Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-10-28 / 43. szám
4 41 2oi2. október 28. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Középpontban a segítség Szakmai nap a cigánymisszióról Zengedező aréna Újra Ez az a nap! volt Budapesten ► Miközben a kakasülőn, a 211-es szektor J sorának 13-as székén trónol, a tudósító fölülről látja a lent mocorgó, csöppnek tűnő sok alakot, a reflektorfényben fürdő színpadot, s elképzeli, valahol itt trónol az is, akinek a huszonnégy órás maratoni dicsőítés szól, akié ez és az összes többi nap is... Október 20-án új reménységre ébredhetett Budapest és sok, messze földről érkezett vendége. Az Ez az a nap! című rendezvény - mely 2000 óta hódít hazánkban - már két órától várta az érdeklődőket szemináriumokkal, négytől pedig a húrok közé csaptak a dicsőítők. ► Az október 20-án megrendezett negyedik országos cigánymissziói napról egyházunk országos cigánymissziói referensével, Bakay Péterrel beszélgettem.- Mi a funkciója az évente megrendezett országos cigánymissziói napnak?- Két országos rendezvényünk közül az ötnapos nyári tábor inkább hitébresztő alkalom, míg az országos cigánymissziói nap szakmai találkozó, ahol a cigánymisszió mint szolgálati ág kerül a középpontba. Részt vehetnek a rendezvényen - a már misszióban szolgálókon túl — azok is, akiket csak foglalkoztat a kérdés, vagy esetleg elhívást éreznek ez irányba. A könnyen megközelíthető helyszínen - Budapesten, a Rózsák terei evangélikus kollégiumban - megrendezett alkalomra talán könnyebb eljutni, mint az ötnapos táborba. Mindazonáltal hangsúlyozom, hogy nem a nyári konferencia utótalálkozójáról van szó. Az országos cigánymissziói nap célja a cigánymisszióban végzendő munka technikai, módszertani megalapozása.- Idén mi volt a konferencia szűkebb témája?- A segítség kérdése, illetve parancsa köré építettük a programot. A rövidebb előadásokat követően kiscsoportos beszélgetéseket tartottunk. Első előadónk, Búzás István, a nyírtelek-görögszállási misszió egyik vezetője Segítség! (Ki szorul segítségre, ki és mikor kiált segítségért, mások helyett kiáltani, a helyzet kiált) címmel osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. Ebéd után Laczki Jánosnak, az Orosházi Evangélikus Egyházközség másodlelkészének Segítség? (Ki segítsen - alkalmasság felkészültség; érdemes?) című fölvezető előadása után arra kerestük a választ, hogy ki az, aki segítséget adhat, és vajon milyen adottságokkal kell bírnia annak, aki a cigánymisszióban kíván szolgálatot teljesíteni. Végül magáról a szolgálatvégzés módjáról gondolkodtunk el Románné Bolha Mártának, a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség beosztott lelkészének Segítség. (Mi legyen a segítség hogyan segíteni, meddig?) című előadása alapján, keresve a választ, hogy miben áll a szolgálat, és meddig terjed. Mindezeket a kérdéseket két áhítat keretezte. Szeverényi János országos missziói lelkész nyitóáhítatában a viharba került tanítványok alakját idézte meg, akik félelmükben felrázzák a nyugodtan alvó Mestert. Magam pedig a záróáhítatban az irgalmas samaritánus példázatáról szóltam. Jézus korában a samáriaiakhoz olyan megvetéssel állhatták az emberek, mint manapság sokszor a cigányokhoz.- Egy ilyen alkalmon a misszióban dolgozóknak lehetőségük nyílik a tapasztalatcserére ?- Tulajdonképpen igen, de az országos cigánymissziói napnak mégsem csak ez a kizárólagos célja. Tapasztalatcserére kiváló a Szeverényi János országos missziói lelkész által évente szervezett, úgynevezett missziói konzultáció. Ilyenformán háromszor találkozhatunk egy évben: nyáron, a táborban, ősszel, a konferencián és tavasszal, a konzultáción.- Gyarapodik-e az evangélikus cigánymisszió?- Igen. Minden évben egy-egy újabb gyülekezet képviselteti magát, ám alapvető probléma, hogy még ez a növekvő létszám is elenyésző a cigányság arányaihoz képest. Pedig most már szembe kellene néznie a problémával egyházunknak is. Nem vesszük ki a részünket a feladatból... ■ Kinyik Anita A felekezetköziséget hirdető, harsányabb módszereket is bevető lelkes szervezőgárda már hónapokkal ezelőtt elárasztotta a várost a sok „I * Ez az a nap!' feliratú szórólappal és plakáttal. A szemináriumokon elméleti alapozást kaphattak a műfajban még kevésbé jártasak, habár sokakon látszott, otthonosan érzik magukat a futurisztikus térben tartott, amerikai stílusú összejöveteleken. Tim Hughes, az Angliából érkezett, ifjú dicsőítő-lelkipásztor, a közismert Eljöttem, hogy áldjam (Here I Am to Worship) sláger szerzője mosolyogva állt a színpadon, mellette narancssárga ingben az est színfoltja, a tolmács - egyébként baptista lelkipásztor -, Varga György. A nem túl intellektuális, de annál kedélyesebb előadás a dicsőítés közbeni isteni jelenlétre hívta fel a figyelmet. Életünk nem megoldandó feladat. Olyan nyersanyagok vagyunk Isten kezében, amelyekből csodálatos műalkotás lehet - ezt Philip Yancey (képünkön) hangsúlyozta a Mire megyünk Istennel? című, magyarul frissiben megjelent könyve dedikálására váró szemináriumi csoportnak, később pedig az egész arénának tartott - a könyvből már ismerhető poénokkal tarkított, ám meggyőző - előadásában. (A könyvről recenziónkat lásd alább. - A szerk.) Mindeközben a nagyszínpad benépesült határon inneni és túli előadókkal. Szolgálatuk előtt különböző felekezetek képviselői üdvözölték a hallgatóságot. Szeverényi János evangélikus országos missziói lelkész az ifjúságnak szóló igei üzenettel köszöntötte a többségében középiskolásokból álló alkalmi gyülekezetei. Fellépett Matt Redman neves angol keresztény dalszerző és még sokan sokféle dicsőítői attitűddel. A nemzetek összefogását hangsúlyozván az alkalom végén László “ Viktor műsorvezető, a rendezvény fő- 5 szervezője szlovák, román és horvát ^ testvéreinkkel imádkozott együtt. A közönség láthatóan értékelte az előadásokat, illetve ki is vette a részét belőlük, vélhetően tehát nálam jobban érzékelték az aréna felett o trónolót, legalábbis ezen a napon... ■ - KANYIKA -EZ AZ A ÍS AP! BUDAPEST SPOE.TAKÉNA Bestsellermisszió Ezelőtt harminc-negyven évvel még sokan használták. Aztán felkerült a padlásra, vagy felakasztották a falra. Ha sütötte a nap, még szét is száradt. A többit egyszerűen kidobták. Szóval: a fateknők jelentős része az enyészeté lett. Aztán amikor már senki sem gondolta volna, akkor újra divatba jöttek ezek a régi dolgok: fatálas, fatányéros terítés, a házi disznóvágásokon pedig a fateknő és -kádak használata. Erre kell a fafaragó, konkrétan pedig a lassan ismét magára találó cigányság. Mármint a munkával, vállalkozással, tanulással és kultúrával értéket előállító réteg. A soltvadkerti Nyerlucz Györgyöt a kaskantyúi falunapon kaptam lencsevégre. A kanadai nyárfa rönköt reggel nyolctól este hatig formálta teknővé. Kellett hozzá egy fejsze és egy kapocska nevű kis vájó szerszám. Közben mesélt. Szó esett a fáról, a megfelelő csuklóról, a megélhetésről és a jövőről. Közben viszont dolgozott, és elkészült valaki számára egy fontos tárgy. A teknő. Merthogy Nyerlucz György teknővájó. ■ Káposzta Lajos ► Philip Yancey amerikai író, újságíró, a Christianity Today című lap szerkesztője. Könyvei huszonöt nyelven világszerte több mint tizennégymiUió példányban találtak gazdára. A bestsellerszerző a világ különböző helyein vetette a magot, vagyis az. ige üzenetét. Mire megyünk Istennel? című, magyarul újonnan megjelent kötetében - ahogyan a fülszöveg fogalmaz - „tíz embert próbáló helyzetről tudósít, ahol nemcsak újságíróként, hanem a kegyelem üzenetének közvetítőjeként is jelen volt” A majd kéttucatnyi írásban - közöttük a világ különböző tájain elhangzott előadásokban - közös a világra nagy érdeklődéssel és szeretettel tekintő profi újságíró hangja. Akár volt prostituáltaknak beszél Wisconsinban, akár az egyetemi vérengzés után a gyászoló diákoknak Virginiában, akár az indiai terrortámadások szörnyűségeiről számol be, mindig bujkál ebben a hangban valami derű. Félreértés ne essék, nem felszínességről, elkenésről van szó, semmi olyasmiről, ami számtalan amerikai szerzővel kapcsolatban előítéletként (utóítéletként?) él a köztudatban. (Gondoljunk csak Paulo Coelho-ra, akit a Facebook közösségi portálon az „Instant Coelho” bölcsességgenerátorral figuráznak ki: a program véletlenszerűen dobál egymás mellé mélyenszántó kifejezéseket és áltudományos szavakat.) Philip Yancey nagyon is a földön jár. És nem kínál „instant vigaszt” se a gyermeküket elvesztőknek, se a szenvedélybetegeknek. Nem mondja, hogy könnyű lesz, azt mondja csupán: biztos, hogy a szenvedés nem értelmetlen. Isten nem egy szigorú bíró, hanem vigasztaló Isten, hozzá a legmélyebbről is lehet kiáltani. Yancey azért is hiteles figura, mert hitéért maga is megharcolt. Sokat lázadozott például a teológiai főiskolán érvényes „farizeus” szabályok ellen - mára már megértette funkciójukat. Nagyon őszintén, elleplezés nélkül ír minderről: „...elszántsággal küzdöttem egy kozmikus zsarnok ellen, végül mégis a kegyelem és a könyörület Istenével találtam szembe magam.” (101. oldal) A szerző emberi nagyságokat sorakoztat fel - többek között Gandhi, Nelson Mandela, C. S. Lewis és a sokat emlegetett részeges bölcs barát, George személyében -, akik az isteni nagyság nélkül semmire nem mentek volna. Emellett a mai társadalmi, gazdasági jelenségek mélyére próbál hatolni: „A válság arra készteti az embert, hogy megvizsgálja élete alapjait. [...] Abból látszik, mennyire tart markában a világ, hogy milyen erős érzelmi reakciót váltanak ki belőlem ezek az események.” (204. oldal) Rendkívül szimpatikus, hogy saját hazáját is meri kritikával illetni: a hamburgeres valóságot, az iraki háborút... Sőt arra is rávilágít, miért lehet Kínában, Indiában, illetve a kereszténység bölcsőjében, a Közel- Keleten negatív jelző a keresztény. Talán ez az elfogulatlanság a kötet legnagyobb erénye. Philip Yancey az isteni kegyelem paradox útjait ismerte fel saját útjai során, és ezt a reményt adó felismerést kívánja megosztani olvasóival. A Mire megyünk Istennel? megrázó és felrázó olvasmány, minden kelet-közép-európai burokban élőnek ajánlott! ■ K. A. Philip Yancey: Mire megyünk Istennel? Harmat Kiadó, Budapest, 2012. Ára 2900 forint. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható. A teknő vájó
