marokkót tömörítő Maghreb-országok, valamint Líbia és püspökei - szám szerint tizenegyen - évente egyszer találkozunk, felváltva más-más országban. Csak tájékoztatásul: Líbiában a forradalom előtt több mint százezer keresztényt tartottak számon, ez a szám az ismert okok miatt természetesen a töredékére csökkent. Marokkóban a keresztények számát harminc-harmincötezer főre becsülik, Algériában jó, ha tízezren vannak. Ezek az országok jelentősen különböznek egymástól fejlettségben, demokráciában. Líbiába és Algériába például gyakran már vízumot szerezni is gondot jelent. Ha figyelemmel követi a térségből érkező, sokszor aggasztó híreket, könnyen elképzelheti, hogy a már említett tanácskozásokon van mit megvitatnunk. ■ Csermák Zoltán A tuniszi Szent Vince-katedrális
